Somogyi Hírlap, 2013. október (24. évfolyam, 229-254. szám)

2013-10-20 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 40. szám

2013. OKTÓBER 20., VASÁRNAP SZTORI _____5 Mé m-Hitler mindenen képes őijöngeni iviém Evek óta töretlen a Bukás című film jelenetét feldolgozó paródiák népszerűsége 3 £ ~ m U. I Adolf Hitler a legújabb mémben éppen a magyarok veresége miatt üvöltözik. Bármilyen bukásra ráhúzható a videó. Egymást érik a Hitler dühön­gésének új és új okot adó hu­moros videók az interneten, az évek óta stabilan terjedő őrületnek a szerzői jogok sem szabhatnak határt. A hazai választási kampány közeledtével a magyar felira­tozású paródiák új hulláma érkezhet. Braunmüller Lajos A második világháború leg­utolsó napjaiban a német ve­zetés berlini bunkerében, egy műveleti szobában a birodalom legfelsőbb katonai vezetői köz­ük Hitlerrel a holland-magyar meccs gyászos végeredményét. A diktátort a hír hallatán sis­tergő harag önti el, és őrjöngve kiabálni kezd tábornokaival? Lehetetlen? Minden, annyi minden más, ez a jelenet is elérhető az interneten. Az el­múlt években egyfajta kultusz­videóvá vált a monumentális 2004-es német filmalkotás, a háború végét és Hitler utolsó napjait bemutató Bukás című film kulcsjelenetének újra- és újraértelmezése. Az erede­ti jelenetben az ellenség által körülvett berlini bunkerben a tábornokok természetesen a csapatmozgásokról tájékoz­tatják a Führert, a helyzetből pedig Hitler azonnal levonja a következtetést, hogy a háborút elvesztette. Az eredeti filmben is megdöbbentő dührohamot az internet népe feliratozza át újra és újra, bosszankodásra okot adva ezzel a bukásra ítélt diktátort. A variációk száma mára több százra, ha nem több ezerre te­hető. Hitler dühöngött már gyatra zenei sláger sikerén, az Xbox késésén, a világszerte is­merős politikai fiaskókon, min- deféle kínos ügyön és számta­lan sportvereségen, így leg­utóbb a hollandok elleni meccs - kétségkívül tragikus - ered­ményén. A sokadik átértelme­zés után még mindig töretlenül népszerű és humoros videók az egész világon elterjedtek, an­gol, francia, spanyol, olasz és természetesen magyar nyelven is egymás után születnek az újabb változatok. A német vál­tozatok terjedését gátolja az a tény, hogy az eredeti jelenet né­metül van, - na meg az, hogy a németek a legtöbb esetben nem szeretnek a múltjuk ezen részé­vel viccelődni. A világ többi részén azonban remekül szórakoznak ezen. Hitler a futótűzként terjedő videókban gyakran alakít a szerzők által gúnyolni kívánt politikusokat, akik egy-egy si­kertelen választási szereplés, vagy egyéb politikai botrány felett érzett dühükben oszt­ják ki a fél német vezérkart. A Führer nem egyszer találja magát sportvezetők, csapatka­pitányok, edzők, sportpolitiku­sok szerepében, akik egy-egy csapat kiesését, gyatra szerep­lését, esetleg doppingbotrányát varrják a német tábornokok nyakába. A műszaki érdeklő­désű és tréfás kedvű interne­tezőknek köszönhető, hogy a náci vezért gyakran bosszant­ják az informatika problémái, beígért, de később megjelenő szoftverek, játékok, okostele­fonok. Hitler rabiátus haraggal fogadta Rebecca Black butács­ka slágerét, a néhány éve meg­jelent Friday című számot is. Majd amikor már azt hittük, hogy nem tud min őrjönge- ni, valaki elkészítette a videó Az internet ideális terep a mémek, vagyis a kulturális gének fogalmát Richard Daw- kins brit biológus alkotta meg 1979-es Az önző gén című mű­vében. Az akkor csak példa­ként felhozott ötlet szerint a kultúra alapegységei éppúgy terjednek, mint az élővilág gén­jei. A tudományos világ által azonnal vizsgálat alá vett, és egyik legérdekesebb változa­tát, amelyben a vezérkar a hit- leres videók terjedéséről szá­mol be a Führernek, Hitler pe­dig az őt ért vicceken dühöng. A viszonylag kérészéletű in­ternetes mémek közepette az évek óta töretlenül népszerű Bukás-videók készítéséből a magyarok is kiveszik a részü­ket. Az első ilyen videók egyike számos további munkát inspi­rált mém-elmélet szerint bizo­nyos gondolati sémák - példá­ul a halál utáni élet ötlete, egyes szimbólumok, a Móric- ka-viccekj vagy akár a vicces videók - amennyiben sikeres­nek bizonyulnak egy-egy kultu­rális közegben éppúgy máso­lódnak, terjednek, és későbbb volt, amikor 2009-ben a szoci­ális népszavazás eredményei hallatán a Gyurcsány Ferencet megszemélyesítő Hitler a szo­cialista politika elhibázottsá- gán és saját bukásán dühöng. Az akkor nevetségessé tett mi­niszterelnök mellett azonban Orbán Viktor is megkapta a magáét a tréfás kedvű interne­tezőktől. Hitler képében meg­önálló fejlődésen mennek ke­resztül, mint az élőlények az evolúció során. A több milliárd embert összekötő internet ideá­lis közeg a valamilyen okból érdekes - hasznos, vicces vagy felháborító - információk gyors terjedésére, ezzel a rendszer rendkívül kedvez a mémek ter­jedésének. jelenve teremtette le a hazai katasztrófavédelem szerepét játszó tábornokait az emlékeze­tes márciusi hóhelyzet elrontott kezeléséért, de dühöngött már Videoton-vereségen, az ország leminősítésén, és azt sem fo­gadta túl jól, amikor megtudta, hogy Mourinho nem jön a Fel- csút FC-hez. Az egyébként kiváló kritiká­kat kapó eredeti Bukás című mozit gyártó és forgalmazó né­met Constantin Film néhány éve megelégelte a paródiák népszerűségét, és - a szerzői jogokra hivatkozva - hadjáratot indított ellenük a YouTube-on. A videómegosztó oldal együtt­működött a német filmcéggel, és egymás után törölte le a rendszerében elérhető vicces videókat. Jellemző az internet humorára, hogy a videók elleni fellépés híre napokon belül Hit­lerhez is eljutott, aki nem repe­sett az ötlettől. A filmforgalmazó hozzáállá­sát azonban csakhamar többen kritizálni kezdték. Az eredeti film rendezője, Olivér Hirsch- biegel sietve közölte: tetszenek neki a filmből készült paródi­ák. Bernd Eichinger, a film for­gatókönyvének szerzője és pro­ducere az ügy kapcsán szintén egyértelművé tette, hogy hihe­tetlenül szórakoztatónak tartja a Bukás-videókat. Az eleinte készséges YouTu- be-nál is hamar megváltozott a helyzet. Gyorsan kiderült, hogy nem tudják követni az új­ra és újra visszatöltött videókat, másrészt pedig az internetezők a kevésbé ismert, de szép szám­mal létező alternatív videóme­gosztókon kezdték közzétenni a vicces kis klipeket. Az ilyen módon nézőket vesztő YouTu- be egy idő után érthető módon már nem volt annyira lelkes. A Hitler-videók elleni harc így lassan alábbhagyott, a Bukás újraértelmezései azóta is hódí­tanak az interneten. A legutóbbi ilyen videó a hol­land-magyar meccs szánalmas végeredménye miatti Hitler-re- akciót dolgozza fel, és várható, hogy a magyar vonatkozású vi­deók a közeljövőben ismét na­gyobb számban születhetnek majd. A közelgő választások, és az egyre fokozódó kampány ugyanis jó közeget biztosít az ilyen paródiáknak. A Nobel-díj és a mosogatás „ROSSZ ASZ- szony voltam, I nemmosogat- RADOS VIRÁG tam el” - fo­gadtam vala­melyik este a férjemet, amikor belépett az ajtón. Harsány röhögés volt a válasz, én pe­dig elcsodálkoztam. Hiszen a mosogató dugig van szennyes edénnyel. Férjemet ez talán nem zavarja? De igen, zavarja. Csakhogy a konyhai mizériát látva ő is arra szokott gondol­ni: ezt most mind el kellene mosogatnia. Neki. Azaz egy­általán nem hiszi, hogy a mo­sogatás az én feladatom volna. Szerinte nem attól leszek jó asszony, ha fényesre sikálom az edényeket. vajon miért érzem magam rosszul, amikor nem mosoga­tok el, nem vasalok ki, vagy egyáltalán, kupi van a la­kásban? Nyilván azért, mert nekem vannak elvárásaim ma­gammal szemben. És nem azon egyszerű, gyakorlati okból, hogy tisztaság és rend legyen körülöttem. Hanem mert a szí­vem mélyén valami azt súgja, a fenti feladatok hozzátartoznak a nemi szerepemhez, és ha annak nem felelek meg, akkor rendes feleség sem lehetek. pedig hiszek a férfi és a nő egyenjogúságában. Ahogy ne­kem is jogom van napi nyolc órát dolgozni, úgy a férjemnek szintén joga van elmosogatni vagy kiporszívózni - vallom. Ám a társadalmi elvárás erő­sebbnek bizonyul. Lépten-nyo- mon azon kapom magam: lelkifurdalás gyötör, mert újságcikkeket vagy regényt ír­tam, és nem végeztem el a há­zimunkát, miközben a férjemet eszembe sem jut ugyanezért hibáztatni. E TÖPRENGÉSNEK különös aktualitást ad Alice Munro Nobel-díja. Aznap, amikor megkapta, kíváncsiságból ösz- szeszámoltam, hány nő van az irodalmi Nobel-díjasok között. 1901-től máig 110-en kapták meg a kitüntetést - közülük Alice Munro a tizenharmadik nő. A megdöbbentő tényt több ismerősömnek elmeséltem; egyik újságíró kollégám így reagált rá: mindegy, hogy férfi vagy nő, a tehetség az tehetség. Persze, férfi volt az illető. ALAPJÁRATON IGAZA ÍS Van, csakhogy itt most nem a tehet­ségről van szó, hanem a telje­sítmény díjazásáról. Éppen azt nem ismeri el a világ, amit a kolléga állít: hogy a tehetség és a teljesítmény értéke független a nemtől. A nőkkel szemben még mindig másfajta elvárások vannak életben. Némi sarkítás- sal úgy is fogalmazhatok: hát­rányos helyzetben vagyunk. Pályámra visszatekintve és jelenleg ugyancsak azt látom, többszörösen meg kell dolgoz­nom a sikerért, mint a velem hasonló képességekkel bíró férfi kollégáknak. Sőt, még a gyengébbeknél is jobban kell pedáloznom. Ráadásul én ma­gam szintén meg akarok felel­ni a sztereotípiának. A zseniális kanadai írónőről a hatvanas években egyébként ezt írták: „egy háziasszony, akinek van ideje írni.” Ha bele­gondolok, hogy jó néhány év­tizeddel le vagyunk maradva a Nyugattól és Amerikától, mi per pillanat valahol itt toporog­hatunk. ÍRÓTÁRSAM, AKI nő, és sok fér­fi szerzőnél tehetségesebb, plusz az övékénél komolyabb teljesítményt tett le az asztal­ra, elvállalt egy tévéreklámot, amelyben kézkímélő mosoga­tószert kellett népszerűsítenie. Még a szöveget is ő ütötte össze hozzá. Egyik kollégája így kom­mentálta a dolgot: nem hiszi, hogy a hölgy valaha az életben mosogatott volna. Ami nem arról szól, tényleg mosogatott-e a kolléganő vagy sem, hiszen mindenki mosogatott el már valamit, legalább egy bögrét vagy egy tányért. A megjegy­zés az úr szemléletéről árulko­dik. Lesajnálás van benne: az írónő (lehet bármilyen kiváló szerző), fájdalom, főleg ír, tehát nem felel meg a társadalom által diktált nemi szerepének, mert a házimunka nincs ott élete fontos projektjei között. bezzeg, ha férfi volna, senki az ég adta világon nem élcelődne azzal, hogy biztosan soha nem mosogatott el. Mi lovagiasak voltunK, de a sunyi hollandok rögtön nekünk rontottak,

Next

/
Oldalképek
Tartalom