Somogyi Hírlap, 2013. november (24. évfolyam, 255-279. szám)
2013-11-15 / 266. szám
14 OLVASÓINK ÍRJAK 2013. NOVEMBER 15., PÉNTEK Egyre nehezebb megvédeni a saját tulajdont, nekem nem jut a diómból ne lopj! A hetedik parancsolat azt mondja: ne lopj! Az idegen dolog jogtalan eltulajdonítását I. István óta nem sikerült megakadályozni. Már a kezdet is necces volt, mivel Vajk más jogos örökségét, a királyságot elorozta, majd nagybátyjai birtokait vette el. Szigorú törvényeit viszont Drakón is megirigyelhette volna. A kukorica és a dió eltakarításán túl vagyunk, most a fa-lopásnak az ideje van. Ugyanakkor lopnak itt mindent „alsó-felső” szinten. Az erdeifa kivágása és eltulajdonítása manapság értékhatártól függetlenül bűncselekmény. Ez eddig rendben is van. De ki tartatja be a törvényt? Minden fa mellé nem lehet őrt állítani. Viszont az utakon szállítják az ellopott fát is, a fuvarozók hatékony ellenőrzésével előre léphetnénk e téren. Persze egyszerűbb manapság traffipax lavinákkal bírságokat beszedni. Nem a rendőrséggel van bajom, rend- és rendőrpárti vagyok. A rendet megteremteni és őrizni kell. A rend őrzői részére biztosítani kell a munkájukhoz szükséges feltételeket, amelyek nem csak anyagiakban, hanem erkölcsi megbecsülésben is megjelenik. ■ Erdőnyi fát vágnak ki feketén; ha a helyszínen nem is, szállítás közben az utakon tetten lehetne érni a tolvajokat Ma már példátlan méretű á birtokvédelem, amely a tulajdonosra hárul. így aztán nem véletlenek a megbotránkoztató esetek. Mint például elektromosság vezetése a kerítésben, vagy bormérgezés. A Hort- hy-rendszerből tudok említeni két példátlan esetet, amikor a szülőfalumban, a szegény emberből lett csősz töklopásért lelőtte a másik szegény embert. Vagy amikor Siófokon az almafáról a csendőr lelőtte az almát dézsmáló személyt. Ekkora jogi és erkölcsi támogatást a ma rendőrsége nem kap. De megbecsülést kaphatna és a teljesítménye arányában javadalmazást, juttatásokat. Én személy szerint nehezen viselem, hogy lopják a dolgaimat és ma már az őrzés védelemre több energiát kell fordítanom, mint a javak előállítására. Például évek óta nem jutok hozzá a diótermésemhez. Ha az elkövető megkeresne, egyrészt nekem is juttatna a sajátomból, kerülhetne belőle az unokám kalácsába. Elképesztő, hogy a tetteseket nem lehet előkeríteni, még akkor sem, ha fényképet is biztosítok róluk és az autójukról. Amíg a bőségkosár ideje el nem érkezik, a legkisebb értéket is meg kell becsülni. Itt a Mikszáth novella jut eszembe: miszerint a falu bölcsei összeülnek megvitatni, hogy csőszt fogadjanak, vagy védőszentet. A védőszentre szavaznak, mert igaz, hogy az sem védi meg a határt, de legalább nem lop. BÁLINT FERENC, CSOMBÁRD Az olvasói leveleket esetenként rövidítve, szerkesztett formában közöljük. Az olvasói vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A kecske elindult, majd fölborult beteges történet A kórházban gyógyszer kellene, nem pedig páncélszekrény! Ha egy motorkerékpár három berúgásra sem indul, akkor annak valami baja van. A régi motoros kiveszi a gyertyát, keresi a szikrát, megnézi kap-e üzemanyagot. Az enyém teljes harci díszben állt a kapu előtt. Ez azt jelentette, hogy üvegek a csomagtartón, jogosítvány, bukósisak rendben, irány a szőlőhegy. Egy rúgásra indult az öreg „kecske”, pedig elég régen vettem igénybe szolgálatait. Az utóbbi időben nem voltam valami kirobbanó formában, de ezt igyekeztem a környezet előtt eltitkolni. Elvégre a borról van szó. A szüretelőkádról akartam a mustot leengedni, de amikor a sáros útra befordultam, fölborultam.- Na mi van? Bedöglött? - kérdezte a szomszéd a kerítésére támaszkodva.- Én döglöttem be! Segíts le- szállni! - kértem. Mázsás súllyal tapadtam az üléshez. Szomszédom többször körüljárt, mint valami élő szobrot, majd azt mondta: kapaszkodj a nyakamba, megpróbállak leemelni! Arcom az arcához ért, karom a nyaka köré fonódott. Százhúsz kilómtól a térde megrogyott, ezért gyorsan elengedtem, mielőtt még őt is magam alá temetem. A megoldást végül is ő találta meg. Míg ő biztonságba helyezte motoromat én naposcsibe módjára billegve hívtam leányomat, hogy vigyen haza, mert hát semmi bajom, csak rettentően forog a föld. Szomszédom nagyon lo- vagiasan viselkedett, felajánBár a kórházakban sokan vannak körülöttünk, mégis nagyon magányosnak, elhagyatottnak, kiszolgáltatottnak érezheti itt magát az ember lotta, hogy hazavisz, de végül is egyik rokonommal érkeztem a megrémült családi körbe. Hiába mondtam, hogy nem fáj semmim, lányom riasztotta a mentőket, asszonykám összegyűjtötte a kórházban szükséges felszerelést. Megkaptam az ő papucsát, benne a fogpasztával gondosan becsomagolva, a harminc éve nem használt báli lakkcipőmet, több pár zoknival. Nem mertem a nagy készülődésébe beavatkozni, mert remegett a szája széle és tudtam, hogy ilyenkor mindig én húzom a rövidebbet. Csak a kórházban derült ki, hogy elfelejtett hálóruhát csomagolni, viszont volt három törülközőm szappan nélkül, a wc papír hiányáról nem is beszélek. Tudtam, hogy nem a menyországba kerülök, de ami az ötödik emeleten várt, arra nem számítottam. A hatágyas kórteremben minden ragyogott a tisztaságtól. Ha sárga lett a liberó, a műanyaglepedő, az ágyneműjük, a nővérkék szótlanul cserélték ki. Különben is az emberi szaglás fárad el leghamarabb. Jöttek a szürke hétköznapok. Amikor az ember mellett egy beteg végleg lerúgja a bakancsot, arra gondol, hogy hamarosan ő következhet. Aztán egyszer csak megszólalt az egyik szomszédom, fölmutatva kezében a Somogyi Hírlapot: itt van megint egy cikked!- hol? - téptem ki kezéből az újságot, mintha a cikkel együtt az egész lap az enyém lenne. Pörgő ágyammal repülni szerettem volna. Arcomra kiült a kéjes boldogság. Aztán rögtön arra gondoltam, miről írok legközelebb: tudatom majd a döntéshozókkal, hogy nekünk dél-somogyiaknak nem lesz szükségünk a felcsúti kisvasútra, a stadionokra, a foci egyetemre, a multicégek terjeszkedésére, hanem szükségünk van megszokott orvosainkra, kórházainkra és ne kelljen hazatelefonálni, hogy hozzák utánunk gyógyszereinket, mert itt nem található. Van viszont páncélszekrény (trezor) amit még senki sem használt, mert a beteg nem tévesztette össze a kórházat a bankkal. Ugyanis a kórházba gyógyulni megyünk, nem pedig hogy értékeinket őriztessük. e. sípos gyula, CSOKONYAVISONTA Nem ígérni kell, hanem adni! nyugdíjassors Elmegyek és arra szavazok, aki megérdemli! Csak azt nem tudom, hogy én kiken élősködőm Mert nekünk csak az a jó kormány, képviselő, stb., aki ad. Belegondolt abba, hogy a rendszerváltás óta állandóan csak adtak? Csak arra kell szavazni, aki adni tud? Hát elfogyott a pénz, de ugye azért nem halunk éhen? A munkám során főleg nyugdíjasokkal találkoztam. Tetszik tudni, mit csináltak a 13. havi pénzükkel? Az unokáknak adták! Sok olyat tudok, aki nem volt rászorulva pl. gyógyszertámogatásra, de úgy gondolta neki jár! a mi szüléink is beosztották amijük volt, hát mi is be fogjuk osztani. Míg világ a világ mindig lesz igazságtalanság! Ha az Országgyűlésben, az önkormányzatnál nem csinál semmit az ön által megválasztott képviselő, akkor mi a teendő? Többet nem fogjuk megválasztani. Ez ilyen egyszerű! Nem fenyegetőzöm, hogy nem megyek el szavazni, mert igenis elmegyek és arra szavazok, aki szerintem megérdemli, ha egyáltalán lesz ilyen. így is fel lehet fogni a 13. havi pénz kérdést. Érdemes lenne elgondolkodni, hogy pl. a vállalkozónál alkalmazásban levő fiatalok kitől és mit követelhetnek? Nekik még nyugdíjuk sem lesz. 64 éves nyugdíjas évszámítás Munkanélküli vagyok én is sajnos, már lassan két éve ötvenkét évesen. Munkahelyet nem találok mert nincs. Persze lehet, hogy rossz helyen lakom. Abból az egymillió munkahelyből egyébként nekem is csak egy kellene. Mi nem élősködők vagyunk, hanem szenvedő alanyok. Nem kapunk ellátást, feléljük a megtakarításainkat. Ráadásul öngondoskodónak kell lennünk, mert az állam csak minimális nyugdíjat fog tudni fizetni. nem úgy mint a mostani azon nyugdíjasok akik 55-éves korukba nyugdíjba vonultak, azokról meg talán jobb nem is beszélni akik 40-évesen már élvezték a boldog biztonságos nyugdíjas éveiket. Mindenkinek allene vissza osztani amennyit befizetett. NÉVTELENÜL Megértem, hogy Schmuck nem akar közösködni baloldal A hatvanöt éves korhatár majd 2022-ben élesedik be, addig a korhatár évenként fél évvel nő Mindig érdeklődve olvasom lapjukat, különösen Kovács Bálint olvasói leveleit. A legutóbbiban nem csak jobbra, hanem balra is osztott egy kevés kritikát. Egyetértek vele, hogy a szocialisták tizenkét pontja ámítás. Az egyetlen szocialista miniszterelnök Medgyessi Péter volt, aki legalább megpróbálta betartani ígéreteit. Azóta pedig tudjuk, mi történt. Kár, hogy Kovács Bálint is melléjük áll, hiszen nyugdíjasként neki is éreznie kellett volna a szocialista elvonásokat. Bár nagyon nem lepődtem meg, hiszen szerinte elfogadható, ha a baloldal az ország gazdasági teljesítőképességére hivatkozik és elvesz az emberektől. Gondolom, Kovács Bálint a jelenlegi kormány nyakába varmá azt is, hogy emelkedik a nyugdíj- korhatár. Pedig az Országgyűlés 2009. május 11-i ülésén (milyen kormány is volt, csak nem Baj- nai?) fogadta el a 2009. évi XL. törvényt, amely szerint a nyugdíjkorhatár fokozatosan a jelenlegi 62 évről 65 évre emelkedik. A korhatár évente fél esztendővel nő, így 2014-ben már 62,5 évre emelkedik. Pontosabban az 1952-ben születettek már nem 62 évesen, hanem csak egy fél évvel később mehetnek nyugdíjba. A 65 éves nyugdíjkorhatár 2022-re élesedik be. A jobboldali elhajlással cseppet sem vádolható Schmuck Andor köztudottan a nyugdíjasok „szószólója”. Azért nem tudott megegyezni az ellenzéki együttműködésről, mert lesöpörték az idősekkel kapcsolatos elképzeléseit. Schmuck Andor az együttműködésért azt szerette volna, hogy elfogadják az idősek érdekében összeállított tizenöt pontjukat. Mesterházy Attila szocialista pártelnök ezek közül hat-hét pontot - ami nem kerülne pénzbe - elfogadott volna, de Bajnai Gordon határozottan elutasította valamennyit. Sőt, amikor Schmuck Andort kérdezték, hogy miért nem állapodott meg Bajnaival, ez volt a válasz:- Csak két pontot mondanék, Bajnai ragaszkodik a nyugdíjadó és a TB-járulék bevezetéséhez. Azt is hallhattuk, hogy Baj- naiék visszaadnák a multinacionális cégeknek az őket terhelő adókat. Nos, ez bizonyára komoly költségvetési áttervezést igényelne, ami a kiesett bevételeket illetően valahonnan pótlást igényelne. Azt mindannyian tudjuk, hogy honnan szoktak pótolni a szocialisták: vagy hitelből, vagy megszorításból. Jelen helyzetben mindkettő elképzelhető, hiszen Bajnai újra tárgyalna az IMF-fel, ami újabb hiteleket jelentene, újból eladósítaná az országot. Ha netán mégsem hitelből próbálná fenntartani a költségvetés egyensúlyát, akkor csak az emberektől tudna elvenni. A rezsi csökkentésére mellesleg teljesen más irányú elképzelése van Bajnai Gordonnak, mint a jelenlegi kormánynak. Szerinte nem az embereknek kellene kevesebbet fizetni, hanem hőszigetelni kellene a házakat, ami megtakarítást eredményez, és mellékesen a szolgáltatók és az állam fizetné ki a felújítást. Ezt elhiszi bárki? Ha mindezt összeadom, megértem Schmuck Andort, hogy nem akar közösködni Mesterhá- zyval és Bajnaival. Én sem tenném. VATULIK ILONA, KAPOSVÁR
