Somogyi Hírlap, 2013. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

2013-09-07 / 209. szám

2013. SZEPTEMBER 7., SZOMBAT MEGYEI KORKÉP 5 Tizenegy hónapon át csillagokat látott egri yildizlari A Gárdonyi-regény török fordítója szerint a valódi irodalom mindenütt háttérbe szorult Eldar Salikoglut nem zavarta, hogy Gárdonyinál a törökök negatív hősök Hiánypótló látogatás bármennyire is furcsa, Erdal Salikoglu, bár lassan befejezi a Szigetvár visszafoglalásáról szó­ló Handzsár a tükörben regény fordítását, még nem járt a bara­nyai városban. Ahogyan koráb­ban Kaposváron sem. A hiány­pótló látogatás során az idén 56 esztendős török orvos-ze- nész-műfordító felkereste a Ka­posvári Egyetemet, ahol találko­zott az újonnan alakult iszlám tudományok intézete munkatár­saival, míg Szigetváron a Ber­zsenyi Társaság meghívására részt vesz a Zrínyi-ünnepségen, ahol nemcsak Ujkéry Csabával beszélget a könyvről, de bejár­ják az Egri Csillagok és a Han­dzsár a tükörben helyszíneit is. Látogatásának különös apropót ad, hogy pénteken múlt 461 esz­tendeje, hogy Szigetvár ostro­mánál meghalt II. Szulejmán. Akinek a szívét rejtő türbe fel­kutatására tavaly 50 ezer eurót adományozott a török állam a városnak, s állítólag a napok­ban bejelentés várható a kuta­tás eredményeiről. erdal salikoglu számára per­sze nem az egész ország annyi­ra ismeretlen, mint a dél-dunán­túli régió, hiszen Kobzos Kiss Tamással rengeteg helyen kon­certeztek már, s többször eljutot­tak Erdélybe is-a török or- vos-zenész-műfordító szerint a két nép zenéje is bizonyítja a rokonságot, nem véletlen látta meg már Bartók is a hasonlósá­got a dallamok között. Tavasszal jelent meg Török­országban az Egri Csillagok (Egri Yildizlari), a mű for­dítója a Kaposvári Egyetem iszlám tudományok intézete és a Berzsenyi Társaság vendégeként a héten ellá­togatott a somogyi megye- székhelyre. Vas András- Melyik Gárdonyi-karakter fog­ta meg a leginkább? Nyugtasson meg: nem Jumurdzsák!- Éva alakja a tökéletes nő pél­dája - feleli Erdal Salikoglu. - Per­sze nem valószínű, hogy a 16. szá­zadban tényleg létezett ilyen. Gár­donyi viszont érzékeltetni akarta, hogy az asszony szerepe mennyi­re fontos egy társadalomban. Ezt vallotta amúgy a modern Török­ország megalapítója, Kemal Ata- türk is: ha a nő nem része a min­dennapoknak, akkor az ország fe­le hiányzik.- Azt hittem, valamelyik harcos fér­fit nevezi meg.- Gergő is fontos alak, s nem­csak a könyvben: miután két év­vel az egri ostrom után elfogta a török, a Héttoronyba, azaz a Jedikulába zárták, ami csak a legveszedelmesebb ellenfelek­nek „járt”.- A magyar történelem egyik di­cső pillanata az Egri diadal. Török­országban, gondolom, kevéssé em­legetik...- Nemhogy az átlagember, de még a szakemberek sem tudnak róla igazán. Rengeteget kutat­tam a témában a fordítás alatt, de csak két-három mondatot ta­láltam az ostromról. Csak annyi derült ki, hogy Ali és Ahmed pa­sa seregei, nagyjából hatvanezer ember 39 napig tartó ostrom után elvonult a vár alól a közelgő tél, valamint az anatóliai perzsa támadás miatt.- A lényeget finoman mellőzik...- Főként, hogy Eger akkor na­gyon fontos hódítás lett volna. Nem véletlenül gyűlt össze alatta két sereg, mely előtte külön-kü- lön több várat is elfoglalt.- A kudarc miatt hallgatták el a lé­nyeget?- A történetírók sokkal na­gyobb vereségeket is lejegyeztek: a lepantói csatáról, vagy Becs si­kertelen ostromáról rengeteg for­rást találni.- Ha ennyire nincs a köztudatban, érdekli egyáltalán a török olvasó­kat a könyv? Főként, hogy az átke- resztelkedett Tulipánon kívül nincs benne pozitív török szereplő.- Nem véletlen, hogy száztíz évig nem fordította le senki... (el­neveti magát)- Amikor elolvasta, nem zavarta, hogy papíron a rosszal kell azono­sulnia?- Minden eseménynek leg­alább két nézőpontja van, így nem alakult ki bennem rossz ér­zés.- És a török olvasókban?- Még relatíve friss a könyv, azaz tűi sok visszajelzést még nem kaptam. Igaz, a kevés kö­zött akadt olyan is, aki megfenye­getett: ezért a könyvért le fognak lőni...- Na ne!- Majd az új fordításommal meglágyítom a szívét. Lassan ugyanis befejezem Ujkéry Csa­ba Handzsár a tükörben regé­nyét, mely Szigetvár visszafogla­lásáról szól, s török szemszögből ábrázolja az eseményeket. Talán ezért, no és a könyvben rejlő ha­talmas empátia miatt is ez a mű közelebb áll hozzám. Amúgy, visszatérve az Egri csillagok-re- akciókra, akadt azért finomabb is: egyszerűen csak azt mond­ták, nem ilyenek voltunk.- A regény a török történelem talán legfényesebb korában játszódik.- Mely egyben a hanyatlás kezdete is. Mely egészen az Atatürk színre lépéséig tartott, aki modern, európai Törökor­szágot akart. Szulejmán annyi­ban kapcsolódik a mához, hogy nemcsak az iszlám terjeszté­se volt a célja, hanem egy ko­moly világi erő megteremtése is. Olyan volt ő a történelemben, mint Nagy Sándor.- A Gárdonyi-regényből ez kevéssé derül ki... Nehéz volt visszaadni az író elképzeléseit?- Tizenegy hónapig dolgoztam a fordításon...- Nem érezte túl nagy fának a fej­széjéhez?- Sokat gondolkodtam, bele­vágjak-e. Előtte már lefordítot­tam Beder Tibornak a 7. Mikes zarándoklatról szóló könyvét, valamint Sudár Balázs és Csörsz Rumen István A török hadize­ne és Magyarország című köte­tét. lók voltak a visszajelzések, így nekiláttam az Egri csillagok­nak, s sokszor le is ellenőriztet­tem a készülő anyagot. Töreked­tem a minél pontosabb fordítás­ra, így nem is lett olyan irodalmi a szöveg, mint általában a fordí­tásoknál, de nem is akartam vál­toztatni rajta.- Török szemmel mennyire volt hi­teles Gárdonyi? Az isztambuli hely­színek, események beazonosítha- tóak?- Az Aranyszarv-öbölben tényleg rendeztek mulatságo­kat, de csak a 18. század óta. A suták felvonulása is valós. Vi­szont a csónakos szökés lehetet­len lett volna: a könyvben más­fél óra alatt eveznek át a Jediku- lától Üszküdarba, ami a valóság­ban 9-10 óra, ugyanis elképesz­tően erős a sodrás. De ez nem baj, hiszen ez egy regény, nem történelmi dokumentum. S ta­lán ezért is pihentetett a fordí­tása, noha valójában este és éj­jel dolgoztam rajta, hiszen nap­közben el kellett látnom a bete­geimet.- Hajói tudom, éppen a szakmá­jának köszönheti, hogy megtanult magyarul.- Miután diplomáztam az isz­tambuli orvosi egyetemen, Bu­dapestre kerültem az ORFI-ba, s itt szereztem meg a flzikoterape- uta és rehabilitációs szakképe­sítést. S ez a két év elég is volt, hogy megtanuljak valamennyi­re magyarul.- És megismerkedjen Kobzos Kiss Tamással, akivel azóta is együtt ze­nélnek, koncerteznek.- A zene a fordítás hónapjai alatt sajnos egy kissé háttérbe szorult.- Az énekeit egy ősi török húros hangszerrel, sazzal kíséri. Nehéz rajta játszani?- Negyven éve tanultam meg, akkor könnyűnek tűnt- Talán jó zenészgéneket örökölt...- A családban én voltam az első zenész. És orvos. És fordító. Iga­zából véletlenül kaptam rá a saz- ra, meghallgattam egyszer a bá­tyám egyik kazettáját, s elkértem a nagybátyám hangszerét. Mert hangszer azért akadt minden fa­míliában a falumban.- Északkelet-Anatóliában, Artvin- ban született a grúz határnál, gye­rekként költözött Isztambulba. Kép­zelem, mekkora törést jelentett.- Éppen ellenkezőleg. Nagyon szegény vidéken éltünk, ahon­nét mindenki a gazdag Isztam­bulba vágyott. Apám tanár volt, így kicsit másként éltünk, mint a falubeliek, például a szüleim nagyon ügyeltek rá, tanuljunk rendesen. Arra készültek, hogy az atatürki gondolat jegyében ki­törünk, költözünk. Hamar asz- szimilálódtunk is az új világba, a dialektusomat például 3-4 év alatt elhagytam, csak egy nyel­vész veszi észre, noha az anató­liai tájszólást sokan évtizedek alatt sem veszítik el.- Nem is vágyik vissza?- A táj, a környezet, a levegő hi­ányzik. Úgy képzelje el a vidéket, mint az erdélyi Gyimest. Viszont óriási a szegénység. Ráadásul a szakmámmal ott nem nagyon tudnék mit kezdeni...- Viszont lenne idő fordítani...- Csak abból nem lehet megél­ni. A török irodalom sem áll job­ban, mint a magyar, arrafelé is egyre kevesebbet olvasnak az emberek, s ha mégis könyv kerül a kezükbe, inkább a ponyvát és a bulvárt választják.- A 2006-os Nobel-díjas Orhan Pa- muk országában...- Szerencséje volt, gazdag csa­ládból származik, megteheti, hogy nem az olvasók szája íze szerint ír.- Törökül az Egri csillagok sem ki­mondott bestseller... Még ha való­ban annyira szeretik is a magyaro­kat, mint állítják.- Tényleg testvérként tekin­tünk a magyarokra. Már, aki va­lamennyire jártas a történelem­ben. Még akkor is, ha az idők so­rán sokszor szembekerült egy­mással a két nép. A többi török­nek persze a magyar is csak egy vásárló a Bazárban... Hét végi testvérvárosünnep a kaposvári főtéren miénk a város Tízéves a megújult városközpont, ezt a jubileumot is ünnepli a somogyi megyeszékhely Háromfai diákok: félszáz esztendeje ballagtak el ► Folytatás az 1. oldalról A Kossuth tér számunkra nem csupán egy tér - mondta a pén­teki testvérvárosi konferencián Szita Károly polgármester -, ha­nem a város szimbóluma, az ösz- szetartozás jelképe. Szimbolizál­ja azt, ha a kaposváriak akar­nak valamit, akkor azt elérik. A polgármester hozzátette, éppen ezért hívták meg a Miénk a város programsorozat pénteki megnyi­tójára azokat a gyermekeket is, akik a tér átadásakor születtek. A testvérvárosi kapcsolatok átte­kintése után oklevéllel ismerték el azok munkáját, akik a testvér- városi kapcsolatok fejlesztéséért dolgoznak. ■ M K. A testvérvárosok küldöttei is együtt ünnepelnek a kaposváriakkal Miénk a város. Az első fellépők egyike a Szélkiáltó együttes volt. iskolapadban A háromfai is­kola egykori diákjai gyűltek össze ismét a településen: fél­száz esztendeje ballagtak el, s most csillogó szemekkel ültek ismét be az iskolapadba, s kö­szöntötték egymást a háromfai iskolában. Az ötven évvel ezelőtt el­ballagó egykori diákok nagy szeretettel köszöntötték taní­tóik közül Győrffy Lászlót és feleségét, Ili tanító nénit, va­lamint Lakosa Ferencnét. Az azóta sokat változott iskola megtekintését követően fel­elevenítették gyermekkori él­ményeiket, csínytevéseiket, megemlékeztek elhunyt tár­saikról. ■ Györke József

Next

/
Oldalképek
Tartalom