Somogyi Hírlap, 2013. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
2013-09-09 / 210. szám
ELETMOD - TUDOMÁNY 13 2013. SZEPTEMBER 9., HÉTFŐ Az antarktiszi a ezők netnem ismerő hősei zoológia A császárpingvinek (Aptenodytes forsteri) szívós figurák: hónapokat vészelnek át élelem nélkül, hóviharok közepette, hogy megvédjék fiókáikat. Majd a jéghideg hullámok közé vetik magukat, hogy gyilkos bálnák és leopárdfókák között több száz méter mélyre merüljenek zsákmányért. Ők a fehér messzeség urai: az akár 1,30 méteres magasságot is elérő császárpingvinek a világ egyetlen élőlényeként az Antarktisz örök jegén költenek. A madár sűrű tollazatán keresztül olyan kevés hő távozik, hogy a felszínén nulla fok körüli hőmérséklet mérhető. A költési időszakban a család minden tagja kiveszi a részét a munkából. A tojást az apa egyedül költi ki az antarktiszi télben, utána viszont az anyával felváltva nevelik és etetik a fiókát - a pingvinpárok ugyanis mindig csak egy utódot nemzenek. A császárpingvinek költőkolóniáihoz több ezer egyed tartozhat. 2012 nyarán kutatók műholdképek alapján 46 kolóniát számoltak össze az Antarktiszon összesen 600 000 egyeddel. Ez az eddig feltételezettnél kétszer nagyobb szám. A felnőtt császárpingvinek életük nagy részét a nyílt tengeren töltik. Krillre és halakra vadászva 30 kilométeres óránkénti sebességgel is képesek A császárpingvinek szívós állatok úszni, és akár 500 méter mélyre is lemerülnek. Közben jégtáblákon pihennek meg. Ahogy az éghajlatváltozás következtében visszahúzódik az Antarktisz jege, a pingvinek is rosszul járnak, ugyanis az általuk fogyasztott krill számára a jég alján élő algák jelentik a fő élelemforrást. ■ A háremhölgyek között szigorú hierarchia uralkodott. A szexualitást pontosan szabályozták, a főágyasoknak azonban voltak előjogaik Élet a szultán háremében történelem Ez a titokzatos világ mindig is izgatta a képzeletet Erotikus örömök pompás helyszíne? A kívülállók képzeletét időtlen idők óta foglalkoztatta ez a titokzatos világ, ahol gyakran elkeseredett küzdelem folyt a túlélésért. Kevés más létesítmény tüzelte fel jobban a nyugatiak fantáziáját, mint az uralkodó háreme: erotikus játéktér, a luxusban töltött unalom színhelye, véres intrikák melegágya, mindenekelőtt azonban a dinasztikus hatalom megőrzésének hierarchizált, szertartások szerint működő központja, amely titokzatosan bújik meg a „boldogság házának” kapuja mögött. Az ókori Perzsia és Izrael uralkodói éppúgy tartottak háremet, mint később a bagdadi kalifa. Az oszmán szultánok átvették ezt a szokást, őket pedig utánozzák a birodalom hatalmasságai. Egyesek nagyobb, mások kisebb háremet engedhettek meg maguknak. Közülük azonban egyik sem szerzett magának akkora tekintélyt, mint a Topkapi szeráj. Amikor Szelim anyja, a kardkötést, fiának trónra lépését követően beköltözik, az épületegyüttest 300 helyiség, kanyargós folyosók, lépcsők és titkos járatok alkotják, akár egy labirintus. Van itt van pompás szalon és imaterem, pompás fürdők és napos, pazarul díszített udvarok. Az ajtótokok, a kandallók és a vízmedencék csillogó márványból készültek; az ajtószámyakat igazgyöngyből és elefántcsontból faragott intarziákkal, a falakat fajansszal díszítették. A hölgyek kis dobozkákban és ládákban őrzik a rangjuknak megfelelő aranykitűzőket, -láncokat, egyéb ékszereket, valamint brokátból, damaszt- ból, selyemből készült ruháikat. Értékes szőnyegek és kárpitok szolgálják kényelmüket. E pompa azonban csak az uralkodói család és a kedvenc - a különösen bájos és kívánatos, életük „megkoronázásaként” a szultán kíséretébe rendelt - ágyasok tartózkodási helyére korlátozódik. A háremkomplexum több mint felét sivár hálótermek, szűk fülkék, konyhák és mosókonyhák, raktárak és ehy kórház foglalja el. Itt él a palota lakóinak többsége, mint például a szultán által visszautasított „játszótársak”, vagy azok, akiket még nem vezettek a színe elé, és a főleg afrikai rabnők. Állítólag egyes korszakokban a zárt palotanegyedben élő nők és lányok száma elérte az 1200- at. Ők mindannyian rabszolgák, a mosónőtől a szultán édesanyjáig bezárólag. Jogilag c^ak a szultán lányai és nővérei szabadok, illetve elméletileg a feleségei is azok. A 15. századtól uralkodó - összesen 36 - szultánok többsége nem nősült meg, III. Szelim sem. Az iszlám törvénykezés szerint egy rabszolgával nemzett gyermeket ugyanazok a jogok illetik meg, mint a házasságban születetteket, ami dinasztikus szempontból szerfelett vonzó szabály. A tetszőleges számú rabnővel folytatott viszony eredményeként aligha kellett utód miatt aggódnia; és az esetleg hatalomra éhes sógor- ság követeléseivel sem szembesült. Voltak időszakok, amikor a főszabály szerint minden ágyas csak egy fiúgyermeket szülhetett. így aztán áttekinthető volt az utódok létszáma. Részlet: a Geo magazin 2013/03. számából A könyörtelen hatalmi harc ez évszázadokon át jellemző volt a hárem életére. II. Mehmed, egy 15. században uralkodó szultán pragmatikusan így rendelkezett „Minden utódomnak megengedem, hogy amennyiben szultán lesz, a világ rendjének megőrzése érdekében megölje a fivéreit" Ekkortól kezdve a szultán halála a számtalan fiútestvér vesztét is jelentette. Az új uralkodó „végrehajtói" íjhúrral vagy selyemkendővel fotyották meg őket, eredetileg azért, mert a palotában nem folyhatott az uralkodóházból származó családtag vére. Egy halott szultán még meg sem születettgyermekei sem voltak biztonságban; legalább egy alkalommal elhunyt apjának állapotos ágyasait is zsákokba kötöz- tette a trónörökös, és a Márvány-tengerbe dobatta. Szunnyadó szupervulkán a Yellowstone Nemzeti Parkban geológia Ezt az óriást sehol sem látni. Nincs égbenyúló kúpja, és nem vezet kráter a mélyébe. A Yellowstone-vulkán csupa ellentmondás. Egyszerűen túl nagy, hogy egyetlen pillantással be tudjuk fogadni. Az Egyesült Államok északnyugati részén fekvő nemzeti park területének harmada alatt terül el. A látogatók rajta túráznak, anélkül, hogy észrevennék, egy katasztrófa nyomain lépnek át, részben több száz méteres hamurétegen járva, amelyet három gigantikus erupció során köpött ki magából a föld. A Yellowstone-térség első kitörése 2,1 millió évvel ezelőtt következett be, hegyvonulatokat robbantott szét, és 50 kilométer magasra, egészen a sztratoszféra határáig lövellte az anyagot. Az észak-amerikai kontinenes negyedét halotti lepelként borította be a hamu. Tűzköpő vulkán kitörés közben A második, 1,27 millió éve bekövetkezett kitörésnél a vulkán önmagához képest visz- szafogott volt. Majd amikor 640000 évvel ezelőtt harmadszor is felrobbant, a Yellowstone összeomlott, és egy hatalmas, 105 kilométeres átmérőjű krátert hagyott maga mögött. A kráter romjai alatt megmaradt egy hatalmas magmakamra, amelynek területe négyszerese New Yorkénak. Függőlegesen pedig több mint hússzor elférne benne az Empire State Building. Ebben a kamrában a kőzet ma is több mint 800 Celsius-fokos, és gázkitöréseket okoz, ami állandó figyelmeztetést jelent. ■ A házépítés kezdetei Európában régészet A Balkánon tárják fel a legrégibb települést Nem klasszikus ókori város, mint Athén vagy Róma, csupán egy kisebb település, amelynek a körvonalai még nem vehetők ki tisztán. Viszont a bolgár nemzeti régészeti intézet által Provadija város közelében, a Fekete-tenger partján 2005 óta feltárás alatt álló helység sokkal öregebb, mint Európa bármely más ismert települése. A kétemeletes házak, kultikus helyek, egy erődítmény feltűnően magas falainak pre- historikus maradványait eredetileg a bronzkorban, Kr. e. 4700-4200 között emelték. A 2012. évi ásatást vezető Vaszil Nikolov és kutatótársai egy temetkezési helyet is találtak az úgynevezett Provadija- Solnizata település mellett - jelenleg ennek tartalmát vizsgálják. A régészek számára különösen érdekesek a sókitermelő ■ A bulgáriai Provadlja-Solnizata település a sónak köszönheti a létét létesítmények, amelyekre a város maradványai között bukkantak - Nikolov elmondása szerint ezek Délkelet-Európa és Nyugat-Anatólia legrégebbi ipari emlékei. Provadija-Solnizata térségében Kr. e. 5500 körül kezdődött a só kitermelése: tengervizet kupola alakú kemencékben addig főzték, amíg csak sókristályok maradtak hátra. A kutatók arra utaló jeleket is találtak, hogy a termelés eleinte a városban zajlott, majd a környező területekre is kiterjesztették a tevékenységet. Ezáltal pedig jelentősen emelkedett a hozam: az 5500. év 25 kilogrammjáról 4700- 4500 között négy-ötezer kilóra. „Egy olyan korban, amikor a só ugyanannyit ért, mint az arany, könnyen elképzelhetjük, mit jelentett ez" - fejti ki Nikolov, aki a projekt kapcsán állandó anyagi nehézségekkel küzd. ■
