Somogyi Hírlap, 2013. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

2013-08-09 / 185. szám

2013. AUGUSZTUS 9., PÉNTEK SAJTÓ ES TANULÁS 15 Holland fapapucsban magyar földön cserediákok így válunk egyszerre magyarabbá, európaibbá és egyben emberibbé Utazás a tulipánok földjére című írásomban már be­számoltam a fonyódi Mátyás Király Gimnázium két taná­ra, Szilasi Gábor tanár úr és Perényi Nóra tanárnő által 2012 novemberében meg­szervezett hollandiai uta­zásunkról. Lássuk az újabb fejleményeket! Tóth Rebeka 11.B, fonyódi Máttyás Király gimnázium 2013. április 17-én a csereprog­ramban résztvevő holland di­ákok Magyarországra látogat­tak. A budapesti reptérről ér­kező vendégeinket nagy izga­lommal vártuk, hiszen novem­ber óta nem találkoztunk új ba­rátainkkal. Mivel Hollandiában remek programokat biztosítot­tak nekünk, így jó házigazdák­hoz méltóan igyekeztünk ezt viszonozni. Az első nap elláto­gattunk a somogyvári bencés apátság romjaihoz, megleshet­tük a tojáspatkolás rejtelmeit, majd a Katica tanyán újra élhet­tük gyermekkorunkat, végeze­tül Kaposváron a Virágfürdő kényeztetését élvezhettük. Pén­teken a Mátyás Király Gimná­ziumban tanítottuk barátain­kat magyar nyelvre, énekre, va­lamint a Fonyód ralin vettünk részt, amely remek kirándulást jelentett a városban. Holland vendégeinknek kifejezetten tet­szett a fűszeres magyar kony­ha, a napsütötte meleg időjárás és a somogyi dombvidék válto­zatos hangulata. A hétvége el­ső napját mindenki a „családjá­Holland népviselet. Ezek az ifjú hölgyek évekkel ezelőtt jártak Somogybán, de láthatóan ők is jól érezték magukat val” töltötte. Volt, aki a Balaton parton kirándult, más Pécsre vagy Pestre utazott diákjával. Vasárnap áthajókáztunk Ba­dacsonyba, és nagy erőfeszíté­sek árán a hegyet is megmász- tuk, a délutánt a balatoni tájban gyönyörködve töltöttük el. Hét­főn Keszthelyen a Festetics kas­télyt látogattuk meg, valamint megtekintettük a Balaton Mú­zeumot, hogy vendégeink meg­ismerjék „Magyarország ten­gerének” történetét. Az ebéd­időt a Kis-Balatonnál töltöttük el. Az utolsó nap Siófokon az él­ményfürdőben pihenhettünk és szórakozhattunk. Estére bú­csúvacsorával és közös játékok­kal készültünk. Szerdán kora reggel felkísértük őket Buda­pestre, de még a reptér előtt a Parlamentbe nyerhettünk bete­kintést, és a Váci utca luxusát élvezhettük ki. Egy hét eltelté­vel búcsút kellett vennünk hol­land barátainktól, de tartjuk az interneten a kapcsolatot, és re­mélhetőleg hamarosan újra ta­lálkozhatunk. Kiemelten fontosnak tar­tom az iskolák közötti csere­diák programokat, nemcsak azért, mert új barátokra talál­hatunk, és számtalan élmény­nyel lehetünk gazdagabbak, hanem azért is, mert közvetle­nebb és élőbb módon betekin­tést nyerhetünk egy másik or­szág életébe. Ez nélkülözhetet­len az együttérzés kialakításá­ban. így válunk egyszerre ma­gyarabbá, európaibbá és egy­ben emberibbé is. Egy magyar lány szerelembe esett Nápollyal sorozat Egy erasmusos diák naplójából, 20. rész 2. ÁLLOMÁS: 2012. JÚNIUS 23. SZOMBAT, NÁPOLY Szombat reggel néhány napra búcsút mondtunk a Városnak és Mariannák is, aki azzal az útra- valóval látott el minket, hogy 3 nap múlva 3 színárnyalattal bar­nábban vár minket vissza. A vo­natát egészen kellemes volt. Úti- társainkat tekintve sem panasz­kodhattunk. Egy rastafari fiú, egy vörös hajú, nagyon fehér bő­rű, bikinit és bokacsizmát viselő lányka, három katona, egy olasz nagyika, egy olasz nagyon tára fiú és egy fiatal német pár uta­zott velünk Campania székhe­lye felé. Aztán megérkeztünk. Köszön­töttek minket a romos, szinte gettót idéző kis házacskák, majd a luxust szimbolizáló szinte-fel- hőkarcoló szállodák is. A vasút­állomás igen szép hely, így az­tán kezdtem is puffogni, hogy a média megint eltúlozza a ná­polyi szemetet. Aztán kiléptünk a vasútállomás ajtaján, és a me­legen kívül, a valóság is mellbe vágott. Rendezetlen káosz és ha­talmas szemétdombok. A követ­kező mondatot csak erős ideg- zetűek olvassák el, aki nem az, az hagyja ki és a következő utá­ni mondattól folytassa az olva­sást. Ahogy a szállás felé igye­keztünk az egyik szemétkupac mellett még kettő, Napon aszott és kilapult patkányka tetemébe is belebotlottunk. Nápoly az a város, ahol együtt él a luxus és a nyomor. A luxus is csak a turisták miatt van, illetve azon néhány ember miatt, akik a középosztályba tartoznak, és valamiért Nápolyban élnek. A nyomort meg úgy kell elképzel­ni, hogy a hajléktalant és a nem hajléktalant az választja el, hogy az egyiknek van egy nagyon pi­ci, adott esetben vakolat nélküli kis kuckója a másiknak még az sincs. Amúgy egyformán piszko­sak és éhesek. A középosztályt rövid tapasztalatom alapján há­rom + 1 részre lehet fölosztani. Alsó középosztály, akik a put­ri és a szebb részek határán él­nek, a lakásaik viszonylag szé­pek, nem éheznek, van egy ha­talmas, az egész falat elfogla­ló plazma TV-jük, nem alkal­mi, de főként kétkezi szakmun­kás munkából élnek és rendes ruhákban járnak. Középosztály közepén lévők a legmenőbb ré­szek és az alsó középosztály kö­zötti területen élnek egészen po­fás kislakásokban, közel a köz­ponthoz, általunk is elfogadható­nak tartott körülmények között. A felső középosztály nagyon vé­kony, így aztán nem sikerült any- nyira beható képet alkotnom ró­la, de a legfontosabbat azért si­került levonnom: kevesen van­nak. A + 1 kategória pedig azon elszánt, általam kicsit bolondos­nak tartott külföldiek, akik bele­szerettek a városba. Ilyen a hos­Tipikus nápolyi utcaklép telünkben dolgozó egyik alkal­mazott is, aki magyar. Egy ma­gyar lány, aki szerelembe esett Nápollyal, és egyszerre lecserél­te Veszprémet Campania fővá­rosára. Ennek már két éve, de azt mondja, hogy nagyon szeret itt élni. Neki ez az igazi Olaszor­szág. Nem vagyunk egyformák, és tényleg látszik rajta, hogy él­vezi a nápolyi létet. Na, de vissza a főszálhoz. Szóval most éppen a hostel felé igyekszünk a szemétkupacokon keresztül és remegünk, hogy el­tűnik valamink, de közben na­gyon jót kacagunk, hogy nem semmi ez a rendezetlenség. Az­tán megáll csak úgy egy robogós fiú meg a barátnője - Betti sze­rint anyukája - hogy mit kere­sünk, mert segítenek eligazod­ni. Aztán még egy másik muk­só is odajön, hogy ő is segít. így aztán megtudjuk, hogy a máso­dik pizzázó utáni első utcácská­ban kell lefordulnunk, ami a tér­képünkön nincs is rajta, de nyu­godjunk meg, létezik. így ebben a tudatban bandukoltunk to­vább, és tényleg meglesz az ut­ca, aztán egy kanyar az utcá­ban, ahol áll egy oltár Giusep- pe Moscati doktor tiszteletének adózva. Róla később írok kicsit bővebben. A hostel egy bérház néhány la­kásából lett kialakítva, így a 3-4 szintes ház egyik egész szintjét elfoglalja; a fölsőbb szinteken pedig egy hotelke van állítólag, alul meg néhány magán lakás, amelyekből az egyikben kakast és tyúkokat tartanak. Nem vic­celek! Minden reggel tisztán le­hetett hallani, hogy ott teszik a bajt. A kakas kukorékol, a tyú­kok meg kotkodácsolnak. Kuko- ri és Kotkodái is ott élnek a la­kásban. A hotelben szerencsére nem voltak állatok, csak egy nagyon kedves takarítónő és egy jópofa recepciós fiú, na meg Mario, aki éppen hozta a kávét a recepci­ós fiúnak, mikor betoppantunk. Ha valaki Nápolyba jön és hős­iéiben szeretne lakni, akkor né­hány napra teljesen elfogadha­tó hely ez, ahol mi is aludtunk. Miután lepakoltuk a motyónkat, elindultunk fölfedezni a várost meg a kikötőt, ahonnan Capriba indul a komp. Visszatérve a hos- telbe fejenként kettő fájós láb, egy Pompeibe szóló napi jegy és egy Sorrentoba oda-vissza szóló jegy birtokában nyugovóra tér­tünk egy alapos fürdés után. ■ Kelemen Zsófia A magányos lovas kikapcsolódás Ha egy kis nyáresti filmezésre vágysz, természetesen könnyed szóra­kozásra, no és szereted a vad­nyugati történetek és azt sem bánod, ha a jó menetrendsze­rűen győz a rossz fellett, ak­kor nézd meg A magányos lo­vas című filmet. Talán johnny Depp - aki a tinik szívébe lopta magát A Karib tenger kalózaiban - játéka is hozzá­járul a jókedvedhez. Ez ugyanis egy izgalmas akcióval és sok humorral fű­szerezett kalandfilm, amely­ben a hírhedt maszkos hőst, friss mai szemlélettel keltik életre a film alkotói. Tonto, az amerikai bennszülött lélek- harcos (Johnny Depp) számba veszi a korábban elmondat- lan történeteket, amelyek a törvény emberét, John Reidet (Armie Hammer) az igazság jelképévé tették, miközben a nézők, mintha nagy meglepe­tések és humoros zsörtölődé- sek elszabadult vonatán ülné­nek, szemtanúi lehetnek an­nak, ahogy a két valószínűt­len hős megtanul együtt dol­gozni a kapzsiság és a korrup­ció elleni küzdelmük során. Az oldalt szerkesztette: Gáldonyi Magdolna Telefon: 82/528-151 E-mail: magdolna.galdonyi@axelspringer.hu írjatok!

Next

/
Oldalképek
Tartalom