Somogyi Hírlap, 2013. október (24. évfolyam, 229-254. szám)
2013-10-27 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 41. szám
8 INTERJÚ 2013. OKTÓBER 27., VASARNAP setét jenő Szerinte a romák önértékelése és a cigányság megítélése, a szélsőjobb előretörése miatt egyre rosszabb hazánkban. A politikai pártok csak kihasználják a cigányságot, a kormányok pedig félnek bármit tenni értük. A romák helyzetét a munka és a minőségi oktatás oldhatná meg. •• „BUSZKE VAGYOK CIGÁNYSÁGOMRA" „Tény, hogy a pártok pusztán kihasználják a roma közösségeket' Setét Jenő civil aktivista szervezte a roma büszkeség napját, de nemcsak a többségi társadalom figyelmét akarta felhívni ezzel a cigányság értékeire, hanem a romákét is. Önértékelésük ugyanis, a helyzetükhöz hasonlóan, siralmas. Szerinte a romák ügye mindannyiunk ügye és a gondok megoldásához, bátorság, sok idő és pénz kellene. Fábos Erika- Ön büszke arra, hogy roma?- Igen, büszke vagyok a cigányságomra, de a magyarságomra is, de leginkább a kettőre egyszerre.- A romák többsége nem büszke?- Kérdés, hogy a saját identitásáról, vagy társadalmi szempontból kell vállalnia a büszkeségét. Utóbbi a félelmek miatt nehezebb, még akkor is, ha egyébként szeretettel tekint valaki a saját identitására. A roma büszkeség napjának lényege éppen az volt, hogy felhívjuk a figyelmet arra, cigánynak lenni nem egy szociális kategóriával azonos, hanem ugyanolyan emberi méltóság, mint magyarnak vagy bármilyen más nem- | zetiségűnek lenni ebben az or- 1 szágban.- Mitől kell félnie annak, aki vállalja a cigányságát?- A népirtások emlékétől, az állami regisztrációtól, de elsősorban a szélsőjobbtól. A szélsőjobb elmúlt hat évben véghezvitt munkálkodása révén ma ott tartunk, hogy bárki szabadon cigányozhat. Beszédük és a gondolataik beszivárogtak a közbeszédbe és elfogadottá váltak. Sőt, a politikai elit cinkos kacsintásának köszönhetően pedig a médiába is. A cigány szónak ma már egyértelműen negatív jelentése van. Mivel pedig a romák ugyanazt a médiát fogyasztják, mint bárki más, el is hiszik, hogy ők nem elég jók, következésképpen egyre nehezebb büszkének lenniük önmagukra. Ezért volt célkitűzésünk, hogy megmutassuk az értékeinket, kulturális kincseinket, vagy hogy arról beszéljünk, ami összeköt. Például, hogy Magyarország minden egyes szabadságküzdelmében cigány emberek is részt vettek, hogy mennyi roma ember adta életét a hazájáért. Erről ugyanis nem szólnak a hírek, csak a negatívumok ömlenek rólunk. A politika által gerjesztett etnikai szembenállás pedig ma már a személyes tapasztalatokat is felülírja.- Mire gondol?- Arra, hogy ha megkérdezek valakit a cigányokról, biztosan tud egy olyat említeni, akit a barátjának tart, aki szerinte tisztességes ember. Ha viszont a cigányságról van szó, ugyanannak az embernek a véleménye mégis negatív. Persze ameddig a roma közösség nem rendelkezik kellő önbecsüléssel és önérzettel, addig nehezen értelmezhető az az igény, hogy a többségi társadalom tiszteljen minket.- A roma szervezetek miért nem tesznek ezért?- A roma szervezetek nagyon távol vannak az emberektől, akiket képviselniük kellene és inkább önös és pártérdekeket szolgálnak, miközben kizsákmányolják az övéiket. Ezt a mozgalmat meg kell újítani, vissza kell térni a közösségekbe. Ha ez a civil ön- szerveződés nem jár sikerrel, végünk van, mert sosem lesz hatékony érdekérvényesítő képességünk.- Önszerveződés azért van: a cigány kisebbségi önkormányzatok nem tölthetik be ezt a szerepet?- Kizárt. A rendszer ugyanis úgy van kitalálva, hogy eleve nem tud jól működni. A kisebbségi önkormányzatok a helyi önkormányzatok alá vannak rendelve és az adott település költségvetési lehetőségeitől függ, illetve a döntésére van bízva, hogy mennyi pénzt ad a működésére. Márpedig azt nem kell magyarázni, hogy az önkormányzatokra jutó évi 200 ezer forintos támogatásból nem lehet érdekképviseletet, kulturális autonómiát és hagyományőrzést szervezni. Az országos önkormányzattal pedig ugyanennyire nem megyünk semmire. Az ÖCO az elmúlt 16 évben mindig olyan politikai beállítottságú volt, amilyen színű kormány éppen regnált, ami ugyancsak nem véletlen, hiszen a szavazatok tömeges szállításáért ez volt az ellentételezés, hogy a csatlósuknak segítettek legyőzni az ellentétes oldalt.- Ön nemrég egy interjúban egyenesen arról beszélt, hogy a pártok négyévente megveszik a cigányokat.- A roma közösségek is megosztottak a különböző politikai szekértáborok mentén. Minden politikai oldalnak megvannak tehát a maga cigány szövetségesei. Ezek néhány mandátumért és díszcigányi pozícióért menetrendszerűen szállítják is számukra a szavazatokat. Élelmiszer-osztogatásokkal, tűzifával, a közmunka elosztásával sok mindent el lehet érni. Hallottunk olyat, hogy a közmunkásoknak telefonnal kell lefotózni, hová tették az x-et. Bizonyítani ezt persze nehéz, egyik félnek sem áll érdekében, hogy az ilyesmire fény derüljön, de tény, hogy a pártok pusztán kihasználják a roma közösségeket.- Lehetne ez ellen tenni valamit?- Rövidtávon aligha. Azt ne felejtsük el, a társadalmi és politikai öntudat gazdasági státusz függvénye is, minél kedvezőbb helyzetben él valaki, annál könnyebb öntudatossá válnia. A létfenntartásért folyó folyamatos küzdelem ez ellen hat. A jövedelmi szegénységben élők kiszolgáltatottak, így könnyen zsarolhatóak. Ráadásul ez így minden pártnak könnyebb: tévesen azt gondolják, nem érdemes a roma szavazatokért versengeni, elég őket megvenni.- Mekkora a tétje ennek: menynyi cigány él Magyarországon?- Ez nehéz ügy, mert mindenki a saját érdekei szerint hazudik a cigányok létszámáról. A szélsőjobb például azzal riogatja a társadalmat, hogy már több millióan vagyunk. Ez nagyon túlzó. Megbízható szociológiai felmérések 800 ezerre becsülik. Szerintem ez a reális, más kérdés, hogy a hivatalos statisztikában ennél sokkal kevesebben jelennek meg.- A legutóbbi népszámláláson ön egy olyan civil kampányt vezetett, ami azt célozta, hogy minél többen vallják magukat romának. Mit értek el ezzel?- Azt, hogy 350 ezren cigánynak vallották magukat, míg a korábbi népszámlálás alkalmával 190 ezren tették ugyanezt. Hozzáteszem, hogy a roma sorozatgyilkosságok után két évvel történt a népszámlálás, tehát az amúgy is nehezített pályán még nehezebb volt a dolgunk. De a számoknál is fontosabb, hogy ebből a kampányból talán sokan megérthették, a magyar és a cigány nem versengő identitások és súlyos tabuk megdöntésének is nekifogtunk. Például megmutattuk, hogy a roma közszereplők között nincsenek feloldhatatlan ellentétek.- Tud említeni olyan hiteles roma vezetőt, aki valamit elért a cigányságnak?- Kállai Ernő egykori kisebbségi ombudsman, aki maga is roma származású ember, nagyon sok mindent elért, de nem a cigányságnak, hanem az ország egészének. Tudomásul kéne venni, hogy a romák ügye mindannyiunk ügye. Ha valami jó az alacsony társadalmi státuszú, nehéz helyzetben lévő csoportoknak, az fölfelé is kedvező hatást fejt ki. Ha az állam, a cigány embert, mint magyar állampolgárt nem védi meg, azzal mindenki számára sérül a jogbiztonság.- Nagyon sok, romák számára meghirdetett program volt az elmúlt húsz évben. Van köztük olyan, amely elérte a célját?- Nem szeretném, ha ez a beszélgetés csupa panaszkodásnak tűnne, de nem ez a jellemző. Ha nagyon összeszedem magam, néhányat azért tudok említeni. Ilyen volt a Lépj egyet előre program, ami a hiányzó iskolai végzettségek megszerzését tette lehetővé és sokan be tudták fejezni a segítségével az általános iskolát, vagy a szakképző iskolát - igaz ez nem kifejezetten cigány program volt. A másik pedig a cigány ösztöndíj program, ami most is fut, igaz, fele annyian kapnak támogatást belőle, mint korábban.- Mit gondol, mi az oka annak, hogy eredménytelenek az erőfeszítések?- Nagyon egyszerű: egyik kormány sem hajtotta végre azokat a rövid-, közép- és hosz- szú távú stratégiákat, amelyeket kidolgozott. Másrészt, amit a programjaikból megvalósítottak, azok is teljesen haszontalanok lettek attól, hogy az ágazati szakpolitikában végül a programok ellen ható döntéseket hoztak.- Említene konkrét példát?- Azt mondják, hogy a munka és a tanulás az előrébb jutás útja. A tankötelezettségi korhatárt meg leszállítják. Azt mondják, a szegregáció káros, de a közoktatásból nem vonja ki az állam a pénzt ott, ahol etnikai alapú kirekesztést lát, inkább fenntartja a helyzetet. A munka valóban fontos, de a közmunkaprogramban egy háztartásból már csak egy ember vehet részt és csökkent a közmunkából elérhető jövedelem is. Minden cigány embernek visszatérő élménye, hogy azt hallja, az állás már betelt. Az állam mégis támogatja a romák foglalkoztatását elutasító munkaadókat.- 2010-ben megalakult a társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárság, miniszteri szinten és határozottan kommunikál Névjegy: 1972. január 23-án Sárospatakon született eredeti szakmája szobafes- tő-mázoló. 1992-ben szociális asszistens- ként végzett. 1992-95-ig a józsefvárosi ön- kormányzatnál családgondozóként dolgozott. 1995-től a Roma Polgárjogi Alapítvány munkatársa volt. 2010-2011-BEN a Társasága Szabadságjogokért Egyesület terepmunkása. 2013 óta Nemzeti Etikai Kisebbségijogvédő irodánál terepmunkás. nős, két gyermeke van. erről a kormány: Balogh Zoltán sokat beszél a romák ügyéről. Mégsem történik semmi?- Nem érdemes leszűkíteni a problémát a jelenlegi hatalomra. Az elmúlt húsz évben a romák társadalmi emancipációja és integrációja szempontjából, lényegi változás nem történt. Az eddig hatalmon lévő kormányok mindegyike megijedt a saját választóitól, emiatt még a jó programok is meghiúsultak.- Ön szerint hol lennének azok a találkozási pontok, ahol a roma és nem roma társadalom közelebb kerülhetne egymáshoz annak érdekében, hogy az elutasításból, a gyűlöletből egyszer együttműködés lehessen?- Pofon egyszerű. Az oktatásban. De a jobb iskolákba a romákat nem engedik be, a cigány gyerekek 40 százaléka csak cigányokkal tanul. Vagy a munka világában. De tízből nyolc romának nincs munkája. A lakókörnyezetben. Csak épp nem engedik a romákat beköltözni a települések nem szegregált részeibe: még mindig 1600 cigánytelep van Magyarországon, siralmas infrastruktúrával.- Hova kellene eljutni?- Az igazi integrációig. Addig, hogy az egyén boldogulását a munkaerőpiacon és a társadalomban ne a származása befolyásolja, hanem az erőfeszítése, készségei, képességei. Ennek most pont az ellenkezője van.- Mit gondol, mennyi idő alatt lehetne ezt elérni?- Egy választási ciklus alatt biztosan nem. Mégis neki kéne látni, mert már unalmas, hogy 25 éve azt hallgatjuk, hogy ez hosszú távú folyamat, de az első lépést senki nem teszi meg.- Az első lépés ön szerint mi lenne?- Néhány stratégiai területen valódi intézkedéseket hozni és pénzt áldozni rá. Például ha a kormány létrehozna 200 ezer olyan munkahelyet az országban, akár a közszférában is, ahol romákat foglalkoztatnak. Nem közmunkát, rendes munkahelyet. Azzal el lehetne érni, hogy a romák a foglalkoztatottságban utolérjék a társadalmi átlagot. 4
