Somogyi Hírlap, 2014. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

2014-02-17 / 40. szám

2 2014. FEBRUÁR 17., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP FELÜTÉS Jégszív egy pádon találtak rá Herpai Sándorra, a V’MotoRock egy­kori dobosára Leányfalun. A hajdani zenész kihűlt, bevit­ték a kórházba, de már nem tudtak segíteni rajta. A köz­rádióban bemondták a hírt, majd az együttes Jégszív cí­mű számával búcsúztak tőle, melynek refrénje: Jégből va­gyok, talán fel sem olvadok... idiotizmus közpénzen... (av) Késsel fenyegette párját a 43 éves férfi súlyos testi sértés kísérle­te miatt folyt eljárást egy 43 éves férfi ellen, aki január 20- án összeveszett élettársával, s előbb a lábai elé dobott egy kést, majd egy másikkal szú­ró mozdulatokat tett felé. A rendőrség az ügyet vádemelé­si javaslattal továbbította a já­rási ügyészséghez. ■ A. V. Babakészítés a patcai tanyán a babakészítés rejtelmeibe avatta be Török Emőke az ér­deklődőket a patcai Katica-ta­nyán a hétvégén. A látogatók kenyeret és lángállót is da­gaszthattak, sőt, bekapcsolód­hattak a tehénfejésbe. ■ A. V. Közlekedésbiztonsági kupa középiskolásoknak középiskolás közlekedésbiz­tonsági kupát hirdet a rendőr­ség középiskolások számára. A megyei versenyen KRESZ- és egészségügyi tesztet, va­lamint drog-totót kell kitölte­ni, emellett kategóriánként ügyességi feladatokat várnak a diákokra. Jelentkezni április 5-ig lehet a megyei rendőr-fő­kapitányságon. ■ A. V. Vádemelési javaslat a tévés rabló ellen egy somogyvári asszony ja­nuár 22-én próbált meg kira­bolni egy idős férfit Kaposvá­ron. Rablás kísérlete miatt in­dult ellene eljárás a rendőrsé­gen. A nyomozás lezárult, az ügy vádemelési javaslattal az ügyészséghez került. ■ A. V. Köménymentes a somogyi kolbász kolbászfesztivál Kinőtte a jelenlegi helyét a rendezvény, óriási zsúfoltság a piacon Kis hely, nagy érdeklődés, óriási tumultus: a szombati kaposvári kolbászfesztivál kinőtte a régi piaccsarnokot. Vas András- Hogyan tudnék élni nélküled?- énekelte az egykori X-fakto- ros Meggyes Csaba, aki vélhető­en anno nem arról ábrándozott, hogy egy kolbászfesztivál ke­retében csillogtatja tudását, de hát ilyen a tehetségkutatók utá­ni élet, mindenkinek meg kell ta­lálnia - és becsülnie - a maga pi­acát. Neki épp a kaposvári nagy­piac jutott, s az énekelt olasz slá­gerek is bejöttek a közönségnek, ám valahogy a Demjén-nóta job­ban passzolt a helyhez, legalább­is Horváth Győző a refrén alatt valamiféle hasonló pillantással harapott bele a sült kolbászba... Majd kente össze a fél arcát a piros zsírral, ugyanis valaki há­tulról meglökte a könyökét.- Jobb helyet érdemelne ennél ez a rendezvény - mutatott kör­be a tömegen, s valahol igazat adtunk neki, ugyanis mozdul­ni is alig lehetett a régi piaccsar­nok nagyjából hatodára bezsúfolt asztalok között, ahol tíz versengő csapat és nagyjából ugyaneny- nyi húsfeldolgozó vagy árus kí­nálta a portékáját. Hurkák, kol­bászok alatt sercegett a zsír vagy az olaj, jóféle füstölt bácskaik kel­lették magukat az pultokon, me­lyek mindegyike előtt komoly so­rok kígyóztak. Ennélfogva a kö­zépre állított három asztal kör­nyéke szinte megközelíthetetlen- nek tűnt - a körülmények erőtel­jesen jelezték, a rendezvény ki­nőtte a jelenlegi helybéli kereteit. Éles csengetés szakította félbe a morfondírozásunkat, s érdekes szakállú árus nyújtott felénk egy biciklicsengővel felturbózott tál­cán jóféle házi pálinkát, mely el­maradhatatlan kelléke bármely kolbásztöltésnek. A papramorgó- ból nem csak a fakádak, vájlin- gok körül serénykedőknek jutott, a falatozóknak is jólesett egy-egy korty, mely azonnal harcba szállt a gyomorban a korai napszakban bevitt zsíradaggal.- A harminc százaléka szalon­na - magyarázta a kaposvári Pá­linkás Imre -, enélkül nagyon száraz lenne a kolbász. Amúgy csak az arányokra kell figyelni, hogyan adjuk hozzá a fokhagy­Sokakat vonzott a kaposvári nagypiacra a kolbászfesztivál, s rengetegféle ízesítést kóstolhattak, akik végigállták a kígyózó sorokat Szennában biztos elegendő tojás lesz az idén, a mohai tikverőzők gondoskodtak a termékenységről A mohaiak a varázslás jegyében a kormot sem sajnálták a szennaiaktól szombat óta bizonyos, hogy Szennában nem lesz gond az idei tojásmennyiséggel. Leg­alábbis, ha a tyúkok hatékony­sága a mohai hagyományőrző­kön múlik. A Fejér megyei falu­ból érkezett tikverőzők - akik három éve bekerültek a szellemi kulturális örökség jegyzékébe - ugyanis annak rendje és mód­ja szerint végigjárták a zselici települést, s az ősi szokásoknak megfelelően bemutatták egész­ség- és termékenységvarázsló rítusaikat. a tikverőzés hagyományosan a farsang utolsó napjára, húsha- gyókeddre esik - magyarázta Aranyos Péter, a szentendrei sza­badtéri múzeumhoz tartozó szen­nai skanzen vezetője. - A szoká­sok alapján a fiatal legények tra­dicionális maskarába öltöznek: rongyszalagokkal gazdagon dí­szített bohócnak, fehérruhás szalmatöröknek, szerencsehozó kéményseprőnek, míg a legfiata­labb alakoskodók lánynak Az­tán végigjárják a falut, össze­gyűjtik a tyúkólakban talált to­jást, mely a termékenység és bő­ségszimbóluma. És a bohócok furkósbotjukkal jelképesen leve­rik a tyúkok fenekét, innen ered a tikverőzés kifejezés. ennyivel persze nem úszták meg szennaiak: jól látszott, kik­kel futottak már össze a mohai­ak a faluban, ugyanis azok bi­zony kormos képpel ballaghat­tak tovább: a hagyomány sze­rint ugyanis a kormozás a va­rázsláshoz tartozik. Ahogyan a bor és áfánk, melyekkel a tikve- rőzőket fogadják a háziak, míg az összegyűjtött rengeteg tojás az esti farsangzáró mulatság lakomájához kell. a fánkot nem a házaknál, ha­nem a múzeumban sütöttük - folytatta Aranyos Sándor. - A far­sangzárás részeként ugyanis há­romféle, szennai, illetve somogyi receptek alapján készült csöröge- fánkkal vártuk a vendégeket, akik jóféle, a tavaly helyben fő­zött lekvárokkal kóstolhatták mega süteményt. Emellett, hogy a gyerekekben megmaradjon a tikverőzés emléke, maszkot is készíthettek maguknak, így bár a kormot le tudták mosni az ar­cukról, a farsangi dísz emlékezte­ti őket a hagyományra. mát, sót és borsot, no meg a pi­rospaprikát, szóval nem bonyo­lult étel ez, viszont rendesen ösz- sze kell dolgozni mindent. Hittünk neki, hisz már a har­madik kád töltelékben dagonyá­zott, mindannyiszor harminc ki­ló hús adta az alapot, s a forgal­mat nézve még vagy két gigapor­ció várt rá a délelőtt folyamán.- Nem nehéz - állította, ami­kor a feladat fizikai részéről ér­deklődtünk, majd újabb kérdé­sünkre ismét megrázta a fejét: - A somogyi kolbászba nem kell kömény, errefelé ez nem divat. Aztán elnézést kér, éppen a borsot kellett kimérnie a kol­bászba valóba, így magára hagy­tuk, hisz első a munka. Leg­alábbis a pult mögött állók szá­mára, a vendégsereg úgysem a készítés menetére, hanem a vég­termékre volt kíváncsi.- Végigeszem, ha rosszul le­szek is! - jelentette ki Borostyán Péter, cimborája pedig egyet­értőn bólogatott: - Eddig négy pulttal végeztünk, még hat visz- sza van... Merthogy csak a helyben, frissiben készülő kolbászokra voltak kíváncsiak, ám amikor szűk fél óra múlva ismét belé­jük botlottunk, csak egy adag­gal voltak beljebb, s a pálin­kás stampedlit szorongató, ad­dig hallgatag evőtárs megadó- an tárta szét a karját: - Ennyi­re futotta, nem fér belém több. Ha benyúlnék a számba, az uj­jammal elérném az utolsó kol­bász végét... A produkció szerencsére ter­vezési fázisban maradt, a feszti­vál viszont elérte célját, bizonyít­va létjogosultságát. Csak a kere­teket kellene bővíteni jövőre. POSTÁNKBÓL ValóVilág 6. Tényleg csak ennyi lenne a valós világ? És ennyi kellene egy átlagos tévénézőnek? megérkezett, már nagyon „vártuk” és most megkaptuk. Az édes élet, a Győzike, és még so­rolhatnám, milyen gagyi show- műsorok után, itt van újra a Va­lóVilág, immár a 6. széria! Olyan szereplőkkel, akik irányt mutat­nak, hogy gyermekeink a lehető legrosszabbat tanulják! A műsor kapcsán elég sokat töprengtem, vajon milyen elvek és gondolatok mentén történt a válogatás, mi alapján lehetett bekerülni? nem tudom, mit vettek figyelembe és mit nem, de van bent 500férfi­vel szexeié nő, 50 millió forinttal átverő építési vállalkozó, aki sok családot tett tönkre, bukott orvos- tanhallgató és mások, akik a nye­reményérdekében mindenre képe­sek. Amit a műsorban láthatunk, maga a borzadály, a gyűlölködés, az állandó zrikálás, és gonoszko­dás. Ehhez még az is párosul, hogy bőven ellátják őket étellel, itallal, cigarettával és minden jó­val, tehát jócskán megy a pazarlás is. Persze, most azt is mondhatná bárki, akit idegesít, az ne nézze, kapcsoljon át egy másik csatorná­ra. De ez nem így van. Mert ki ne lenne arra kíváncsi, mi folyik a vil­lán belül, hogyan tolerálják egy­más hibáit az „édes börtön” lakói, de főleg azt várjuk, mi, nézők, hogy ezek a fiatalok mikor fordul­nak ki emberi mivoltukból. Még szerencse, hogy egy későbbi idő­pontba tették át a műsort, de így is elkövették azt a hibát, hogy a szex jelenetnél csak a 12-es karika volt kint! Arról nem is beszélve, nem győzik őket arra kérni, tartózkod­janak az obszcén kifejezésektől, a hátsók mutogatásaitól, amit bele a kamerákba mutogatnak meg! A hölgyek viselkedése talán a kirí­vóbb, mert úgy viselkednek, mint akik soha sem hallottak az er­kölcsről, a jó modorról, a női ne­met igazoló tartásról. a kiszolgáltatásunk egyértel­mű: nézed, nem nézed, ezt kapod! KALÁNYOS ISTVÁN, BABÓCSA *** sokan cikizik, de sokan is nézik itt a Való Világ 6. Sokan cikizik a műsort a munkahelyemen is, de érdekes, rengetegen tudják, mi tör­ténik odabenn. Igen, a nők sok­szor közönségesek, hogy benn ma­radhassanak, a fiúk gyakran bun­kók - nem gondolom, hogy ők a fi­atal korosztály példaképei. nagyon szomorú vagyok, mert ez a műsor rólunk, magyarokról állít ki nagyon rossz véleményt A mű­sor megrendelője ugyanis a tv-k között messze a legprofibb ha­zánkban, így nem csinálnák, ha nem lenne érdemes. Érdemes pe­dig akkor valaminek a műsorra tűzése, ha azt nagyon sokan, vagy legalább sokan nézik Ez azt mu­tatja számomra, hogy a legtöbben álságosak, képmutatók vagyunk Legalább lennének olyanok, mint a kaposvári szomszéd nénim és a lánya: a lánya nézi és pletykálko- dik róla, a néni viszont panaszko­dik a műsorra de ő nem is nézi. EGY KAPOSVÁRI OLVASÓ Az olvasói leveleket esetenként rövidítve, szerkesztett formában közöljük. Az olvasói vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját Ételre! Amit tud! Vagy magáért az emberért. Egy kevés aprópénzzel is segíthetünk, cserébe egy szép verset kapunk attól a hajléktalantól, aki úgy gondolja, az adományokért cserébe ő is ad valamit ÉSZREVETTÜK

Next

/
Oldalképek
Tartalom