Somogyi Hírlap, 2014. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

2014-01-27 / 22. szám

2014. JANUÁR 27., HÉTFŐ 3 MEGYEI KÖRKÉP A hazai cégeket nyomorítja az útdíj tehetetlenség Brüsszelben bíznak; a kínálkozó megoldás minden, csak nem a jó megoldás KOMMENTÁR Késő üzenet Magyarországon arányaiban sokkal drágább az úthasználat, mint másutt - hangzott el a napokban egy szakmai konferencián ► Folytatás az 1. oldalról- Hetente 27 ezer forintot fize­tünk ki útdíjra, ami havi szin­ten minimum 108 ezer forint, de a nyári szezonban még több- mondta a lapunknak nyilat­kozó fuvarozó. - Akárhogy is számolom, majdnem nyolcszo­rosára növelték az ez irányú költségeimet azzal, hogy 3,5 tonna felett útdíjat kell fizetni. Ezzel szemben Németország­ban például 12 tonna alatt nem fizettetnek, hiszen az e fölötti súlyú kamionok rongálják iga­zán az utat. De olyan külföldi példáról is tudok, hogy ugyan kell fizetni útdíjat kisebb au­tókra is, de az ottani vállalko­zások azt az áfával együtt visz- szaigényelhetik. Eddig sem volt egyszerű állnunk a versenyt a multikkal, de ezzel az intézke­déssel teljesen ellehetetleníte­nek bennünket. Sokan állítják, hogy megoldás lehet kisebb au­tót venni, ami valóban igaz, de nem jó megoldás. Ugyan­is nem azért fejlesztettük ed­dig, hogy most vissza kelljen lépnünk. Ráadásul kisebb au­tóval többször kellene fordul­nunk, ami azon túl, hogy a csa­ládtól vesz el még több időt, ve­szélyesebb az amúgy sem ve­szélytelen úton töltött még több idő. Ráadásul azt sem érzékel­jük, hogy az így befolyó pénztől jobbak lennének az útjaink, mi pedig nem tudunk félretenni, hogy környezetvédelmi szem­pontból modernebb autókat vá­sárolhassunk. A somogyiak panaszát látsza­nak alátámasztani a GKI gaz­daságkutató konferenciáján el­hangzottak. Vásárhelyi Árpád, a Schenker ügyvezető igazgató­ja a konferencián arra hívta föl a figyelmet: a vásárlóerő paritá­son mért GDP tekintetében Ma­gyarországon arányaiban sok­kal drágább az úthasználat. Rá­adásul szerinte nem került át jelentős forgalom a vasútra a közút felől az úthasználati díj miatt. - A vállalakozások ke­zéből 80 milliárd forint áram­lott ki annak érdekében, hogy az adóbevételt lehessen növel­ni, vagyis az állami bevétel nö­velése volt a célja az e-útdíjnak - adott hangot véleményének a Világgazdaság szerint. - A leg­kisebb, magyar tulajdonú vál­lalkozásokat ütik agyon az út­díjjal a kisebb gépjárművek adóterhelése miatt. Brüsszel is nagy részletességgel fog figyel- mi a magyar útdíj-rendszerre - mondta. ■ Márkus Kata A gki konferenciáján egyes £ logisztikával foglalkozó cégek | azt is kilátásba helyezték, ér- | demes volna esetleg más or- J szágbetí telephellyel ellátni a s vevőiket. na, helyben vagyunk. Az a néhány még jól működő cég is célozza meg lehetőleg a kö­zeli országokat! Az itthon ma­radók közül meg jónéhányan tönkre mennek még, ahogy azt a somogyi érintettek he­lyezték kilátásba. sok pénz az a 80 milliárd, ami kiáramlott a vállalkozá­sok kezéből az államkasszá­ba. De vajon mennyi lesz az előbb felsoroltak miatt be nem áramlott pénz abba a bizonyos kasszába? Sanszos, hogy amikor mérleget lehet majd húzni, az már egy kicsit késő lesz. (m.k.) Meghalt, de a hálózatépítésről értesítik hivatalos út Az örökösök elmulasztottak eleget tenni bejelentési kötelezettségüknek Egy járókelő akadályozta meg az idős no kirablását támadás Egy idős asszonyt akart kirabolni egy 39 éves nő Kaposváron a Fő utcán szomba­ton: ököllel ugrott neki, s meg­tépte a haját, hogy elvegye tőle az értékeit. A rablást egy arra sé­táló járókelő akadályozta meg, aki rákiabált a nőre, hogy hagy­ja abba a bántalmazást, s érte­sítette a rendőrséget. A 39 éves támadó elszaladt, de a kiérkező rendőrök nem sokkal később el­fogták. ■ A. V. adatbázis Felháborító, hogy az önkormányzat nemcsak a vo­natkozó jogszabályi rendelke­zéseket sem tartja be, de or­mótlan eljárásával még kegye­letsértést is elkövet - így érté­keli polgármesteri hivatala el­járását Kányási László, aki há­rom éve elhunyt édesanyjá­nak címzett értesítést vett át a szennyvízberuházásról. Egy ál­lamigazgatási szakember sze­rint ez sajnálatos, de nem vál­toztat a tényen: az örökösök el­mulasztották bejelentési kötele­zettségüket. Nincs talán kínosabb, mint elhalálozott hozzátartozó nevé­re szóló levelet kapni. Ezt a pil­lanatot élhette át nagybajomi ol­vasónk, aki január 22-én kapott tértivevényes értesítést a közös önkormányzat hivatalából. Há­rom éve elhunyt édesanyja ne­vére és lakcímére szólt a levél, de a kézbesítő neki adta át. Te­tézte a kellemetlenséget, hogy az értesítés szerint édesanyjá­nak délelőtt kellett volna megje­lennie az ügyintézőnél, de csak délután kapta meg a levelet. Ol­vasónk a közigazgatási hatósá­gi eljárás és szolgáltatás általá­nos szabályairól szóló törvényt idézi, ami legalább öt nappal megelőző értesítést ír elő. Információnk szerint az idő­közben elhalálozott asszony a mintegy kétmilliárdos uni­ós beruházás évekkel ezelőt­ti tervezésekor került az adat­bázisba, ahonnan örökösi be­jelentés híján nem törölték. A kézbesítés azért késett, mert hozzátartozót kellett keres­ni. Mindezzel együtt a hivatal sajnálatosnak tartja a kelle­metlenséget, és természetesen korrigálja az adatbázist: hiva­talosan is örököseket keresve a beruházásban érintett ingat­lanhoz. ■ Balassa T. JEGYZET SZŰCS TIBOR Annak, aki lop van abban valami szomo­rú, hogy huszonnégy évvel a rendszerváltás után még üze­netértéke van annak a kam­pányban, hogy „le lesz csuk­va az, aki lop”. Még a párton belüliek is, mert nem lesznek megvédve. Márpedig szegény Pokorni Zoltán aktuális rezsi­háborús állomásán tett kije­lentése pont ezzel férkőzött a Somogybán várható húsz cen­tis hó és a fővárosban végre elinduló négyes metró közé a végeláthatatlan hírfolyamba. Mert most akkor kapjon min­denki a szívéhez, nem lesz ám itt több mutyi, s nem csak a nemzetrontónak bélyegzett baloldaliak reszkessenek, ha­nem bizony a saját kutyaköly- kök is. TÖBB SZEMPONTBÓL aggályos a pártalelnök úr ígérvénye, s most nemcsak Polt Péter leg­főbb ügyész hivatali munká­jának nehézségeire kell gon­dolni, hiszen tudnivaló: az ál­lamot képviselő csúcs-igaz­ságszolgáltatási pozíció birto­kosa ugyanannak a társaság­nak volt katonája, mint aki­ket most Pokorni Zoltán fe­nyeget, tehát annyira nem le­het nagy a córesz. De előke­rül a kérdés, talán nem arra tetszett-e célozni ezen a bizo­nyos fórumon az alelnök úr­nak, hogy eddig - nem tudva­levőleg, csak minden bizony­nyal - a drága párttársak is el-el vettek, ezt-azt, s ennek most vége? bízunk abban, hogy a lopás büntetésének evidenciájára csak ezért kellett emlékeztet­ni most itt alig nyolcvan nap­pal a voksolás előtt, nehogy valaki elfelejtse, hogy min­dig tiszta kézzel kell közelíte­ni a rá váró nagy feladathoz. Két és fél évtizedes friss de­mokráciánk nem nagy eré­nye mindez, de abban remé­nyeink szerint a pénteken Ba­latonszárszón frakcióülésező kormánypártiak is egyetérte­nek velünk: még jó, hogy van­nak ilyen szavahihető bölcs „öregek ”, akik időről-időre megrázzák a vállakat... Névtelen levél: jó irányba megy a balatoni hajé, vagy csődbe? felpörgeti a céget Halmos Gábor vezérigazgató: leépítés nincs, nem lesz, s „aki húz, annak nincs félnivalója” ► Folytatás az 1. oldalról A levél szerint folyamatosak a munkakör-átcsoportosításai, ez­által minden dolgozó a kirúgott munkatársának a feladatait is megkapja a magáé mellé.” A levél azt is állítja: a közel negyven éve a cégnél dolgozó ke­reskedelmi igazgatót is „eltávolí­totta, oly módon, hogy felaján­lott neki egy alacsonyabb szin­tű munkakört, ami persze jóval kevesebb munkabérrel járt vol­na. Ezt a kereskedelmi igazga­tó nem fogadta el, így távozott a cégtől. Ha ez ebben a tempóban folytatódik, az 1846 óta műkö­dő cég két év alatt térdre rogy... Halmos a hajózás egész terüle­tét bekameráztatta, a következő az lesz, hogy a kompok és a ha­jók teljes fedélzetére is kamerá­kat tétet.”- Átszervezés van - ismerte el lapunknak Halmos Gábor. - „Áramvonalasítjuk” a céget, ha­tékonyabbá akarjuk tenni, hogy megfeleljen a 21. század kihívá­sainak, úgy is mondhatnám, fel­pörgetjük. Az értékesítést he­lyezzük előtérbe, szeretnénk jobban „eladni” magunkat. A „leépítésből” annyi igaz, hogy 2013-ban egyetlen dolgozónak mondott föl a cég, öt személynek pedig lejárt a szerződése a mint­egy százból; akadt, akivel nem akartunk hosszabbítani, de volt olyan is ezek közül, aki maga kí­Halmos Gábor: jó az irány vánt távozni. A 2014-es esztendő terveiben sem szerepel létszám- csökkentés. A kollektív szerződés módo­sításáról három hónapon át tár­gyaltak a társaságnál műkö­dő két szakszervezettel. - Sike­rült közelebb kerülnünk ezáltal a hatályos munka törvényköny­véhez - így a vezérigazgató. - A végkielégítések rendje valóban kedvezőtlenebb lett a dolgozók számára, de aki dolgozik, húz, hajt, annak nincsen emiatt fél­nivalója. Aki marad, az minden esetben megkapja azt a pénzt, amit az esetleges távozásokkal megtakarít a cég. így működik a versenyszféra: azt díjazzuk, aki húz. Ebben a szakszervezet is egyetértett. Ami pedig a jutal­mazás-elmarasztalás új rendjét illeti: számomra fontos, hogy le­gyen visszajelzése, értékelése az elvégzett munkának. Ez írásbe­li, vagy szóbeli figyelmeztetés­sel, sőt, pénzmegvonással is jár­hat, a másik oldalon viszont di­csérettel, pénzjutalommal. Akik például az új hajónkon, vagy a siófoki kikötőn még az avatás reggelén is dolgoztak, megkap­ták érte a pénzjutalmukat. A kereskedelmi igazgató távo­zásáról a hajósvezér azt mond­ta: e munkakörre december 31- én lejárt a megbízása, ekkor kö­zölte vele, hogy igényt tart a munkájára, de más beosztás­ban, siófoki állomásfőnökként (korábban is ezt a pozíciót töltöt­te be a kereskedelmi igazgató - a szerző). Ezt azonban nem fogad­ta el, így közös megegyezéssel el­váltak. Végül a kamerákról: Hal­mos Gábor egy betörési kísérle­tet és egy, a tihanyi rév pénztá­rában történt rablást említ, ezek­nek a „következményei" a kame­rák. - A rendőrség tanácsára helyzetünk el kamerákat a köz­ponti telephelyünkön, mert lás­suk be, ma már a kutyás portás kevés. A tihanyi eset után pe­dig azt tanácsolták nekünk: mi­vel nemcsak szárazfóldön, ha­nem a víz felé is lehet menekül­ni, a kompra is tetessünk kame­rát. A hajókat nem tervezzük be- kamerázni. ■ Fónai I

Next

/
Oldalképek
Tartalom