Somogyi Hírlap, 2013. december (24. évfolyam, 280-303. szám)

2013-12-22 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 49. szám

\ 8 INTERJÚ 2013. DECEMBER 22., VASÁRNAP ünnepvárás Ternyák Csaba egri érsek szerint időt és figyelmet kell szánnunk egymásra, attól lesz igazi az ünnep. A boldogságot ugyanis csak önmagunkon kívül, egymásban találhatjuk meg. Az ajándék mögött pedig a szándékot nézzük, és azt, hogy szeretetből fakad. „JOBBAN FIGYELJÜNK EGYMÁSRA!" Az egri érsek számára a karácsony különleges ünnep. Nem csak születésnapja esik az adventi időszakra, 1992-ben éppen karácsony napján kapta meg püspöki kinevezését. Ternyák Csaba szerint a ráfordított idő teszi hitelessé az ünnepet. A karácsonyt pedig a szeretet, amelynek külső megnyilvánulásaitól racionalista korunkban sem szabad félnünk. Fábos Erika- A karácsony a szeretet ün­nepe. Mit jelent a szeretet és mit jelent a karácsony az Ön számára?- Számomra mindenek előtt Jézus Krisztus születésének az ünnepe. Hitem szerint ez a születésnap az emberiség történelmének legnagyobb eseménye. Emiatt kezdjük az időszámítást is Krisztus szü­letésétől. Míg más régi esemé­nyek aligha vannak közvetlen hatással életünkre, ez a szüle­tésnap ma is inspirál, szembe­sít, életünk javítására késztet. Azért lett a szeretet ünnepe, mert arra emlékezünk, hogy az Isten szeretetből emberré lett, hogy az embert megvált­sa bűneiből. A szeretet kinyit a másik emberre, egyszerre csak ő válik fontossá. Ennek megnyilvánulásai nagyon sokfélék lehetnek. Kezdődik a meghallgatással, a másik emberre való odafigyeléssel, folytatódik az önzetlen se­gítségnyújtással és eljuthat egészen az önfeláldozásig. Akinek most a születésnapját ünnepeljük, ő mondta egy­szer, hogy nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért.- Mit gondol, átélheti teljesség­gel az ünnep szentségét egy ateista ember?- Jézus Krisztus minden ember megváltója, azé is, aki ezt vonakodik elfogadni. A szeretet nyelvét mindenki megérti, aki képes szeretetet adni és kapni. Ezért lehet a karácsony mindenkié. Az ün­nep szentségével azonban egy kicsit máshogy áll a dolog. Szerintem annyira tudjuk át­élni, amennyire Isten szent­ségét befogadjuk, amennyire hiszünk benne, amennyire hajlandóak vagyunk életün­ket parancsaihoz igazítani.- Ön szerint mitől lehet érvé­nyes, hiteles egy ünnep?- Az ünnep fogalma szoro­san kapcsolódik a pihenéshez. Nem véletlen, hogy munka­szüneti napnak is nevezzük. Az ünnep lényegéhez tartozik, hogy ilyenkor nem dolgozunk, vagy a szokásostól eltérő ak­tivitást végzünk, és kikap­csolódunk a megszokott élet­rendből. Szervezetünknek is, lelkűnknek is szüksége van erre, hogy regenerálódjunk. Ha nem tudnánk ünnepelni, akkor életünk sivárrá és szür­kévé válna. A régi paraszti kultúrákban a vasárnap mél­tóságot és szép ritmust adott az életnek. Ekkor az emberek ünneplőbe öltöztek és temp­lomba mentek. Megadták a tiszteletet Istennek és egy­másnak azzal, hogy lelkűket is ünneplőbe öltöztették. Sze­rintem a ráfordított idő teszi hitelessé az ünnepet, amelyet családunkkal, barátainkkal együtt pihenéssel, közös ét­kezéssel, játékkal, sétával töl­tünk el. Nem véletlen, hogy az emberi kapcsolatok megrom­lásának hátterében gyakran az a vád áll, hogy neked nincs időd ránk. A vasárnapnak is ez adja meg igazi rangját.- Nemrég ünnepelte a hatva­nadik születésnapját: milyen viszonyban van az idővel?- Istennek egyik legszebb alkotása, amely megadja a fej­lődés és az újrakezdés lehető­ségét. Ez az egész világ időben jelenik meg, bontakozik ki, fejlődik. Benne mi emberek is. Egyedül Isten él az időn kí­vül, egyedül benne nincs sem­mi változás, egyedül ő örök. A világot azonban úgy alkotta meg, hogy állandó mozgásban, fejlődésben legyen. Számomra az idő ajándék és lehetőség. Minden új nap új kezdet, egy kis új élet. Ma még kijavít­hatom, amit elrontottam, ma még bepótolhatom, amit elmu­lasztottam. Ezért olyan fontos, hogy megbecsüljem, hogy ne fecséreljem el üres és érték­telen tettekre. Ahogy egyre kevesebb van belőle, egyre in­kább tudatosítom, hogy mek­kora érték ez. Kincs, amelyet kaptam, és egyedül rajtam áll, hogy hogyan használom, mire fordítom.- Az ünnep az Ön számára ki­zárólag a liturgia szerint zajlik, vagy meg tudott őrizni valamit a régi, családi karácsonyok han­gulatából?- A keresztény hagyomány szerint a liturgikus ünneplést követi az agapé, a közösségi együttlét, amelyet a fehér asz­tal szimbolizál. Ez olykor na­gyobb közösségben, máskor szűkebb családi körben zajlik, de mindig követi a liturgikus ünnepet. A régi karácsonyok hangulatának része a kará­csonyfa, a fények, az ajándé­kok, az ünnepi vacsora. Ezek nem maradhatnak el ma sem. Az a nagy család, az Egri Fő­egyházmegye, amelyhez tar­tozom, különféle szinteken ünnepel. Az érseki iroda mun­katársaival karácsony előtti utolsó munkanap délutánján ünnepiünk. Majd 24-én a sze­gényekkel ebédelek, Szent­este a kispapok ünnepi műso­rán veszek részt, majd együtt vacsorázunk. A karácsonyi nagymise után pedig közvet­len munkatársaimmal ünnep­iek. Ezeken az együttléteken felolvassuk a karácsonyi evan­géliumot, énekelünk, szép ver­seket olvasunk, pontosan úgy, mint amikor fiatal voltam.- Hogyan emlékszik, melyik volt a legemlékezetesebb karácso­nya?- Amikor kisgyermekként magam is részese lehettem egy templomi pásztorjáték­nak. Emlékszem, milyen nagy örömet és izgalmat jelentett ez. Tudtam, hogy mire haza­érek a templomból, addigra a Jézuska meghozza a kará­csonyfát, amely alól a legsze­gényebb időkben sem hiány­zott néhány könyv, ruhanemű, játék. A másikat már felnőtt fejjel, 2000-ben, Rómában él­tem meg, a Nagy Jubileum évében. II. János Pál pápa a karácsony éjféli misét kivéte­lesen nem a Szent Péter Bazili­kában, hanem a téren mutatta be a nagy tömeg miatt. Azért emlékezetes, mert ekkor sok minden hiányzott nekem a ré­gi karácsonyok hangulatából. Hiányzott a családom, hó he­lyett eső esett, ráadásul nagy szél is fújt, ami az esőt az em­ber arcába verte. Talán éppen ezért, mégis sikerült valamit megérteni és megélni a Szent Család kiszolgáltatott helyze­téből.- Mi volt a legszebb vagy „legér­tékesebb” karácsonyi ajándék, amit valaha kapott?- Ez az ünnep nekem a püs­pöki kinevezésem évfordulója is, ezért nagyon emlékezetes számomra 1992 karácsonya. Persze, tudom, a püspökség nem ajándék, hanem feladat. Az ajándéknak, legyen az akár szellemi, akár anyagi jel­legű, nem annyira az értéke, személyessége, vagy váratlan­sága okoz számomra örömet. Inkább a szeretet, amelyet ki­fejez. Minden ajándék mögött ott van az ajándékozó szemé­lye, aki szeretetét, megbecsü­lését, tiszteletét fejezi ki. Ezért olyan szép az a régi történet, amelyben egy szerzetes kö­zösségben egy almát minden szerzetes tovább ajándékoz a szomszédjának és végül el­jut ahhoz, aki először ajándé­kozta meg vele egyik társát. Az ajándék közösséget teremt és képes arra, hogy a szeretet kötelékeinek hálóját feszítse ki emberek között családban, baráti körben, munkahelyen.- A népszámlálás vallási ada­tairól komoly vita folyt ebben az évben. Van ok aggódni azon, hogy fogynak a katolikusok Magyarországon?- Az adatok pontosságára vonatkozó kételyek ellenére azt mindenki elfogadja, hogy kevesebben vallották magu­kat katolikusnak, mint a ko­rábbi népszámlálás idején. A mi feladatunk az, hogy hir­dessük az evangéliumot min­den embernek. Egy evangéli­umi kifejezéssel élve, nekünk Névjegy DR. TERNYÁK CSABA AZ EGRI FŐEGYHÁZMEGYE 81. főpásztora, a Magyar Katoli­kus Püspöki Konferencia al- elnöke. 1953. DECEMBER 4-ÉN Szüle­tett Fertőszentmiklóson. TEOLÓGIAI TANULMÁNYAIT a győri Egyházmegyei Szeminá­riumban, majd Budapesten a Központi Szemináriumban végezte, ahol a Hittudományi Akadémia hallgatójaként teo­lógiai doktorátust (PhD) szer­zett. 1979. június 21-én szentelték pappá Győrben. 1980-tól Győrött püspöki szertartó, majd titkár. 1986-tól 1988-ig dogmatikai tanulmányokat végzett Rómá­ban. 1988-TÓL 1992-ig a római, Pá­pai Magyar Intézet rektora­ként működött. 1992-TŐL 1997-iG a Magyar Katolikus Püspöki Konferen­cia titkára. 1992. DECEMBER 24-én esz­tergomi segédpüspöki kineve­zést kapott. 1993. január 6-án II. János Pál pápa szentelte püspökké Rómában. 1997. december Íl-Jncímze- tes eminentianai érsekké és a Papi Kongregáció titkárává nevezték ki. 2007. március 15-én nevezte ki XVI. Benedek pápa egri érsekké. 2010-től a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alelnö- ke. JELMONDATA: „IPSI GLÓRIA IN SAECULA!” („Dicsőség Neki mindörökké!’’) a vetés jut, de a növekedést Isten adja.- Egyre kevesebb gyerek szüle­tik, egyre több a csonka család Magyarországon. Hogyan látja a helyzetünket, valóban válság­ban vannak a lelkek?- A gyermek a nagylelkű­ség, a remény, a jövőbe vetett bizalom jele. Ahol kevés van belőle, ott valóban válságban van az ember. Ma gyakran új szavakat találunk ki régi tartalmakra, így szépítjük a helyzetünket és csapjuk be önmagunkat. A válság leány­kori neve a bűn. Amikor az ember önzővé válik, akkor valójában önmaga ellensége lesz. Egyedül akar boldogulni, pedig Isten olyannak alkotott minket, hogy boldogságunkat csak önmagunkon kívül, egy­másban találhatjuk meg. Ezt az ördögi kört csak a szeretet képes átvágni. Ha az ember válsága ellen tenni akarunk, akkor egyetlen lehetőségünk van: újítsuk meg életünket, még ma kezdjük el tenni a jót, segíteni másokon, különösen a bajba jutottakon. A rosszat csak jóval tudjuk legyőzni, ön­magunkban és a világban is.- Ferenc pápát idén az Év em­berévé választották. Mitől ennyi­re népszerű, mi a titka?- Egyszerű és tiszta beszé­de mellett olyan gesztusai vannak, amelyeket azok is könnyen megértenek, akik a szavak világában már sok csa­lódáson vannak túl. Az egy­szerűség, a közvetlenség, bizonyos javak tudatos visz- szautasítása, olyan prófétai tettek, amelyek minden szó­nál hatékonyabbak. Amikor az utca embere azt látja, hogy életformája, szerény lehető­ségei miatt egy fontos ember nem csak hogy nem nézi le, hanem tudatosan korlátozza magát a javak használatában, a fogyasztásban, amikor azt is látja, hogy ez az ember tényleg segíteni akar másokon, akkor önkéntelenül szimpátiát érez iránta.- Húsvéti megválasztása óta érzékelhető a külvilág részéről egy igen komoly várakozás a katolikus egyház megújulásával kapcsolatban. Sokat találgat­ják, vajon ő lesz-e az a pápa, akinek ez sikerül. Ön mit gon­dol, szükség van olyan mértékű megújulásra, mint ami a vára­kozásokból kiszámítható?- Nem világos egyelőre, hogy mennyi a megújulás, és mennyi a változtatás a pá­pa terveiben. Megújulásra kétségtelenül most is szük­ség van. Ez az egyház állan­dó tapasztalata. Ez egyúttal sokféle változtatást, reformot is jelenthet. A nagy kihívást mindig az egység megőrzése jelenti, hiszen az egyház soha nem mehet szembe alapító­ja szándékával. XXIII. János pápának több mint fél évszá­zaddal ezelőtt a II. Vatikáni Zsinaton sikerült az egész egyházzal elfogadtatnia, hogy olyan megújulásra van szük­ség, amely szinte az egyházi élet egészét érintette. Különö­sen három területen hozott a zsinat nagy újítást: az ökume­nikus párbeszéd bátorítása, a liturgia megújítása és a lelki- ismereti szabadság tisztelet­ben tartása. Nem véletlen, hogy egyes kisebb tradiciona- lista körök éppen ezek miatt szakították meg a közösséget a katolikus egyházzal.- A pápa idei karácsonyi inter­jújában azt üzente: „Soha ne féljünk a gyengédségtől”. Az idei karácsony Ön szerint mit üzen nekünk?- A pápa azért beszél a gyengédségről, hogy a mai ember újra felfedezze ennek fontosságát. Kétségtelenül a karácsonyi idill, ahogy a ké­peken és a betlehemes ábrázo­lásokon látjuk, sok gyengéd­séget sugall. Ha viszont kö­rülnézünk a világban, akkor ennek pontosan az ellenkező­jét látjuk. Óriási a kontraszt, amelyet a pápa egyszer úgy fogalmazott meg, hogy a mai világban az nem hír, ha az ut­cán meghal egy koldus, de ha két ponttal csökken a tőzsde, az igen. A karácsony idei üze­nete az, hogy sokkal jobban kell figyelnünk egymásra és racionalista korunkban sem szabad félnünk a szeretet kül­ső megnyilvánulásaitól. a * A Ternyák Csaba szerint fontos, hogy a lélek is regenerálódjon karácsonykor

Next

/
Oldalképek
Tartalom