Somogyi Hírlap, 2013. július (24. évfolyam, 151-177. szám)
2013-07-15 / 163. szám
2013. JÚLIUS 15., HÉTFŐ 5 MEGYEI KÖRKÉP A kerékpárút fontosabb Szántódnak, mint a békaátjáró Kovács Hippolyt, riszáló Télapó kultkikötő Ősbemutató Kulkával, Csákányival, cukrozott pezsgővel és brokkolival ► Folytatás az 1. oldalról A fellebbezés nyomán azonban az országos környezetvédelmi főfelügyelőség úgy határozott: azzal, hogy kerékpárút épül a rendezetlen, sokak (kerékpárosok gyalogosok, traktorok) által használt földút helyett, éppen hogy rendezettebb körülmények teremtődnek. Bizonyos szakaszonként átjárók épülnek a hüllőknek, békáknak, a bringáidat pedig csupán gyalogosok és kerékpárosok használhatják majd. A fő akadály tehát szerencsére elhárult. Százhúsz millió forint elnyert pályázati támogatás áll rendelkezésre a beruházáshoz. A tihanyi-révig elkészült már az a kerékpárút, mely a déli parton folytatódva, az Európa ■ Gyors közbeszerzési eljár rás esetén akár a jövő nyárra elkészülhet a tervezett út, lendíthet a bringáé turizmuson Nostra díjas majorságot megcélozva sokat lendíthet a balatoni bringás turizmuson. Egyes szakhatósági engedélyek idő közben, a környezetvédelmi szerv közbeszólása miatt lejártak, ezeket újra be kell szerezni a szántódi önkormányzatnak, s ha megkapják az építési engedélyt, gyors közbeszerzési eljárás esetén akár a jövő nyárra elkészülhet az út. Vizvári Attila polgármester azt szeretné, ha a mélyebben fekvő Brety- tyó területén már a tél előtt megépíthetnék, s akkor tavaszra már csak a két, szárazabb vége maradna. Korábban megírtuk: állatvédők őzgidatetemet szedtek ki egy vízzel telt, csaknem két méter mély aknából, az elmúlt években elmondásuk szerint számos tetemet, rókát, békát, gyíkot emeltek ki a vízóraaknákból. A Natura 2000-es oltalom alá tartozó Brettyó szomszédságában lévő területet, a hajdani zamárdi autósmozit felparcellázták, de annyira vizes a talaj, hogy építkezni nem lehet rajta, ezért semmit sem kezdtek vele a tulajdonosok, csak a vízóraaknák készültek el. E terület tőszomszédságában visz majd az új bringaút. ■ F. 1. Sejtettük, hogy szinte semmi sem lesz a helyén (mi több, magam például kifejezetten arra voltam kíváncsi, hogy mi jön elő Mohácsiék boszorkánykonyhájából), j és persze nem is volt, már ha a legtöbbek által ismert klasszikust, a Hyppolit, a lakáj című Kabos, Csortos- féle filmváltozatot vesszük alapul. Fónai Imre De a Mohácsi testvérek sem ezt vették alapul, hanem az eredeti színdarabot. Az i-t és az y-t is felcserélték a lakáj, akarom mondani az inas nevében, mintha valóban csak utalni akarnának rá és egy | szokásosan mohácsis alcím- | mel is kiegészítették: „..avagy j a nagypolgári villa mellé jár az ezüst kiskanál.” Ősbemutató a balatonföldvá- ri Kultkikötőben - kis túlzással, hiszen a Belvárosi Színházban már megvolt a premierje az Orlai Produkciós Iroda és a Kultkikötő közös szerzeményének. Ám így is az újjászületése óta nyolcadik évadját kezdett földvári szabadtéri egyik idei kuriózuma ez, az érdeklődés is ennek megfelelő: a 950 székből legalább 900 foglalt. Kovács Hippolytot Kulka János játssza („Csak Hippolyt, ha kérhetem”, és nem lakáj, hanem inas), Schneidernét (született Kabáth Lujza, „de a há néma”) Csákányi Eszter, kevéssé húzónév tán a Schneider Jánost (és nem Mátyást) alakító Elek Ferenc, de ettől még kiváló, igaz, arról megoszlanak a vélemények a nézőtéren (hosz- szú a szünet, van idő megvitatni, alighanem éppen addig tart a pauza, míg el nem fogy a sor a kevés illemhely előtt), hogy nem zavaró-e a valóságos korkülönbség közte és Csákányi Eszter között, ráadásul ugye a szerepbéli lányuk, Terka is már huszonöt éves. A legeredetibb figura a civilben Kultkikötő-direktor Nagy Viktor és itt most nem hazabeszélünk. Makáts „negyven százalék” Lajost adja, a parlamenti képviselőt, a végén a nyakOsbemutató a Kultkikötőben. Ahogy megszokhattuk, a Mohácsi-féle előadás ismét tudott meglepetést okozni ékért betörő Télapó jelmezében, talán ez egyetlen alkalommal sok kicsit, amikor a „Télapó itt van”-ra riszálja magát, összességében azonban nekünk bejön, meg aztán egy nyáresti könnyed komédiába miért ne férhetne bele ez is. Mélyről a Rózsadombra felkapaszkodott, ódemokrata család, „ha már egyszer ideköltöztünk, ne tegyünk cukrot a pezsgőbe”, inti őket Terka lányuk, keressük közben végig, hogy Mohácsiék mely korba illesztették a történetet, kutatjuk az áthallásokat, aztán rájövünk, hogy alighanem kortalan a sztori; hagymát hagymával nincs, van viszont helyette brokkoli bőséggel. És bár Hippolyt Mohácsiék szerint a végére apaszerepet is kap, ugyanolyan csodatévő, mint a filmben. Áldásos tevékenysége folytán mindenki megtalálja a maga párját, s bár „még arra is képes, hogy a mohácsi vészt megnyerjük” (legalábbis a terepasztalon), egy valaminek az eltüntetésére nem, ami örök: a negyven százalék. Utcaszínház élőszobrokkal és korabeli fényképekkel; Balatonföldvár nevezetessége volt Bajor Gizi Élő szobrok a földvári utcán, háttérben korabeli fényképekkel bajor gizit földvári nevezetességnek titulálta egy 1943-as újság, a települést meg egy másik cikk a Balaton-part arisztokratájának. Százhúsz éve született Bajor Gizi, hajdani földvári nyaralója ma egy felszámolás alatt álló cég tulajdona. A hétvégén az egykori ünnepelt színésznő emlékéve apropóján először szervezett Utcaszínházi Fesztivált a kistérségi turisztikai egyesület, a helyi, történetesen éppen Bajor Giziről elnevezett közösségi ház, valamint a Kultkikötő. bajor Gizi különböző szerepekben - a korabeli fényképek előtt pantomimesekkel, élőszobrokkal fotózkodhattak a járókelők, a város több pontján színitársulatok adtak elő, a kicsiket sok más mellett frászkarika és kar- délrehányó várta. Fekete Tamás, a földvári kistérségi turisztikai egyesület alelnöke arra emlékeztetett: pályázati támogatás révén tudták színesebbé tenni a város programkínálatát; ez az a pályázat, melynek önerejét a helyi TDM-tag vállalkozások adták össze. Holovits Huba földvári polgármester pedig - miután BánfalvyÁgi, a szintén a városhoz kötődő színművész Bajor Gizi leveleiből olvasott föl - azt hangsúlyozta a megnyitón: minden balatoni település programokkal csábít, de csak kevés tudja megtenni, hogy ehhez a helyi történelemből tud meríteni. - Míg a két háború közötti újságok Balatonföldvárt a Balaton királynőjének írták le, Bajor Gizi a húszas-harmincas évek magyar színjátszásának volt a királynője - így Holovits. - Pályája politikai korszakokat is átölelt: 1948-ban elsőként kapott Kos- suth-díjat. A POLGÁRMESTERTŐL tudjuk, hogy az önkormányzat ameny- nyiben lehetősége lenne rá, nem zárkózna el a színésznő hajdani nyaralójának megszerzésétől, már csak a helyi hagyományok őrzése miatt sem. „FÖLDVÁR NEVEZETESSÉGE, büszkesége és ingatlantulajdonosa Bajor Gizi. A művésznő teljesen visszavonultan él - írja egy lap 1943-ban, majd rátér a nyár egyik nevezetes földvári esetére, arra, amikor Murád Lili, egy másik ünnepelt színésznő „ teljes séta-adjusztirungban” beleesett a Balatonba. „Most tanul vitorlázni. Óriási tábor nézte a mentési akciót - a csónakot kellett menteni, Lili kiúszott -, főleg hogy a habokban csendesen vetkőzni kezdett.” „aki a pesti mondén társaságban számít, annak szinte kötelessége, hogy megjelenjen itt és részt vegyen a zajló társasági életben. Az ebédhez fogható rosszat azonban egyetlen balatoni fürdőhely éttermében sem lehet kapni. Földváron minden nő sikkes és elegáns akar lenni. Földvár szépei: Réthly Antalné, Lednitzky Anikó" - számol be a korabeli cikk, aminek az a címe: Ez Földvár. Fónai Imre M^fakult ünnep, me^oipott dicsőség a somt^yi vasutasnapon ünnep Valaha irigyelt, megbecsült szakmának számított, generációk kötődtek a vasúthoz, ma viszont sokan lenézik őket ► Folytatás az 1. oldalról Hatvankét éve ünnepelték először idehaza a vasutasnapot: 1951-től augusztus, 1961-től július második vasárnapja a szakma ünnepe. A Máv az idén hét csomópontban szervezett ünnepségeket, a végeken, a városi és falusi állomásokon azonban nem sok nyomát láttuk, hogy különleges napra ébredtek a vasutasok. - Dolgozunk, mint máskor - felelte a kaposvári vasútállomás egyik dolgozója. - Nagykanizsán és Pécsen volt céges ünnep, nálunk azonban semmiben sem más ez a nap, mint egy átlagos hétköznap. Á vasutasok legalább tudták, hivatalosan ezen a hétvégén magukat kellene ünVonatok kicsiben az állomáson nepelniük, ám a szerelvényekre váró utasok közül senki sem tudta megmondani, miért különleges július második vasárnapja. - Es a helyükben biztos nem ünnepelnék - jegyezte meg Kovács András, amikor meghallotta a választ. - Elég csak körülnézni ezen az állomáson, teljesen lehangoló az egész. A vasútról az emberek mostanában mindig csak rosszat hallanak: a vonatok koszosak, késnek, télen nincs fűtés, nyáron megrohad az ember a melegtől, a vécék bűzlenek, s bizony a személyzet sem mindig a legtökéletesebb.- Na, akkor mit ünnepeljünk? - kérdezett vissza egy a pályán dolgozó kaposvári vasutas. - Régen családon belül generációk kötődtek a vasúthoz, apáról fiúra szállt a hivatás, megbecsült, nyugdíjas szakmának számított a vasútnál dolgozni. Ma viszont... Az idősebbeknek az önbecsülése még megmaradt, de a fiataloknál már nincs meg ez a kötődés. Az emberek többsége ma már lenézi a vasutast, a jegyvizsgálókkal úgy beszélnek, mint a kutyával. Nem csoda, hogy egy idő után belefásulnak az egészbe. A kritika is érthető, régen sokkal jobb körülmények várták az utasokat. Éppen a vasút régi, dicsőséges időszakával akarta megismertetni a nagyközönséget az ünnepen a kaposvári Verebély László Vas- úttörténeti Egyesület, mely a jeles napon vasúttörténeti és -mo- dellkiállítással várta az érdeklődőket. A felújított tüskevári állomáson terepasztalokon zakatoltak a vonatok, s a vitrinekből megannyi ritkaság mutatta be a vasút somogyi történetét. Külön falrész emlékezett például a legendás Nohab mozdonyokra, melyek 1963-tól 37 éven keresztül járták a megye pályáit, de akit érdekelt, belepillanthatott az ötvenes és hatvanas évek menetrendjeibe - benne az 1976- ban megszűnt Kaposvár-Sziget- vár, a három évvel később felszámolt Kaposvár-Barcs vonallal -, s jegyáraiba is. Egy 1962-es kis könyvből például kiderült, egy nyári hétvégén 31 forint 20 fillérét retúr megjárhatta az ember Fonyódot - ma ugyanezért 2240 forintot kell leszurkolni.- És nemcsak az ár változott -mondta Kemenczi Róbert, az egyesület elnöke -, hanem a színvonal is. És a vasút megítélése. Az ötvenes-hetvenes években az emberek életében mindennaposnak számított, hogy vonatra üljenek, sok család máshogy nem is tudott volna utazni. Mára viszont a többség az autót választja. Ami, ha a régi és az új menetrendre pillantunk, valahol érthető: a hetvenes években az 53 kilométert Fonyódig 46 perc alatt tette meg a vonat, ma ugyanehhez jellemzően 93 percre van szükség... avas András
