Somogyi Hírlap, 2014. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
2014-04-19 / 92. szám
14 OKTATÁS 2014. ÁPRILIS 19., SZOMBAT A tanár bátran téljen el a leírtaktól kötelező gyakorlat A jó tankönyv szerzője nem akarja véleményét a diákokra tukmálni Botrányos színvonalú, s szélsőséges ideológiától sem mentes az egyik történelemkönyv, mely bekerült a távozó közoktatási államtitkár által a múlt héten az iskoláknak megküldött választható tankönyvek jegyzékébe. Az eset kapcsán több szakmai szervezet is tiltakozott, mi viszont arra voltunk kíváncsiak, mit tehet egy tanár, ha nem ért egyet egy adott tankönyv hangvételével, illetve, ha | diákjai képviselnek más álláspontot, mint az övé? Zetz József úgy véli, a 20. századi történelmet oktató tanároknak életbiztosítást kellene kötniük, hiszen egyes történések megítélése politikai hovatartozástól függően változik Vájáriskola: eddig harminc jelentkező van a felnőttképzésre bányászati technológia Munkához látott a nemrég alakult Mecsek Bányászati Klaszter. Ennek egyik jele, hogy az idei évre elfogadott program szerint megkezdték az egyeztetéseket a Pécsi Tudományegyetem szakembereivel. Erre főként azért van szükség, mert a tudományos élet képviselőinek tudása, tapasztalata és gyakorlata kelleni fog ahhoz, hogy a világban már meglévő, környezetkímélő bányászati technológiákat be lehessen vezetni a Mecsekbe, cáfolva a tevékenységgel kapcsolatos negatív előítéleteket. További előremutató lépés a vájárképzés szeptemberi újraindítása. Polics József, a klaszter elnöke ezzel kapcsolatban elmondta, a szakiskolai mellett küszöbön áll a felnőttképzés engedélyeztetése is, amelyre harmincnál több jelentkező van. Bár pontos létszámról nem esett szó, a komlói polgármester szerint gyűlnek a normál tantervű jelentkezők is a vájár szakmacsoportba, hová a május 31-i pótjelentkezési határidőig várják a diákokat. A klaszter tagjai arra biztatnak minden fiatalt és szülőt, hogy bátran jelentkezzenek, hiszen egy keresett, hosszú távon is garantált foglalkoztatást és kiemelt bérezést jelentő szakmát tanulhatnak, s az iskolai évek alatt ösztöndíjat is kaphatnak. ■ Nagyatádi és marcali szavaló az idei győztes József Attila Huszonhetedszer szervezte meg a balatonszár- szói általános iskola a József Attila Szavalóverseny Somogy megyei döntőjét. Az ötödik és hatodik osztályosok versengését Horváth Dóra (Nagyatád, Bárdos iskola, felkészítője Bácsai- né Kiniarz Judit) nyerte, az idősebbek korcsoportjában pedig Gadácsi Norbert (Marcali, Mikszáth iskola, felkészítője Stam- ler Edit) végzett az első helyen a zsűri döntése alapján. Az első három helyezettek elismerése mellett a megyei önkormányzat, a zsűri, valamint a Nők a Balatonért Egyesület egyaránt külön- díjat adott át. ■F. L Miklós Endre, Pellion Jenő, Zetz József. Legendás történelemtanárok a rendszerváltás előtti kaposvári gimnáziumokból, akikről köztudott volt, hogy sajátosan értelmezték az egypárti diktatúra tankönyveinek tartalmát, s a 20. század történetének taglalásakor jelentősen elrugaszkodtak az egysíkú, s a valósággal jellemzően hadilábon álló történetírással.- Természetesen leadtam a tankönyvi anyagot is - emlékezett vissza a kaposvári Munkácsy gimnáziumban évtizedekig oktató, ma nyugdíjas Zetz József -, viszont azonnal hozzá is tettem mindig, nem értek egyet vele. És ezután elmondtam a saját verziómat megélt és olvasmányélményeim alapján. Volt is belőle bajom, néhányszor feljelentettek, volt, hogy egy ismerős pártvezető szólt, fogjam vissza magam, mert komoly bajom lesz. Ekkor éppen vörös fasizmusnak tituláltam a második világháború utáni szovjet politikát. Ja, 1979-et írtunk... Zetz József szerint amúgy a helyzet a rendszerváltás után sem változott túl sokat, legalábbis abból a szempontból, hogy az általános iskolás nyolcadikos, illetve a gimnáziumi negyedikes történelem-tananyag oktatása még mindig kényes téma.- Életbiztosítást kellene kötni a korszakot tanítóknak - jegyezte meg -, hiszen a 20. század, annak is a második fele már jórészt politikatörténet, szervesen kapcsolódik a mához, vagyis egyes történések megítélése politikai hovatartozás szerint változik. És emiatt a tanár akaratlanul is mondhat valamit, amivel a diákjai vagy azok szülei nem értenek egyet. Éppen ezért Zetz József úgy vélte, a tanárnak nem ideológiák mentén kell leadnia az anyagot, sokkal inkább el kell tudnia igazítania a diákjait egy adott témában, rávezetve őket a lényegre.- Az a jó tankönyv szerintem, melyben a törzsanyag mellett rengeteg szemelvény, dokumentum található - magyarázta vagyis nem a tankönyvíró akarja saját álláspontját rátukmálni a gyerekekre, hanem a korabeli iratok, táblázatok segítségével lehetőséget ad nekik, hogy maguk értelmezzék a történteket. Ráadásul egyetlen könyvbe nehéz minden információt belesűríteni, így szerintem meg kell adni a tanárnak a lehetőséget, maga válassza ki, miből akar tanítani. Hasonlóképpen vélekedtek az általunk megkérdezett aktív pedagógusok, akik nem szerették volna, ha nyilvánosságra kerül a nevük. Úgy vélték, a mai politikai helyzetben beszűkültek egy történelemtanár lehetőségei, ha a 20. századról beszél, főként, hogy a pártok mind gyakrabban nyúlnak vissza évtizedes példákhoz.- A Jobbik például rendre előjön a csendőrség szükségességével - mondta egyikük -, s a diákjaim ezzel kapcsolatban sok helyen azt olvashatják az interneten, hogy micsoda közbiztonság lenne, ha ez megtörténne, és milyen remek emberek voltak a csendőrök. És ettől kezdve pozitívnak tűnik a csendőrség 1944- es tevékenysége is, amikor aktív részesei voltak a zsidóság gettóba terelésének és deportálásának. Az egyik somogyi középiskolában tanító középkorú tanár hozzátette: a holokauszt kényes téma, a fiatalok között ugyanis egyre többen osztják a szélső- jobboldal álláspontját, hogy ilyen formában nem történhetett meg.- Előfordult, hogy az órán egy diák nekiállt vitatkozni, s arra hivatkozott, az interneten olvasott több helyen a dologról, ahol bizonyították, nem volt holokauszt - jegyezte meg a pedagógus. - Hiába érveltem, csak ismételgette a klasszikus szélsőjobboldali lózungokat, az osztály pedig feszülten figyelt, mi sül ki a dologból. Tanári pályám egyik legkedvesebb pillanatának éreztem, amikor többen bekapcsolódtak a vitába, s megpróbálták meggyőzni a társukat: megtévesztették. Az általunk megkérdezett tanárok szerint ennyire nem szokott elfajulni az oktató és diák közötti nézetkülönbség, főként, mert sok gyerek az iskolában nem vállalja fel szélsőséges nézeteit, melyekről a közösségi portálokon nyíltan értekezik.- A klasszikus antiszemitizmus szerintem nem jellemző a mai tizenévesekre - állította egy harmincas éveinek végén járó tanár a cigányokkal szemben viszont a többség előítéletes. Az esetleges zsidózás inkább csak felszínes, sértő jelzőként használják, nagyjából úgy, mint a politikailag másik oldallal szimpatizálok, akik pedig azonnal ná- ciznak-fasisztáznak. Az viszont gyakran látszik a különféle internetes vitákból, hogy sokaknak csak felszínes, vagy igazából semmilyen ismeretük nincs az általuk meggyőződéssel hangoztatottakról. Amiből szerintem leszűrhető, hogy igazából a baráti társaságban vagy otthon hallottakat adják tovább, sokszor kritika nélkül saját véleményként. Egy másik pedagógus viszont úgy látja, alapvetően a mostani tizenévesek sokkal toleránsabbak, mint az egy-másfél évtizeddel ezelőtti generáció.- Talán az internetnek is köszönhető, ahonnét rengeteg egyedi, extrém példa is eljuthat hozzájuk, hogy elfogadóbbak - vélekedett. - Főként szociális szempontból érzékenyebbek, s úgy látom, a politika nem foglalkoztatja annyira őket, mint azt sokan hiszik. Viszont az is igaz, akiket érdekel, azok sokkal hangosabbak, s gyakran durvábban is fejezik ki magukat. Ám a tanórákon a véleménynyilvánítás egyelőre általában kimerül a che guevarás, illetve nagy-magyarországos pólókban. Illetve, ami még pozitívumként is felfogható: akadnak témák, melyeknél az amúgy a tantárgy iránt addig kevésbé érdeklődők megtáltosodnak: ilyen a trianoni békediktátum, a Szá- lasi-kor, vagy éppen az 56-os forradalom. Viszont némi meglepetésre a Rákosi- vagy a Kádár-korszak kevésbé érdekli pőket, noha otthon utóbbiról bizonyosan többet hallanak, mint mondjuk az első vüágháborúról. Persze kollégáktól hallottam, más egy gimnáziumban ezekről a témákról beszélgetni, s más egy szakközép- iskolában. De ez már társadalmi kérdés is, hiszen akik jobb otthoni körülmények közül érkeznek, általában kevésbé fogékonyak a szélsőségekre. Ami mostanában jellemzően a szélsőjobbot takarja, ugyanis a klasszikus szélsőbalos megnyilvánulást az elmúlt években nem hallottam diákomtól. Az amúgy anarchistának beállított punkok is megmaradnak a zenénél és a külsőségeknél, sőt, nem egyszer kiderült, a Jobbikkal vagy az LMP-vel szimpatizálnak, s egyik sem mondható szélsőbaloldalinak. ■ Vas András A diploma ára: a kutatások szerint ötmillió forint a vége öt drága esztendő Összeszámolták a kiadásokat; az oklevél megszerzése a családi kasszát rendkívüli módon megterheli Egy friss felmérés szerint körülbelül ötmillió forintba kerül egy családnak az az öt év, amelyet egy fiatal valamely felsőoktatási intézményben tölt el. Körülbelül ötmillió forintba kerül a diploma megszerzése - ez derül ki egy napokban publikált kutatásból. A felmérés szerint az egyetemisták 87 százalékát támogatják pénzügyileg a szülei. Ugyanakkor kizárólag családi támogatásból a diákok mindössze egyharmada tudja finanszírozni tanulmányait, ezért a szülőktől kapott pénz mellett a hallgatók jelentős része dolgozni is kénytelen. A diákhitel a vártnál kisebb szerepet játszik az egyetemi évek finanszírozásban: a válaszadók mindössze tíz százaléka nyilatkozott úgy, hogy ebből fedezi az egyetemi életét. Egy-egy szemeszter összes kiadását - amelyben benne van az utazás, a lakhatás és a megélhetés - a hallgatók nagyjából 260 ezer forintra becsülték. Ha ehhez hozzáadjuk az átlagban 220 ezer forintos tandíjat, akkor máris kijön, hogy félévente 480 ezer, öt év alatt pedig 4 millió 800 ezer forintba kerül egy-egy családnak egy gyermek egyetemi tanulása. A fentiek fényében nem meglepő, hogy a válaszadók többsége úgy látja, hogy nehézséget jelent a felsőoktatás költségeinek finanszírozása. A kollégiumi vagy az albérleti díjak jelentősen megemelhetik az egyetemisták havi költségeit A pécsi helyzetet érdemes azonban a másik oldalról is szemügyre venni. Köztudott, hogy a város sokat profitál az itt tanulókból - bár az eddig készült felmérések elsősorban a külföldi hallgatókra koncentrálnak, s ennek kapcsán azt becsülték, hogy ők évente mintegy négymilliárd forintot költenek itt el. Valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: bár a diákok száma csökkenő tendenciát mutat, azért annak a több mint hu- szonkétezer magyar egyetemistának a pénzköltése is roppant fontos és hangsúlyos összetevője a város gazdaságának. ■ Fülöp Zoltán
