Somogyi Hírlap, 2013. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
2013-08-30 / 202. szám
14 SAJTÓ ES TANULÁS 2013. AUGUSZTUS 30., PENTEK *S3*|Í% Szinglik ÉT napja j% VAN, AKI Úgy érzi a párkapcsolatban élők utálják őket... Miért? Számtalan mozifilm, sorozat próbál átlátni a helyzeten. És el lehet csípni egy-egy beszélgetést a kávézóban, a buszon vagy az utcán, hogy x év felett már nehéz ismerkedni, mert aki „megfelelne” az foglalt, aki szabad, hát ott el kell gondolkozni, hogy miért is „nem csaptak le rá eddig”. Szingliket „nevelnek” a női magazinok, sorozatok, de ez nem ilyen egyszerű. Divat szingli- nek lenni? És ha az, akkor mindenki rúgja fel a jól alakuló párkapcsolatát mert az a divat? Most komolyan egy újságcikken múlna mindez? Azért ehhez több kell. Ez nem csak arról szól, hogy nem tudnak alkalmazkodni, hogy mindenük a bulizás, a vásárlás, ez az életnek ugyanolyan része, mint a párkapcsolat. Őket miért nem cikizik? Miért nem önállóak, miért kell nekik valaki ahhoz, hogy boldoguljanak, egyedül nincs életcéljuk, mindig kell valakibe kapaszkodni... Lehet, hogy „A szerelemet tudni kell viselni. Az egyetlen olyan márka, amely soha nem megy ki a divatból.” Szóval mindenkinek az éppen a divatos, vagy megfelelő élethelyzet, amelyben éppen él, ha pedig nem akkor úgyis tesz annak érdekében, hogy jó legyen... De addig is képviselje a következő idézet az idei szinglik világpapját (augusztus 25.Jr' „Tény, hogy néha nehéz egy szingli nő cipőjében járni. Ezért is van szükségünk különleges cipőkre, hogy megkönnyítsük a lépteinket!” (Carrie Bradshow, Szex és New York) ■ Pókos Patrícia Laura Az oldalt szerkesztette: Gáldonyi Magdolna Telefon: 82/528-151 E-mail: magdolna.galdonyi@axelspringer.hu írjatok! Wir sind Partner Künzelsau! nyelvi kurzus Húsz diák szerzett jogot az utazásra Marcali testvérvárosába A marcali sátorban paprikás krumplit, pusztatálat és magyar borokat kínáltak a betérőknek. A diákok is kivették a részüket a vendégfogadásból Ezt a szlogent már 21. éve bizonyítja a künzel- saui nyári nyelvi kurzus. Az idei évben is 20 diák vívta ki a jogot, hogy két hetet fogadószülőknél, városunk testvérvárosában, Künzelsauban töltse. Ez kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy nyelvtudásunkat fejlesszük, megismerjünk egy más országot, kultúrát, szokásokat. Lengyeltóti Bence Marcali Berzsenyi Dániel Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium júliusban kezdődik az a felejthetetlen két hét, amelyet a künzelsauból érkező fogadószülők jelenléte nyit meg. Már ekkor egy vacsora keretében és egy kis műsorral szeretnénk megköszönni nekik, hogy két hétig vendégül látnak minket és valójában családtagként bánnak velünk. Természetesen ezt próbák előzték meg, de az idei évben is Nagyné Lőczi Eszter tanárnőnek köszönhetően egy remek előadást hoztunk össze. A vacsora utáni napon a fogadószülők megismerhetik a gyerekek magyarországi életét, hiszen ezt a napot a fogadószülők a gyerekekkel töltik. Ez jó időtöltés, hogy megismerjék egymást kicsit jobban, vagy ha már több éve ismerik egymást, akkor pedig, hogy egy csodálatos szombatot töltsenek együtt a nagy út előtt. Az idei évben is vasárnap 9 órakor elindult a buszunk Künzelsau városába. Kicsit megszeppenve, de nagy örömmel vágtunk neki a több mint 10 órás útnak. ló kis csapat verődött össze az idén is, ezért tehát az út is a jó hangulat miatt viszonylag hamar eltelt. Körülbelül 20:30-ra érkeztünk el partnervárosunkba. Miután mindenki megtalálta a saját csomagját vagy inkább csomaghegyét, elindultunk a saját fogadócsaládunkhoz. Este az ajándékok átadása után, amivel ismételten (de nem elégszer) megköszönjük, hogy itt lehetünk, következik egy kiadós vacsora és az alvás, hiszen másnap ISKOLA! Igen, iskola, hiszen a két hét alatt minden hétköznap délelőtt 9 órától 12 óráig német órákon vettünk részt, amelyet természetesen német anyanyelvű tanárnő tartott. Az órák nagyon jó hangulatban teltek, sokat tanultunk, bár néha a fáradtság miatt unalmas percek is köszöntek ránk. Természetesen a tanulás nem a nyelvtani szabályok ismétléséből áll,sőt épp ellenkezőleg teljesen, más mint egy gimnáziumi tanóra. Nemcsak tanórákon vettünk részt, hanem természetesen különböző programokat is szerveztek nekünk. Ellátogattunk Stuttgartba a parlamentbe, illetve a Porsche múzeumba, volt Grillpartynk is, ahol előadtuk kis műsorunkat,amelyet nem minden fogadószülő láthatott. Itt még nem ért véget a parti, hiszen szombaton az uszodában beachpartyztunk is. Hétköznap délutánonként lehetőségünk volt a városban egymással találkoznunk és együtt tölteni a délutánt a többiekkel. Sétáltunk, vásároltunk, ettünk-it- tunk vagy csak a Kocher partján ültünk és beszélgettünk. Az első hét végén ismét a fogadószülőké a főszerep, hiszen a vasárnapi programot ők szervezik nekünk. Az idén egy remek hajótúrán vettünk részt Würz- burgból Veitshöchheimba. Természetesen egy kis városnézés, és egy remek vacsora is járt a nap megkoronázásához. Este szomorúan vettük tudomásul, hogy holnap ismét iskola! Az utolsó hetünket is számtalan program tette színessé, de természetesen a fénypont a pénteken kezdődő Stadtfest volt. Magyar sátrunkban paprikás krumplit, pusztatálat, saját kockákat, magyar ..borokat és üdítőket árusítottunk. Mindenki tevékenykedett akár pincérként, akár mosogatóként, italkiadóként, az ételek elkészítésében vagy a dekorációban. Idén nagyon sokan tértek be a sátrunkba és próbálták meg a magyar specialitásokat. Nem meglepő, hiszen néptáncosaink pénteken és szombaton is színvonalas produkcióval hívták fel az emberek figyelmét a Magyar sátorra. A Stadtfesten már a Marcaliból érkező delegáció is részt vett. Vasárnap azonban elérkezett a könnyes búcsú ideje. Sajnos ismét lejárt az a bizonyos felejthetetlen két hét, amit Künzelsauban töltöttünk. 9-kor elindultunk második otthonunkból a szülővárosunkba, Marcaliba. Porsche múzeum Stuttgartban, amely 1976-ban nyílt meg. Mindenki élvezettel csodálta az autócsodákat Leróttam tiszteletemet Moscati, a „Szent Doktor” előtt sorozat Egy Erasmusos diák naplójából, 23. rész 5. ÁLLOMÁS: SORRENTO - NÁPOLY - RÓMA. Reggel Sorren- to felé vettük az irányt. A vasútállomásra igyekezve a Giuseppe Moscatis oltárra szerelt perselybe dobtam egy kis pénzt tiszteletem jeléül, és abban a reményben, hogy ezekből az adományokból tényleg a nélkülözők részesülnek. Ki is volt Giuseppe Moscati?! 1880-ban született Benevento- ban, később édesapja munkája miatt Nápolyba költözött a család. Moscati itt végezte tanulmányait az egyetem orvostudományi karán. Életét a gyógyítás és a szegények segítése töltötte ki. Tulajdonképpen élete lett a halála, hiszen a sok munkával túlterhelte szervezetét és 47 évesen elhunyt. Halálhíre gyorsan terjedt, és már akkor a „Szent Doktorként” emlegették, noha csak 1987-ben avatták szentté. Először a köztévén vetített Giuseppe Moscati - A szeretet gyógyít című filmben találkoztam vele. Szívszorító történet. Ajánlom mindenkinek. Miután leróttam tiszteletemet Signor Moscati előtt, folytattuk az utat a Circumvesuviana vasútvonal felé, és közben fejenként egy sfogliatellét, ami nagyon finom nápolyi péksütemény, is beszereztünk. Á vonaton most nem volt tömeg, szerencsére. Sorren- toban egy igazi nyaraló övezetbe csöppentünk. Citromfák, külföldiek, tenger. A stamdok nagy része nagyon szépen kiépített, viA csodálatos Sorrento szont fizetős. De megéri, mert nagyon szép itt is a tenger. Itt is találkoztunk néhány helyi jóképűvel, akik, ahogy nagyjából minden olasz, jártak Magyarországon és/ vagy ismernek valakit, aki magyar. Szóval nagyon örültek nekünk. Aztán a napozás és fotóz- kodás után visszaigyekeztünk Nápolyba, hogy elérjük a vonatot, ami Rómába repít minket. Bettivel reggel fölkerekedtünk egy újabb Róma-járásra, másnap Lottikát meg Bettit kísértem a Vatikánig, mivel egy imát elmorzsoltam a legjuckóbb Juciért meg a záróvizsgájáért. Három barátnőm a hónap korábbi napjain megszerezte a diplomát és Juci is a diplomások világába lépett Az imamorzsolás után visz- szatértem Máriáimhoz, hogy támogassam a tanulásban. Ebédre egy nagyon finom tonhalas-mas- carpones-citromos gnocchit dobott össze ez a kis konyhatünci. Majd levezetésként elmentünk Chiara ruhájáért a tisztítóba, miközben elnyaltunk egy fagyit is. A ruhára vigyáztunk! Este, a vonatunk Firenze felé pöffögött. Eközben valahol a kontinens egy középső részén az olasz foci válogatott küzdött a döntőbe jutásért a németekkel, 2-1-es eredménnyel döntőbe focizták magukat. Az első gólt egyébként még a vonaton is bemondták. Aztán Firenzében belecsöppentünk az ünneplésbe. Az emberek dudáltak, sípoltak, és kiabáltak. Nagyon örültek a döntőnek. Én nem különben, bár a hosszú út után ezt kevésbé tudtam kimutatni, olyannyira, hogy meg is gyanúsítottak, hogy németek vagyunk. Na, aztán majd holnap néznek nagyokat, hogyan szurkolok én! Különben a német drukkereknek üzenem, lehet hogy gazdasági ügy ekben jártasabbak, de a foci tudománya a délieké. Ennyi volt Nagy Kirándulásom a kontrasztos Campania vidékén, ahol a luxussal tele zsúfolt Capri és a szeméttel tele szórt Nápoly, a falméretű plazma televízió és a házi oltár vígan él egymás mellett. ■ Kelemen Zsófia
