Somogyi Hírlap, 2013. december (24. évfolyam, 280-303. szám)
2013-12-14 / 291. szám
4 MEGYEI KORKÉP 2013. DECEMBER 14., SZOMBAT Kényszerből senki se fogjon fegyvert a parancsnok Harckocsizóknak álcázott rakétadandárból vezetett az út a logisztikai ezred élére Bár az Alföldön született, Gavlik Péter kaposvárinak vallja magát Bár júliusban hivatalosan fél évre kapott parancsnoki megbízást a Boconádi logisztikai ezredhez, a honvédelmi miniszter már három hónap után véglegesítette Gavlik Péter mérnök-alezredest a kaposvári alakulat élén. Vas András- Gyorsan bizonyított.- A megbízott parancsnokokat általában fél évre nevezik ki - felelte Gavlik Péter ám már háromszor voltam megbízott, így esetemben eltértek az általánosan bevett hivatali úttól.- Egyértelmű volt, hogy előlép, amikor kiderült, elődje, Bárdos Antal ezredes külszolgálatot vállal?- Számítottam rá, hogy parancsnok lehetek, de akadt több jelölt is, sokan szerettek volna Kaposvárra jönni.- Ez egy ilyen jó hely? Vagy csak parancsnokok akartak lenni valahol?- Is-is. Egy alakulat vezetése mindig komoly feladat, másrészt Kaposvár igen megbecsült hely a honvédségen belül. Régi helyőrség, ahol szeretik az emberek a katonákat. Erős a személyes kötődés is, ebben a laktanyában szolgált anno például a megyei közgyűlés elnöke vagy éppen a kaposvári polgármester is. Mi pedig büszkék vagyunk rá, hogy kaposvári katonák vagyunk.- Mondja ezt egy alföldi...- Ott születtem, de a pályám a Dunántúlhoz köt, azon belül a legerősebb kapocs Somogyhoz.- Mégis csak jelentős vargabetűkkel érkezett meg a megyébe. Ahogyan a parancsnoki posztra is: harckocsiezredből vezetett az út a logisztikusokhoz.- Valójában Tapolcán a harckocsizok az út túloldalán állomásoztak, mi egy fedett rakétadandár voltunk. A Varsó Szerződés megtréfálta a NATO-t...- Pláne...- Amúgy ott is logisztikaként dolgoztam, még ha a rendszerváltás előtt nem is így hívták a fegyvernemet. A főiskolán fegyverzettechnikus szakon végeztem.- Ha azt mondja, ez volt a gyerekkori álma...- Eredendően Pécsre készültem jogásznak.- Miért választotta mégis az egyenruhát?- Nagykanizsán voltam kollégista, s a városban szintén nagy hagyománya volt a katonaságnak. Már ez is megfogott, de sokat számított, hogy a MÁV NTE-ben vívtam, s leigazolt a Budapesti Honvéd, mehettem a katonai főiskolára.- Kard?- Párbajtőr.- A két Kolczonay korosztálya.- És az olimpiai bajnok kardo- zó, Pézsa Tibor volt az edzőnk.- Híresen kemény edző, nehéz lehetett megfelelni neki.- Nem voltam kiugró tehetség, de szerettem vivni. Aztán a tanulás győzött az élsport ellen.- Menne még egy klasszikus kitörés?- Persze, bár a porc már erősen kikopott a térdemben...- Szerencse, hogy a parancsnoki munka jórészt az irodához köti.- Nem szeretem az íróasztalt, s bár sokkal több az adminisztráció, a napi két nagy ellenőrző kört ma is mindig megteszem. Képtelen vagyok elüldögélni.- Akkor miért nem jelentkezik egy külhoni misszióba?- Elég volt, ötször szolgáltam külföldön. Csendben mondom, ettől még hívnak sokszor, de én már itt vagyok otthon.- Melyik volt a legrosszabb hely?- Egyértelműen Afganisztán.- Pedig 2004-ben Irakban rögtön a megérkezése után megtámadták a tábort.- Február 18-án. Még nem is volt helyem a barakkokban, tartott a váltás, sátorban laktunk. A robbanáskor egy fémdarab mellettem állt bele a földbe, egy másik pedig homlokon talált.- Nem fordult meg a fejében, hogy azonnal hazajöjjön?- Automatikusan tettem a dolgom, a parancsnokkal körbejártuk a tábort.- A felesége sem erősködött?- Katonacsaládból származik, tudta, mivel jár ez az élet. Amúgy a rádióban hallotta, mi történt, néhány órával később hívták a fehérvári parancsnokságról, hogy nincs semmi bajom. Én csak este tudtam vele beszélni néhány másodpercet.- Képzelem, mit élhetett át addig...- A protokoll szerint ilyenkor nem lehet kifelé kommunikálni, még egy e-mailt sem küldhet az ember. De van ennél rosszabb is: amikor meghal egy katonatárs.- Őt és a családját sajnálja, vagy arra gondol, én is ott lehetnék, és mi lenne a szeretteimmel?- A két érzés keveredik. Ráadásul logisztikusként nekünk kell elintézni a hősi halott haza- szállítását, a kegyeleti dolgokat. A társadalom is nehezen reagál az ilyen tragédiákra, nincs felkészülve az ilyen veszteségekre. Az amerikaiaknak ez sokkal jobban megy már: a koreai vagy a vietnami háború megedzette őket...- Ezt nem lehet megszokni. És az állandó fenyegetettséget sem.- Irakban nem éreztük olyan nyilvánvalónak a veszélyt, mint Afganisztánban. Utóbbiban mások az emberek, soknemzetiségű az ország, egymással is harcolnak, a hadurak állandóan váltogatják a szövetségeseiket. Irakban a tábori kiszolgálószemélyzet helyiekből állt, Afganisztánban ez elképzelhetetlen volt. Ott nem segítőknek, sokkal inkább betolakodónak nézték az idegen katonákat. És ehhez jött még a szélsőséges időjárás. Elképesztő meleg volt időnként, a konvojban egy műanyag palackban a kocsiablakba tettünk egy deci vizet, beleszórtuk a kávéport, s egy perc múlva felforrt az egész...- Ehhez képest a Balkán maga lehetett a felüdülés...- Minden szempontból a leg- 'jobb misszióm volt. Hasonló kultúrkörbe érkeztünk, látták-tud- ták, hogy segíteni jöttünk, a hor- vátok és a bosnyákok is partnerek voltak. Nem mellékesen az volt az első külszolgálatom.- Előtte csak a szovjet-orosz vonal jöhetett szóba?- Nekem kimaradt. S nem is hiányzik. Az egy más világ, zártabb, mint a magyar, más a hadsereg felépítése is, ott például még létezik sorkatonaság.- Idehaza is sokan újraindítanák.- Nem oldana meg semmit, felesleges fél év lenne. És kényszerből senki se fogjon fegyvert, hisz potenciális veszélyforrást jelent. A katonaság hivatás, életforma. Ez látszik a szerződéseseken is: a pénz miatt minek írnának alá.- Sokan jelentkeznek?- Jöhetnének többen is. Csak éppen a felvételin sokan kiesnek. Ráadásul mi nem lövész- dandár vagyunk, ide szakma is kell, többen még főiskolai diplomával rendelkeznek. És kiszámíthatatlanabb az életünk, mint egy harcoló alakulaté.- Ráadásul nem veszélytelenebb, hiszen a gépkocsioszlopot is bármikor megtámadhatják.- Vagy idegesek lesznek az emberek, ha rosszul főz a szakács...- És a parancsnokként?- Sok a protokoll, ami nem túlóra, hanem kötelesség.- Ki lehet belőle lépni időnként?- Szó szerint így teszek. Amikor lehet, túrázunk a felségemmel. Az idén kaptunk rá, a csúcs eddig egy 35 kilométeres etap az Őrségben, de a tavasszal teljesíteni akarjuk az Arany kagyló-utat Budapest és Lébény között.- Az vagy 180 kilométer.- Kétszáz. Az El Camino hazai szakasza. A cél pedig az igazi zarándoklat Spanyolországban. Valódi fizikai és szellemi kihívás! Ezt szeretem a túrázásban: a táv, a légkör és a természet teljesen átmos, megújulok.- Az ilyen vállalások főként fejben dőlnek el, de azért kellenek a fizikai alapok is.- Nyolc-tíz kilométert szoktam futni a pályánkon. %- A beosztottakkal?- Nem szeretik, ha beállók, de szerintem jó, ha látják, nemcsak követelem tőlük, de én is teljesítek. A tiszteletet csak így lehet kivívni... Gavlik Péter az ELŐZMÉNYEK alapján szinte borítékolni lehetett, az idén történik valami fontos az életében, hiszen a hármassal végződő évek mindig meghatározó fordulatot hoztak számára. Harminc éve fejezte be a Zalka katonai főiskolát, húsz esztendeje diplomázott a Zrínyi akadémián, évtizede került Kaposvárra. Ahol július elseje óta megbízottként, októbertől pedig véglegesített parancsnokként ve- zeti a logisztikai ezredet Bácsalmásról a nagykanizsai kollégiumba, onnan Budapestre vezetett az útja, még ha a főváros és a katonaélet helyett eredendően pécsi jurátusnak készült Ám végül beleszeretett az egyenruhába, s 22 évesen meg is kezdte a szolgálatát Tapolcán, a harckocsizóknak álcázott rakétásoknál. Innen ült be aztán ismét az iskolapadba, s diploma után már Kaposvár felé kacsingatott, ám a kanizsai logisztikai főnök rábeszélte, inkább a zalai várost válassza. így csak 1997 áprilisában - kinevezése szerint 1996 decemberében - került Somogyba a hadosztály parancsnokságra, ennek megszűnte után három év Székesfehérvár következett előbb a vezérkarnál, majd a szárazföldi parancsnokságon. Közben két évet külhoni misszióban szolgált Okucaniban, majd őrnagyként tért vissza Kaposvárra logisztikai főnöknek, kilenc éve léptették elő alezredessé, s az elmúlt hat esztendőben parancsnokhelyettesként dolgozott az ezrednél. A somogyi szolgálatot iraki, koszovói és afganisztáni missziók szakították meg, állítása szerint a három évvel ezelőtti külhoni kaland volt számára az utolsó. nem szeretem az íróasztalt, indokolta, miért nem történész lett, ha már annyira rajong a fegyverekért, hogy a főiskolás évek alatt is rendre a Hadtörténeti Múzeumban ücsörgött, s tanulmányozta az arzenált, s bár a parancsnoki poszt meglehetős adminisztrációval jár, az üldögélést feloldja napi két nagy ellenőrző laktanyakörrel, s gyakran látják beosztottjai a futópályán is. Szabadidejét pedig a természetben tölti, imád hegyen-völgyön gyalogolni, mégha a csúcsra a városban ért is saját bevallása szerint, hisz kaposvárinak, logisztikusnak és parancsnoknak mondhatja magát A nemzetiségek napját ünnepelték horvátok Kulturális megállapodás a kaposváriak és a Hrvatska Matica között Karácsonyi ebéd a jól dolgozó közmunkásoknak EGYÜTTMŰKÖDÉS A legutóbbi népszámlálási adatok szerint Somogybán úgy másfélezer, Kaposváron háromszáz hor- vát nemzetiségű él. A megyében tizennégy kisebbségi ön- kormányzatot alakítottak a három évvel ezelőtti választások során, s Barcson és Lakócsán horvát nyelvet is tanítanak. A megyeszékhelyen tizenkét esztendeje alakult meg először a horvát kisebbségi ön- kormányzat, s a szervezet azóta minden évben megünnepli az amúgy december 18-ra eső Nemzetiségek napját. Az idén a katolikus gimnázium adott otthont az ünnepségnek, ahol nemcsak a megyei és kaposvári politikai elit jelent meg, hanem megannyi somogyi falu és horvát partnertelepülésük vezetője is. Az eseményen a kaposvári horvát kisebbségi önkormányzat nevében Csúcs Tibor elnök együttműködési megállapodást írt alá a legnagyobb horvát kulturális szervezet, a Hrvast- ka Matica képviselőjével. Emellett huszonnégy elismerő oklevelet adott át a ma- gyar-horvát határon átívelő kapcsolatrendszer ápolásáért, míg Zlatko Salaj, a bejlovári vásár igazgatója, s Gelencsér Attila megyei közgyűlési elnök a Horvát nemzetiségért 2013 kitüntetést vehette át. ■ A. V. Tizenkét esztendeje ünnepük a kaposvári horvátok a nemzetiségek napját ünnep Karácsonyi munkaebéden látta vendégül dolgozóit, köztük nyolc közmunkását a Gold Consulting Szociális Szövetkezet, mely augusztusban indította energianövény-program- ját, melyben az országos közmunkaprogramban résztvevők is dolgoznak önkéntes alapon.- A kaposvári önkormányzattól kaptunk egy területet, ahol jövőre már arundót, vagyis olasznádat szeretnénk termelni - magyarázta Lechner Zsuzsa, a szövetkezet vezetője. - Az általunk foglalkoztatott közmunkások egyelőre a földmunkákat végzik, jelenleg a téli közmunkaprogram keretében, azaz áprilisig tudunk számukra munkát biztosítani.Miután a nyolc érintettnek a törvényileg előírtnál nem lehet többet fizetni, így a szövetkezet többek között a karácsonyi ebéddel akarta elismerni munkájukat. A közmunkások emellett különféle képzéseken vehetnek részt, fűrészgép-kezelői, illetve mezőgazda- sági munkás végzettséget szerezhetnek a jövőben, s akik sikerrel veszik az akadályokat, számíthatnak rá, hogy a közmunkaprogramból kikerülve sem kerülnek az utcára. Átkerülhetnek ugyanis immáron hivatalosan is a szövetkezet állományába profitorientált állásba, vagyis visszakerülnek a munka igazi világába. ■ A. V.
