Somogyi Hírlap, 2013. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

2013-09-20 / 220. szám

2013. SZEPTEMBER 20., PÉNTEK HMM In memóriám Szirmay Endre (1920-2013) Már angyalok muzsikáját hall­gatja, és odafónn fonja ríme­it, de itt maradt közöttünk em­léke. Példaként elénk élt tevé­keny élete, melyet jóság, szere­tet, béke igazgatott, s mély is­tenhit Egyre ritkábban tűnt fel a kaposvári Szent Imre-temp- lomban, de hazafelé tartva min­dig találkozott néhány tanítvá­nyával, hiszen a pedagógus hi­vatás, a tanítás öröme, felesé­gének művészete, az írás és a fordítás, napilapban, folyóirat­ban megjelent versüzenetek, pedagógiai témájú tanulmá­nyok, jegyzetek és kötetek sora - Arány és mérték, Maroknyi sors, Párbeszéd, Kettős portré, Csöndes fohász, Szószóló, Hű­ség, Válogatott versek, A min- denség felé, Megváltó remé­nyek - adott értelmet a mának és a holnapnak. Dr. Szirmay Endre tanár úr 93 évesen az égi katedra mellé te­lepült. A kortárs irodalom so­kak által tisztelt alakja átszen- derült az öröklétbe, melyre egy idő után már vágyott A sze­retett kedves halálának bá­nat-magányából soha nem gyó­gyult ki, de a végsőkig mutatta, hogy nem pöröl a mindenna­pokkal, próbál harmóniában él­ni önmagával és a körülötte lé­vőkkel. Szálfaegyenes termete ugyan megtört, s a bot örök tár­sa lett, de a közélet számos szín­terén a korral és a kórral küsz­ködve is megjelent Könyvbe­mutatók, kiállításmegnyitók, ismeretterjesztő előadások ál­landó résztvevője volt, és ha va­lami okos dolgot látott-tapasz­talt, mindig megjegyezte a kör­nyezetében. Ezzel bátorítva so­kakat - helyi művészeket, po­litikusokat, de szülőfalujának, Hemádzsadánynak kedves alakjait, a kassai gimnáziumi osztálytársakat, de a dombóvá­ri tanítványokat és a kaposvári tanítóképzős hallgatókat is. A jót, a szépet, a nemeset keres­te és kiáltotta világgá verseiben is. Lehet, hogy túl konzerva­tívnak tartották emiatt, s mert mindig vállalta istenhitét, de nem foglalkozott azzal, ki, mit gondol. Értelmes életet szere­tett volna élni, és ezért mindent megtett. Bár a dioptriák száma nőtt, de nem mondott le olva­sásról, írásról, és a sorra kidű­lő kortársak sikereinek is tudott örülni. A balatonszárszói Köl­tészet Napi versmondóverseny megnyitóin is tanított szavaival, mint ahogy tavalyelőtt, a Kapos­vár Város Díszpolgára cím átvé­telekor is, amely életét, szolgála­tát valóban megkoronázta Bandi bácsi szerette a somogyi földet, és aggódott e tájért, mint ahogy az országért is. Hazám című versében így írt „Kárpá­tok nekem a zselici dombok / és zúgó Tisza a lomha Kapós / sorsom sodrának megtisztu­ló árja / emléket és vágyat sze­líden összemos; (...) Hazám vol­tál, mikor nem láttalak még,/ s hazám leszel, ha én már nem leszek rég,/ törvény ez ben­nem megbonthatatlanul,/ sor­som lettél, ritmus a dalomban, / összhang és szépség ezüst nyu­galomban,/ nem félek, ha a vad szél szembefúj.” A tanár úr nem tanít többé. Hi­szem; intelmei és emléke igen. Kötete címével mondjunk el lel­ki üdvéért egy csöndes fohászt LŐRINCZ SÁNDOR MEGYEI KÖRKÉP 5 ■r' * *i**$ A királyi akadémia utolsó diplomása rubinokleveles ellenálló Börtönbe zárták, mert földjük átlógott a szomszéd településre A dokumentum szerint az 1531. számú oklevelet 1943. június kilencedikén állí­totta ki a Magyar Királyi Gazdasági Akadémia. Vagyis Szabó Lajos az idén hetven éve, hogy diplomázott a ma már Pannon Egyetem Georgikon Karaként ismert intézményben. Vas András A jeles évfordulóra az egye­tem rubin díszoklevéllel emlé­kezett, s a ceremónián az is ki­derült, a kilencvenkét eszten­dős kaposvári férfi az utolsó, aki elmondhatja magáról, még a második világháború befeje­zése előtt végzett a királyi aka­démián. - Akkor is csodabogár­nak számítottam, s ma is - mo­solyodon el Szabó Lajos -, hi­szen egyedüli parasztgyerek voltam az évfolyamban a sok báró és gróf úrfi között. Az aka­démiai végzettség ugyanis ko­moly rangnak számított, gaz­datisztnek, intézőnek, jószág­kormányzónak vagy -felügyelő­nek lehetett vele elhelyezkedni, vagy gazdasági tanárnak állha­tott az ember. Vagyis az alig öt­holdas famíliából származó alsó- páhoki parasztifjú eüt társaság­ba került, köszönhetően kiváló középfokú iskolai eredményei­nek: tandíjmentességet kapott ugyanis mindaddig, míg az aka­démiai osztályzatai is átlag felet­tinek bizonyultak.- Az eszem megvolt hozzá, no és a tapasztalatom is - folytatta Szabó Lajos -, ugyanis amit elmé­letben tanultunk, azt én bizony a földünkről gyakorlatban ismer­tem, hiszen ott dolgoztam apám meüett. Nyáron hajnaü négy­kor, télen ötkor keltünk, nem volt megállás, s az iskola sem adott ez alól otthon felmentést. így persze az sem okozott számára nehézséget, hogy dip­lomázás után azonnal állásba került, a zirci apátság előszál- lási kerületében lett gazdasá­gi segédtiszt. AUg egy év után aztán ismét iskolapadba ült, be­iratkozott a kassai gazdasági tanárképzőre, ám az újabb dip­lomát csak 1946-ban vehette ’ át. Közbeszólt ugyanis a hábo­rú, behívták katonának Csák­tornyára, onnan karpaszomá­Szabó Lajos hetven éve diplomázott a ma Pannon Egyetem Georgikon Karaként ismert intézényben nyos honvédként Érsekújvárra került, majd a szovjet előrenyo­mulás elől folyamatosan hátrál­va Németországba, s bár a ha­difogságot elkerülte, csak 1945 októberében lépett ismét ma­gyar földre. - A szarvasi mező- gazdasági középiskolában kap­tam állást - folytatta Szabó La­jos onnan aztán átkerültem Lengyelbe, ahol gróf Apponyi Sándor, a trianoni magyar de­legációt vezető Apponyi Albert testvére birtokán éppen meg­szervezett szegény gyerekek gazdasági iskolájában kezdtem tanítani. S ott mondtam aztán egyszer, hogy érdektelenség miatt minden rendszer megbu­kik egyszer. Egy ilyen mondat­ra 1948-ban nem volt nehéz rá­érteni, hogy a kommunizmus­ra gondolt, s menetrendszerű­en meg is jelent nála az ÁVH.- Ezután állami költségen beutazhattam az országot - je­gyezte meg pikírten. - Előbb a pécsi megyei börtönbe kerül­tem, onnan a fővárosi Gyűjtőbe, aztán Márianosztrára, majd Fe­hérvárra, Baracskára, Jászbe­rénybe, végül Miskolcra. Négy év után szabadultam, legalább­is a börtönből kiengedtek, vi­szont azonnal rendőri felügye­let alá kerültem. Ami azt jelentette, hogy al- sópáhoki házukba minden éj­jel bezörgetett a helyi rendőr, aki aztán nem sokkal később ismét feljelentette. Hivatalosan ugyanis nem hagyhatta volna el a települést, ám földjük be­lelógott a hévízi határba, s így szántás közben a hatóság sze­rint megszegte a szabályokat. Mivel akkor még létezett a rend­őrbíráskodás intézménye (csak Nagy Imre 1953-as miniszter- elnöksége idején törölték el - a szerző), bírósági tárgyalás nél­kül egy hónapra ismét bezárták- ilyen előzmények után nem csoda, hogy 1956-ban ő lett a forradalmi elnök Alsópáhokon.- Pedig tudtam, nem győzhe­tünk - sóhajtott fel -, és amikor a helyiek kérdezték, mi lesz a vé­ge az egésznek, mondtam nekik: ez nem rajtunk múljk, mi csak kipécézett áldozat vagyunk az Egyesült Államok és a Szovjet­unió vitájában... Igaza lett, s a forradalom bu­kása után el is kellett mennie a faluból: Pestre került, előbb a Be­loiannisz híradástechnikai gép­gyárban lett fröccsöntő, majd a fővárosi kertészetnél parkot gondozott, s csak 1957 végén térhetett vissza Alsópáhokra, ám egészen a rendszerváltásig figyelte az állambiztonság.- Öt évig a földünkön dolgoz­tam - folytatta -, aztán 1963- ban, a nagy amnesztia után szólt az öcsém, aki a kaposvári állami gazdaság főagronómusa volt, hogy lenne hely a felsőfokú mezőgazdasági technikumban, a mai egyetem elődjében. így került tehát Somogyba, ám alig egy évtized után az isko­lában is kitelt az ideje, politikai nézetei miatt elköszöntek tőle.- Nem voltam hajlandó sze­mináriumokra járni - indokol­ta kirúgását -, nem vettem részt a május elsejei felvonulásokon, az április negyedikéi és novem­ber hetedikéi ünnepségeken. És senkit sem szólítottam elv­társnak... Petőfi verssorait val­lottam: Ha férfi vagy, légy fér­fi, S ne hitvány gyönge báb, Mit kény és kedv szerint lök A sors idébb-odább. Félénk eb a sors, csak csahol; A bátraktól sza­lad, Kik szembeszállanak vele... Azért ne hagyd magad! Ha nem is könnyen, de a cu­korgyárban talált új állást, mel­léktermék forgalmazó lett: a melaszból és répaszeletből kel­lett olyan takarmányt készíte­ni) melyet meg lehetett etetni az állatokkal. Ám itt sem bizo­nyult jó kádernek, így megint váltania kellett, előbb állatte­nyésztési szakfelügyelőként, majd 1982-es nyugdíjazás után takarmányozási főfelügyelő­ként dolgozott az állattenyész­tési és minőségellenőrzési in­tézetnél.- Hivatalosan 1985-ben hagy­tam abba a munkát - jegyezte meg -, a valóságban azonban a mai napig képtelen vagyok ott­hon tétlenül ülni. Télen havat lapátolok, nyáron naponta öntö­zöm a virágokat, s ott vannak a gyümölcsfáim is. Amiket nem permetezek, mert ez a hosszú élet titka. A másik pedig, hogy sohasem akartam senkin re- vánsot venni a velem történte­kért. Nyugodt az életem, mert nem ismerek bosszút, gyűlöle­tet, irigységet... PénzSztáron nyerhetnek a középiskolások országos verseny Megyénkben a Somogy Takarékszövetkezet lesz a házigazda , PROMÓCIÓ A feladatokat Bőd Péter Akosék állítják össze Magyarországon újszerű kez­deményezésként középiskolá­sok versenyezhetnek, ki tud többet a pénzügyekről, a gaz­daságról. Indul a PénzSztár. Válság idején különösen érde­kes megtudni, hogy a húsbavá­gó intézkedések és következmé­nyek hogyan csapódnak le a jö­vő nemzedékénél. Tudják-e, mi­ért kapnak szüleik kisebb vagy nagyobb kamatot betéteikért, mi mozgatja a tőzsdei árfolyamokat, avagy miért kell többet fizetni a boltban az élelmiszerekért, ha évről évre csökken az infláció, továbbá miért is lett szitokszó a devizahitel Magyarországon. Érdemes négy fős csapatokat alkotni, hátha éppen ők lesznek az első országos középiskolai pénzügyi-gazdasági műveltségi verseny, a PénzSztár győztesei, s lesz a jutalmuk fejenként 100- 100 ezer forint és egy-egy okos­telefon. A négyes döntőt a tervek szerint a televízió is közvetíti. A szervezők még szeptember 30-áig várják a négyfős csapa­tok jelentkezését. Annyi a ki­kötés, hogy a csapattagok ugya­nabba az iskolába járjanak, 14-20 év közöttiek legyenek és a 2013/14-es tanévben középis­kolai tanulmányokat folytassa­nak. Somogybán a verseny szer­vezője és házigazdája a Somogy Takarékszövetkezet, a selejtező­re Kaposváron kerül sor novem­ber 7-én. Az Országos Takarékszövetke­zeti Szövetség, a Takarékbank, valamint az OTIVA arra invitál­ják az ország összes középisko­lását, hogy mérjék le, mit tud­nak a pénzügyekről, a gazda­ságról. A szervezőmunkához támogató­ként csatlakozott a Fundamen- ta-Lakáskassza, a SIGNAL Biz­tosító, a PwC Magyarország, a Budapesti Értéktőzsde, a KE- LER és a Diákhitel Központ. A verseny lebonyolítását a Magyar Pénzügyi Almanachot kiadó TAS-11 Kft. vállalta magára, amely évek óta foglalkozik pénzügyi oktatással. A verseny feladatait Bőd Péter Ákos egykori gazdasági minisz­ter és jegybankelnök, a Buda­pesti Corvinus Egyetem tan- .székvezető egyetemi tanára irá­nyításával az ország legfelké­szültebb szakemberei, oktatói állítják össze. A versennyel kapcsolatos infor­mációk folyamatosan jelennek mega www.penzsztar.hu honlapon. pf I Országos Középiskolai ^*4 Pénzügyi-Gazdasági Verseny Kávéházi hangulat. Marcaliban adott koncertet a barcsi Orfeum Társulat, Este fess a pesti nő cím­mel. A előadók népszerű operett­dalokkal, korabeli slágerekkel, kup- lékkal idézték meg az 1920-as, 30-as évek hangulatát, a közönség nagy örömére..

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom