Somogyi Hírlap, 2013. október (24. évfolyam, 229-254. szám)

2013-10-13 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 39. szám

2013. OKTÓBER 13., VASÁRNAP SZTORI 5 Kokainon pörög a világ elitje drog A brit parlament tele van kokainnal - mit találnánk a Kossuth téren? A szombathelyi alpolgármes­ter negatív tesztekkel cáfolja, hogy drogfogyasztó lenne, ám a kokain korántsem ismeretlen a politikai, pénz­ügyi és kulturális elit kö­reiben. Egy szakértő szerint bankcsőd, sőt, a gazdasági válság is a fehér por fűtötte túlzott önbizalom számlájára írható. Braunmüller Lajos Lazáry Viktort, Szombathely fideszes alpolgármesterét az el­lenzék egy az internetre is felke­rült videofelvétel alapján azzal gyanúsította meg, hogy kemény drogot fogyaszt. A rövid felvéte­len egy - az alpolgármesterre rendkívül hasonlító - férfi felte­hetően kokaint fogyaszt. Lazáry azóta több negatív drogteszt­tel utasította vissza a vádakat, szakértők azonban rámutattak: ez csak azt bizonyítja, hogy a tesztek elvégzése előtti napok­ban nem drogozott. Az alpolgár­mester kényszerítés bűntetté­nek kísérlete és nagy nyilvános­ság előtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt feljelentést tett a rendőrségen, városi tisztsé­geit megtartotta, párttagságáról azonban lemondott, hogy „az ügy ne terhelje a pártot”. Ha Lazáry Viktor nem is ko­kainfogyasztó, a mágikus fehér por nem ismeretlen az elit kö­reiben. Politikusokról, vállalat- vezetőkről, művészekről, egy­házférfiakról százával, ha nem ezrével derült már ki, hogy a kokaintól pörögnek. Legutóbb a Sun című brit lap jutott be az angol parlament vendégek szá­mára elvileg elérhetetlen mos­dóiba, ahol speciális reagenssel átitatott kendőkkel törölték le a mosdók széleit, és számtalan he­lyen a kokainfogyasztás nyoma­it találták. Vélhetően nem lenne nehéz drogokat találni a magyar Országgyűlésben sem, nem is beszélve az egyik legveszélye­sebbről: az alkoholról. A megle­hetősen drága, illegális és veszé­lyes kokain töretlen népszerűsé­ge a hatásában rejlik. A koka veszélyei azonban aránylag még kordában tartha­tóak voltak, ám a 19. században megjelent a kokalevél alkaloid­ja, a közismert kokain, amely jóval kifejezettebb hatással ren­delkezik, és persze jóval ártal­masabb is. A kokain káros ha­tásaival sokáig nem törődtek, a romantika századában elterjedt élvezeti szer és gyógyszeralap­anyag lett, amelyet hatékony he­lyi érzéstelenítőként elsősorban a fogászatban és szemészetben használtak. A kor számos híres­sége használt kokaint, például Sigmund Freud, de még a fiktív nyomozóról, Sherlock Holmes- ról is közismert kokainizmusa. A meglehetősen drága ko­kain - grammja ma Magyaror­szágon is húszezer forint körül cserél gazdát - az elit kedvenc divatdrogjává vált, és az ma is. A kokaint nem csupán ára miatt tartják a „drogok királynőjének” vagy a „kábítószerek pezsgőjé­nek". Általános és kifejezetten izgató, élénkítő hatása miatt jel­lemző a használóra a hirtelen támadt frissesség, az eufória, az anyag fogyasztói szerint hi­hetetlen energiákat szabadít fel, és komoly önbizalmat ad. Bár a kokain fizikai függőséget nem okoz - ellentétben a heroinnal és az alkohollal - a lelki függőség éppen emiatt a túláradó önbiza­lom miatt nagyon erős. A kokain Kokainfogás Dél-Amerikában. A vidék sok megyében ebből él. az agy örömérzetét nagyban fokozza, a használó érezheti úgy, hogy ő sikeres, magabiz­tos, tehetséges. Mivel a kokaint nagyon gyakran használják a valóban sikeres és magabiztos politikusok, üzletemberek, mű­vészek, ezért a hatás fokozód­hat. Amellett, hogy a szer hasz­nálata adott esetben halálos szívmegállást, vagy egyéb testi problémákat okozhat, ez a sze­mélyiségváltozás rejti magában a legkomolyabb veszélyeket. A kokain kipróbálását és rit­ka, alkalomszerű használatát ugyanis nagyon könnyen kö­vetheti a doppingszerű hasz­nálat. Ilyenkor a fogyasztó az élete, karrierje „üzemanyaga­ként” kezdi használni a szert, A kokain, mint cafeteria régóta ismert az emberiség előtt a kokain, ám mielőtt a fe­hér por kétes hírű diadalútját megkezdte, hosszú évszázado­kig segítettek a nyers vagy szá­rított kokalevelek a Dél-Ameri­kai indiánoknak elviselni a ke­mény hegyi életmódot, az időn­kénti nélkülözést és a gyarmati időkben a kemény munkát. La- tin-Amerika eldugott vidékein még ma is előfordul, hogy a ne­héz fizikai munkát végző hegyi indiánok fizetségük egy részét kokalevélben kapják, amelynek rágása elűzi az éhséget, a fá­radtságot. Természetesen nem következmények nélkül: már a gyarmati időkben, jóval a tiszta kokain létezése előtt is leírták, hogy aki túlzásba viszi a koka rágását, azon - a testi leromlás mellett - a pszichózis különböző tünetei jelentkezhetnek, agresz- szív, paranoid viselkedést tanú­síthat, és idővel elveszítheti élete kereteit, munkáját, családját. és egy darabig kétségkívül el is hiszi, hogy a kokain segít ne­ki. Ha fáradhatatlan munkabí­rású, magabiztos, vasakaratú embert ismerünk, aki szipog, és esetleg izzad a homloka, fel­merülhet a kérdés, hogy nem használ-e kokaint. Természete­sen mindehhez komoly anyagi lehetőségeknek is kell társulnia, a doppingszerű használat során ugyanis egyre többször egyre több kokaint igényel a fogyasz­tó. Míg John Lennon a kokainról azt mondta: az a baj vele, hogy a végén már húszpercenként kell szippantani, a népszerű színész, Robin Williams bon-mot-ja sze­rint „a kokain Isten jelzése, hogy tűi sokat keresel”. A drogra rengeteg pénzt köl­tő, folyton pörgő doppingszerű használók túláradó önbizalmuk­ban hamar félreteszik a kockáza­tok helyes értékelését is, amely aztán már nagyon komoly prob­lémák gyökere lehet. A kokain­használókra rendkívül jellemző a gyorshajtás, a védekezés nél­küli szexuális kicsapongás, és számos olyan döntés, amelyet nem mérlegelnek kellőképpen. A brit kormány korábbi fő drog­tanácsadója, Dávid Nutt szerint a gazdasági válság egyik fő oka az volt, hogy sok bankár kokain hatása alatt hozott döntéseket. A szakértő szerint a bankárok túl magabiztosak voltak a drog hatása alatt, és ezért felelőtlenül túl nagy kockázatokat vállaltak, amikor a vegyes minőségű hitel­portfoliókat adták-vették. Nutt állítása szerint a kokain­nak szerepe volt abban is, hogy 1995-ben tönkrement az egyik legrégebbi angol pénzintézet, az egykor a Napóleon elleni háború­kat finanszírozó Barings Bank. A gyanú szerint a bank akkor 28 éves nagy reménysége, Nick Leeson hibás döntéseiben a fia­talember kokainfogyasztása is szerepet játszhatott. Leeson Szin­gapúrban a bank képviseletét ve­zette, és a szabályzatot rendsze­resen megkerülve, az anyabank tudta nélkül egyre-másra kötötte a kockázatosnál kockázatosabb ügyleteket. Hiába hitt önmagá­ban és a hamarosan őt igazoló sikerben, a hamarosan 27 milli­árd értékben megkötött ügyletek sora végül viharos gyorsaság­gal bedöntötte a pénzintézetet, amely akkor még a világ nagy tőzsdéit is megrázta. Lehallgatási botrány a családban KÉTSÉGBEESVE telefonált a minap ismerő- rados virág som, M. Nem fogom elhinni, mi történt vele, mesélte. Volt férjével, R-vel találkozott, mert meg kellett beszélniük egy fon­tos ügyet közös gyerekükkel kapcsolatban. A probléma a kívülálló szemében talán nem tűnik óriásinak, de a kisfiú számára igenis az: a csoki. Az imádott csoki. A gyerek rajong az édességért, ami természe­tes, és ha kap egy táblával, az egészet azonnal befalja. Ez viszont már gond, mert utá­na nem hajlandó enni semmi egyebet. A volt férj szerint, aki a kisfiút neveli, míg a kislány az anyjánál maradt, az a meg­oldás, hogy a gyerek egyáltalán ne kapjon édességet. Nincs cso­ki, nincs gond. Ezzel a férfi új felesége, Cs. is egyetért. m. azonban kieszelt egy alter­natívát: vegyenek a kisfiúnak egy műanyag fiókos dobozkát, amit a patikákban gyógyszer- adagolóként árusítanak, min­den fiókocskán a hét egy-egy napjának a nevével. Ebbe rak­ják be a csokikockákat. A kis­fiú tanulékony gyermek lévén biztosan megszokja majd, hogy mindennap csak az ak­korra bepakolt csokoládét fogyassza el. Lehet, nem válik be, de egy kísérletet megér. P. FELUGROTT M.-hez, hogy megbeszéljék a dolgot. Elis­mételte, szerinte az optimális megoldás a teljes csokimegvo­nás. Akkor adta elő neki M. a doboz és a csokibeosztás ötle­tét. Miközben beszélt, arra lett figyelmes, hogy R csak hüm- mög-hammog, állandóan visz- szakérdez, mintha legalábbis nagyothalló volna. Egyik fülé­ből közben kilógott a hallgató, ami a mobiltelefonjával volt összekötve. M. megjegyezte: ahelyett, hogy a kedvenc zené­jével lenne elfoglalva, igazán figyelhetne kivételesen őrá, ha már a gyerekükről van szó. akkor csordult meg M. mo­bilja. Cs. volt az, P. felesége, és hisztérikusan belekiabált M. fülébe: „márpedig csoki nem lesz, és kész!” M. kiakadt. „Te végig hallottad, amit mi be­széltünk?” - kérdezte elhűlve Cs.-től, mire az magától érte­tődő természetességgel vágta rá: neki olyan előfizetése van, hogy nullától huszonnégy óráig minden különösebb plusz költség nélkül össze­köttetésben lehet a férjével. Úgy látszik, ezt alaposan ki is használja. kinyomva a telefont M. P.-t vette elő: hogy képzelik ezt? Se szó, se beszéd lehallgatják őt? Ki­csodák ők? A KGB? A CIA? Ni- xon elnök? P. azzal védekezett, hogy ő és a felesége állandó kapcsolatban vannak - ha nem egy légtérben, hát telefonon keresztül. Ily módon amit P. hall és mond, azt Cs. is hallja, sőt, reagálhat rá P. fülébe, így P. mindig azt teheti, amit Cs. diktál neki. M. akkor már sírt. Úgy érezte magát, mint akit megloptak. Ezek után még ab­ban sem biztos, nincs-e P.-ék- nél az összes beszélgetésük felvételeken rögzítve, gondosan éltévé, beszámozott, dátummal ellátott kis fájlok formájában. komolyan mondom, megáll az ész. Mert az ember nézi az ügynökös filmeket, amelyek­ben rendre előfordul, hogy be- poloskáznak valakit, de hogy ez a saját családjában történ­jen meg... Az eset felveti a kér­dést: vajon mennyire önálló az az ember, akit ilyen formában (is) irányít a felesége, és mint ilyen, mennyire alkalmas rá, hogy önálló döntéseket hozzon a saját gyermekével kapcsolat­ban? Nem beszélve a személyi­ségjogok megsértéséről. elmeséltem a sztorit egyik barátomnak. Kisült, náluk is történt hasonló. Amikor egyik rokona válófélben volt a fele­ségétől, és sehogy sem tudtak megosztozni a közös vagyo­non, per lett a dologból. Á férfi után a felesége megbízásából a saját lánya és annak férje kémkedett a fenti mobiltele- fonos-lehallgatós módszerrel. Gondolták, csak mond valamit a szerencsétlen, amit később felhasználhatnak ellene a bíróságon. Persze, ők is lelep­leződtek, és el lettek küldve melegebb éghajlatra. I * I A szer használata halálos szívmegállást okozhat, de a személyiségváltozás rejti magában a legkomolyabb veszélyeket. Képünk illusztráció.

Next

/
Oldalképek
Tartalom