Somogyi Hírlap, 2014. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
2014-01-25 / 21. szám
4 2014. JANUÁR 25., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Pozsgay előtt mondta ki 1956 igazságát fordul az idő Litván György 25 éve, 1989. január 25-én Kaposváron telt ház előtt volt kíméletlenül őszinte 1956 márciusában - éppen hét hónappal a forradalom előtt - egy fiatal tanár Rákosi Mátyás füle hallatára jelentette ki Budapesten, a XIII. kerületi aktívaülésen, hogy a magyar nép nem bízik a párt első titkárában, s Rákosinak távoznia kell a hatalomból. Több mint három évtizeddel később néhány kaposvári ellenzéki úgy gondolta, hogy az időközben történésszé vált tanárember, Litván György az ő emberük. Abban az időben már a rendszerváltozás hónapjait-éveit élte az ország. Kaposváron csak nemrég, 1988 őszén alakultak meg az első ellenzéki szervezetek; a hivatalos szó- használatban akkor még „alternatívoknak” nevezték őket - az „ellenzéki” szótól vélhetően égnek állt a pártvezetők haja. Az első hónapokban még a megmaradás volt az új politikai csoportok fő célja: az lett tag, akiben volt némi kurázsi, az lett vezető, akinek voltak kapcsolatai a fővárosi ellenzékkel. 1989 elejétől viszont már a rendezvényekre tevődött át a hangsúly, az önazonosság-teremtő tüntetések és viták mellett az ismeretterjesztő előadásokra is. . Mivel a forradalom emlékének meghamisítása a Kádár-rendszer lényegéhez tartozott, Nagy Imre szülővárosában különösen időszerűnek látszott, hogy 1956-ról végre a nagy nyilvánosság előtt is igazat mondjanak. A helyi ellenzékiek hamar megállapodásra jutottak: meghívják a Rákosival bátran szem- beszálló és 1956 után bebörtönzött Litván Györgyöt, hogy előadást tartson a forradalomról. A nyilvános rendezvénnyel „tesztelni” is kívánták a politikai-hatalmi rendszert a kaposváriak, kitapogatni és tágítani a lehetőségek határait. A helyi fideszesek 1988 decemberében, a karácsony előtti napokban vették fel a kapcsolatot Litván tanár úrral, aki már az első telefonhívásra igent mondott. Ettől fogva az előadás szervezése (terem, belépődíj, az előadó elszállásolása, útiköltsége, a plakátok, meghívók nyomtatása) állandó témája volt a csoportüléseknek. A formális meghívásra levélben került sor, de ezt a helyi Fidesz-csoport mellett már az MDF kaposvári szervezete is aláírta. A Meszesek ugyanis természetesnek - és mi tagadás: biztonságosabbnak - érezték, hogy a rendezvényt, amely a rendszer alapjainak megkérdőjelezésével igencsak bosszanthatta a még nagy hatalmú elvtársakat, a Demokrata Fórummal közösen próbálják meg tető alá hozni. Az sem volt utolsó szempont, hogy így még többekhez juthatott el az addig és akkor valóban példátlan előadás híre. A közös rendezésre persze a fórumosok is egyöntetű lelkesedéssel mondtak igent. Eredetileg úgy tervezték, hogy a Magyarország - 1956 című előadásra a megyei könyvtár előadótermében kerül sor. Az MSZMP-tag könyvtárigazgató megértőén fogadta az ellenzékiek kérését, s az „alternatívok” társadalmi szerepvállalására célozva bús engedékenységgel jegyezte meg, hogy „most már úgyis ez lesz”. Ember tervez, Isten végez: végül mégsem a könyvtárban tartott előadást Litván György. Ugyanis olyan sokan jöttek el az 1989. január 25-én este 6 órára kitűzött időpontig, hogy az utolsó pillanatban át kellett tenni a helyszínt a szomszédos városi művelődési házba. A könyvtárba tehát nem fért be, de a Kilián György Művelődési Központ nagytermét is teljesen megtöltötte a hallgatóság. Legalább öt-hatszáz főre rúgott a közönség, melynek soraiban helyi kommunista vezetőket is látni lehetett... Ezen az estén valóban érezhetővé, sőt látványossá vált a rendszerváltozás folyamata. Három hónappal az előadás előtt a hatalom még betiltott minden nyilvános megemlékezést október 23-án, 1989 januárjában azonban már egy vidéki közintézményben is nevén lehetett nevezni a forradalmat egy ellenzéki szervezésű, de a hatalom által is tudomásul vett rendezvényen. A pártvezetők kezdtek megtanulni alkalmazkodni - nem sokkal később akár le is doktorálhattak volna ebből a tantárgyból. A kaposvári előadásra egyébként néhány nappal azt megelőzően került sor, hogy Pozsgay Imre a rádióban népfelkelésnek nevezte 1956-ot. (Természetesen nem a hivatalos bejelentések minősítik a történelmi eseLitván György: ez a nemzet akkor alapjában a kommunista rendszer ellen nyilatkozott meg Litván György (1929-2006) nem csak történész volt tanár-történész kutatómunkája során főleg jászt Oszkár és a polgári radikálisok mozgalmával foglalkozott, az 1918-as forradalommal és a Trianonhoz vezető úttal. De nemcsak tanulmányozta a 20. századi történelmet, hanem megpróbálta alakítani: 1954-től a Nagy Imre körül kialakult pártellenzék tagja, részt vett a Petőfi Kör munkájában, majd a forradalomban. 1959-ben hatévi börtönre ítélték, 1962-ben szabadult A rendszerváltozásban is szerepet vállalt, egyebek közt a Történelmi Igazságtétel Bizottságának alapító tagjaként. A fotó azon az estén készült Tovább élezett Pozsgay amikor grósz károly pártfőtitkár külföldre utazott tárgyalni, Pozsgay Imre megszólalt. „A pártvezetésen belüli megosztottságot tovább élezte Pozsgay Imre 1989. január 28-ai rádiónyilatkozata, melyben a közelmúlt újraértékelésével foglalkozó történészbizottság konklúzióira is támaszkodva az 1956-os t’ellen- forradalmatf népfelkelésnek minősítette, és egyben a többpártrendszer bevezetése mellett is állást foglalt." (Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Budapest, Osi- ris, 2002. 543. oldal.) ményeket. 1956 nem azóta forradalom, hogy Pozsgay kinyilvánította: nem volt ellenforradalom. És nem azóta, hogy hivatalosan is ünnepelni kezdték. „1956” éppen 1956. október 23- a óta forradalom...) Litván Györgyöt a Fidesz részéről Berta Gábor egyetemi hallgató fogadta, az MDF képviseletében pedig Szabados Péter, a megyei művelődési központ igazgatója (aki szűk két év múlva Kaposvár polgármestere lett). Ők is ültek mellette az előadás alatt. A tanár úr bevezető szavai két évtized távolából is visszatükrözik, hogy mit gondolt ő, és mit gondolt a hallgatóság többsége erről a rendezvényről: „Nagyon köszönöm a megtisztelő meghívást és azt a még megtisztelőbb tényt, hogy ennyien jöttek el erre az alkalomra, ami valószínűleg az önök számára is első alkalom - és éppen ennek szól az érdeklődés, hogy 1956-ról, erről a több mint három évtizeden át agyonhallgatott témáról végre nyíltan, kendőzetlenül, őszintén beszéljünk.” Litván tanár úr 1955 végétől 1956 decemberéig tekintette át az eseményeket. Elemezte a forradalom előzményeit és okait, kitérve Nagy Imre szerepére is, vázolta a forradalom jellegét, majd a legfontosabb problémákat járta körül a forradalom elkerülhetőségétől a konszolidáció esélyein át a szovjet beavatkozásig. Kérdésekre válaszolva egyebek között a Parlament előtti mészárlásról, a forradalom utáni megtorlásról, a hadsereg magatartásáról, Nagy Imréék elhurcolásáról és Kádár János szerepéről beszélt. Litván György maga is kulcsmondatnak nevezte következő megállapítását: „Ez a nemzet akkor nemcsak Rákosiék módszerei ellen - bár közvetlenül az háborította föl -, nem is csak a sztálinista eszmék és módszerek és rendszer ellen, hanem alapjában a kommunista rendszer ellen nyilatkozott meg, az ellen tette le a voksát.” Az akkori közhangulatra jellemző, hogy az előadás utáni hozzászólások nem kis része Erdélyről szólt. Hiszen a felháborodott magyarországi lakosság - különösen az 1988. augusztus 28-i Ceau§escu-Grósz Károly-találkozó óta - a Román Kommunista Párt mellett magyar testvérpártjának politikáját is felelőssé tette az Erdélyben kialakult állapotokért. A romániai magyarüldözés kiváltotta indulatok kezdték áttörni a hatalom által emelt gátakat. Elvégre a Ceau§escu-diktatúra utolsó évében jártunk - persze akkoriban csak remélni lehetett, hogy ez lesz az utolsó... A somogyi pártnapilap amúgy egyetlen sort sem írt az előadásról, de a rendezvény szervezőit sem vonta felelősségre senki. A hatalom láthatóan elbizonytalanodott. Litván György tanár úr, a történelemtudományok doktora utoljára 2004 októberében, halála előtt két évvel, Hanák Péter történész emléktáblájának avatásán járt Kaposváron. Még számon tartotta 1989-es előadását, amely nem csupán az ellenzék első nagy rendezvénye volt a megyeszékhelyen, hanem a legszélesebb nyilvánosság előtt is ekkor hangzott el első alkalommal Somogybán, hogy 1956 an- tikommunista forradalom volt. ■ Nagy Zoltán Tovább hódítanak a hódok, rágásnyomok a Dráva mentén nemzeti park A 2000-es évek elején telepítették vissza az őshonos állatokat, mára sikerült belakni a vidéket A Drá\» mentén az elmúlt években nőtt a hódok száma, és ez a somogyi Dráva szakaszra is igaz. A hódok nyomába eredhettünk a Duna-Dráva Nemzeti Park szervezésében egy szakvezetéses túrán a hétvégén. A négy kilométeres és három órás túra során megtudtuk: a Drávába, illetve mellékágaiba 2007-ben visz- szatelepített hódok mára meghódították a Dráva legnagyobb szakaszait, egyedszámuk Somogybán is töretlenül emelkedik. Jellegzetes rágásnyomaik, fadöntéseik tájformáló tényezővé váltak. A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság munkatársainak beszámolója szerint nemcsak a Dráván, hanem annak mellékvízfolyásain is egyre több a hódok rágásnyoma. Sőt, a vízpartokon megrágott fákkal a lakosság is sok helyen találkozhat, több olyan lakossági beszámoló is érkezett, miszerint hódok példányait is látták. Elterjedésük a már említett, 2007- ben zajlott telepítés eredménye, és valószínűleg a Dráva horvátországi szakaszáról, valamint a Mura felől is folyamatosan érkeznek hódok a somogyi területekre. - A hódok valamennyi álBetelepítették őket a nemzeti parkba Nyomaikkal találkozhatunk sokfelé lományának felmérése ezeken a vízpartokon nem történt meg, ezért pontos becslést nem lehet mondani arról, hogy hány hód- család él a Dráva és mellékvizei mentén - tájékoztatott Gru- ber Tamás a WWF Magyarország vizesélőhely-védelmi programvezetője. - Annyi bizonyos, hogy számuk messze nem éri el a Hanságban és a Szigetközben élő hódok nagyságát, ahol az állományok felmérése alap- í ján a szakemberek úgy becsülik, l hogy hét-nyolcszáz hód él. 1 A Hanságon és a Szigetközön kívül jelen vannak a hódok a Rába mentén, Gemencen, a Mura és a Kerka vidékén, valamint a Közép-Tiszán. A szakember hozzáteszi azt is, nem tudni arról, hogy Somogy megyében gazdálkodók panaszkodtak volna a hódok rágásai miatt. Szerinte ez mindaddig így is fog maradni, ameddig a folyók és vízpartok közvetlen húsz-huszonöt méteres sávja mentén hagyják megmaradni a természetes vízparti növényzetet és a galériaerdőket. Konfliktusokra csak akkor lehet számítani, ha ezt a keskeny sávot is gazdálkodásra szeretnék használni. ■ Jeki Gabriella BELÉPŐJEGY FIDESZ LITVÁN GYÖRGY történész előadására _ 1989. január 25. 18 óra Ára: 20.—Ft. KILIÁN VÁROSI MŰVELŐDÉSI KÖZPONT
