Somogyi Hírlap, 2014. március (25. évfolyam, 53-75. szám)

2014-03-09 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 10. szám

2014. MÁRCIUS 9., VASÁRNAP SZTORI 5 Magyar verseket szaval Hollywood videó Irodalomórákon is foglalkoznak az új internetes divattal, ami bejön a diákoknak A humor helyett egyre in­kább a költemények kerül­nek középpontba azokban a videókban, amelyekben híres színészek közismert szinkronhangjával játszva szavalnak verseket holly­woodi sztárok. Az új inter­netes őrületet elindító mű­vész eredetileg csak vicces videókat akart, mára azon­ban az irodalomtanárok is felfedezték a játékban rejlő lehetőségeket. Braunmüller Lajos Napokon belül hihetetlen nép­szerűséget értek el azok a vi­deók, amelyekben világhírű filmsztárok szavalnak magyar verseket. Azóta, hogy néhány hete a Rambót alakító Sylves- ter Stallone Nagy László versét mondta el egy kiélezett helyzet­ben a harcmezőn, egymást érik a hasonló felvételek. Sámuel L. Jackson, Sharon Stone, A1 Pa- cino szintén adózott a magyar költészetnek egy-egy szép vers elmondásával. Természetesen nem a hollywoodi sztárok fe­dezték fel hirtelen a hazai köl­tészetet, hanem épp fordítva: a versek találták meg őket. És aki ebben segített, egy magyar fiatalember. Boldizsár Péter néhány évvel ezelőtt végzett animáció sza­kon a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (MOME). 2009-ben egy egyetemi feladatot kapott, amely szerint egy meglévő kép­zőművészeti alkotást kellett más szerepbe helyeznie. „Az volt a feladat, hogy valahogy írjuk át az eredeti alkotás jelen­tését, valamilyen más kontex­tusban mutassuk meg. Mivel az animáció szak miatt a film állt hozzám a legközelebb, ebbe az irányba indultam el” - idézi fel a kezdeteket a művész. Az inspirációt egy hangfelvé­tel adta, amelyen Sinkó László színművész a Csodaszarvas történetét meséli el. A felvé­telt hallgatva a fiatalembernek azonnal eszébe jutott a Bárá­nyok Hallgatnak című filmből ismert karizmatikus gyilkos, Hannibál Lecter figurája, aki­nek több epizódban is Sinkó László kölcsönözte a hangját. A vizsgafeladat ezután már nem csupán fejben, hanem csakhamar a valóságban is készen volt. A hangfelvételt szinkronsávként a filmből ki­vágott képkockákra úsztatva úgy tűnhet, mintha a sorozat- gyilkos interpretálná Benedek Elek meséjét. Az internet furcsa népe ezt a 2009-ben készült videót még nem kapta fel, jóllehet kikerült ez is a legismertebb videómeg- osztóra, a Youtube-ra, és néhá- nyan meg is nézték. Az áttörést néhány hete a Rambo-feldol- gozás hozta el. Ebben a Nagy László versét szavaló Gáti Osz­kár hangját vágta a művész a legutóbbi, 2008-as Rambo-film egyik jelenete alá. A rövid jele­netet a 444.hu hírportál kapta fel, majd hamarosan nagyon komoly népszerűségre tett szert. A videót számtalanszor megosztották a facebook-on és a twitteren, és mára néhány hét alatt több mint 700 ezer megte­kintést ért el. A videó humora mögött az az ellentét húzódik meg, amely a vers a lét nagy kérdéseit feltevő bizonytalan­sága és a kérlelhetetlen Rambo karaktere között feszül. „Volt alkalmam később be­szélni telefonon Gáti Oszkár­ral, aki nagyon pozitívan fo­gadta a klipet, kifejezetten tetszett neki. Ahogy hallottam, Für Anikó is hasonlóan rea­gált” - mondta el Boldizsár Pé­ter, aki persze közben tovább dolgozott. Egy későbbi videójá­ban A1 Pacino a néhány éve el­hunyt Végvári Tamás hangján szavalta el Juhász Gyula Mi­lyen volt szőkesége című ver­sét, Kézdi György hangján pe­dig a Blöff egyik főszereplője, Alán Ford mondta el a Husztot. Ezek a próbálkozások azonban már nem humorosak, sokkal inkább elgondolkodtatóak, és jobban előtérbe kerül ezekben az eredeti költemények valódi mondanivalója. Ez jellemzi az azóta megje­lenő stílusgyakorlatokat, ame­lyeket már nem Boldizsár Pé­ter, hanem mások készítenek. Sharon Stone - vagyis magyar hangja - az Elemi ösztön kép­kockáin Kosztolányi Dezső egy versét szavalja, Sámuel L. Jackson pedig Karinthy Fri­gyes Nem mondhatom el sen­kinek című versét mondja el hihetetlen átéléssel. Az egyre inkább komolyra váltó videókat mára irodalom- tanárok viszik be órákra, és ennek segítségével próbálják a verseket közelebb vinni a diákokhoz. Több visszajelzést kapott Boldizsár Péter maga is, hogy munkái hatására ke­rültek elő a kissé már poros verseskötetek a nézőknél. „Eredetileg nem volt semmi­féle népnevelési célom, csak humorosnak tűnt a szinkron­nal való játék” - meséli a mű­vész, aki szerint jó szinkron­hangok nélkül nem ért volna el ekkora sikert. „Olyan figurákat kerestem, akik már beépültek a köztudatba. Rambo karakte­réhez például az idősebbek is könnyedén társítják Gáti Osz­kárt. Ma már nem lenné ilyen egyszerű dolgom, jelenleg ré­mes a magyar szinkron, amely sokat veszített szakmai érté­kéből. Kevesebb a karakteres hang, és gyakoriak a fordítási hibák is” - véli Boldizsár Péter. Szaporodó videók az internet ideális terepe a ha­sonlóötletek, vagy ahogy gyak­ran nevezik őket, a mérnek ter­jedésének. A mérnek, vagyis a kulturális gének fogalmát Ri- chard Dawkins brit biológus al­kotta meg 1979-es Az önző gén című művében. Az akkor csak példaként felhozott ötlet szerint a kultúra alapegységei, az ötle­tek, elgondolások, a népmesék alapelemei vagy a filmes klisék éppúgy terjednek, mint az élő­világgénjei. A tudományos vi­lág által azonnal vizsgálat alá vett, és számos további munkát inspirált mém-elmélet szerint bizonyos gondolati sémák - pél­dául a halál utáni élet ötlete, egyes szimbólumok, a Móric- ka-viccek, vagy akár a vicces videók - amennyiben sikeres­nek bizonyulnak egy-egy kultu­rális közegben, éppúgy máso­lódnak, terjednek és később ön­állófejlődésen mennek keresz­tül, mint az élőlények az evolú­ció során. A több milliárd em­bert összekötő internet ideális közeg a valamilyen okból érde­kes - hasznos, vicces, vagy fel­háborító, és sok esetben hamis - információk gyors terjedésé­hez, ezzel a rendszer rendkívül kedvez a mérnek terjedésének. Gyanútlan lakók és besurranó tolvajok BETÖRTEK az új lakók­hoz - meséli rados virág szomszédasz- szonyom va­lamelyik délelőtt. A két bérlő egyetemista, ezen a héten köl­töztek be a lakásba, amelyet előtte a tulajdonos baráti se­gítséggel maga újított fel. Volt tehát cipekedés, pakolászás hosszú heteken keresztül, az­tán a két srác lépcsőzött fel-alá a dobozaival, találkoztam is velük a folyosón. szóval nem volt két napja, hogy elvackolódtak, azonnal benyomta valaki a folyosóra nyíló ablakot. Az akciót egy drága laptop és egy pár cipő (biztosan az tetszett meg a tol­vajnak) bánta. Szegény srácok!- sápítoztam. Hiába volt a vádi új, biztonságos, hevederzáras ajtó, az ablak védtelen maradt. A tulaj rögtön meg is rendelte rá a rácsot. nem vitás, kifigyelték őket- állapítottam meg. Ez így működik. Csakúgy, mint az idős embereknél, akik még inkább veszélyeztetettek a rablókkal szemben. Egyszer a nagyanyám is gyanútla­nul beengedett magához két ál-vízvezetékszerelőt. Amíg az egyik kihívta a fürdőszobába nagymamát, a másik elemelte a nappaliból az aranyékszere­ket és 70 ezer forintot a fiók­ból. Én intéztem a feljelentést, beszélgetés közben elárulva a detektívnek, hogy a nagyma­mám a falba tudná verni a fe­jét. Önmagát hibáztatja: hogy történhetett meg ez éppen ve­le, aki mindig annyira óvatos? A nyomozó a fejét csóválta: itt igazán nincs helye az önvád­nak, hiszen nem a meglopott ember a bűnös, hanem az, aki meglopja őt. (Persze, a tettesek nyomát bottal üthették.) egyébként tényleg elképesztő, mennyire gyanútlanok va­gyunk, amikor pedig elővi­gyázatosnak kellene lennünk. Ami azért fura, mert ez egy alapvetően bizalmatlan tár­sadalom. Ismerőseinkben, barátainkban, rokonainkban gyakran kételkedünk, min­denféle gaztettet feltételezünk róluk, szőjük róluk a légből kapott összeesküvés-elmélete­ket; de ha idegenekről van szó, képesek vagyunk engedelmes bárányokká változni. Vajon miért mondunk nehezebben nemet valakinek, aki csak úgy becsönget az ajtónkon? sosem felejtem el, amikor újságíróként a fotós kollégával riportot vettünk fel egy ház­ban, amely a szemközti téren épülő komplexum résfalának kialakítása miatt megrepede­zett. Csak úgy találomra meg­nyomtunk egy kapucsengőt valakinek a nevénél, aki min­den további nélkül beengedett minket. Nemcsak a házba, ha­nem a lakásába is. Még igazol­ványt sem kért tőlünk. És ez megtörtént más helyeken, más házaknál, más lakókkal. Pe­dig mi szintén lehettünk volna ál-médiamunkások. évekkel ezelőtt az én lakásom­ból is elemeit egy besurranó egy laptopot: Ráadásul nem az enyém volt, hanem a ba­rátomé, aki nálam töltötte az éjszakát. Amikor reggel felébredtünk, a bejárati ajtót félig nyitva találtuk, az üres laptop-táska pedig ott hevert a kövön. Akkor egyszer nem for­dítottam el a kulcsot éjszakára a zárban. azóta duplán éberek vagyunk: férjemmel gondosan bezárkó­zunk. Jól tesszük. Pár hónapja, amikor hajnaltájban kimentem inni egy kis vizet, látom ám, Kovács Robinál első a család Két gyereke mellett sokat dolgozik a egykori „kölyök- idős” Kovács Robi, aki a tévé­be is visszatérne.- Jól megy a Görbetükör Színi Társulat?- Igen, ez a büszkeségem, én hoztam létre: ebben krea- tívkodhatok, én döntöm el, milyen darabot és milyen díszlettel állítunk színpadra. A szövegkönyvet is én írom. Egy-egy ilyen darab akár több évig fut országosan, több művelődési házzal vagyunk kapcsolatban. Emellett sza­badúszó színészként több tár­sulatban is játszom. Rengeteg színpadi műsort levezettem szpíkerként, mostanában pe­dig ceremóniamester vagyok esküvőkön. Nem vőfély, nem verselő ember, viszont én fo­gom össze az egész rendez­vényt. Tanítani is szoktam: Vácott drámacsoportot taní­tok, Pesten táncot, nyáron meg táboroztatok. Munka­mániás, de egyben hedonista ember is vagyok, sok a fellé­pés, de nem lenne jó, ha min­den estém foglalt lenne.- A családra is jut idő?- Ötéves a kislányom, tíz­hónapos a fiam, így ha akad három üres nap, tudom él­vezni. A lányom már kétéves kora óta szeret szerepelni, mindig meg kell tapsolni, ha bemutat valamit. Én nem bánnám, ha más szakmája is lenne, a színészet pedig örömfaktor lenne neki.- A tévézésre lenne energia?- Az életforma volt, de nem emészt, ha nem vagyok képernyőn. Vannak ter­veim. Gyerekeknek szeret­nék játszani, játszva taníta­ni. De a kereskedelmi tévék nem túl nyitottak, esetleg a közszolgálat lehet rá vevő. A magyar nyelv ápolásával kapcsolatban kitaláltam egy jópofa vetélkedőt, ebből is le­het valami. ■ K. Cs. hogy nyomódik le a kilincs. Va­laki be akart jönni. Riasztom a férjemet - ő rögtön ugrott ki az ágyból, mint az őrült, két eme­leten át üldözte a tolvajt, aki végül frissebbnek bizonyult, és beleveszett a sötétbe. előfordul, hogy valaki fel­csenget a kaputelefonon. Múlt héten egy kásás hang egy ilyen-olyan bácsit keresett, aki állítólag nagyot hall, hiá­ba csönget neki. „Na, én nem ismerem a bácsit - közöltem a kásás hanggal -, és magát sem, sajnálom, de nem engedem be.” A pasas beleböfögött a be­szélőbe, hogy megérti, de nem volt különösebben megrendül­ve. Nyilván tudta, egy másik lakó biztosan be fogja engedni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom