Somogyi Hírlap, 2013. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
2013-08-09 / 185. szám
2013. AUGUSZTUS 9., PÉNTEK SAJTÓ ES TANULÁS 15 Holland fapapucsban magyar földön cserediákok így válunk egyszerre magyarabbá, európaibbá és egyben emberibbé Utazás a tulipánok földjére című írásomban már beszámoltam a fonyódi Mátyás Király Gimnázium két tanára, Szilasi Gábor tanár úr és Perényi Nóra tanárnő által 2012 novemberében megszervezett hollandiai utazásunkról. Lássuk az újabb fejleményeket! Tóth Rebeka 11.B, fonyódi Máttyás Király gimnázium 2013. április 17-én a csereprogramban résztvevő holland diákok Magyarországra látogattak. A budapesti reptérről érkező vendégeinket nagy izgalommal vártuk, hiszen november óta nem találkoztunk új barátainkkal. Mivel Hollandiában remek programokat biztosítottak nekünk, így jó házigazdákhoz méltóan igyekeztünk ezt viszonozni. Az első nap ellátogattunk a somogyvári bencés apátság romjaihoz, megleshettük a tojáspatkolás rejtelmeit, majd a Katica tanyán újra élhettük gyermekkorunkat, végezetül Kaposváron a Virágfürdő kényeztetését élvezhettük. Pénteken a Mátyás Király Gimnáziumban tanítottuk barátainkat magyar nyelvre, énekre, valamint a Fonyód ralin vettünk részt, amely remek kirándulást jelentett a városban. Holland vendégeinknek kifejezetten tetszett a fűszeres magyar konyha, a napsütötte meleg időjárás és a somogyi dombvidék változatos hangulata. A hétvége első napját mindenki a „családjáHolland népviselet. Ezek az ifjú hölgyek évekkel ezelőtt jártak Somogybán, de láthatóan ők is jól érezték magukat val” töltötte. Volt, aki a Balaton parton kirándult, más Pécsre vagy Pestre utazott diákjával. Vasárnap áthajókáztunk Badacsonyba, és nagy erőfeszítések árán a hegyet is megmász- tuk, a délutánt a balatoni tájban gyönyörködve töltöttük el. Hétfőn Keszthelyen a Festetics kastélyt látogattuk meg, valamint megtekintettük a Balaton Múzeumot, hogy vendégeink megismerjék „Magyarország tengerének” történetét. Az ebédidőt a Kis-Balatonnál töltöttük el. Az utolsó nap Siófokon az élményfürdőben pihenhettünk és szórakozhattunk. Estére búcsúvacsorával és közös játékokkal készültünk. Szerdán kora reggel felkísértük őket Budapestre, de még a reptér előtt a Parlamentbe nyerhettünk betekintést, és a Váci utca luxusát élvezhettük ki. Egy hét elteltével búcsút kellett vennünk holland barátainktól, de tartjuk az interneten a kapcsolatot, és remélhetőleg hamarosan újra találkozhatunk. Kiemelten fontosnak tartom az iskolák közötti cserediák programokat, nemcsak azért, mert új barátokra találhatunk, és számtalan élménynyel lehetünk gazdagabbak, hanem azért is, mert közvetlenebb és élőbb módon betekintést nyerhetünk egy másik ország életébe. Ez nélkülözhetetlen az együttérzés kialakításában. így válunk egyszerre magyarabbá, európaibbá és egyben emberibbé is. Egy magyar lány szerelembe esett Nápollyal sorozat Egy erasmusos diák naplójából, 20. rész 2. ÁLLOMÁS: 2012. JÚNIUS 23. SZOMBAT, NÁPOLY Szombat reggel néhány napra búcsút mondtunk a Városnak és Mariannák is, aki azzal az útra- valóval látott el minket, hogy 3 nap múlva 3 színárnyalattal barnábban vár minket vissza. A vonatát egészen kellemes volt. Úti- társainkat tekintve sem panaszkodhattunk. Egy rastafari fiú, egy vörös hajú, nagyon fehér bőrű, bikinit és bokacsizmát viselő lányka, három katona, egy olasz nagyika, egy olasz nagyon tára fiú és egy fiatal német pár utazott velünk Campania székhelye felé. Aztán megérkeztünk. Köszöntöttek minket a romos, szinte gettót idéző kis házacskák, majd a luxust szimbolizáló szinte-fel- hőkarcoló szállodák is. A vasútállomás igen szép hely, így aztán kezdtem is puffogni, hogy a média megint eltúlozza a nápolyi szemetet. Aztán kiléptünk a vasútállomás ajtaján, és a melegen kívül, a valóság is mellbe vágott. Rendezetlen káosz és hatalmas szemétdombok. A következő mondatot csak erős ideg- zetűek olvassák el, aki nem az, az hagyja ki és a következő utáni mondattól folytassa az olvasást. Ahogy a szállás felé igyekeztünk az egyik szemétkupac mellett még kettő, Napon aszott és kilapult patkányka tetemébe is belebotlottunk. Nápoly az a város, ahol együtt él a luxus és a nyomor. A luxus is csak a turisták miatt van, illetve azon néhány ember miatt, akik a középosztályba tartoznak, és valamiért Nápolyban élnek. A nyomort meg úgy kell elképzelni, hogy a hajléktalant és a nem hajléktalant az választja el, hogy az egyiknek van egy nagyon pici, adott esetben vakolat nélküli kis kuckója a másiknak még az sincs. Amúgy egyformán piszkosak és éhesek. A középosztályt rövid tapasztalatom alapján három + 1 részre lehet fölosztani. Alsó középosztály, akik a putri és a szebb részek határán élnek, a lakásaik viszonylag szépek, nem éheznek, van egy hatalmas, az egész falat elfoglaló plazma TV-jük, nem alkalmi, de főként kétkezi szakmunkás munkából élnek és rendes ruhákban járnak. Középosztály közepén lévők a legmenőbb részek és az alsó középosztály közötti területen élnek egészen pofás kislakásokban, közel a központhoz, általunk is elfogadhatónak tartott körülmények között. A felső középosztály nagyon vékony, így aztán nem sikerült any- nyira beható képet alkotnom róla, de a legfontosabbat azért sikerült levonnom: kevesen vannak. A + 1 kategória pedig azon elszánt, általam kicsit bolondosnak tartott külföldiek, akik beleszerettek a városba. Ilyen a hosTipikus nápolyi utcaklép telünkben dolgozó egyik alkalmazott is, aki magyar. Egy magyar lány, aki szerelembe esett Nápollyal, és egyszerre lecserélte Veszprémet Campania fővárosára. Ennek már két éve, de azt mondja, hogy nagyon szeret itt élni. Neki ez az igazi Olaszország. Nem vagyunk egyformák, és tényleg látszik rajta, hogy élvezi a nápolyi létet. Na, de vissza a főszálhoz. Szóval most éppen a hostel felé igyekszünk a szemétkupacokon keresztül és remegünk, hogy eltűnik valamink, de közben nagyon jót kacagunk, hogy nem semmi ez a rendezetlenség. Aztán megáll csak úgy egy robogós fiú meg a barátnője - Betti szerint anyukája - hogy mit keresünk, mert segítenek eligazodni. Aztán még egy másik muksó is odajön, hogy ő is segít. így aztán megtudjuk, hogy a második pizzázó utáni első utcácskában kell lefordulnunk, ami a térképünkön nincs is rajta, de nyugodjunk meg, létezik. így ebben a tudatban bandukoltunk tovább, és tényleg meglesz az utca, aztán egy kanyar az utcában, ahol áll egy oltár Giusep- pe Moscati doktor tiszteletének adózva. Róla később írok kicsit bővebben. A hostel egy bérház néhány lakásából lett kialakítva, így a 3-4 szintes ház egyik egész szintjét elfoglalja; a fölsőbb szinteken pedig egy hotelke van állítólag, alul meg néhány magán lakás, amelyekből az egyikben kakast és tyúkokat tartanak. Nem viccelek! Minden reggel tisztán lehetett hallani, hogy ott teszik a bajt. A kakas kukorékol, a tyúkok meg kotkodácsolnak. Kuko- ri és Kotkodái is ott élnek a lakásban. A hotelben szerencsére nem voltak állatok, csak egy nagyon kedves takarítónő és egy jópofa recepciós fiú, na meg Mario, aki éppen hozta a kávét a recepciós fiúnak, mikor betoppantunk. Ha valaki Nápolyba jön és hősiéiben szeretne lakni, akkor néhány napra teljesen elfogadható hely ez, ahol mi is aludtunk. Miután lepakoltuk a motyónkat, elindultunk fölfedezni a várost meg a kikötőt, ahonnan Capriba indul a komp. Visszatérve a hos- telbe fejenként kettő fájós láb, egy Pompeibe szóló napi jegy és egy Sorrentoba oda-vissza szóló jegy birtokában nyugovóra tértünk egy alapos fürdés után. ■ Kelemen Zsófia A magányos lovas kikapcsolódás Ha egy kis nyáresti filmezésre vágysz, természetesen könnyed szórakozásra, no és szereted a vadnyugati történetek és azt sem bánod, ha a jó menetrendszerűen győz a rossz fellett, akkor nézd meg A magányos lovas című filmet. Talán johnny Depp - aki a tinik szívébe lopta magát A Karib tenger kalózaiban - játéka is hozzájárul a jókedvedhez. Ez ugyanis egy izgalmas akcióval és sok humorral fűszerezett kalandfilm, amelyben a hírhedt maszkos hőst, friss mai szemlélettel keltik életre a film alkotói. Tonto, az amerikai bennszülött lélek- harcos (Johnny Depp) számba veszi a korábban elmondat- lan történeteket, amelyek a törvény emberét, John Reidet (Armie Hammer) az igazság jelképévé tették, miközben a nézők, mintha nagy meglepetések és humoros zsörtölődé- sek elszabadult vonatán ülnének, szemtanúi lehetnek annak, ahogy a két valószínűtlen hős megtanul együtt dolgozni a kapzsiság és a korrupció elleni küzdelmük során. Az oldalt szerkesztette: Gáldonyi Magdolna Telefon: 82/528-151 E-mail: magdolna.galdonyi@axelspringer.hu írjatok!
