Somogyi Hírlap, 2014. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
2014-02-14 / 38. szám
2014. FEBRUÁR 14., PÉNTEK 5 MEGYEI KÖRKÉP a szerelem ünnepe. A szívük mélyén tudják, hogy együtt kell lenniük. Valentin-napon pedig leülnek egy pillanatra és átgondolják eddigi közös útjukat. S tervezik a közös jövőt EGYMÁS BOLDOGSÁGÁÉRT ÉLNEK Bár a császár tiltotta, Bálint összeadta őket Bár a Bálint-nap - vagy ahogy amerikanizált formában használjuk Valentin-nap - eredete bizonytalan, sokmilliónyian ünnepük világszerte. A szerelmesek ünnepe ma már azonban nem csak magáról a Nagy Ő-ről szól, vagy ahogy sokan mondják, írják, az Igaziról. Szól ez a szerétéiről, törődésről, odafigyelésről, a másik megbecsüléséről, az őszinteségről, az ölelésekről és pillantásokról, melyeket - valljuk be - talán minden eddiginél nagyobb becsben tarthatunk. Legyen szó kamaszkori lángolásról, ifjúkori szerelemről, kitartást igénylő együttélésekről, fiatal házasként a közös fészekrakás kihívásairól, a hosszú kapcsolatok biztonságáról vagy az együtt töltött hosz- szú élet meghittségéről. E napon egy pillanatra megállunk, és - ünnepeljük vagy sem - még jobban szeretjük egymást. Közben a kislányoka dalia hercegről álmodoznak, a kisfiúk miniszterelnöki pozícióra vágynak (aki mellett mindig egy sikeres nő áll), aszinglik bíznak a következő randevú sikerében, az elváltak egy új kapcsolat szívragasztó hatásában. E napon a 20. század második felében elterjedt szokás szerint a szerelmesek megajándékozzák egymást. A szerelmes üzenetek küldésének eredetéta legtöbben a 14. században élt Szent-Bálint- nak tulajdonítják, aki a fiatal házasok védőszentjévé vált Angliában és Franciaországban. A legenda szerint keresztény hite miatt kivégezték, ám halála előtt visszaadta a börtönőr vak lányának szemevilágát. Február 14-ei kivégzése előtt „a te Bálintod" aláírással üzenetet küldött neki. Más magyarázat szerint amikor II. Claudius császár megtiltotta a házasságkötést, mert szerinte a nőtlen férfiak jobb harcosok, Bálint papként titokban mégis ösz- szeadta a párokat. Akárhogyan történt, Bálint alakja romantikus és szimpatikus számunkra. Tán ezért is terjedt el kultusza szinte az egész világon. A távkapcsolat minden szerelmes rémálma, mert nem tudhatjuk, hogy mi sül ki belőle. Szerencsére mindig akadnak pozitív példák. Ilyen Bárdos Bertalan (Barcs) és Németh Zsófia (To- ulouse) 1700 kilométert átívelő kapcsolata. Hétfőn ünnepelték két éves évfordulójukat.- Amikor elmosolyodsz magadban ha Rá gondolsz és az emberek körülötted nem értik mire fel ez a boldogság - fogalmazza meg Berci, mit jelent számukra a szerelem. - Amikor egy apró üzenet tőle szebbé tudja varázsolni a napod; akitől ha el kell válnod hosszabb időre, úgy érzed mintha egy darabot tépnének ki a szívedből.- Rengeteg móka és kacagás, néha könnyek és bánat a másik távolléte miatt, kalandok itthon és Franciaországban, ölelések, csókok, meghitt pillanatok és még több nevetés - válaszolja Zsófi arra a kérdésre, hogy mi történt velük eddig. De a távkapcsolat nehéz: néha hagynának mindent maguk után és rohannának a másikhoz, hogy együtt legyenek. Mielőtt belekezdtek, mindketten féltek, hogyan fogják bírni, nem veszítik-e el egymást. De ahogy telt az idő, azt vették észre: a távolság inkább közelebb hozta őket egymáshoz.- Minden nap beszélünk Sky- pe-on, telefonon, Facebookon, és levelezünk, mert sokkal személyesebb egy kézzel írt levél, mint egy e-mail, van egy különleges hangulata a megírásának és az elolvasásának is - meséli Berci. - Jó érzés, amikor váratlanul a postás hoz egy apró ajándékot, mellette egy üzenettel: egyből elfelejted a mindennapi gondokat. Távkapcsolatban még fontosabb az is, hogy a felek megérFelemelő érzés mindkettejüknek, amikor hosszú távoliét után találkoznak tőek legyenek. A nagy távolság és a különböző környezet félreértéseket okozhat. - Fontos, hogy bele láss a másikba, próbáld megérteni őt és ez sokkal nehezebb, ha nincs ott melletted, hanem csak egy gépen keresztül tudtok kommunikálni mutat rá Zsófi. - Olyankor nem könnyű megérezni a másik rezdüléseit, hangulatát; olyankor nem nyugtathatod vagy vigasztalhatod meg egy öleléssel, csak a szavaiddal. Berci és Zsófi mindent megtesz azért, hogy legalább kéthavonta találkozzanak, de ez egyáltalán nem könnyű. A közvetlen repülőáratok ugyanis megfizethetetlenek, a fapados alternatívák vonattal és busszal kombinálva ugyan olcsóbbak, de így majdnem két napig tart az út. - A nyarakat együtt töltjük, olyankor feltöltődünk - mondja Berci. - Felemelő, amikor hosszú idő után újra megöleljük egymást, az magát a hazatérést jelenti, nem csak szó szerint. Zsófi ehhez még hozzáteszi: abban az ölelésben benne van minden, amit a távoliét során nem élhettünk meg. Azt ígérik, hogy többé nem hagyják el egymást Vidám pár, akik néha szeretettel civakodnak. Csipkelődő ugratások, eljátszott sértődések, a vége azonban mindig egy puszi vagy széles mosoly. Szinte mindig fogják egymás kezét, mint akik egy pillanatra sem tudnak elszakadni. Kakrik Petra és Pé- terfai Dávid mondhatni születésüktől fogva elválaszthatatlanok, pedig annak már 19 éve. Petra csupán húsz perccel született korábban, a két édesanya a szülőszobában ismerkedett meg, majd életre szóló barátságot kötött. Dávid többször megjegyzi: milyen „menő, hogy idősebb csajjal járok". Már kétszer szakítottak, most harmadszor vannak együtt, szemmel láthatóan nagy boldogságban. Petra megjegyzi: reméli, most már örökre együtt maradnak. Dávid bólint, miközben megszorítja barátnője kezét.- Tizennégy évesek voltunk, amikor Dávid édesapja rámírt az egyik közösségi oldalon, hogy a családjaink elmehetnének közösen a Balatonra közösen - kezdi a történetet Petra. - Addig is tartottuk a kapcsolatot, egy-két évente találkoztunk, de azért az más volt. - Titokban közben összejöttünk, sokat beszéltünk MSN-en, mondhatni a Balatonon már „együtt” voltunk - veszi át a szót Dávid. Akkoriban nem sokat találkoztak, csupán két-három hetente. A távolság a fiatal szíveket is megviselte: Petra sokat sírt, mert mindig hiányzott neki Dávid. Néha álmodtak a másikkal, az Internet segítségével tartották a kapcsolatot, néha mobiltelefonon beszéltek. Végül 1 év, 4 hónap, 15 nap után (Petra pontosan számon tartja) szakítottak. Az okok? Legegyszerűbben fogalmazva: fiatalság, bolondság. Mindketten találtak mást. Átmenetileg. így jött nyolc hóRészben mindig a másikat keresték az új kapcsolataikban is nap külön, majd újabb két hónap együtt, egy és fél év a másiktól távol, míg végül 2013. november elseje. Azóta Petra és Dávid ismét egy párt alkot.- Most teljesen más, érettebbek vagyunk és többet akarunk együtt lenni - meséli Petra. - Minden hétvégén találkozunk, komolyan tervezzük a közös jövőnket, apró ajándékokkal lepjük meg a másikat: Dávid imádja a gumicukrot, így mindig viszek neki, ő cserébe az én kedvencemmel, sajtos chipszel lep meg. - Minden este beszélünk - teszi hozzá Dávid. - Petra általában azt írja, hogy „hiányzol”, én meg azt, hogy „kibírjuk”. A szakítások és újra egymásra találások sok mindenre megtanították a szerelmeseket. - Nem hiába volt, hogy anyáék találkoztak - mosolyog Petra. - Nem lehet véletlen az sem, hogy mindig visszatérünk egymáshoz, szeretjük a másikat: ennek így kell lennie. - Bár sok barátnőm volt akkoriban, amikor nem voltunk együtt, valahol belül mindig tudtam, hogy bármi történjék, úgyis Petra lesz az, akihez visszatalálok - egészíti ki a történetet Dávid. - Részben mindig a másikat kerestük az új kapcsolatainkban is. KOMMENTÁR Két első szerelmem Nekem két első szerelmem volt. Az elsőnél hat éves lehettem, a nyarat a nagyszüleim- nél, Péterhidán töltöttem, Tamás szintén. Folyton együtt lógtunk, kézenfogva, a helybéliek vőlegény és menyasszonyként emlegettek minket. Bár mégnem voltunk tisztában a jelentésével, boldogan és büszkén fogadtuk. Tizenöt évesen a középiskolában éjszakai kosármeccsre készültünk, amikora tornateremben beleütköztem egy csodás fiúba. Két évig epekedtem. Életem talán legszebb szerelmes pillanatai voltak: megremegtem, ha szembe jött a folyosón. Ő soha nem vett észre, de tán nem is baj. Mert a beteljesületlen szerelmekre valamiért mindig élénkebben emlékszünk... Az oldal cikkeit írta: Jeki Gabriella Ötvenöt évesen talált rájuk a csodás szerelem Vidáman pattog a tűz a kályhában, a három cica közül az egyik észrevétlenül beoson a meleg szobába. Beszélgetünk a kertről, a gyümölcsökről, a régi nagy telekről és a nagymamámról. Margit néni és ő ugyanis nagyon jó barátnők voltak, mielőtt mama elköltözött volna Péterhidáról. Feri bácsi a tűz mellé telepedik. Amikor szóltam nekik, hogy jövök, nem tudták, hogy mi lesz a téma, mégis nagy szeretettel fogadtak. Most egy picit elkerekedik a szemük, amikor a Valen- tin-napról kérdezem őket.- Azt tudod, hogy mi 55 évesen házasodtunk össze? - kérdezi Hári Ferencné mosolyogva. - A Papa a második férjem, mert az első meghalt, amikor 50 éves voltam. Öt évig éltem egyedül, amikor újra „beadtam a derekam”. Az özvegy Margitnak rengeteg udvarlója akadt, nem csak helyben, hanem Barcson és a környékéről is. Ők azonban azt akarták, hogy az özvegyasszony költözzön hozzájuk, ami eleve kizáró oknak bizonyult. Hári Ferenc akkortájt boldogtalan házasságban élt. Korábban kőművesként dolgozott és a munkálatok közben többször találkozott a szemrevaló Margittal. A sors úgy hozta, hogy a szeretett nő megözvegyülésének idején kapott munkát a péterhidai vasútnál. Indok persze mindig akadt egy-egy látogatásra: egy zsák cement, valami elvégzendő munka a ház körül, vagy egy fontos kérdés megvitatása. A találkozások sűrűsödtek, a két ember közben megszerette egymást. Feri bácsi elvált, és Margit néni egykori kétkedése is szerte foszlott.- Mi tetszett meg Margit néniben? - kérdezem érdeklődve.- Sok-sok minden, azt felsorolni sem lehet! - vágja rá Feri bácsi azonnal, miközben Margit Időskorban is lehet az ember szerelmes, de sokat kell tenni érte néni mosollyal az arcán, várakozva néz rá. - Szorgalmas, okosan csinált mindent, jól gazdálkodott és nem utolsó sorban, csinos asszony. - Nagy volt a kert, sok az állat, mit csináljak egyedül? - emlékszik vissza Margit néni. - Az udvarlás pár hónapig tartott, jól megértettük egymást, aztán a leánykéréskor csattant el az első csók, miközben jött a szerelem is. 1985. májusában kötötték ösz- sze életüket, a házasságot sem Margit néni két gyermeke, sem Feri bácsi lánya nem ellenezte. Ma már mindketten 83 évesek. Láthatóan boldogok és nagy szeretettel beszélnek egymásról, szívesen elevenítik fel a múltat. Egykor sokat jártak vásárba, és ami a másiknak megtetszett, azt megvették ajándékként. Feri bácsi gyakran szed hóvirágot, ibolyát a kertben.- Rövidnek tűnik az együtt töltött sok év, nagyon gyorsan megy az idő - mondja végül Margit néni. - Mindenki használja ki az életet, amíg fiatal! - Tisztelni, becsülni kell egymást, de a háznál is elvégezni a munkákat - foglalja össze Feri bácsi, amikor a hosszú kapcsolat titkát kutatva érdeklődök. - Mert az élethez bizony ez is hozzá tartozik. Ha megölelem Zsófit, az magát a hazatérést jelenti
