Somogyi Hírlap, 2013. december (24. évfolyam, 280-303. szám)

2013-12-21 / 297. szám

2013. DECEMBER 21., SZOMBAT MEGYEI KORKÉP 5 Kérem a Jézuskát, hogy hazasegítse apukát várostörténet, ajándékba Tusi mézeskalácsán két sellő tartja Siófok címerét, a könyvtárosok is megsütötték Kérem a Jézuskát, hogy ha­mar hazasegítse apukát - írta Szalay Etelka a frontra édesapjának, és ezzel a címmel nyílt most a Szalay család korabeli dokumen­tumait bemutató kiállítás is a siófoki Kálmán Imre Emlékházban. Fónai Imre Ez melyik épület? Ez hol állt? - kérdezgették egymást a ki­állítás megnyitójára összese- reglett régi és új siófokiak. Az ám, Szalay Etelka édesapjának hajdani, a németek által fölrob­bantott szanatóriuma példá­ul hol állhatott? Föl volna ad­va a lecke, ha a tárlat összeállí­tói nem szolgálnának térképes megoldással: habár a Sió-par­ton állt (Vilma-telepnek mond­ták azt a településrészt), de ak­koriban szélesebb volt a csator­na, mai helyét, a Fő utca sarkát jelenleg már nem mossa a Sió vize.- Ez év tavaszán egy Siófok­ról elszármazott lokálpatrióta, Szmodis Lóránt hívta fel a fi­gyelmemet, hogy micsoda kin­cseket rejteget Etelka a budai lakásában - mondta Kovács Emőke, a siófoki könyvtár és az emlékház igazgatója. - El­mentem hozzá és rádöbbentem, hogy fotói, dokumentumai ko­moly történeti értéket jelente­nek Siófok számára. Olyan ké­pek kerültek például elő az ak­kori településről, melyek eddig még sehol sem lettek bemutat­va. Tusi édesapja a fronton szol­gált orvosként, a család neki írt leveleit és a frontról hazakül­dött válaszleveleket is - több mint százat - a könyvtárnak ajándékozta az anyag része­ként. A fővárosban élő Szalay Etelka nyolcvan esztendős is el­múlt, de fiatalságát megőrizte, az emlékeket valósághűen idé­zi fel. Közel egy évszázad do­kumentumait, tárgyi emléke­it (köztük kislánykori ruháját, palatábláját, édesapja szipká­ját) őrizte meg, és adta át intéz­ményünknek. Az egyedülálló kordokumentumokból több ge­neráció élettörténete rekonst­ruálható, de a mozaikokból az egész 20. századi magyar törté­nelem is összeállítható. Szalai Etelka (balról) újra otthon. Azt mondta a kiállítás menyitóján, csak a szülőföldjén tudták így összeállítani. Hisz itt még a virágok is máshogy nyílnak A huszadik század történelme elevenedik meg a családi fotókon. Ezeket még sehol sem mutatták be, felbecsülhetetlen értéket képviselnek Szalay Dénes a két háború között szanatóriumot működ­tetett Siófokon. „Röntgen, di- athermia, ultra-violett fényke­zelés” - ízelítő a kínálatból, a fényképen fennmaradt épület homlokzatáról. Az egyik fotón Tusi is ott áll a szanatórium-kö­zeli fahídnál. Amikor a néme­tek 1944. decemberében föl­robbantották a Sió-hidat, az­zal együtt dőlt romba a szana­tórium épülete is. Az ezt meg­előző heteket így írta le Etelka: „Elkezdtek özönleni a front elől menekülők. Siófok még utoljá­ra felöltötte mondén arcát: az utcákon ismeretlen nők tűntek fel nercbundában, elegáns lo­vagokkal; katonák, magányos prémkabátos férfiak kísértet­tek utoljára a végleg távozó múltból, majd tűntek el egyik napról a másikra.” Boldizsár Iván tájképén a Sió utca 11., az volt Szalayék ker­tes háza a Sió bal partján, va­lahol ott, ahol ma a tízemeletes toronyházak állnak (valamivel északabbra, de a Sió jobb part­ján állt a szanatórium). Nagy­anyja Batthyány utcai Nyuga­lom villája pedig a két háború közötti Siófok felkapott nyaraló­övezetében; Kabos Gyula, Bilicsi Tivadar, Krúdy Gyula, Karinthy Frigyes, a Latabárok tűntek fel gyakran a környéken. „Számos művész megfordult az ottho­nunkban, akik a Balatont festet­ték - olvasható Etelka visszaem­lékezésében. - Siófokon volt egy Képzőművészeti Szabadiskola, Muzsinszky-Nagy Endre bácsi vezette... Szentgyörgyi Ducival biciklivel gyakran mentünk a Boldogság völgybe, elnevezésé­nek népies, pikáns változata is ismert volt, a hajóslegények oda­jártak csiklandozni a menyecs­kéket.” Rácsodálkozhat a kellő­en fiatal látogató a hetven év­vel ezelőtti főtér képére („a Köz­ségháza előtti Szabó-keresztet nagynéném, Szabó Mihályné ál­líttatta 1889-ben, a kereszt mö­gött volt a piac”), a Fodor-sportte­lepre („A teniszpálya később Ró­na bácsié lett, ő tanított engem is teniszezni”), s aztán rábukkan­hat a '44. december harmadikát leíró Túsi-feljegyzésre: „Ágyúlö­vést lehetett hallani, azt mond­ták, Siófok elesett. Este elindult a kórházvonat...” S szerencséjükre meg sem állt Passauig az orvosparancs­nok, Szalay Dénes irányításá­val. Etelka rajz-történelem sza­kos tanári diplomát szerzett, tagja volt a Nemzetközi Színku­tatási Társaságnak, népi ipar­művész lett, főleg üvegfestés­sel foglalkozott, de a különböző mézeskalács-motívumok is na­gyon érdekelték. Két sellő tart­ja Siófok címerét az egyik mé­zeskalácsán, melyet, köszönhe­tően Etelka leírásának, a siófo­ki könyvtár dolgozói megsü­töttek a kiállítás-megnyitóra. Ezen mondta Balázs Árpád sió­foki polgármester, a korabeli fo­tókra utalva: ilyen lehetett egy jó polgári család, a közjó javá­ra épített szanatóriummal, fess ruhákban, gyönyörű kerttel. Szalay Etelka pedig csupán annyit jegyzett meg: „így csak édes szülőföldemen tudhatták összeállítani ezt a kiállítást, hogy újra kiérezhessem belőle azt, hogy itt mások az emberek, itt máshogy nyílnak még a vi­rágok is...” Leáldozóban a lucnak, ám a formásért többet is fizet a vevő karácsonyfa Az idei sláger az ezüst- és a nordmann, a műfenyő praktikus , de valójában sokkal drágább, mint a valódi ► Folytatás az 1. oldalról- Talán meglepő, de úgy tűnik, leáldozott a lucnak - állította Ko­vács József. A gyékényesi keres­kedő nyolc éve árul fenyőfát, s egyre kevesebbet - az idén már csak 110 - próbál eladni. - A slá­ger most a nordmann, hiszen nem bök annyira a díszítésnél, nem hullik, a tűlevelek az ága­kon száradnak el, nem kell olyan sokat takarítani utána. Ami fon­tos szempont, főként, hogy az árusok által kínált fák két-há- rom héttel kivágásuk után lesz­nek feldíszítve. Az idén amúgy az időjárás kedvez a fenyőknek, hiszen a kivágott fákat nem áz­tatta ónos eső, nem nyomta össze a hó, s óriási fagyokkal sem kel­lett dacolniuk, így meglehetősen jó állapotban várnak vevőikre. Aki biztosra akar menni, az utolsó pillanatban vágat: a ka­posváriak közül sokan a Páz­mány utca végi őstermelőknél választják ki karácsonyfájukat.- Nálunk az ezüstöt keresik a leginkább - mondta Kapitány Ferenc -, s a legkelendőbbek a két méter körüliek. Lucból ke­vesebb van, a korábbi aszályos évek nagyon megviselték a nö­vényeket, így nem tudtak meg­felelő ütemben nőni, illetve sok águk elszáradt, sajnos rengete­get ki kellett vágnunk. A fűrész most is dolgozik, bár a többség egyelőre csak meg­Öröm a családnak. Van, aki nem hagyja az utolsó napra a fenyő kiválasztását jelölteti és lefoglalja választott­ját, hétfőn megy érte: így tovább marad a földben a fa, s nem ott­hon kell tárolni, esetleg dugdos- ni a gyerekek elől. Ebből a szempontból sokkal praktikusabb a műfenyő, me­lyet a szekrény mélyére is be le­het tuszkolni, évekre megoldja a karácsonyfa-problémákat. Igaz, hogy a fenyőillatot csak illatosí- tóval tudja hellyel-közzel repro­dukálni, formájukban már ha- jaznak egy-egy fenyőfajtára, s árában sem versenyképes az élő fákkal. Egy több mint fél mé­teres példány 4-5 ezer, egy 1,5 méteres 15-22 ezer, azaz ennyi pénzből akár öt-hat fenyőt is vá­sárolhat, aki az igazira szavaz. Keresgélnie sem kell a hi­degben bóklászva, ugyanis a fenyőfa is ráhangolódott az in­ternetre: a világhálón ugyan­is már nemcsak díszeket, égő­sorokat, girlandokat lehet vá­sárolni, de fenyőt is, méghoz­zá befaragva. Akár olcsób­ban is, mint a placcon, hiszen már 300 forintért is adják a luc méterét, s ha valaki hajlandó megfizetni, fel is díszítik szá­mára a fát. Mielőtt bárki meg­lepődne, hogy erre igény mu­tatkozhat, a neten bér-halász- léfőzőt is lehet találni, aki a sa­ját konyhánkban készíti el az ünnepi vacsorát, s még az alap­anyagokat is magával hozza... ■ Vas András

Next

/
Oldalképek
Tartalom