Somogyi Hírlap, 2013. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

2013-08-12 / 187. szám

2013, AUGUSZTUS 12., HÉTFŐ 13 ÉLETMÓD - TUDOMÁNY Közkeletű tévhitek a „kozmikus porszívókról” Távirányítás nanomagnesek segítségével csillagászat A széles körben elterjedt vélekedéssel ellentét­ben a fekete lyukak ugyanis csak nagyon közeli tárgyakat nyelnek el. Képzeljük el, vajon mi tör­ténne, ha egy azonos tömegű fekete lyukra cserélnénk a Napunkat, a naprendszerünk központját képező csillagot? Az égbolt szerkezetét tekintve semmi: bolygóink megtarta­nák eddig is befutott, örökölt pályájukat. Ennek ellenére régóta tartja magát az a tév­hit, hogy ezek a félelmetes kozmikus objektumok min­dent mohón magukba szip­pantanak a térben. Valójában egy különösen nagy tömegsűrűségű, kiégett csillag anyaga először any- nyira összesűrűsödik, hogy saját gravitációja alatt egyet­len pontba omlik össze - úgy­nevezett szingularitást hoz­va létre. Az űr azon régióját hívjuk fekete lyuknak, ahol a gravitáció elég erős ahhoz, hogy semmi ne szabadulhas­son ki a vonzása alól. Ennek mérete tehát a vi­szonylag kis középpontban található tömeggel van össze­függésben - ami által a kifelé gyakorolt hatásának a mezeje is változik. A Napunkkal meg­egyező tömegű fekete lyuk­nak például három kilométer lenne az átmérője - naprend­szerünk térbeli dimenzióit fi­gyelembe véve ez apróságnak számít (a Föld Naphoz mért távolsága például csaknem százötvenmillió kilométer). A fekete lyuk pedig csak akkor szippant magába bármit is, ha az átlépi a lyuk határát. Ilyen­kor viszont már a beeső fény sem szabadulhat. ■ A Yucatán holtainak titka régészet Szenzációs jégkorszaki leletek Mexikó víz alatti barlangjaiból Óriási barlangrendszer hú­zódik a Yucatán-félsziget alatt. Egy bűvárexpedíció az innen előkerülő jégkori embermaradványok titkai­ra igyekszik fényt deríteni A helyszín: egy türkizkék vízzel teli, tíz méter széles barlangjárat a mexikói Yuca- tán-félszigeten. A sztalaktitok- kal díszített falakon denevérek kucorognak. Összecsavarodott léggyökerek kúsznak az üve­ges mélység felé, amely a nap­sugarakat is elnyeli. Valahol ott, a sötétségben nyugszanak a halottak. Legalább kettő. „Szerencsés eset” - mondja Alejandro Terrazas. Nyomasztó a déli hőség, félresöpri az arcára telepedő szúnyogot, és megpróbál nyu­galmat erőltetni magára. A 43 éves Terrazas az Universidad Nációnál Autónoma de Méxi- co paleoantropológusa, s 1600 kilométert utazott a fővárosból az ország legkeletibb részébe, közel a karibi partokhoz, hogy biztonságba helyezze a lelete­ket. Hogy végre bizonyosságot nyerjen. Most azonban várakoznia kell, és ez idegessé teszi. Ter­razas, aki képes a halottakat is szóra bírni, és csontszilánkok­ból olvas ki életrajzokat, azt sze­retné megtudni, hogy éltek ezek az emberek, hogy haltak meg, és mikor. Szeretné megfejteni a történetet, mert az az övé is. Az emberiség egyik legna­gyobb kalandjáról van szó, az amerikai kontinens benépe­sítéséről. Ez az évezredekkel ezelőttre visszanyúló dráma még mindig rejt titkokat, és Terrazas csak a sztori végét ismeri: „Mi, az újkori amerika­iak a sor végén állunk - mond­új régészeti leletek bizonyít­ják, hogy Amerika benépesíté­sének története bonyolultabb, mint gondolták: 1. A "CLOVIS FIRST" ELMÉLET szerint az első telepesek jó 13000 évvel ezelőtt, Kanada gleccserei között jutottak el a mai USA területére 2. NAGYON VITATOTT: egy másik elképzelés szerint tengerjáró európaiak 20000 évvel ezelőtt ja. - De honnan származunk? És hogyan lettünk azzá, akik ma vagyunk?” A kérdésekre csak a halottak adhatnak választ, például az olyanok, amelyek ott a sötétben fekszenek. GPS-készülékével a kutató felméri a tisztást, jegyzetfüze­tébe felvázolja a barlangjárat körvonalait. Ezután kolléganő­jével, Carmen Rojasszal meg­beszéli az időbeosztást. A 36 éves Rojas víz alatti ré­gész, az Instituto Nációnál de Antropología e História szak­értője. A fullasztó trópusi leve­gő ellenére fekete, neoprénből keveredtek Spanyolország terü­letéről Észak-Amerikába 3. AZ ÚJ ELMÉLET: 15000 éwel ezelőtt Szibériából kenukkal a csendes-óceáni partvidék men­tén megkerülhették a gleccse­reket 4. VAGY ELŐSZÖR ÓCEÁNIAIAK érkeztek oldalhajós csóna­kokkal Amerikába? Ennek ed­dig kevés nyomát találták. A keltezés sok esetben vitatott készült csuklyás overallt visel, s a tisztás szélén már órák óta pakolja a sűrített levegős pa­lackokat, zseblámpákat, lég­zőkészülékeket. Öt segítővel Rojas megpróbálja felszínre hozni a nemrég felfedezett hol­tak csontjait. A terve meglehetősen me­rész. A járat ugyanis, amelyet 1994-ben fedeztek fel USA-beli barlangkutatók, és az egysze­rű The Pit (a Gödör) névre ke­reszteltek, sokkal mélyebbre nyúlik a föld belsejébe, mint az a felszínről sejthető. Az akna a cenotének nevezett, s ez eset­ben a világ egyik legnagyobb föld alatti, vízzel elárasztott barlangjának bejárata. Eddig több száz kilométernyi járatot és termet mértek fel, de a becs­lések szerint még több ezer kilométernyi barlangrendszer húzódik feltáratlanul a Yuca­tán-félsziget alatt. Senki sem tudja megmon­dani, mennyi ideje hevernek szétszórva a járat padlóján a csontok, és azt sem, hogy Rojas levegőtartaléka elég lesz-e. Részlet: A Geo magazin 2012/12. számából Négy elmélet Amerika benépesítéséről NANOTECHNOLÓGIA Arad Pralle kukacokat tanított meg tán­colni. Mindez gombnyomás­ra történik, mivel a Bufallói Egyetem kutatója mágneses mező segítségével irányítja a fonalférgeket. Ehhez a kísér­let előtt parányi, elektromág­neses hullámokra reagáló ve­vőegységeket ültetett a férgek idegsejtjeibe. Ha jelet kapnak, j a férgek természetellenesen hátrafelé kezdenek mozogni, amint lekapcsolják az impul­zust, újra a megszokott mó­don előre kúsznak. Következő lépésként Pralle egereken szeretné kipróbál­ni az eljárást, ha sikerrel jár, akár embereknél is működhet. A kísérlet fő célja azonban ter­mészetesen nem az élőlények távirányítása. Sokkal inkább egy új gyógyászati irányvonal alakulhat ki általa: a remények szerint vezetékek nélkül, mág­neses mezők segítségével jut­tathatók majd gyógyszerek cél­Az orvoslásban ez több játéknál irányosan a szervezetbe, vagy egyes szerveket lehetne irányí­tani - a szívritmusszabályzón messze túlmutatóan. A módszerrel akár egyes sejtek anyagcseréje is befolyá­solhatóvá válhat, elképzelhe­tő, hogy egy appen keresztül akár telefonunkról. Pralle-nak mindenestre már sikerült rá- | venni bizonyos sejtek pórusait, hogy jobban kinyíljanak vagy összezáródjanak, ezzel pedig | befolyásolható az ioncsere. Ár­talmatlan baktériumokat is be lehetne így vetni szállítóként, hogy mágneses mezőn keresz­tül irányítva célba juttassák a hatóanyagot, például egy rákos gócpontba. ■ Barátnők egymás kört ZOOLÓGIA A majomlány nőnemű társainál talál vigaszt A nőstény medvepáviánoknak (Papio ursinus) nincs könnyű dolga. Hímjeik folyamatosan parancsolgatnak és zajonga- nak, ha pedig nem tetszik ne­kik valami, egyszerűen fülön harapják nőstényüket. Emiatt egyes pávián lányok az azo­nos nemű társaknál keresnek vigaszt. Pontosabban közeli barát­nők kis csoportjánál, akik szeretettel viseltetnek egy­más iránt, amelynek egyik jele a gyengéd kurkászás is. Baráti körben ugyanis csök­ken a stressz szintje, s „jó tár­saságban” a nőstények tovább is élnek - mondja Róbert Se- yfarth, az Egyesült Államok Pennsylvaniai Egyetemének munkatársa. Ezáltal több utódot nevelnek fel, mint ke­vésbé szociális fajtársaik. A legjobban a tartós barátnő­trió működik: ebben a felál­lásban különösen alacsony a stressz-szint. ■ A majomhölgyek barátságait csak a fiú utódok provokációi zavarhatják meg A női barátságok más fő­emlősöknél is megfigyelhetők, ám gyakran rendkívül vissza­fogottak, és a kutatók számára nehezen felismerhetők. Sokáig társaságkerülőnek tartották a csimpánz (Pan troglodytes) nőstényeket is. Miközben a hímek egész nap a „haverjaik­kal” bolondoznak, a hölgyek többnyire csak szemkontak­tust tartanak fenn, vagy egy­másnak háttal ülnek. Á kap­csolat viszont gyakran egész életükön át kitart. A barátnők azonban nem­ritkán lojalitási konfliktusok­ba kerülnek. Már a főemlős­kutató, Jane Goodall is beszá­molt fő művében, az 1986-ban megjelent Gombé csimpánzai­ban arról, milyen zavarok lép­hetnek fel a nőstények baráti kapcsolataiban, ha egyikük felcseperedő fia provokálja a társat. ■ jhásteknösóK Kedves Olvasónk! Amennyiben további, hasonlóan érdekes írásokra is kíváncsi, rendelje meg a GEO magazin egy darab ingyenes példányát! A jelentkezes után a lapot egy héten belül eljuttatjuk önhöz. Az ajánlat ^ a készlet erejéig érvényes. ^ JBS-—«• Regisztráljon a www.aslapok.hu/geoproba weboldalon _____________2013. augusztus 14-ig_____________ va gy hívja a (06-40) 510-510-es telefonszámot 2013. augusztus 14-ig, 8-17 óra között! Az akció 2013. augusztus 14-ig, csak belföldi kézbesítés esetén érvényes. Próbaolvasásra csak azok jelentkezhetnek, akiknek a jelentkezést megelőző 3 hónapon belül a megadott előfizetői személyes adatokkal és/vagy előfizetési címen nem volt érvényes előfizetése, illetve próbaolvasása. Az akció keretében 2013/1. lapszámot postázzuk. Az előfizetésre és adatkezelésre vonatkozó információkat az Előfizetői Üzletszabályzatban találja a wvm.axelspringer.hu/elofizetesek oldalon. Akciókód: 2422 »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom