Somogyi Hírlap, 2013. november (24. évfolyam, 255-279. szám)

2013-11-11 / 262. szám

2013. NOVEMBER 11., HÉTFŐ INTERJÚ ■■ 13 A bükkszentkereszti füvesember már nyolcvanöt esztendős. Mai napig járja az erdőt, országszerte előadásokat tart. Minek köszönheti elapadhatatlan energiáját? Természetesen a gyógynövényeknek, hisz ha valaki, hát ő tudja: fűben-fában orvosság! NEM KELL HINNI, ELÉG INNI eredményt, előbb-utóbb a ha­gyományos gyógyászatban ke­resi a megoldást. És sok esetben nálam. Nagyon sokan kémek tőlem tanácsot telefonon, né­ha halálos betegek látogatnak meg, csodát várva a gyógyfü- vektől. És... hihetetlen, de néha valóban bekövetkezik a csoda, a teljes gyógyulás. Egyszer egy doktornő jött hozzám, aki elmondta, leuké­miás a nagynénje. Ő, mint a mo­dem orvoslás képviselője, aki évek óta gyógyítja pirulái segít­ségével a betegeit, már mindent megpróbált, hogy a nagynéni egészségének romlását megál­lítsa. De a tudománya véget ért, a rokon nem lett jobban. Én pe­dig azt javasoltam ennek a né­ninek, hogy használjon somlek­várt, az idős hölgy még ma is él. Számos köszönőlevelet őriz­hetne Gyuri bácsi, ha ezeket valóban megőrizte volna. De nincsen tele a szekrénye boríté­kokkal, azt mondja, ott vannak a fejében ezek az írások, hálál- kodások, néhányukra nagyon is jól emlékszik, mint ahogy egy-két vendégére is.- A népi gyógyászatot egy­re többen ismerik el, férfiak és nők, idősebbek és fiatalabbak, egyszerű gyári munkások és kórházban dolgozó orvosok. Ré­gebben pókhálót kentek a sérült bőrfelületre, piócával hozták rendbe a magas vérnyomást, iszappakolást használtak az ízületi bántalmakra. Nem kell feltétlenül ragaszkodni ezek­hez a megoldásokhoz, de nem is szabad legyinteni rájuk, hogy úgyse használnak! Tudta, hogy 1903 előtt Magyarországon még nem is létezett gyógyszergyár? Mégis gyógyították valahogy az embereket... Ezt nem sza­bad elfelejteni! Persze, én nem bántom a gyógyszeripart, főleg, hogy egyre több gyógynövényt használnak fel mostanság a tablettákban. Felmérések sze­rint a pirulák 25 százaléka már gyógynövényekből készült, a daganatos betegségek kezelésé­re szolgáló készítmények pedig ennél is több természetes alap­anyagot tartalmaznak. Tudja, nem a gyógyszergyáraktól kell tartani, hanem szerintem in­kább az élelmiszeripartól! Mert míg a gyógyszereket csak a be­tegek fogyasztják, addig a tar­tósítószeres ételeket mindenki. Az adalékok pedig egyaránt bejutnak a nemrégen született kisgyermek, a makkegészséges sportoló és a nyugdíjas szerve­zetébe egyaránt. Itt a baj! - bó­logat a „füvesember” Persze, ezek után megkérde­zem, ő akkor mit eszik és hol? Bioalapanyagokból főz magá­nak? Egyáltalán, ki lehet iktat­ni minden adalékanyagot az ember életéből?- Egyre nehezebben, ez szin­te lehetetlen feladat. Mivel egye­dül élek a bükkszentkereszti házamban (feleségem már évekkel ezelőtt meghalt) és nem szoktam, nem is tudok magam­ra főzni, ezért inkább rendsze­resen eljárok egy helyi vendég­lőbe ebédelni. Ahol egyre több különleges étel kerül az étlapra. Ki tudja, talán az én hatásomra is, de megjelentek az ételekben a gyógynövények, mint fűsze­rek. Kapható például kakukk­füves gombaleves, tárkonyos ragu és citromfüves kacsasült is. Persze, nem mindig vágyok ilyenekre, sokszor választok in­kább egy jó kis túrós csuszát, mákos gubát vagy sztrapacs- kát, a tésztákat ugyanis nagyon szeretem! - árulja el nem kevés élvezettel a hangjában Gyuri bácsi, aki hirtelen rápillant az órájára, öt perc múlva hat.- Mennem kell. Szeretek pon­tos lenni, nem jó megvárakoz­tatni a látogatókat - mondja bo- csánatkérően. Az idős férfi korát meg­hazudtolva szinte felpattan a székről és kisiet a folyosó­ra. Amint megpillantja a több száz fős tömeget, összecsapja a kezét:- Nahát, ez a rengeteg em­ber mind engem akar? ígérem, nem okozok nekik csalódást! Valaha kuruzslónak tartot­ták. Ma már senki nem mon­daná rá. Szabó György, azaz Gyuri bácsi a nagymamájá­tól tanulta a népi gyógyászat titkait. Hiszi, sőt tudja, hogy a növények gyógyírt nyújt­hatnak a legtöbb betegségre. És ezért még túlságosan hinni sem kell bennük. Elég csak inni. Joó Zsuzsa Szabó Gyuri bácsi szerint igazából ma is fűben-fában van az orvosság. Ő már csak tudja: 85 éves!- Nem haragszik, ha beszélge­tés közben elszopogatom ezt a cukorkát? Muszáj rendbe hoz­ni a hangszálaimat... - Szabó György, azaz Gyuri bácsi bocsá- natkérően néz rám, én pedig el­nézően mosolygok, tudom, egy hosszú előadás vár még rá egy óra múlva. Végül a cukorkából én is kapok, így együtt élvez­zük a mentol ízét, ami Gyuri bá­csi szerint egyébként az egyik legjobb orvossága a toroknak. Azért rákérdezek: ha nagyon beteg lenne, használna gyógy­szereket is?- Nem valószínű. Na jó, néha egy-egy vérnyomáscsökkentőt bekapok, de ennek kiváltásá­ra inkább galagonyateát iszok. A koleszterincsökkentésre meg tyúkhúr- és veronikafőzetet. Fi­gyelek az érfalaim tisztítására, sőt, a prosztatám, a szívem, az epém egészségére is. Naponta nyolcféle gyógynövényteát fo­gyasztok, csaknem két litert, el­készítésük napi feladatot jelent. Van, amikor reggel állok neki a főzésüknek, máskor lefekvés előtt túlesek rajta. Amúgy hiá­ba sorakoznak a teák az aszta­lon, néha még én is elfeledke­zem arról, hogy megigyam...- legyint, majd elárulja, csak akkor megy doktorhoz, amikor a jogosítvány érvényességét kell meghosszabbítani. Kiderül az is, a család se nagy orvoshoz járó, Zsófi például, az unokája, nem is volt beteg gyermekkorá­ban.- Ugye, Zsófikám? - pillant unokájára Gyuri bácsi. Zsófival nem pusztán rokoni kapcso­latban állnak, ő az, aki mosta­nában legnagyobb segítőtársa nagyapjának: együtt gyűjtik a növényeket, együtt utaznak az ország számos pontjára. Lát­szik, remekül tudnak együtt „működni”.- Amikor unokám kicsi gye­rek volt, mindig elcipeltem az erdőbe növényeket szedni.- Ha akartam, ha nem - kom­mentálja nevetve a fiatal nő, majd hozzáteszi, nagyon sokat tanult a nagyapjától és még mennyi mindent szeretne meg­tudni tőle! E fél évezredes tudás egyéb­ként a családban természetes módon öröklődik. Annak idején Gyuri bácsi a nagyanyjától les­te el a titkokat. A javasasszony a hat testvér közül őt választotta ki, hogy átadja tudását, amit ak­kortájt szinte varázslatnak tar­tottak. Csodálatos módon tudta titkos növényeivel elállítani a vérzéseket, miközben farkas­almafőzettel mosta ki az állatok sebeit. Aztán sok-sok év múlva már Gyuri bácsi lett a tanító- mester, aki később lányának, most pedig unokájának adja to­vább tapasztalatát.- Hazánkban ötezer gyógy­növényt vettek nyilvántartásba, ebből csak pár százat használ a népi gyógyászat. A gyógynövé­nyek nagy részét ismerem és használom is - meséli Gyuri bá­csi. - Alig-alig van olyan beteg­ség, melynek ne lenne termé­szetes ellenszere vagy gyógy­szere. Talán a pikkelysömör, az övsömör vagy a fekély ilyen. Gyuri bácsi hozzáteszi, a gyógynövények igenis gyógyí­tanak, csak sokáig kell használ­ni „őket”. Hosszú idő kell ahhoz, hogy jótékony hatásuk érezhető legyen.- Ha hiszi, ha nem, ezek a növények még akkor is hasz­nálnak, ha valaki nem hisz bennük. Sokszor szoktam mon­dani, nem hinni, inni kell! És az emberek közül jó né- hányan bizony isszák is Gyu­ri bácsi teáit, még akkor is, ha nincsenek meggyőződve hatá­sosságukról. Egy baj van csak ezzel...- Ezek az emberek nem úgy fogyasztják a gyógyító nedűt, ahogy azt kellene. Nem akkor isszák és nem annyit, mint amit javasoltam nekik. így persze hiú ábránd várni a gyógyulást. Én pedig nem vagyok hittérítő, nem akarok senkit meggyőz­ni arról, milyen hasznosak a gyógynövények. Ha valakinek baja van az egészségével és az „orvosdoktorlás” már nem hoz Gyuri bácsinak is átadták szeptemberben a Magyar Örökség Díjat egészen kicsi gyermekként pillantott bele Szabó György a népi gyógyászat titkaiba. Tu­dását javasasszony nagyma­májának köszönheti, aki csak­úgy, mint a bükkszentkereszti füvesember, egész életében az erdőt járta, gyógynövényeket kutatva. Tizennégy esztendős koráig tanulhatott az asszony­tól (akkor halt meg a nagyma­ma). Elleshette például, me­lyik növényt kell késsel és me­lyiket ollóval levágni, melyiket mikor lehet leszedni. sokan, sokáig kuruzslónak tartották a férfit, aki számos betegségre kereste a legtermé­szetesebb gyógyírt. Ma már alig akad olyan kór, melyre ne tudná, mi az ellenszer. Több mint kétszázötven gyógynö­vényt ismer. Az évtizedek alatt bebizonyította: a népi gyógyá­szatnak igenis van múltja, je­lene és jövője. Közben persze szakmát is tanult, kereskedő lett, a szövetkezeti kereskede­lemből ment nyugdíjba, mint áruforgalmi vezető. 1969-ben költözött feleségével Bükk- szentkeresztre, azóta itt él, dolgozik. nem véletlen, hogy a Magyar Örökség és Európa Egyesület elnöksége a Magyar Népi Gyó­gyászatot a Magyarság Látha­tatlan Szellemi Múzeumának részévé nyilvánította. Ma már Magyar Örökség Díjat is ki­osztanak, minden egykori és jelenleg is tevékeny füvesem­ber képviseletében. Idén szep­temberben a magyar népi gyó­gyászat két jelenkori képvise­lője, Szabó György, valamint a határon túlra szakadt ma­gyarság képviseletében Maca- lik Ernő csíkkarcfalvi botani­kus vette át az elismerést a Magyar Tudományos Akadé­mia dísztermében. Gyuri bácsi számára nagy megtiszteltetés ez a díj: munkásságának és annak az ügynek az elismeré­se, melynek szolgálatába állí­totta életét. Szabó Gyuri bácsit népes hallgatóság várta szolnoki előadásán Nyolcvan felett is kezdődhet még barátság gyűri bácsinak nincsen hagyo­mányos veteményeskertje. Bükk­szentkereszti birtokán tavaly óta gyógynövényeket termeszt, főleg orbáncfüvet A vadon termő gyógynövények gyűjtése a nemze­ti park területén kívül általában nincs korlátozva, de Gyuri bácsi családja úgy gondolja, érdemes a növények természetes termőhelyé­nek közelében telepítéssel is fog­lalkozni. Vigyázni kell ugyanis ezekre a kincsekre, nehogy eltűn­jenek az erdőkből, mint például Erdélyből az áfonya, vagy Bulgá­riából a csipkebogyó, melyeket lassan védetté kell nyilvánítani. Az esztelen irtás és túlszedés so­ha nem vezet jóra. A füvesember nagy tisztelője egy másik „Gyuri bácsinak", Bá­lint György gazdának, akitől sok praktikát lesett el, a nagymama mellett ő volt a másik tanítója.- nemrégen találkoztunk, most először. Bálint gazda idősebb ná­lam, nem mertem letegezni. De mivel 6 ezt megtette, örömmel ráztam vele kezet, kölcsönösen elismerve egymás munkáját Mi­lyen furcsa: talán most, nyolcvan fölött kezdődik el barátságunk?!

Next

/
Oldalképek
Tartalom