Somogyi Hírlap, 2013. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

2013-09-27 / 226. szám

2013. SZEPTEMBER 27., PÉNTEK SAJTÓ ES TANULÁS 15 Gravitáció a nem túl távoli jövőben baleset történik egy űrállomáson: a vá­ratlanul becsapódó meteorok megsemmisítik a bázist, és a két - éppen az űrhajón kívül dol­gozó - asztronautát elszakítják a hajótól. Az újonc dr. Stone (Sandra Bullock) és a sokat próbált Ko- walsky (George Clooney) csu­pán egymáshoz kötve sodródik a végtelen űrben. Nincs, ami megállítsa őket, és nincs, aki a segítségükre siessen: a sisak­jukban visszhangzó csend azt jelzi, hogy semmilyen kapcsola­tuk nem maradt a földi irányí­tással. A félelem fokozatosan pá­nikba fordul. Minden lélegzet számít. Minden másodperc lét- fontosságú. A hazavezető egyet­len út az univerzum rémítő ürességén keresztül vezet. Egyedül a jéghideg űrben... Az oldalt szerkesztette: Gáldonyi Magdolna Telefon: 82/528-151 E-mail: magdolna.galdonyi@axelspringer.hu írjatok! Nem szoktam sokat tűnődni a vi­lág dolgain. Szeretem a sportot, a lovaglást, hobbim a horgászat, no és nem vetem meg a jó kis bulit sem. A realitások embere vagyok. Ki nem állhatom az álmodozókat! Az üres fecsegés untat. Egyszer élünk - ez a mottóm! Eszemben sincs izgatni magam a vüág prob­lémáival. Mások dolga, nem az én bajom. Engem mindenki hagyjon békén, nem célom, hogy megvál­tozzak! - Sokáig ezeket a nézete­ket vallottam. De nemrégen vala­mi számomra megmagyarázha­tatlan dolog történt velem! Egyik estefelé, miután hazaér­keztem fáradtan, ledobtam a ci­pőmet, végig vágódtam a kana­pén. Nyomkodtam a tv távirányítójának gombjait. Egy csomó dögunalmas csator­na magakellető, döm- ping műsora áradt rám. Aztán hirtelen úgy döntöttem, legyen a hírek! Nem árt a mai világban, ha van az embernek egy kis tá­jékozottsága a napi események­ről. Beillesztettem egy jókora dí­ványpárnát a hátam mögé, ké­nyelmesen elhelyezkedtem, el­mélázva tekintettem a tv képer­nyőjére. Semmi érdekes. Az asz­tallap felé kotorásztam, hogy le­vegyem a mai postával érke­zett leveleket és csekkeket, lus­ta voltam igazán megmoccanta- ni a berozsdásodott ízületeimet, így nem igazán sikeredett a ma­nőverem, és néhány papírlap az ágy lábánál landolt, így fel tud­tam markolászni mindet. Egy­szer csak különös, mégis isme­rősnek tűnő kézíráson akadt meg a szemem. Egy levél volt, amin a feladó címe nem szere­pelt. Kissé dőlt, régies írásmód­ban a saját nevemet láttam a bo­rítékon. A cikornyás betűket te­kintve furán éreztem magam. Talán ahhoz tudnám hasonlíta­ni az érzést, amikor valaki egy rég nem látott kedves ismerősét véli felfedezni idegen arcok kö­zött, felébrednek benne elmúlt hangulatok, illatok, érzetek, de hiába kutat a memóriájában, nem talál benne semmit, ami­ben megkapaszkodhatna. Pár sor állt a papíron: „Álmomban messze jártam. Egy tengerparton sétáltam, de nem mentem egyedül, mert velem jött ő, elkísért engem. Együtt léptünk a homokban. Be­széltünk egymáshoz, de szótlan. Az élet volt a séta és hátra nézve a múltam tűnt elő.” Bosszúsan bámultam a lapra. Nem lehet más, mint egy eszelős hittérítő! A lapot megfordítottam többször is, más írás nem állt raj­ta. Ennek még így értelme sincs! Mérgesen ráhajítottam a levelet az asztalra. Majd később kido­bom. Nyűgösen odapillantottam a tévére. Már megint háborús ké­pek! Robbantások, halottak, füst. Csak arra jó, hogy engem idege­sítsen! Este szórakozni szeretne az ember! Átkapcsoltam egy má­sik csatornára. Éppen egy mon­dat vége ütötte meg a fülemet: „Annyi minden történt már, volt sok öröm és viszály.” Ismerő­sen csengtek a szavak. Eltöpreng­tem rajta, hogy honnét is? Hirte­len bevillant az agyamba egy-két mondat: „De ez már mind a múl­té, és még nyoma sem maradt a partnak homokján. Múltam tája túl kietlen, munkám ki sem haj­tott, éveim nem hoztak gyümöl­csöt.” Ez valamilyen költemény­ből lehetett. Nem tudom, hogyan mászott a fejembe. Nem sok vers­re emlékeztem tanulmányaim­ból. Kezdett elegem lenni a kis­sé nyomasztóan alakuló estém­ből. Úgy, ahogy van, az egész po­csék! Lehalásztam hát egy maga­zint a baloldalamnál levő újság­tartóból, és belelapoztam. Színes képek, semmi egyéb. Aztán meg­akadt a szemem egy rövid, kis ke­retbe foglalt idézeten. Talán ez az írás érdekes. Lássuk! „Ahogy a távolba néztem, mindkettőnk nyomát felismer­tem. Lábunk, ahogy lépett, megje­lölte, merre haladtunk. Nézd! A vi­harvert vidéken lábnyomod elha­gyott engem! Nehéz időkben va­jon hol voltál? Hol jártál Istenem?" Nem gondoltam volna, hogy ilyen elvont, vallásos jellegű szö­vegek belekerülhetnek a felülete­sen szórakoztató jellegű újságba! Most végképp nem érdekeltek az ilyen csöpögős irományok. Ezt követően kissé elálmo- sodva még váltogattam egy ide­ig a tv csatornákat, majd las­sacskán elnyomott a kimerült­ség. Nyomasztó álomképek kezd­tek el előttem peregni. Kint áll­tam a vasútállomáson. Minden olyan szürke volt. Mintha kiszív­ták volna a színeket. Fakó égbolt. Fénytelen Nap. Hirtelen egy ro­hanó vonat tűnt fel. Lelassított az állomáshoz közeledve, de nem állt meg. Tehervonat volt., nyi­tott vagonajtókkal. Ahogy a ko­csik elgördültek mellettem, be­láttam a vagonok belsejébe. Sá­ros fegyverekkel volt megtömve. Még tovább gurult a vonat. Teste­ket láttam. Először nem volt jól ki­vehető. Olyan, mintha bábuk let- 'tek volna. Nem emberek! Ijesz­tő volt a színük. A szürke tájban egyedül ezeknek az arcoknak és kezeknek volt színe, olyan fur­csa-zöld, furcsa-kék, nem embe­ri bőrszín. Felpuf- fadt, elgyötört hul­lák. És most meg­láttam. A követ­kező kocsiban kis testek voltak, nagyon kicsik! Is­tenem... hiszen ezek gyerekek! Mi ez? Mi történt velük? Mond­ja már meg valaki! - kiáltot­tam volna, de nem jött ki hang a torkomon. Most vettem észre, hogy nem csak a színek, a han­gok is hiányoznak. Néma csend. Zajtalan a vonat is, dermedt hall­gatás mindenütt. Csak mintha a fejemben szinte némán suttogta volna valaki: Vegyifegyver, ve­gyifegyver. .... Cs uromvizesen ébredtem feL Reszketett a kezem, a lábam. A szí­vem dobogásától még a bekapcsol­va maradt tv hangját sem hallot­tam. Mennyi idő telhetett el? Rá­néztem az órára. Csak kilenc perc­cel több. Azt hittem, órák voltak! Felültem A szám kiszáradt Kell innom egy pohár vizet! Kezemet rátámasztottam az asztal lapjára. Pont a korábban odavetett levélre tenyereltem Homályosan láttam rajta a sorokat De mintha más el­rendezésben állnának a monda­tok! Felvettem, hogy elolvassam A következő állt rajta: „Nem ezt ígér­ted, amikor hívtál, csábító szavak­kal mást sugalltál. Hűségről be­széltél és arról, hogy nem hagysz magamra. Mégis a múlt mást mu­tat feL Bajokban senki nem állt mellettem. A gyász, a kín, a harcok olyan gyakran a porig ledöntöttek. Akkor mélyen a szemembe né­zett: Gyermekem, én nem hagy­talak el téged! Tudod, hogy szeretlek, és mindenhol vigyázom léptedet! Ott a vihar­vert vidéken bajok­ban és szenvedésben azért látsz a homokban csak egy pár láb­nyomot, mert karjaim hordoz­tak!!” Nem értettem. Pontosan emlékszem, nem ezek a gondola­tok voltak a papírra írva. És ak­kor egyszerre minden olyan vilá­gos lett! Tudtam, hogy ki írta a le­velet. Túdtam, hogy ezek a mon­datok összetartoznak. Összetar­toznak mindazzal, amit a tv-ből is kihallottam, amit az újságból elolvastam, amit álmodtam. Ösz- szetartoznak mindazzal, ami a tudatom legmélyéről akart ne­kem üzenni. Üzenni? Igen. Azt, hogy éb­redjek fel! A DIÁKSZEM ARCHÍVUMÁBÓL ■ Nem szoktam tűnődni a világ dolgain. ■ Üzenni? Igen. Azt, hogy ébred­jek feli Nyelvvizsga nélkül egyre nehezebb boldogulni az egyetemen oktatás Érdemes az egyszerűsített olvasmányokat is idegen nyelven böngészni, a filmeket feliratosán nézni Ha valaki szeretne továbbta­nulni egyetemen vagy főisko­lán, manapság nem engedhe­ti meg magának azt a luxust, hogy ne rendelkezzen egyet­len nyelvvizsgával sem. Sőt, pár éven belül szeretnék beve­zetni azt a törvényt is, misze­rint felsőoktatású intézménybe csak azon diákok jelentkezhet­nek, akik minimum egy közép­fokú (B típusú), komplex, azaz „C” típusú nyelvvizsgával ren­delkeznek. Most még a nyelv­vizsgákért (csak közép és felső­fokúért) többletpontokat szerez­hetnek a diákok, egységesen 28 pontot kaphatnak (egy darab komplex középfokú nyelvvizs­gáért) de figyelem, két nyelv Nyelvtanulás. Érdemes energiákat fektetni bele, mert megéri Milyen nyelvvizsgák léteznek? a diákok különböző fajtájú nyelvvizsgák közül választ­hatnak, de a legfontosabb, hogy olyat válasszanak, amely államilag elismert bizo­nyítványt ad. Különbségeket tapasztalhatunkl az egyes nyelvvizsgákon, ugyanis van olyan nyelvvizsga, amelyen nem megengedett a szótár használata a teljes vizsgán, míg a másikon viszont enge­délyezett. a nyelvvizsga mindenütt két részből áll: írásbeli feladatok­ból és szóbeliből. Egyes nyelv­vizsgákon az írásbeli felada­tok egyszerűsítve lettek: nincs nyelvtani teszt rész, csak le-' vélírás és olvasott szövegér­tés. A szóbeli szintén két részből tevődik össze: hallott szöveg­értés, illetve beszélgetés (té­mákról, tételről, valamint szi­tuációs gyakorlat). a nyelvvizsga eredménye: hatvan százalék felett sike­res, de minden vizsgarészen minimum negyven százalékot el kell érni. NÉPSZERŰ NYELVVIZSGATÍPU­SOK: BME nyelvvizsga, Origó nyelvvizsga, TELC nyelvvizs­ga, Euroexam nyelvvizsga, ÖSD nyelvvizsga vizsga esetén csak 40 pont jár (ez vonatkozik a felsőfokú nyelvvizsgára is). A diákok lehetőséget kapnak az iskolákban, hiszen heti há­rom-három órában két nyelvet sajátíthatnak el, persze a sikeres nyelvvizsga érdekében szüksé­ges a plusz feladatok megoldása, több idő fordítása a kiválasztott nyelv tanulására, melyeket egy­szerűen és felesleges energia be­fektetése nélkül is meg lehet va­lósítani. Ajánlott egyszerűsített olvasmányokat idegen nyelven olvasni, felirattal idegen nyelvű filmeket, sorozatokat nézni, ze­neszámokat lefordítani. PROITY LUCA, 11. A, FONYÓDI MÁTYÁS KIRÁLY GIMNÁZIUM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom