Somogyi Hírlap, 2014. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

2014-04-19 / 92. szám

4 HUSVET 2014. ÁPRILIS 19., SZOMBAT Jézus fényről beszélt, amikor ránk gondolt feltámadás A papoknak munkatársakká kellene nevelni a csak hallgató, engedelmeskedő és fizető híveiket Ferenc pápa reformtörek­vései mindenkit megleptek. Fel kell ébrednie az eddig „alvó óriásoknak”, a hívek­nek! Beköszöntött a halál Somogyba is, sokkal keve­sebb a születés mint a teme­tés. A húsvét mindenki ünne­pe, a papoknak annyiban is 1 mélyebb, hogy ilyenkor nem üzletekben járnak, inkább a világ megy hozzájuk jó szóért. Minderről Balás Béla megyés püspök beszélt Jézus feltámadásának apropóján. Czene Attila- Milyen sikerrel zárult a tavaly vé­get ért Hit éve? Miért van szükség az akolitusokra, kik ők?- A hit nem a mi sikerünk. Az a Jóisten ajándéka. Ő pedig mindig bőkezű. Mi bármi jót teszünk, Őt „osztogatjuk”. A Kaposvári Egy­házmegyét nem kevés áldozattal húsz éve fenntartjuk. A papokon kívül számos munkatárs segít: hitoktatók, házaspárok, sokaso­dó lelkiségi mozgalmak (Antio- chia, Mécs, Házas hétvége, Cur- sillo, Nyolc Boldogság, Emmá- nuel, Cserkészet, Cigány Pasz- toráció). Jó kapcsolat alakult ki a gyermekvédelemmel, a szociális otthonokkal, a kórházakkal, az egyetemmel. A közoktatás meg­újítása során megugrott a hitta- nosok létszáma. Siker lett a négy kiadásban is megjelent és ingye- nes*„Hitünkrőr szóló bemutat-' kozó írás. Sokan kedvelik a $q-‘ mo£y Tv szentmise-közvítíMse- it. A kaposvári katolikus gim­náziumba kétszeres a túljelent­kezés. Elkészült számos temp­lom külső-belső felújítása. Egyre több településen alakulnak kari- tász csoportok. Ők támogatják a nehéz helyzetbe jutottakat élel­miszerrel, tűzifával. Nemrégen több, mint húsz világi, többnyire diplomás férfi vállalkozott „ako­litusi” szolgálatra. Ők segítik a missziós helyzetekben a túlter­helt papokat. A magukra ma­radt településeken úgynevezett „ige-liturgiákat” tarthatnak, ke­resztelhetnek, áldoztathatnak, temethetnek, körmenetet vezet­hetnek. ismerem. Egy-két év múlva vár­ható, hogy a magyar püspököket személyesen fogadja.- Egyszer elmondta: sűrűsödnek az egyház körül a róla semmit1 sem tudó, a tőle távol élő töme­gek. A hagyományok régen meg­szakadtak, a harangszó csak tér­zene, a templom és a plébánia a falu skanzenja. Fogy a templom­ba járók, a hívők száma. Mit lehet, mit kell tenniük?- Fel kell ébrednie az eddigi „alvó óriásnak”, a világi hívők­nek! Át kell venniük a felszen­telt papoktól mindent, ami nincs azoknak fenntartva. A templom falain kívül ők képviselik Isten ügyét a társadalomban, a poli­tikában, a munka világában, a családban. Az épületek felújítá­sa, a pályázatok írása, a kultu­rális rendezvények, az irodai munkák, és még sok más fel­adat az alkalmas és felkészült világiakra vár. A papoknak bol­dogan kellene munkatársakká nevelni az eddig csak hallgató, engedelmeskedő és fizető hívei­ket. Aki ma kitart a klerikaliz- musában, vétkezik a Szentlélek ellen és magára marad. Az egy­házalapító Jézus Krisztus „só­ról” és „fényről” beszélt, amikor ránk gondolt. Az így értett jel feltűnő, mint a KRESZ tábla, kü­lönbözik a környezetétől, mint éjszakában az irányfény. Akkor is üzen, ha kicsiny, mint órala­pon a kismutató, akkor is fontos, ha nem róla szól minden, amint *9lhébeh a normál „A” hang. Ko- hitoktatása, a mai prédi­kációk nem maradhatnak meg a szövegismertetések szintjén. Amennyiben új és bátor maga­tartást képviselünk, rögtön von­zóbbakká válunk. Ennyi lenne a dél-dunántúli egyház felada­ta, ami persze feltételezi, hogy laknak itt emberek. A katolikus és protestáns lelkipásztorok mai megrendítő helyzete amiatt is állhatott elő, mert bekövetke­zett Somogy holokausztja is. El­tűntek a lakodalmak, bezártak iskolák, kiürültek a templomok, a falvakban az idősek magukra maradtak! Erre egyikünk sem számított. Számos helyen elölről kell kezdeni mindent, mint an­nakidején a pusztában Kereszte­lő Szent Jánosnak.- Mennyire felkészült Ferenc pápa reformtörekvéseire a magyar egy­ház, és benne a tavaly húszéves Kaposvári Egyházmegye?- A már alig remélt reformtö­rekvések mindenkit megleptek. Szerintem napjainkban egyre vékonyodik, egyre halkul a hí- vőknek-papoknak az a része, amelyik ötven évvel ezelőtt a Zsinattól is félt, és idegenkedik a mostani megújulástól is. Ők a hitellenes propaganda árada­tában úgy védekeztek, hogy ra­gaszkodtak jónak vélt emléke­ikhez. Jóindulattal ugyanígy ér­telmezem a politi­kai szélsőségeket, az iszlám radika­lizmusát és a szek­ták fanatizmusát is. Viszont a prob­léma rég nem az ellenfél, hanem inkább a közöny, meg a rosszul informáltság. Ferenc pápa ezért küld minket a „peremekre”.- Találkozott már Őszentségével? Ha nem, akkor mikor kerülhet er­re sor?- A Szentatyát egyelőre csak a televízión keresztül, és írásaiból- A papok Ön szerint nem Is­ten-igazolvánnyal ellátott múze­umőrség és nem földi sorozású üdvhadsereg. Hanem milyennek kell lennie a jó papnak? Vannak-e a nyugdíjba vonuló papok pótlá­sára elegen az e pályára kívánko- zók? Milyen emberi-lelki-fizikai tu­lajdonságokat igényel ma ez a hi­vatás egy fiataltól?- A jó pap nem szolgál két úr­nak, ezért szükségszerűen so­kaknak útjában áll. Akkor jó egy plébános, ha nem pályázik ke­gyeinkre, hanem kedvesen, de mégis őszintén szól, akkor is, ha valami­re nemet kell mon­dania. Akkor jó a pap, ha fontosabb számára a hivatása, mint egyéni sikere. A jó pap Isten ajándéka, nincs jogunk hozzá, nem a miénk, hanem mindenkié. Hálával kell tőle búcsúznunk, ha a főpásztor máshová rendeli. A jó papot a távozása után vesszük észre, a volt hívei hitelesítik, ak­kor, ha megmaradnak a jó úton és bizalommal fogadják utódját. A tapasztalat szerint a Jóisten ad ■ Bekövetkezett Somogy holoka­usztja, bezártak az iskolák lezi, hogy párt- vagy szakszerve­zeti vezetést ne vállaljanak. Az ő szerepük hasonló a sejtben mű­ködő sejtmaghoz. „Belülről” kell a közösséget összekapcsolniuk Istennel és egymással. Ha ezt a pótolhatatlan feladatukat „kül­ső” tevékenységükkel felcseré­lik, üresen marad az oltár, árva a szószék. Helyettük más nem közvetíti Isten igazságát és irgal­mát. A világi hívők viszont ha­sonlók az élő sejt pereméhez, ők érintkeznek a többiekkel. Szá­mukra a Katolikus Egyház Kate­kizmusának 2442. pontja ad el­igazítást. Az ő hivatásuk része a politizálás és a társadalmi élet megszervezése. Feladatuk, hogy „lélekkel hassák át a földi dolgo­kat”. Ha nem teszik megposhad az egyház, langyos víz lesz, füs­tölgő mécses... Balás Béla megyés püspök: Isten ma is működik, vannak felnőtt megtérések, jelentkeznek újabb papok annyi új papot, amennyire lelki igény van. A mai nehéz körül­mények megbízható „víztisztító­nak” bizonyulnak. Épeszű em­ber nem hozzánk fordul vagyo­nért, vagy sikerért. A papneve­lő intézetek nem tanodák, nem is diákkollégiumok, hanem fejlesztő in­tézetek. Nemcsak a jelölt hitét mélyítik el, hanem ügyelnek annak gyakorlati érzékére is. A mai „kispapok” a felkészülés évei alatt megismer­kednek jövendő működési terü­letükkel, kortársaik gondolko­dásával, a várható veszélyekkel. Mindez egészséges, sportos, csa­ládias légkörben történik. Aki eb­be a képzésbe nem tud beillesz­kedni, annak idejében segítenek továbblépni.- Szigorúan nyilvános - Nyílt be­széd papjainkról című kötetében üzen hadat az egyháztól elidegení­tő szóhasználatnak és tetteknek. Mi ennek a lényege? Hogyan fo­gant e mű, mi késztette a megírá­sára? Mi a rosta, mely alapján kö­tetbe kerülnek a gondolatai?- Ez a könyv egy anonimi- zált, vagyis névtelenített napló. Látleletek a megtörtént ballépé­sekről, és beszámolók a gyógyí­tásokról, elsősorban a papok vi­lágából. A rövid írásokban ben­ne rejlik a püspökség húsz év­nyi tapasztalata. Örömmel vet­tem észre, hogy Ferenc pápának „Az evangélium öröme” című buzdítása egyidőben jelent meg az én könyvemmel és bizonyos gondolatai (157., 158., 159.) szin­te szószerint egyeznek az enyé­immel. Egészen biztos vagyok, hogy az „öt érthető szó”, amiről Szent Pál írt Korintusba, többet ér mindennél. Aki közülünk ma­napság csak „papol”, vagy hosz- szadalmasan értekezik valami­A papok magá­nya égbekiáltó. Mindenki minde­névé lennének ről, az kiűzi a temptornW# a ma­radék hívét. A mai papok magá­nya égbekiáltó. Lemondtak a sa­ját családról, vágyaikról, hogy „mindenkinek mindenévé” le­hessenek. S most egyszerre csak úgy találják magukat, mint Ár­va megye vagy Er­dély vízzel elárasz­tott falvai. Ott csak a tornyok maradtak állva, itt csak a pa­pok maradtak meg. Mindez pedig úgy történt, hogy senki sem tanította őket arra, ho­gyan váljanak a „senkinek min­denévé”. Ezt a bajt persze nem elég látni. Engem Isten arra hí­vott, hogy tegyek valamit testvé­reimért, például hogy írjak ne­kik és értük! Megérdemlik, mert ők végső hűségükben most vál­nak igazán „tisztelendőkké”.- Nem véletlenül született senki e világra? Milyen szempontok alap­ján lehet eldönteni, hogy sikeres volt avagy sem a földi létben?- Minden elindult életnek ér­telme van. Viszont kevesen vál­nak sztárokká, ritka köztünk a bankár, nyilvánvaló hogy a mi sikerünk nem a bérskála csúcsa, nem is a vastaps, vagy a címlap­fotó. Ady Endre csak közelítet­te az igazságot, amikor azt ír­ta: „Szeretném, ha szeretnének és lennék valakié.” A hívő em­ber ennél többet akar: „Szeret­ném, ha szeretnélek és tehetnék érted valamit.” Az ember annyi­ra értékes, amennyire önzetle­nül szeret. A túlvilág határsáv- jában ez lesz az egyetlen vízu­munk. Függetlenül tehetetlen­ségünktől, balsikereinktől, téve­déseinktől, ha szépen szeretünk, akkor „sikerülünk”. A Biblia sze­rint a célban „dobogós helyre” kerül az irgalmas, a tiszta szívű, az apró szívességekre is késze- nálló. Ez túlmutat a felekezetek a/iyakönyvein, szétpukkasztja az önző csoportöntudatot, ez ma­ga a világtágasság, amibe belefé­rünk mi is.- Az Ószövetség Isten embereit lá­tóknak nevezi. Ha körülnéz, milyen országot lát most maga körül?- Száz évvel Ormánság ki­pusztulása után, beköszöntött a halál Somogyba is. Évenként kapom a jelentéseket, miszerint kétszer-háromszor, néha tízszer több a temetés, mint a kereszte­lés. Ez nemcsak az egyház meg­hátrálása, hanem a vidéki népes­ség eltűnése is. Ezt a városokban talán még nem látják. Annakide­jén a koncepciós perekben meg­verték a pásztorokat, utána a nyáj szétment magától. Félreve­zettek a történelem könyvek, fer­tőztek a filmek, majd megnyíltak a határok és áradt be a szabados­ság. Úgy jártunk, mint az am­nesztiával szabadu­ló fogoly, aki úgy lép ki a börtön kapun, hogy járvány tom­bol a városban. Viszont ugyanak­kor Isten ma is működik. Van­nak felnőtt megtérések, jelent­keznek újabb papok, sokan mo­hón érdeklődnek a Biblia, a litur­gia, a misztika iránt. Úgy tűnik, a konkoly közt búza is rejtőzik. Isten nem mondott le hazánk­ról, nem szűnt meg szeretni, to­vábbra is várja, elvárja Szodoma tíz igazát!- Klmaradhat-e az egyház, a pap­ság a politizálásból?- Az egyház lényegéhez tarto­zik, hogy prófétai jel legyen, tö­rődjön az emberi közösség földi gondjaival. Másként teszik ezt az egyház papjai és másként a világi hívők. A papokat az Egy­házi Törvénykönyv 287. kánon­jának, 2. paragrafusa arra köte­- Mit gondol, mire való a szabadság?- A személy szabadsága a be- számíthatóságának feltétele. Et­től ember az ember, így érvé­nyes minden megnyilvánulása. Természetesen ez a kincsünk sem lehet kiszolgáltatott kül­ső erőszaknak (például a diva­tok kényszerének), vagy egyéni képzelgéseinknek. Másként sza­bad a terrorista és másként az ál­dozata. A gyilkos addig szabad, amíg tölténye van, a fogoly pe­dig akkor szabad, ha megmene­kül. Másként szabad az üres ta­xi, az ugyanis megállhat, várhat, kóborolhat és másként szabad a foglalt taxi, amelyik akadály- mentesen száguldhat. A szabad­ság a cél függvénye. Ezért külön- böznekw ateisták és a hívő em­berek szavai, vágyai a szabadság kapcsán. Akinek van célja, ami számára a legfontosabb, az ke­rüli az akadályokat, nem ér rá a mellékes vagy kellemes dolgok­ra. Az életcélunkat kell tisztázni és kiderül rabok vagyunk vagy szabadok!- Ön Taszáron él, nem a kaposvári püspöki palotában, nincs ott elzár­va a megyében történtektől?- Munkaidőben vagy a köz­pontban dolgozom, vagy járom a vidéket. Csak a pihenés, meg a felkészülés óráit töltöm Ta­száron. A Kaposvár közeli köz­ség, se nem város,, se nem fa­lu, mindkettő előnyét kínál­ja. Csend van, könnyen megta­lálhatnak, szobám mindennel felszerelt. Rádió, tévé és inter­net birtokában nemcsak észle­lem az eseményeket, de fel is tu­dom dolgozni. Sen­ki nem vádolhat a húsz évvel „ ezelőt­ti módon, hogy má­sok vére - könnye árán palotát épít­tetek magam köré. Jó kapcsolat alakult ki a helybeliekkel, akik számon tartják apró gondjaimat és egyúttal megosztják velem a környék problémáit.- Van-e a papnak, püspöknek hús- vétja? Mit jelent ez az ünnep Önnek?- Talán csak nekünk van iga­zán karácsonyunk, húsvétunk. Nem kell üzletekben szaladgál­nunk, inkább a világ jön hoz­zánk jó szóért. Ellentétben a reklámokkal, mi a „hírforrás” közelében tudjuk, hogy az év csúcspontja, nem a „hús” elővé­teléről, nem is a nyulakról szól, hanem személyes sorsunkról, a folytatásról, a feltámadásról. Ezért érdemes élni, hálával, örömmel! Az életcélunkat kell tisztázni, s kiderül, hogy ra­bok vagyunk-e

Next

/
Oldalképek
Tartalom