Somogyi Hírlap, 2014. március (25. évfolyam, 53-75. szám)

2014-03-27 / 72. szám

4 2014. MÁRCIUS 27., CSÜTÖRTÖK MEGYEI KÖRKÉP Akit a friss kenyér illata megcsapott védjegy program A magyar pékek érdekeit, a hazai munkaerőt is védené a pékszövetség somogyi elnöke Septe József: „Útjára indítottuk a védjegy programot, amely a vevőket segíti” „Magyar kenyeret magyar pékségből a magyar csa­ládok asztalára.” Ezzel a szlogennel indította útjára a Magyar Pékség Védjegy programot a Magyar Pékszövetség. Amelynek két éve somogyi elnöke van, akit több mint tízszer ennyi ideje csapott meg a friss kenyér illata. Márkus Kata- Hogy nap mint nap érezte, a több mint két évtized alatt nem unta meg a friss kenyér ízét, il­latát? - kérdeztem Septe Jó­zseftől, a Magyar Pékszövetség elnökétől.- Csak rám kell nézni! - vá­laszolta. - Ezt nem lehet meg­unni. A mai napom példá­ul úgy kezdődött, hogy reg­gel hat óra körül bementen az üzembe, ahol éppen akkor sült ki a friss nagy kifli. Hát lehet ennek ellenállni? Úton Kaposvár felé persze, hogy megettem egyet az autóban.- Pontosan mikor és hogy kez­dődött a friss kenyér és az Ön ilyen jellegű „kapcsolata"?- 1992-ben kibéreltem a nagybajomi pékséget úgy, hogy gyakorlatilag semmit nem tudtam a szakmáról, csupán gyerekkorom óta ér­deklődtem iránta. Kisgyerek­ként gyakran lógtam a falu­beli péknél, s néztem, hogy készül a mindennapi. Ám Ba­jomban csak úgy kaptam meg a pékség bérleti jogát, hogy be kellett vállalnom, másnap­ra is lesz friss kenyér, kifli, fonott kalács a faluban. Ak­kor vettem föl azt a péket, aki korábban is ott dolgozott a pékségben. így már bevál­laltam, lesz másnapra friss kenyér. Ő sütötte a kenyeret, én meg tanultam tőle. Akko­riban egy személyben voltam pék, rakodó, áruszállító és kereskedő. A kis, 80 négyzet- méteres pékségből Nagyba­jomba és a környező telepü­lésekre szállítottam kenye­ret először személyautóval, majd tehergépjárművel. Az­tán elkezdtem bővíteni a pék­séget, persze mindig hitelből, itthon és Olaszországban is vásároltam használt gépeket. Most ott tartunk, hogy a régi kis üzem 1200 négyzetméte­res, s megközelítőleg három­százan dolgoznak a cégnél. Sok olyan dolgozóm van, aki a kezdetektől velem van.- Az egyre nagyobb üzemek­ben készülő egyre több termék­nek azonban új piacot is kell ta­lálni. Ami manapság nem köny- nyű feladat.- A multikhoz nagyon ne­héz bejutni, aztán ha bejutot­tál, akkor nagyon nehéz bent maradni. Tulajdonképpen ki­zárólag alacsony árral lehet ezt a piacot meghódítani. Mi azonban eljutottunk odáig, hogy mindenáron nem aka­runk bejutni erre a piacra. A költségek folyamatosan nö­vekednek, így aztán ahova csak olyan áron tudnánk be­jutni, hogy veszteséget ter­melünk, azt nem engedem. Nálunk minden ember be van jelentve, akik tisztessé­ges körülmények között dol­goznak, s ennek magasak a költségei és rengeteg a já­ruléka. S azt is nagyon fon­tosnak tartom, hogy az em­berek - ha nem is túl sok fi­zetést kapnak, mert ez most nem az az ágazat, ahol bővel­kedni lehet sem a dolgozók­nak sem a tulajdonosnak -, mindig pontosan kapják meg a fizetésüket.- A húsz év alatt egyszer sem csúszott a fizetésekkel?- Emlékezetem szerint nem.- Egy kicsit visszatérve a mul­tikhoz: ha csak olcsó árakkal lehet bejutni erre a piacra, ak­kor annak is megvan a veszélye, hogy a nagy olcsóság a minőség rovására megy.- A multik nagy része nem minőséget, hanem mennyisé­get kér. Mi sokat szállítunk a falvakba, ahol szeretik az emberek a jó kenyeret. Ez­zel nem azt akarom monda­ni, hogy nálunk mindig min­den klappol. Előfordulnak bi­zony problémák, ám ezek kö­zül talán a legnagyobb, hogy nincs szakember utánpótlás. Rengetegen elmennek kül­földre dolgozni, s azt kell, hogy mondjam, meg is értem őket. Ma Magyarországon sajnos nem lehet többet fi­zetni az embereknek. Ugyan­abból az alapanyagból dolgo­zunk, mint külföldön, ame­lyek ugyanannyiba kerül­nek, mint kint, és külföldön háromszor-négyszer annyi egy-egy kész termék. Egyet­len dologban van differencia: külföldön magasabb a mun­kadíj.- Ez is oka annak, amit mondott: ez ma nem egy sikerekben bővel­kedő ágazat?- Ez az ágazat most a lété­ért küzd. A sütőipari cégek 90 százaléka nem nyereséges. A multik mesterségesen leszo­rítják az árakat, nem tudjuk magasabb áron értékesíte­ni az árunkat. S ezt a helyze­tet a multik maximálisan ki­használják. Aztán legalább ilyen nagy gondot okoz, hogy 400-600 közötti albán pékség van az országban, amelyek a magyar pékek elől veszik el a piacot. Valamit tehát tennünk kell. Ezért indítottuk útjára a Magyar Pékség Védjegy prog­ramot. A pékszövetség ezzel a kezdeményezésével igyek­szik segítséget nyújtani a vá­sárlóknak az eligazodáshoz. A védjegyet ugyanis kizáró­lag magyar tulajdonú péksé­gek kaphatják meg, ami egy­ben garancia arra nézve is, hogy kiváló minőségű alap­anyagból készült kiváló mi­nőségű termékek kerülhet­nek csak a polcokra. S ha az ilyen sütödékből származó termékeket vásárolnak, az­zal a fogyasztók hozzájárul­nak hazánk gazdaságának élénkítéséhez, munkahelyek megtartásához és teremtésé­hez, magyar családok megél­hetéséhez.- S ezek a termékek már egy­re inkább a régi kovászos tech­nológiával készülnek. Ha több mint húsz évvel ezelőtt jó volt a kovászos kenyér, s most egy­re több pékség tér vissza erre a technológiára, akkor miért volt szükség arra, hogy közben min­denféle adalékanyagokkal ké­szült kenyerek kerüljenek az emberek asztalára? Septe József 1961-BEN SZÜLETETT Kaposvá­ron. HAT ÉVES KORÁIG Somogyszil- ben lakott. AZTÁN KAPOSVÁRRA KÖLTÖZ­TEK, majd a Móricz Zsigmond Mezőgazdasági Szakközépisko­lában érettségizett. 1985-ben diplomázott az ak­kori Mezőgazdasági Főiskolán mezőgazdasági üzemmérnök­ként, egyben lovas edzői képesí­tést szerzett. GYAKORNOKKÉNT a mernyei tsz-hez került, majd a vései tsz-ben volt kerületvezető agro- nómus. 1991- től növénytermesztési ágazatvezető már a Kaposvári Egyetemen. 1992- TŐL vállalkozó, kibérelte a nagybajomi pékséget. Egy év múlva megvette, s a következő években hitelre megvásárolta a marcali kenyérgyárat, aztán a nagyatádit, végül a komlóit. MEGKÖZELÍTŐLEG 300 EMBER dolgozik a cégénél, ötven teher­autójukkal 1200 helyre szállíta­nak Somogy, Tolna, Zala, Bara­nya megyékben.- A kovászos kenyér egy pi­cit laposabb, kevésbé tetsze­tős volt. A másik technológi­ával készült magas volt, sok­kal szebb, nagyobb, szebb színű és elegánsabb, mint a hagyományos kenyér. Amire egyre nagyobb volt a vásár­lói igény, s ehhez igazodtak a pékségek is. Annak idején mi is megtaláltuk a megfele­lő embereket, a megfelelő ke­mencét az új típusú kenyér készítéséhez, amit szintén banki hitelre vettem meg. Itt érdemes megjegyezni, hogy arra is emlékszem: a banki hitel kamata harmincnyolc százalék volt akkor, ami­kor az osztrák, valamint né­met vállalkozások mindösz- sze egy-két százalékra kap­tak hitelt.- Aztán most megint a kovászos termékekre van inkább igény.- Az emberek szeretnének az egészségesebb táplálkozás irányába elmozdulni. S mi természetesen most is igazo­dunk a potenciális vásárlóink igényeihez.- A havi nyolcezer kilométer­nyi autózás ennek is az ered­ménye?- Igen. Meg annak is, hogy a pékszövetség székhelye Bu­dapesten van, ahova egy hé­ten egyszer biztosan fel kell mennem.- Ezt az időt pedig nyilván a csa­ládtól kell elvenni.- A feleségem, a szüleim is a kezdetektől támogattak. So­kat el kellett viselniük, sok­szor éjszaka kellett mennem, mert ebben a szakmában nincs karácsony, húsvét, ün­nep, ugyanis akkor is el kell látni a kórházakat, idősott­honokat, boltokat. És sajnos a lovakra sem jut annyi idő, amennyit szeretnék. Mert ló­tenyésztő szakon is végez­tem, s a ló szeretete megma­radt. A tervek közt szerepel, hogy a nemzeti lovas prog­ramhoz kapcsolódva lovas is­kolát is kialakítunk, ami ta­lán 2015-re elkészül.- S lesz, aki mindezeket tovább viszi?- Egyelőre csak remélem. Bár mindkét gyerekemet ér­dekli a dolog, egyelőre tanul­nak, még nem tudni, mit ter­veznek.- Önnek vannak még tervei?- Nekem amúgy legalább hatvan éves koromig meg­vannak a terveim, hogy kel­lene ezt a céget fejleszteni. Annyi bizonyos, olyan ko­moly céget szeretnék átad­ni a gyerekeimnek, ami nem adóságokkal terhelt, jól fel­szerelt. De azt is tudom, hogy minden lépcsőfokot végig kell járniuk, ahogy annak idején én is végigjártam. Ugyanis az akkori tapasztalataimból ma is naponta levonom a követ­keztetéseket. Ma már tudom, más lett volna, ha csak cége­ket vásárolok. Én viszont ma­gát a szakmát is megtanul­tam, és mindig vásároltam, de mindig hitelből, amiket pontosan vissza kellett fizet­nem. Mert a vállalkozói világ­ban csak egyszer hibázhatsz, s akkor vége a dalnak. Azt gondolom, talán olyan nagy hibát nem vétettem a több mint két évtized alatt, amitől ne lennék hiteles. Tóth Eleonórát jelölték Kaposváron a Kaszás-díjra A kaposvári csiky Gergely Színház művészei Tóth Eleo­nórát szavazták a Kaszás Atti- la-díj jelöltjei közé. A díjat 2008- ban a magyar kultúra napja al­kalmából alapították, hogy a magyar ajkú színművészek méltó szakmai és emberi elis­merésén túl Kaszás Attila szel­lemi hagyatékát se hagyják fe­ledésbe merülni. Az elismerést az a színművész kaphatja meg, aki a jelölését megelőző évad­ban kiemelkedő művészi telje­sítménye mellett jelentős közös­ségépítő szerepet is vállalt. A Kaszás Attila-díjról a szín­házi szakma dönt, az első fordu­lóban minden magyar nyelven játszó, állandó társulattal bí­ró teátrum választhatott a tag­jai közül valakit, aki aztán az országos fordulóba kerül, ahol a jelöltek maguk közül voksol­nak arra a háromra, akik közül végül a közönség kiválaszthat­ja a nyertest. Az idén 38 művészt nevez­tek meg az egyes színházak, s a második fordulóba Tóth Eleonó­ra mellett egy másik kaposvá­ri legenda is bekerült: a Csiky- ben 1965 és 1978, majd 1980 és 1994 között játszó Kossuth- és lászai-díjas érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját, Pogány Juditot a budapesti Örkény Színház tár­sulatának tagjai tartják érde­mesnek a díjra. ■ A. V. A másság elfogadása nem lehet kényszer cigányfiúk A zenével megérintik szakmailag és érzelmileg a társadalom lelkét A másság elfogadásának elősegítésén dolgoznak a 25 éves Cigányfiúk A 25 éves jubileumot ünnep­lő Barcsi Cigányfiúk Együttese nosztalgiázva gondolt az elmúlt negyed évszázadra. Az 1989-ben annyit tudtak: szerettek zenélni.- Nekünk is voltak példa­képeink, hiszen 25 éve komo­lyabb csapatok zenéltek, rájuk néztünk fel - mondta ifjabb Bo­kor József. - Az autentikus ze­nét próbáltuk elsajátítani, ami­ben kiemelt szerepet kapott a gi­tár, tambura, ceglédi kanna, fa­kanál. Az együttes bejárta Európát, a cigány kultúrát a zenével vitték mindenfelé. Muzsikájuk, üzene­tük közben észrevétlenül épült be a többségi társadalom tudatá­ba. Büszkék arra, hogy Barcson volt az ország első cigány folklór fesztiválja, de a rasszizmus eUe- ni filmhetet is ők nyitották meg Franciaországban. Az ünneplés után roma és nem roma gyerekek közösen ropták a táncot a művelődési ház szervez­te táncházban, a talpalávalót ter­mészetesen a Barcsi Cigányfiúk Együttese húzta. Egy másik te­remben játszóház kezdődött, és párhuzamosan zajlott az így is lehet élni - a másság elfogadá­sa című kerekasztal beszélgetés.- A másság kérdését spiritu­álissá kell tenni, mert ha az em­berben nincs meg az az érzés, hogy más is értékes, akkor nem tudja azt értéket hordozó ember­ként sem elfogadni - emelte ki Bogdán Péter esélyegyenlőségi referens. - Vigyázni kell, nem szabad kikényszeríteni a más­ság elfogadását, mert meg kell, hogy érintse az ember lelkét. Olyan ez, mint a szerelem: ha a többségi társadalom tagjai el­fogadják a másságot, akkor azt magukévá fogják tenni. Ahogy a megjelentek meg­egyeztek: a világ nem fekete és fehér, inkább az arany kö­zéputat kell megtalálni. ■ Jeki Gabriella k k

Next

/
Oldalképek
Tartalom