Somogyi Hírlap, 2013. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
2013-09-20 / 220. szám
2013. SZEPTEMBER 20., PÉNTEK SAJTÓ ES TANULÁS Hópihe hópihe tudja, hogy milyen érzés másnak lenni: születése óta ő az egyetlen, aki hófehér bundájával kitűnik a többi gorilla közül. Bár a barcelonai állatkert lakójaként ő a legkedveltebb látványosság, a többi gorillá mégsem érti, hogy miért is annyira különleges ez a velük együtt élő fura szerzet. De Hópihét nem olyan fából faragták, hogy csak úgy lenyelje az őt érő támadásokat. Nagy tervei vannak. Barátaival, a vörös panda testében reinkarnálódott buddhista fekete párduc- I cal, Ailurral, és egy csupaszív kislánnyal, Paulával a hatalmas erejű boszorkányhoz készülődik, annak reményében, hogy ő is olyan normális gorilla lehet, mint a társai az állatkertben. A jóbarátok nem is sejtik, hogy a biztonságot nyújtó állatkerttől távol mekkora veszélynek vannak kitéve, és milyen kalandok árán juthatnak el a cirkuszi boszihoz... Jóbarát Mint tudjátok, manapság mindennapos témává vált a fiatalok, de újabban az idősebbek körében is a facebook - „arckönyv” függőség. Jusztin Fanni 10/c barcsi Széchényi Ferenc Gimnázium Sajnos, napi teendőink listáján is ott szerepel a: „meg kell néznem a facebookom” program. Teendőink egy részét elhalasztjuk, mivel sürgősen beszélnünk kell egy ismerősünkkel, aki lehet, hogy a szomszéd utcában la- Hovatartozás kik, viszont nehezünkre esik elszakadni a virtuális világunktól, amit kiépítettünk magunknak. Eme világban nem létezik számunkra fontosabb cél, mint hogy gyarapítsuk hasztalan „ismerőseink” számát, akiknek valószínűleg a nevét sem tudnánk megmondani, ha az utcán találkoznánk vele. Fiatalok ezrei lesznek öngyilkosok egy rosszkor jött üzenet, vagy állapotfrissítés miatt. Olyannyira beleéljük magunkat netes világunkba, hogy észre sem vesszük, mit tesz velünk. Figyelmen kívül hagyjuk adataink védelmét, így adva lehetőséget a névtelen zaklatóknak. Kíváncsiság A szervezetünk hozzászokik ahhoz, hogy naponta több órán keresztül a számítógép előtt ülünk, és a monitort bámuljuk. Ha viszont nincs módunk ezt megtenni, furcsa tünetek jelentkezhetnek nálunk: migrénes fejfájás, epilepsziás rohamok, agyvérzés, gyomorfekély... Egyre több olyan esetről hallani, hogy azonos névvel, képekkel létrehoznak ugyanolyan fiókot mint az eredeti, a mintának használt fiókot spamnek jelölik, és ezáltal törlésre kerül az oldalról. Hekkerek millióit állítjuk elő, akik facebook fiókunk feltörésére, nevünkben történő kontárko- Kétkedés Különcség Kalandos Merészség Bölcsesség Huncutság dásra, illetve a mi zaklatásunkra speciaüzálódnak. Függőségünk kezd a tetőfokára hágni, egyre több olyan bejegyzést lehet olvasni az oldalon, mint például a: „Like és...” vagy az „azt a rohadt... milyent hánytam, jó volt ez a mai buli". Betegessé váltak képeink, melyeken félmeztelenül, vagy lassan teljesen meztelenül pózolunk egy tükörnek, aminek annyira próbálunk megfelelni, mintha jövőbeni férjünket, feleségünket látnánk benne. Diákként a legfőbb problémát az órai facebookozás okozza nekem. A tanárok sajnos nem tehetnek ez ellen már semmit, vagy ha tehetnének is, nincs hozzá elég lehetőségük, eszközük, hogy megpróbálják leszoktatni a tanulók seregét a mobilok nyomkodásáról. Ingyenes facebook eléréssel szinte az egész világ birtokunkba vehető. Lassan minden cég ezen az oldalon fog hirdetéseket feladni, így biztosítva magának a kitűnő reklámot. Irigylem az oldal feltalálóját.... Ennyi pénzt, mint amit ő egy nap alatt megkeres, én még életemben nem láttam egy helyen! (De több helyen sem!...) Igazság szerint saját érzéseim és tapasztalataim is közrejátszottak eme cikk megírásában. Tudom, milyen érzés azt lesni, mikor ír egy haver, akinek élőben talán köszönni sem mernék, virtuális világunkban azonban ő a legjobb barátunk. Létezik kiút: próbáljunk nyitni az emberek felé, higgyük el, nem olyan nehéz, mint amilyennek gondoljuk. Csak EGY igaz BARÁTOT szerezzünk, és máris könnyebb lesz az életünk! Ajánlom tovább figyelmünkbe „Antifaces”-től a „Na oszt vótál fenn facebookon?” című videót a You Toobon. Tudom, egyszerűbb lenne, ha csak egy link lenne állapotfrissítésként, de most ki kell bírni, hogy be kell pötyögni pár karaktert is! Örök igazság; mindannyian mások vagyunk multikulti Egy volt toldis diák élettapasztalatai Dániában Az „arckönyv” árnyoldalai tinik Naponta több órán keresztül a számítógép előtt ülünk, de létezik kiút-, ami akár gyökeresen megváltoztathatja az életét. Eszter összesen kilenc hónapig tanult az IPC falai közt, ahol rengeteg ismeretet sajátított el olyan emberektől, akiknek az általuk tanított tantárgyakra kivételes rálátásuk van. Akik képesek az iskola gondolkodásmódban is nyitott mindennapjaihoz alkalmazkodni, és amennyiben kultúrával kapcsolatos tanóráról van szó, az adott országból származnak, vagy van hosszú távú, személyes tapasztalatuk azzal a népcsoporttal, kultúrával kapcsolatban, amiről tanítanak, legyen szó akár Iránról, Mexikóról, Afrika országairól, az Amerikai Egyesült Államokról vagy a világ bármely (nem jéggel borított) földrészéről. Elmondása szerint az iskolában rendkívül humánus körülmények között folynak a mindennapok, beleértve a tanórákat is, amik gyakran meghatározott vagy éppen spontán témákról való csoportos beszélgetések, továbbá az éjszakai bulik (ahol tanár és diák együtt szórakozik) is lehetőséget adnak a kulturális különbDánia, a csodálatos ország ségek megismerésére és azok elfogadására, kezelésére. A tanóra és a társalgás is angol nyelven folyik, ezért sokan érkeznek például Japánból is. „Nagyon megfogott az ottani légkör, az emberek egymáshoz való viszonyulása, a nemtől, kortól, bőrszíntől, szexuális beállítottságtól független együttműködés, együttélés. Különösen a közös programok, és az úgynevezett kulturális estek - melyek során egy-egy ország állampolgárai mutatják be hazájukat - segítenek bővíteni látásmódunkat, könnyítik meg a megismerés és az elfogadás folyamatát.” 2012 márciusában egy dán családnál, egy lófarmon kezdett dolgozni, és a Dániában eltöltött idő alatt döbbent rá, hogy milyenek is valójában az ott élő emberek, milyen a gondolkodásmódjuk, világnézetük. Az idős házaspár teljesen elfogadta Eszter sokoldalúságát, életvitelét, illetve szexuális irányultságát. Hozzászoktak egymás életritmusához. „Ha nem jártam volna az IPC-be biztos, hogy nem tudnék most itt dolgozni, mert egy idegen családdal élni nem egyszerű feladat. Főleg a nyelvi és kulturális különbségek a problémák forrásai. A népfőiskolán viszont megtanultam, hogy ezeknek a konfliktusok a nagy része nem a személyiségünkből fakad, hanem az eltérő felfogásból, világnézetből, vagy akár az étkezési szokásokból. Az iskolában szerzett ismereteim segítségével már jobban tudom, hogyan kezeljem a kialakult helyzetet, és nem csak azon gondolkodom, mit ronthattam el. Néha, persze így is nehéz volt alkalmazkodni az ő szokásaikhoz, életvitelükhöz.” Eszter a mai napig is ennél a családnál dolgozik, és rendszeresen visszalátogat az IPC-be is. Dániában töltött napjai újabb és újabb apró, pozitív meglepetést rejtegetnek számára. Hosz- szú, viszontagságokkal teli utat tett meg, most úgy érzi, hogy megtalálta azt a helyet, ahol el tudja képzelni jövőjét. „Az elmúlt évek során egy meglehetősen rögös utat tettem meg, melynek köszönhetően rengeteget fejlődtem, erősödtem lelkileg. Úgy érzem, végre megtaláltam önmagam, és a számomra eddig látott legideálisabb helyet itt Dániában. Szeretnék véglegesen ideköltözni, de persze attól, hogy a lakhelyem Dániában van, én ugyanúgy magyar vagyok, és mindig örömmel megyek haza, Magyar- országra.” BOGDÁN KRISZTINA TOLDI-MUNKÁCSY T.K.-nak, a 10 év és 4 hónap emlékére Manapság egyre több fiatal dönt úgy, hogy - akár rövid időre, akár hosszabb távra - elhagyja az országot, és külföldön próbál szerencsét, legyen szó a tanulmányainak fo- lyatatásáról, vagy a kedvezőbb munkalehetőségről. De lehet, hogy csak az elvágyódás, a kalandvágy, és az ismeretlen megismerése hajtja az embereket. Ezekből az okokból kifolyólag nagyon sokan vágnak neki (néha) meggondolatlanul, biztos háttér nélkül a „nagy útnak”, remélve a jobb megélhetést. Nagy Eszter a kaposvári Toldi gimnázium egykori tanulója, 25 évesen utazott először Angliába, ahol au-pair-ként dolgozott. Első látogatása után még kétszer járt az Egyesült Királyságban. Számtalan embert próbáló eseményt élt át, ezért az ott szerzett új tapasztalatai, élményei jelentős szerepet játszottak jelleme alakításában. Később találkozott egy Skóciában élő barátjával, aki ajánlott neki egy olyan dániai iskolát - International People’s College (IPC) Rokonok Útitárs 15 Az oldalt szerkesztette: Gáldonyi Magdolna Telefon: 82/528-151 E-mail: magdolna.galdonyl@axelspringer.hu írjatok!
