Somogyi Hírlap, 2013. december (24. évfolyam, 280-303. szám)

2013-12-01 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 46. szám

8 INTERJÚ 2013. DECEMBER 1., VASÁRNAP czeizel endre Negyven év alatt több mint 42 ezer gyermek megszületését segítette. A genetika szerinte nem a végzet. A géntérkép a jövő, és nem tudományos, hanem nagyon is reális cél, hogy nem is sokára száz évig élhet az emberek többsége. Van ötlete arra is, hogyan születhetne több gyermek hazánkban. „NAGYON SZERETEK ÉLNI” „Egyszer talán megértjük: egyikünk sem tökéletes, előbb vagy utóbb mindnyájunknak lesz valamilyen betegsége.” Czeizel Endre egy ideje nem csak új életekért, de a sajátjáért is küzd. A világhírű orvos-genetikus azt mondja, tanulságos volt számára a betegsége, legtöbbet a munka és a szeretet segített neki ebben az időszakban. A héten újra dolgozni kezdett, hetente kétszer rendel. Fábos Erika- Ezen a héten fél év után újra rendelt. Jólesett?- Nagyon. Két napot vállalok egy héten és 25 pár járt nálam a héten. A kórházban is igyekez­tem aktívnak maradni, hiszen még a kemoterápiás kezelés alatt is könyvet írtam, de most azt is újra átélhettem, hogy mi­lyen jó érzés a segítségadás. Sajnos, ma is volt két olyan csa­lád nálam, akiknek még nem tudom, mit kellene tanácsol­nom. Ezeket az eseteket most hazaviszem, és otthon még dol­gozom a megoldáson, próbálok segítséget kérni külföldről, saj­nos ugyanis Magyarországon a genetika nincs az élvonalban. Amerikában ilyenkor csinálná­nak egy géntérképet, ami ma már nem is annyira drága, 50 ezer forint körül van az ára, és akkor lehetne látni, mekkora a kockázat és mi a teendő.- Technológiában vagyunk csak lemaradva?- Szemléletben is. Például lét­rehoztunk egy országos család- tervezési hálózatot. 1984-ben Európában nálunk volt ilyen először, 1990-ben 34 ilyen mű­ködött. Ma két ilyen központ van az országban, pedig az unió is kiemelten kezeli ezt a kérdést, és jelenleg már számos nyugati ország ebben is lehagyott ben­nünket. Orvos-genetikus is alig van. Vannak genetikusok, akik saját szakterületük specialistái és gyermekorvosként vagy nő­gyógyászként bizonyos bajok esetén tudnak segíteni. Az or­vos-genetikusnak azonban a fo­gantatástól az Alzheimer-kórig korszerű tudással és tapaszta­lattal kell rendelkezni, hogy az ilyen gondok miatt jelentkező gyermekvállalóknak segíteni tudjon. A munkatársaim is ilye­nek voltak, de ketten meghal­tak, két másik kollégám pedig külföldön dolgozik már.- Pedig egyre kevesebb gyer­mek születik Magyarországon, egyre később szülnek a nők és egyre több a meddő pár. Úgy gondolnám, egy ilyen helyzet­ben talán még fontosabb a tudatos családtervezés.- Való igaz, száz évvel ezelőtt a gyermekek születése a házas­élet természetes velejárója volt. Napjainkra teljesen megválto­zott a helyzet. Egyrészt a nők­nek ugyanúgy helyt kell állni­uk a családon kívül is, a mun­kahelyükön, mint a férfiaknak. Másrészt a fogamzásgátló mód­szerek elterjedésével különvált a szex és a gyermeknemzés. A születésszám a töredékére csökkent, ma átlagosan 1,3 kis­baba születik egy családban. Ebből egyenesen következik, hogy felértékelődött a gyermek egészségessége.- Ez azt is jelenti, hogy a mai generáció tudatosabb, ha a gyermekvállalásról van szó?- Sajnos nem, inkább csak a tanultabb fiatal párokra jel­lemző a tudatos családtervezés. Sokan érzik fontosnak, hogy mindkét nemű gyermekük le­gyen. A leghatékonyabb mód­szert, vagyis az ondósejtek szétválasztását a fiút nemző Y és a leányt nemző X nemi kromoszóma alapján azonban Magyarországon nem engedé­lyezik. így csak a két hagyo­mányos módszer: a szeretkezés időzítésének és a hüvely vegy- hatásának tudatos befolyáso­lásának a kombinálásával tu­dunk segíteni az ilyen család­tervezőknek.- Azt mondja, „sajnos” nem engedélyezik.- Igen, pedig az emberek 40 százalékának erős a vágya, hogy mindkét nemű gyerme­kük legyen. Hozzám a rende­lőbe a párok 10 százaléka azért jön el, mert már van 1-2-3 fiuk vagy lányuk, és szeretnének másik neműt is. Szerintem ez­zel a módszerrel sok ezerrel több gyermek születne, mégis elképesztő ellenállás fogadta a felvetésem. Nem arról van szó, hogy csak fiúkat vagy csak lá­nyokat szeretnének, mert a vá­gyak aránya pont fele-fele, és a módszer 1996 óta, mióta szaba­dalmaztatták, eléggé megbíz­ható.- Egész életében olyan csalá­dokkal, házaspárokkal találko­zik, akik gyereket szeretnének. Az említett módszeren kívül van más ötlete is, hogy mitől lehetne több gyerek Magyar- országon? Ez inkább társadalmi, mint orvosi kérdés, de azért az nagyon tanulságos, hogy a leg­több várandós, aki hozzám jön nem „áldott állapotú”, hanem neurotikus. Ma például járt ná­lam egy 42 éves várandós, aki­nek elmondtam, hogy ilyenkor valóban nagyobb a kockázata a magzatnak bizonyos beteg­ségeknek, de ezeket jó eséllyel ki lehet védeni, tehát ez elvég­zése után nyugodtan szülhet. Sírva fakadt és azt mondta, én vagyok az első, aki megnyug­tatta, eddig mindenki csak ijesztgette. Szerintem nagyon fontos, hogy az orvos ne csak tudásával, de magzat-gyermek iránti szeretetével is segítsen ilyen helyzetekben, és akkor ugyancsak több gyerek lehet­ne. Egyszer talán megértjük: egyikünk sem tökéletes, előbb vagy utóbb, mindnyájunknak lesz valamilyen betegsége, de tudatos családtervezéssel, ami a fogantatás előtt kezdődik, er­re fel lehet készülni. Idősebb korban is biztonsággal lehet szülni. Félelemből nem szabad lemondani a gyerekről, mert az az élet legnagyobb adománya. Czeizel Endre 1935. április 3-án született Bu­dapesten. 1959-től az Országos Közegész­ségügyi Intézetben a Humán- genetikai és Teratológiai Osz­tály munkatársa lett. 1973-tó L főorvos kén t vezette a János Kórházban a humángene­tikai és teratológiai laboratóriu­mot, majd 1984-től az osztályt. Ekkor lett a WHO központ igaz­gatója is. kutatásai kiemelkedő témája az öröklődés, a genetikai ártal­mak, a veleszületett adottságok vizsgálata, valamint az epide­miológia. Kiemelkedő szerepet- Azt mondja, életünk során mindenképpen találkozunk va­lamilyen betegséggel. Ha meg­nézhetnénk a géntérképünket, erre jobban felkészülhetnénk? Vagy ami abban van, azt nem lehet elkerülni?- A géntérkép csupán egy ge­netikai tervrajz, ami a lehetősé­gek birodalmát foglalja magá­ban, de hogy ebből mi valósul meg, az tőlünk is függ. Nem a végzetünk, csak a lehetősége- ink-adottságaink határait hatá­rozza meg. Éppen ezért a gén­jeink ismeretében nem minden rossz ellen kellene védekeznie mindenkinek, hanem csak az ellen, ami rá vár. Hatékonyabb és olcsóbb is lehetne.- Félelmetes is lehet szembe­sülni ezzel, kulturálisan belénk van kódolva, hogy nem tudjuk előre, mi van megírva.- Nyilván ez nem könnyű és el tudom képzelni, hogy sokak­nak teher lenne szembesülni a saját sorsukkal, sőt azzal, hogy halandó. Ők nyilván strucc­politikát folytatnának, ahogy most is sokan teszik. De ha le tudunk ülni és ezt nyugodtan vállalt a genetikai ismeretter­jesztésben. hat televíziós sorozat szerkesz­tő-műsorvezetője volt, 22 köny­ve jelent meg. 1996-98-ig a Nemzeti Egész­ségvédelmi Intézet főigazgatója volt, innen ment nyugdíjba. létrehozta a veleszületett rendellenességek országos nyil­vántartását, bevezette a geneti­kai tanácsadás szervezett mód­szerét, elsőként írta le számos veleszületett rendellenesség elő­fordulási sajátosságait, kidol­gozta az optimális családterve­zési modellt. meg tudjuk beszélni, ha ebben egy orvos tanácsot tud adni, akkor ez inkább egy hatalmas lehetőség, hogy ne elszenvedői, hanem irányítói lehessünk a sorsunknak. Persze tudom, so­kan vannak olyanok, akik egy szűrővizsgálat után sem fogad­ják meg a jó tanácsot és csak egy szívinfarktus után kezde­nek vigyázni az egészségükre.- A betegsége miatt is érdekes: ön látta a saját géntérképét?- Igen, évekkel ezelőtt lát­tam, de csak részlegesen A csa­ládunkban a férfiak proszta­tarákban haltak meg, csak ennek a betegségnek a génjeit nézettem meg. Azért is, mert amikor ezt megtettem, ez még elég drága volt. Igaz, miután megtudták, hogy rólam van szó, nem kellett kifizetnem, de tény, hogy csak arra a 12 génre voltam kíváncsi, ami a prosz­tatarákért felelős. 11 rossz is volt. Nem lepődtem meg ezen, ezért meg is műttettem magam tavaly. Ha megnéztem volna az egészet, valószínűleg megtud­hattam volna a mostani beteg­ségemet is.- A genetika, az őssejtkutatás folyamatosan fejlődik, labora­tóriumban szerveket is lehet már mesterségesen előállítani. Sőt klónozással már létrehoz­tak állatot is. Egyre közelebbre kerül annak ígérete, hogy akár száz év is lehet az átlagéletkor. Mit gondol, ez reális vagy csak tudományos cél?- Nagyon is az, persze Ma­gyarországon nem egy-két év­tized múlva reális. Obama már a korábbi választási program­jában ígéretet tett, hogy vala­mennyi állampolgárnak bizto­sítják ezer dollárért a DNS-ük- ben foglal genetikai sorsuk megismerését. A génjeinkben 120 évre van az emberi élet kódolva, a genetikailag orientál speciális egyéni megelőzés fan­tasztikus változás az orvoslás­ban, állítólag 2020-ra akár 20 évvel meghosszabbíthatja a ma várható élettartamot. Hatalmas áttörés lenne és rengeteg társa­dalmi kérdést is felvet persze.- Szokásosan energikusnak és lendületesnek látom, de arról még nem is beszéltünk, hogy hogy van.- Köszönöm jól. Használt a kemoterápia, érzem, hogy nap­ról napra erősödöm és a köz­érzetem is jó. Persze, orvosként az ember ismeri a szakirodal­mat, így azt is tudom, hogy a heveny myelod leukémia gyó­gyíthatatlan betegség. Jelenlegi tudásunk szerint átlagosan két év a túlélés és a betegek húsz százaléka éli csak meg az ötö­dik évet.- Ez a tudat nehéz lehet, vagy meg lehet szabadulni a gondo­lattól?- Elfelejteni nem lehet, de másként gondolni rá, azt igen. Az elmúlt fél évben, amíg a ke­zelés tartott, nem tudtam seho­va menni, több külföldi konfe­renciát is le kellett mondanom és ilyenkor pár szóban meg is indokoltam, miért maradok távol. Ennek hatására persze több kollégám is felhívott, hogy érdeklődjön a hogy létem fe­lől. Egy kedves kolléganőm azt mondta: most ne a jövőt nézd, ne azzal foglalkozz, inkább le­gyél hálás minden este, hogy ezt a napot is megkaptad. Világ életemben fegyelmezett ember voltam, aki elég tervszerűen gondolt a jövőjére is. Változ­tam ebben és valóban minden napért hálás vagyok, mert na­gyon szeretek élni. Egy pilla­natra sem adtam fel és ameny- nyi időt csak tudok, szeretnék kiharcolni az életből, hogy to­vábbra is emberhez méltóan és aktívan dolgozhassam.- Ezek szerint a nagy sorsfor­dulók, mint amilyen egy súlyos betegség is, valóban tanulsá­gosak. Azon túl, hogy az időre másként gondol, mint eddig, a betegség másra is megtaní­totta.- Igen. Megfogalmazódott bennem, hogy mennyire fon­tos a szeretet. Amikor az em­ber egy ilyen válságban van, megtapasztalja, mekkora ereje van, hogy a családja mellette áll és szereti. Mindig is na­gyon szerettem a gyerekeimet és a hozzátartozóimat. Most kiderült, hogy ők ezt nem min­dig érezték és erre nem figyel­tem eléggé. Ebben is benne van a genetika: egy férfi túl­ságosan racionális, törtető és nincs akkora érzéke az emo­cionális képességekhez, a lelki finomságokhoz, mint amilyen egy nőnek. A betegségem leg­főbb üzenete úgy érzem ez volt, hogy nem elég biztosan tudnom, hogy szeretem őket, úgy kell szeretnem, hogy ők is érezhessék ezt. Mennyire jól írta Shakespeare: „A kaszás­sal, ki holnap elragad, csak úgy dacolhatsz, ha gyermeked marad...”. A A 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom