Somogyi Hírlap, 2013. december (24. évfolyam, 280-303. szám)

2013-12-28 / 301. szám

2013. DECEMBER 28., SZOMBAT 5 MEGYEI KÖRKÉP „Komámasszony, gyere ki, de tyuhajja!” Balaton: ötven Czimbalmos, az alapító, Sikentáncz, a profi, no meg a félmilliós meglepetés ► Folytatás az 1. oldalról- Ő volt a párom! - mutat fél órá­val a kezdés előtt a színfalak mö­gött Fekete Pálné Czimbalmos Jó­zsefre; a régi „öregeké” a színpad a műsor első felében, nagy a ké­szülődés a körükben. - Józsi az egyetlen alapító, aki ma is szín­padra lép.- Emlékszel? „Ki ki-ki ki ki-ki! Komámasszony, gyere ki, de tyu­hajja! - így Czimbalmos.- Hát hogyne emlékeznék! - jön a felelet Feketéné Kláritól. - „Nem lesz néked addig párod, míg a mustrát el nem járod, tyu­hajja!”- Abban az időben a néptán­con kívül más nemigen akadt- réved vissza fél évszázadnyit a 68 éves Czimbalmos József. - Már a balatonszabadi táncosok között is ott voltam 15 évesen, Kelemen István, a későbbi bala- tonos alapító együttesében. Az 1988-as minősítő után szálltam ki. Két lányom is táncolt a Bala­tonban. Ma is sorolom az alapítók névsorát, Geiger, Gründner, Mé­száros, Slemmer, Resovszky, Vaj- dáék, Molnár Jancsi és a többiek- ez volt a „dániai mag”, oda me­hettünk először nyugati fellépés­re. Abban az időben erdélyi tán­cokat kevésbé jártunk, koreográ­fusunk, Együd Árpád a somogyi táncokon kívül a szatmári, perő- csényi üvegest és sarkantyúst, a nagykónyi és a huszár verbunkot szorgalmazta. Ötvenéves a néptáncegyüttes. Együtt ünnepeltek a tagok és a közönség sok tánccal és emlékezéssel- A nyolcvanas években ala­kult meg az első utánpótlás csa­pat, egyre több fiatal jött, akko­riban került Siófokra Szigeti An­géla és vele megosztottuk a veze­tésüket; a lányok voltak az enyé­mek, az övé a párosok - viszi to­vább az emlékezést Fekete Pál­né, áld hű maradt a tánchoz: a mai napig a siófoki mazsorett együttes vezetője. - Az első so­mogyi táncház is a mi nevünk­höz fűződik, 1977-ben Lengyel- fi Miklós rendezését a televízió is rögzítette; berzencei táncokat jártunk.- Az meg ott az öreg, elnyűhe- tetlen Fátyol - köszönti az amúgy rangidős Czimbalmos a korban sorban utána következőt, Fátyol Ferencet.- 1965-ben hetedik osztályos voltam, akkor tartottak egy nép- tánctoborzót, és nagyon megra­gadott, ahogyan Együd Árpád értett a fiatalok nyelvén - így az idősebbik Fátyol; pásztorbo­toló az ünnepi produkciója a ké­sőbb természetesen szintén ba- latonossá lett fiával. - Nekünk ő egy „isten” volt, aki táncolt a ke­zei alatt, az mind ezt mondja. A néptánctól ma sem szakadtam el, a kiüti városrészben van egy nagyon lelkes amatőr társaság, a Szőlővirág együttes, azt veze­tem. Amúgy manapság is sokan kérdik tőlem, hogy néptáncos­nak adják-e a gyereküket. Min­dig azt felelem, hogy nyugodt szívvel, hiszen csupa jót tanul­nak: együvé tartozást, tartást és kultúrát. Leith Károly számára duplán különleges ez az ünnepi gála: elárulja, hogy most először lesz színpadon együtt, egy produkci­óban, a rábaközi táncokban a fe­leségével és két leányával. Sza- bóné Gelencsér Ilonán látszik, de nem is titkolja, hogy nagyon izgul; pedig mióta a balatonszár- szói iskola igazgatója, újra rend­szeresen táncol a falu együtte­sében. Tamás Lóránt aranymű­ves mester meg azt újságolja büszkén: jó ötlet volt annak ide­jén megalakítani a Balatoni Bt.-t (értsd: baráti társaságot) a ki­öregedőkből, meg azokból, akik ilyen-olyan okokból (gyerek, to­vábbtanulás) már nem tudták vállalni a próbákat és feüépése- ket a „nagy” Balatonban. - Nem csak úgy táncikálunk, komoly, egyedi koreográfiáink vannak, Szigeti Angéla és Papp Károly nemcsak a „nagyokra” meg az utánpótlásra, hanem ránk is fi­gyel. Mi leszünk most a nyitó szám, szilágysági táncokkal.- Nézd már, a női vécé előteré­ben borotválkozik! - mordul rá valaki Sikentáncz Szilveszterre.- Mert csak itt van tükör - ér­kezik a felelet az ÁUami Népi Együttes korábbi szólótáncosá­tól, a hivatásos táncosokká lett egykori balatonosok egyikétől (társa, Karé Árpád három hóna­pos észak-amerikai turné után „esett be” direkt a fél évszáza­dos gála kedvéért a Kálmán Im­re Kulturáüs Központba). Szil­veszter nem titkolja, hogy Papp Károly „ihletésére” felvéteüzett 1998-ban hivatásos táncosnak. - Karcsi mentaütása ragadt rám, egyre jobban érdekelni kezdett a tánc. 11 év után, 2009-ben azért fejeztem be, mert már saját kore­ográfiákon törtem a fejem. Az ötszörös aranysarkantyús táncos saját együttesének mű­vészeti vezetője, a fóti népművé­szeti középiskolában néptáncot tanít, szakmai vezetője Európa egyik legnagyobb folklórfeszti­váljának, a százhalombattainak - ízelítő abból, amivel ma foglal­kozik. Azt mondja, megtisztelte­tés, hogy a gálaműsor második része előtt ő köszöntheti az ötven éves Balatont. A műsorközlő köszönti az ala­pítókat, Kelemen Istvánt és Ba­logh Istvánt, kisebb jubileumot ülhet a zenekar, a Tilinkó is: ti­zenöt éve kísérik a Balatont. S a meglepetés-bejelentés: Balázs Árpád polgármester azt mond­ja, „talált” még félmillió forintot az idei polgármesteri keretből, amit jelképesen elhozott és átad a néptáncegyüttest működtető egyesületnek. Majd arra is emlé­keztet a városvezető: a néptánc­oktatás a Balatoni Népfőiskolán kezdődött a második világhábo­rú után a siófoki „néptáncpápa” Molnár István vezetésével. Azt azonban hamar szétverték, ám táncosok azért maradtak, belő­lük alakult ötven éve a Balaton, mely nemcsak Európába, ha­nem más földrészekre is elvitte a magyar népi kultúrát. „Jaj istenem, de szégyellem, hogy a rózsám másat szeret, nem engem” - kezd rá a Bala­ton Bt. a szilágysági táncokra. És jönnek sorban idősek és fia­talok, pontot téve az első fél év­századra, de folytatva is egyben, hogy egész kerekedhessen majd ki belőle. Fónai Imre PROMÓCIÓ „Mi a bejgli mellett is a nyarat vaijuk” A Kultkikötő stábja, ha esik, ha fúj, már a nyárra készül - beszélgetés Nagy Viktorral a fagyos szélviharban Friss hír, hogy a Balaton-part egyik legszebb sétahelye, a balatonföldvári „Kvassay sétány” Örökségünk - Somogyország Kincse kitün­tető címet kapott. A csoda­szép platánfákkal és patinás műemlék villákkal övezett partszakasz szomszédsá­gában egy másik somogyi „kincs”, a város nyári kul­turális forgatagának egyik katalizátora, a Kultkikötő található. A déü part színházi csomópont­ja méltán kedvelt nem csak a ba­latonföldvári közönség körében, hanem egy-egy különleges szín­házi bemutatóra a Balaton észa­ki partjáról, Somogy és Veszp­rém megyéből és a fővárosból is érkeznek vendégek, az elmúlt évadban közel ötvenezren. A Kultkikötő egyik fontos va­rázsa - a helyszín különlegessé­gén és a produkciók színvona­lán túl -, hogy szinte minden, a szabadtéri környezet lehetősé­gei között működ­ni tudó műfaj: víg­játék, tragédia, lé­lektani dráma, ze­nés est és musical, kortárs- és nép­táncelőadás sze­repelt eddig a mű­sorban. Az elmúlt nyár sikereiről, a jövő évad terveiről és persze a kará­csonyról Nagy Viktort, a Kult­kikötő alapítóját és ügyvezető igazgatóját kérdeztük.- A Kultkikötő törzsközönsége megtapasztalhatta az évről év­re bővülő műsorkínálatot. A ki­lencedik évad milyen megúju­lást hoz?- Jelenleg a szerződések elő­készítése zajük, így még egy ki­csit titkolóznom kell, de annyit azért elárulhatok, hogy jövőre is lesznek visszatérő vendége­ink, mint például a Quimby zenekar vagy a tavalyi nyár egyik nagy sikere, a Római vakáció. Újdonságként elin­dítunk egy határon túli színházi soroza­tot és tovább bővít­jük a tánc- és tánc- színházi produkci­ók palettáját is. Na­gyon szeretnénk, ha a közönsé­günk - ahogy mi is immáron ki­lencedik éve Balatonföldváron - otthonra találna a Kultkikötő- ben. Fejleszteni, szépíteni fogjuk a színház környezetét, hogy iga­zi „hívogató”, marasztaló és visz- szaváró közösségi hely legyen, ahol jó és inspiráló lenni.- Az év vége, a tél Is munkával te­lik?- A karácsonyi ünnepeket ter­mészetesen a családommal és a barátaimmal töltöm, de az el­múlt években nem múlhatott el úgy a december, hogy a Balatont kihagytam volna. A karácsonyi időszak csupa találgatás és iz­galommal teü várakozás. Né­hány napja még azon morfondí­roztunk, hogy fehér lesz-e a ka­rácsonyunk vagy éppenséggel szürke, és persze azon, hogy va­jon befagy-e a Balaton. A téli Ba­laton látványa és hangulata min­dig lenyűgöz, még akkor is, ami­kor szinte orkán erejű szélben sétálok a partján.- Ezek a téli séták a pihenést je­lentik, vagy ez már a tervezés idő­szaka?- Jó lenne, ha azt mondhat­nám, hogy csak úgy céltala­nul bolyongok és kedvemre ki­rándulok a tó partján, de való­jában a Kultkikötő projektje­in dolgozunk a munkatársaim­mal. Mi a bejgli mellett is a nya­rat várjuk. Technikai egyezteté­sek zajlanak a következő nyár programjairól, és végre van egy kis időnk arra, hogy a partne­reinkkel is találkozzunk. Fon­tos, hogy arra is jusson időnk, hogy kicsit visszatekintsünk az elmúlt időszak sikereire, és mindezt megköszönjük mind­azoknak, akik ehhez hozzájá­rultak, segítettek és támogat­tak bennünket. Több száz part­nerünk van, akikkel a nyári évadban együtt dolgozunk. így akihez még személyesen vagy levélben nem jutottam el, an­nak ezúton köszönöm meg az együttműködését. Ahogy a kö­zönségünknek is, akik közül sokan vannak, akik már évek óta visszatérő vendégeink, arc­ról sokukat én is ismerem. Jól­esik, amikor rám mosolyognak, amint a Kvassay sétányon vagy a télen kihalt Kultkikötő körül találkozunk.- A színházszerető közönség jö­vőre nemcsak Balatonföldváron, a színház vezetőjeként, hanem ta­vasszal a Csiky Gergely Színház­ban is találkozhat veled, még pe­dig a színpadon.- Kaposvár az a város, ahol tíz évet töltöttem el a Szín- művészeti Egyetem elvégzése után, azaz itt váltam felnőtté. A Csiky Gergely Színházban és a kaposvári közönség előtt let­tem igazán színész. így nagy örömmel mondtam igent Rátó- ti Zoltán igazgató úr megkere­sésére. Izgalmas lesz a tavasz, és várom, hogy ismét a baráta­immal, régi kollégáimmal dol­gozhassam, megtisztelő, hogy ismét a kaposvári közönségnek játszhatom majd. I i s

Next

/
Oldalképek
Tartalom