Somogyi Hírlap, 2013. november (24. évfolyam, 255-279. szám)

2013-11-09 / 261. szám

MEGYEI KORKÉP 2013. NOVEMBER 9., SZOMBAT 4 A Kocsibeszállótól a brit divatpiacig a gyáralapító A kaposvári szabó a semmiből gründolt egy háromezer embernek munkát adó vállalatot Harminc éve egy jól prospe­ráló céget hagyott utódaira a kaposvári ruhagyár alapí­tója, Müller László, aki nyug­díjba vonulásakor nem hitte, megéli, hogy megsemmisül élete műve. Vas András Nem sok jót jelentett a Ráko- si-korban, ha a ház-lakás előtt megállt a nagy fekete autó, s hi­vatalosnak tűnő emberek száll­tak ki belőle. Müller László sem tudta mire vélni, amikor beko­pogtattak hozzá, s még jobban megdöbbent, amikor a hivata­los papírt elolvasva konstatálta: kinevezték kaposvári ruhaügyi üzemvezetőnek. Főként, hogy ilyen cég akkoriban nem is léte­zett a városban.- Akkoriban kezdték államo­sítani a ruhaboltokat és szabó­ságokat, az egyik ilyenben, az Ady utca 5. első emeleti lakásá­ban alakult meg hivatalosan az üzem - emlékszik vissza a negy­venes évek végén történtekre az idén 91 esztendős férfi. Aki tulaj­donképpen ma sem tudja, miért őt választották ki a feladatra. Bár szabócsaládból szárma­zott, segédként dolgozó apja mégis órásnak szánta. Ám az inasévek alatt egy piaci affér mi­att mégis otthagyta órásmeste­rét, s apját követve szabóinasnak állt. Éppen felszabadult, amikor Magyarország belesodródott a világháborúba, s a kaposvári iparos legények életét vígan élő ifjút behívták katonának.- Híradós akartam lenni, de ez senkit sem érdekelt, s huszárnak soroztak be - legyint. - Szabad­kára kerültem, aztán kivittek a szovjet frontra, a Pripjaty-mo- csaraknál harcoltunk, majd Len­gyelországon és Ausztrián ke­resztül vonultunk haza. Amikor Sopronnál beléptünk az ország­ba, azt hittük, számunkra véget ért a háború, de Csongrádnál, majd Szentesnél ismét bevetet­tek bennünket, meg kellett volna állítanunk a Vörös Hadsereget... Persze erre szemernyi esé­lyük sem volt, aki tudott, mene­kült a szovjet elől, Müller László pedig jobb híján beállt egy sza­bómester mellé segédnek. Beállí­tott hozzájuk egy orosz főtiszt és egy nő, rengeteg bőrt hoztak, ka- ' bátokat akartak varratni.- Egy napot adtak rá, de egy hét alatt is alig tudtuk befejez­ni a munkát - mosolyodik el az idős férfi. - Később éppen ennek a párosnak köszönhettem, hogy sikerült visszajutnom Kaposvár­ra, ők mutatták meg Szekszár- don, melyik vonatra szálljak fel, mert az Somogyba jön. A találkozást egy nem kevés­bé szerencsés szökés előzte meg: a szabósegédet ugyanis Szente­sen szovjet katonák begyűjtöt­ték egy malenkij robotra szánt csoportba, ám az utolsó pillanat­ban meg tudott szökni az iskolá­ból, ahová sorstársaival zárták... Két hete lehetett Kaposvá­ron, amikor egy éjszaka orosz teherautó állt meg donneri há­zuk előtt, szó nélkül felpakolták a varrógépét, s apjával együtt elvitték egy környékbeli falu­ba, ahol ismét bőrkabátot kellett varmiuk a Vörös Hadsereg tiszt­jeinek. Fizetségként egy zsák ha­lat kaptak, s ami fontosabb: vé­dettséget a hatóságok esetleges vegzálásával szemben, így végre nyugodtan dolgozni kezdhettek.- Apám volt főnökétől hallot­tam aztán, hogy Pestről érdek­lődtek utánam - folytatja Müller László -, ám nem tulajdonítot­tam nagy jelentőséget neki, míg meg nem állt az autó a ház előtt, s át nem adták a pecsétes papírt. Az üzemet tehát Gombos Mór Ady utcai lakásában indította be, csak éppen a központ, a főváro­si Állami Szabóságok Egyesüle­te nem adott gépet, anyagot, de még pénzt sem. Csak hónapok­kal később szóltak a megyei ta­nácstól, hogy érkezett egy összeg a nevére, kezdjen vele, amit akar.- Vettem hat régi, kimustrált gépet - mondja -, embert pedig könnyedén találtam, hiszen ren­geteg szabó maradt munka nél­kül, s mind dolgozni akart. A lakás persze meghatározta a lehetőségeiket, a fejlesztés csak azután kezdődhetett el, hogy le­jött Budapestről Házi Árpád bel­ügyminiszter felesége, aki szin­tén főfunkcionáriusnak számí­tott, s kiutaltatta nekik a Fő utca 45-öt. A mai Dorottya szálló mel­letti területen istállók álltak, az utcafronton lestrapált lakások, egy hatalmas terasz és egy rossz hírű borozó, a Kocsibeszálló.- Borzalmas állapotok ural­kodtak - magyarázza Müller László -, s a munkát nehezítette, hogy minden nap tartam kellett Müller László alapította és futtatta fel a Május 1. Ruhagyárat A gyerek a bölcsiben, óvodában, az asszonyok a futószalag mellett Már csak néhány rozsdásodó munkaeszköz emlékeztet a dicső múltra valamilyen gyűlést. Munkatár­saknak egy csomó elvtársat kap­tam, akik vagy nem értettek ve­lem egyet a döntő kérdésekben, vagy nem értettek semmihez... Első lépésként felvett egy asz­talost, aki úgy-ahogy rendbe hoz­ta az épületeket, ahová áthordták a gépeket az Ady utcából. Hosz- szú ideig azonban nem tudtak érdemben fejleszteni, ugyanis a Belkereskedelmi Minisztérium­ban sorra elbuktak a kérelme­ik, ami kevés pénz mégis érke­zett, arra rögtön lecsaptak a feje­sek. A taszári tisztek a felesége­iknek akartak munkát szerezni, így a faluban kellett nyitniuk egy üzemegységet, aztán rájuk sóz­ták a heresznyei ruhaüzemet is.- Nem tudom, mi történhetett, de az ötvenes évek végén a Nem­zeti Bank végre rábólintott egy fejlesztési tervünkre - ugrunk egy szűk évtizedet az időben -, s végre elkezdhettünk építkez­ni. Üzemcsarnokot, s kiszolgáló épületet húztunk fel, de jellemző az akkori állapotokra, hogy az emeleti összekötő folyosót úgy si­került megépíteni, hogy nem fért át alatta egy teherautó... A mind jobban felfutó gyárba tömegével jelentkeztek a mun­kások, ám kevés nő akadt köz­tük. Ezért aztán az első lépcső­ben Müller László bölcsődét is építtetett, ahol 60 gyerekre vi­gyáztak, amíg anyjuk dolgo­zott. A későbbiek során könyv­tár, klubszoba, orvosi és fogorvo­si rendelő - utóbbi röntgennel! -, s óvoda is épült - persze szükség is volt rájuk, hiszen a gyár affé­le nagy faluként élt a városban.- A csúcsidőben, a 70-es évek­ben háromezren dolgoztak ná­lunk - állítja a gyáralapító. - Ti­zenhétszer lettünk élüzem, ti­zenöt országba exportáltunk, s itthon topcégnek számítottunk. Utóbbiról sokaknak lehet em­léke, a mai harminc fölöttiek kö­zül kevesen lehetnek, akik ne kerültek volna valamilyen kap­csolatba a ruhagyárral: ha más nem, egy loker farmer minden kisiskolás szekrényében lógott a nyolcvanas években. De az öl­tönyt, a kabátot, a zakót, a nadrá­got, a kosztümöt is innen, a Má­jus 1. Ruhagyárból szerezték be a kaposváriak és a környékbeliek. A mintaboltból, vagy ha akadt jó ismerős a gyárkapukon belül, az exportdarabokból is le-leesett va­lami jobbféle. Olyan, ami ereden­dően a brit vagy az amerikai pi­acra készült, importanyagból, a lehető legnagyobb odafigyeléssel- nem véletlen, hogy a korabeli hazai tévés és divatszakma elő­szeretettel válogatott az import­áru-raktárból... A minőséghez persze megfelelő géppark is kel­lett, így a varróteremben Pfaff, Csepel, Kaev, Necchi, Dürkopp, Textima, Jürgen Höhne zakatolt- csupa klasszis a textilipar vi­lágválogatottjából. Nem egy kö­zülük sokmillióba kerül, amikor százezer forint alatt lehetett sze­mélyautót venni a Merkúrtól...- Pedig nem úgy indult, hogy ilyen magasságokba emelke­dünk - mosolyodik el ismét Mül­ler László, aki hatvan éves korá­ig, 1983 nyaráig vezette a gyárat, s közben hat félévet elvégzett a Műegyetemen, diplomát szerzett a fehérvári főiskolán, s tagja lett a szakminiszter tanácsadó testü­letének. - Az első szállítmányt visszaküldték Pestről, hogy nem szabályos a beszegés. Na, innen jutottunk el a brit piacra... Miután a gyáralapító nyugdíj­ba ment, igazgatótanács vette át a feladatait. A szakma háttérbe szorult, nem a tényekből, hanem a statisztikákból indultak a ter­vek, s a prosperáló gyár nem bírt megküzdeni a rendszerváltás okozta nehézségekkel. Bár 1992 végére privatizálták, s rt.-vé ala­kult, a következő esztendők már a túlélésről szóltak - sikerte­lenül. Folyamatosan csökkent a megrendelés, a munkáslét­szám, állandósultak a likviditá­si problémák: 2004-ben a város 30 milliós munkahely-megőrző támogatása csak arra volt elég, hogy két évvel meghosszabbítsa az agóniát. A cégvezetés előbb a kaposvári gyárat zárta be, s köl­töztette a termelést Kadarkútra, ahol aztán 2006-ban végleg pont került az 56 éves történet végére.- A rendszerváltás idején pró­báltam segíteni, de nem kellet­tem az akkori vezetőknek - kes- kenyedik el Müller László szája.- Azt mondták, nem értem a kor nyelvét. Pedig igazam lett: nem a GDP, meg a lízing, meg a ki tudja milyen kifejezések tartanak élet­ben egy gyárat, hanem a munka, az odafigyelés, a megfelelő terve­zés. Nekem még vállalati kocsim sem volt, az utánam jövő tizen­két tagú vezetőgárda mind ko­csit kapott. És én számítottam maradinak, aki nem érti a jövőt... Négy évtized a gyerekekért Mérőben jubileum A Hunyadi-iskola negyven éve nyitotta meg kapuit a településen hunyadi Jánost és korát idézték meg az elmúlt két napban Ka- posmérőben. A „nagy törökve­rő” néven ismert hadvezérről el­nevezett általános iskola ugyan­is az idén ünnepli fennállásának negyvenedik évfordulóját. Az ünnep apropóján kiállítás nyílt az iskolában, az alsósok és a fel­sősök vetélkedőkön is részt vet­tek, középkori ételeket kóstolhat­tak a gyerekek, de hallgathattak reneszánsz zenét, és középkori táncházban is ismerkedhettek az akkori divattal.- Malacot is bárányt is sütöt­tek a gyerekek a szülői közös­ség segítségével - mondta Mio- vecz János igazgató -, s kézmű­ves foglalkozás keretében is is­Reneszánsz hacukapróbálda is várta a gyerekeket Kaposmérőben merkedtek a gyerekek a közép­kor mesterségeivel. A nándor­fehérvári vár makettje is elké­szült a negyven éves évforduló­ra, s Bán Mór, a Hunyadiak soro­zat szerzője is vendégeskedett az iskolában, ahol bemutatót tartott, mesélt a mű keletkezéséről, s de­dikálta művét. A kaposmérői Hunyadi iskolá­ban jelenleg valamennyi évfolya­mon egy-egy osztályban taníta­nak, összesen csaknem kétszáz gyerek jár az intézménybe első­sorban Kaposmérőből. De érkez­nek diákok a környező települé­sekről, így Kaposvárról is az is­kolába, ahol összesen huszonkét pedagógus oktatja a diákokat. ■ Márkus Kata HIRDETÉS UJ OTTHON Látványos formák, kényelem és alacsony rezsi elérhető áron, a volt ruhagyári tömbben. Kösse le új lakását most, akciós 2007-es áron! www.kalmarkft.hu . Tel.: 06-303-304-305 i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom