Somogyi Hírlap, 2013. június (24. évfolyam, 126-150. szám)

2013-06-07 / 131. szám

2013. JÚNIUS 7., PÉNTEK HORGASZAT&VADASZAT 15 Könyvek nyitották szemét a természetre környezetvédelem Több Laci bácsira volna szükség, akik jó példával szolgálnak a gyermekeknek Határtalan lehetőségeket kaptam az élettől. Nem csak a nagyapától örökölt erdé­lyi-kárpáti vadász vér moz­gatta ifjú éveimben a fantá­ziámat, hanem az is, hogy olyan környezetbe születtem bele, ahol körülöttem erdé­szek és vadászok éltek. Ehhez még hozzájárult gyerek­kori megbetegedésem is, amely hosszú időre ágyhoz kötött. Sze­rencsére szüleim és a baráta­im jóvoltából kaptam az ágyam mellé egy halom természetről íródott könyvet. Alig ismerve a betűket, elkezdtem olvasgat­ni, ha lassan is ment az elején. Lehettem olyan hét-nyolc éves. Mintha a sötét szobában felkap­csolták volna a villanyt, vagy ki­tárták volna ajtót-ablakot, hogy bejöjjön a fény. Valószínű, ezzel sorsom is eldőlt. A szomszédban lakó Laci bácsi, aki csak úgy „véletlenül” vadász volt, vitt először magával az er­dőre, egy kis sétára. A követke­ző lépése az volt, hogy megen­gedte, szemezgethessek a gaz­dag vadászkönyvtárában. Ettől fogva a vásott kölyök, mint ami­lyen én is voltam, beletemetkez­tem a könyvekbe és máról hol­napra, „kezelhető” kamasz let­tem. A nyári délutánokat a hű­vös szobában töltöttem Laci bá- csiéknál, mert a könyveket nem adta kölcsön, csak ott olvashat­tam azokat. A gondolkodásomat, érdek­lődésemét lassan kitöltötte a természet megismerése és va­dászat világa, amelyre ezek a könyvek hívták fel a figyelme­met, és természetesen a kalan­dok, amelyre minden fiúnak szüksége lehet ebben a korszak­ban. A természetben, amiről ol­vastam, ezután minden érzékel­hető, tapintható lett. Jó szaga volt a földnek, illata a virágoknak, a száradó szénának, még a lócit­romnak és a tehénlepénynek is. Igaz, a bogarak csíptek, a tövi­sek szúrtak, de kézzel fogható lett a kék ég, és a madarak haj­ti a vadászattal kapcsolatos dol­gokat! Hozzá kell, hogy fűzzem, nem tudom, honnan van ez a lel­kesedés, mert a családban senki sem űzi ezt a mesterséget. Közel lakunk a természethez és már most tudom, hogy fiamnak ez a lelkesedése örök marad és azt is tudom, hogy mi, szülők ebben nagyrészt tovább segíthetjük!” Meg kell fognunk a kezet, amely tétován keresi a támaszt, hogy vezessük, irányítsuk, aki ezt igényli. Ezzel azt hiszem, mindnyájan így vagyunk, akik elértek egy bizonyos kort, látva, hogy hova vezet ez a mai csaló­ka, szemfényvesztő világ. Azt már viszont nehéz tuda­tosítanom a jövő generációban, hogy egy igaz ember nem azért vadászik, hogy szobája falát te­leaggassa rekordtrófeákkal. Le­gyünk része a környezetünk­nek, simuljunk bele a termé­szetbe anélkül, hogy kárt okoz­nánk benne. Örülök, hogy saját gyerekeimnek eszükbe se ju­tott, hogy szipózzanak, drogoz- zanak, hanem arra vártak egész héten, hogy mikor lesz már hét­vége, és mehetünk az erdőbe, az újvárfalvai vadászházba. Ha nem is lettek vadászok, de tisz­ta képük van a természetről, annak összefüggéseiről. Nyár­időben hozták a barátokat, ba­rátnőket. Volt úgy, hogy tíz-ti­zenöt gyerek nyüzsgött körü­löttem. Csodaszép napok voltak ezek. És minden gyerekből jóra- valő, a természet iránt nyitott, kíváncsi szemű ember lett, aki­nek nem lehet már bemesélni, hogy az őzike a szarvas gyere­ke, és a farkas megeszi a nagy­mamát. Megtanulták, hogy a természetben rend van. Megta­nulták, hogy figyelni, csodálni kell a körülöttünk nyüzsgő vi­lágot, mert mi is szerves része vagyunk ennek, és szimbiózis­ban kell élnünk a természettel. Mert az nem biztos, hogy a ter­mészetnek szüksége van ránk, de nekünk biztosan szüksé­günk van a tiszta természetre. BOZÓKI LÁSZLÓ. BALATONFÖLDVÁR nali éneke. Az orgonabokor hó­dító illata beáradt a hűvös szo­bába és összekeveredett a tisz­ta lenvászon ágynemű kellemes szagával. Boldog falusi fiú vol­tam. Vasárnap délelőttönként Laci bácsi magával vitt erdőjáró kőr­útjára. Láttunk szarkát, varjút, egerészölyvet, ökörszemet, tö­visszúró gébicset," szajkót, sere­gélyt, néha egy karvalyt, héját. Egyszer meg egy galambot üldö­ző vándorsólymot Is. Nagy lett az izgalmunk. Szurkoltunk a ga­lambnak, de a sólyom gyorsabb volt. Meg kellett értenem, ha saj­náltam is a galambot, hogy él­ni kell neki, és a fiainak is. Laci bácsi elmondta, hogy melyik mi­lyen madár, mi a haszna, kára. Nyitott szemmel jártam er­dőt, mezőt, meg is tanultam, amit kellett. A növények nevét, és hogy azok mire valók. Néme­lyikből embernek is lehet táplál­kozni, gyógyszereket lehet be­lőlük kivonni. Az állatok takar­mányozására termesztett növé­nyek fajtáit, jellegzetességeiket, a fák fajait, meg, hogy mire is lehet használni az azokból ké­szült tárgyakat, eszközöket. Szó­val mindazt az ismeretet, amire szüksége van egy természetben járónak. Laci bácsi nagy nyugalom­mal, türelemmel vezetett be a természet hatalmas könyvé­nek olvasásába. Egyszer rá­mutatott agancsnyelű botjá­val egy bemélyedésre, amit addig nem is vettem észre. - Látod, ez egy borz nyoma! - a sár megszáradva őrizte gazdá­ja lábnyomát. Azóta is, ha látok egy borznyomot, megdobogtat­ja szívemet és a rég elmúlt nap felismerő pillanata, ötlik fel bennem, egyben meleg szív­vel gondolva rég elhunyt taní­tómra. Ma tudom, és nagyon örülök, hogy volt egy „Laci bá­csim”, aki mindezeket megmu­tatta nekem. Később, amikor már akkora voltam, hogy egyedül jártam, egyre jobban vonzott a távol is­meretlensége. Legjobban sze­Bozóki László: olyan környezetbe születtem, ahol körülöttem erdészek és vadászok éltek rettem a téli, bokáig érő hóban csapázni, nagyokat járni. Első ilyen nagy, egész napos utam egy nyúlnyom kibogozá­sa volt. Ekkor már erdész-, és vadász tanuló voltam. Ezt úgy mondták: GYAKORNOK! Csu­pa nagybetűvel. Akkoriban még becsülete volt a puskás ember­nek. És nem csak mi hittük így! Kevesebb volt a vadorzás, falo­pás. Manapság csak álmodni le­het azokról az állapotokról! Mára én is „Laci bácsi” lettem a hatvanhat évemmel, és boldo­gan írom mostmár le, hogy eb­ből a hatvanhatból ötven évet vadásztam. De szeretnék még ötvenet vadászni! S átadni a tu­dásomat a fiataloknak. Voltam már mint mesélő nyári ifjúsági vadásztáborban. Nagyon jó visz- szagondolni azokra a pillanatok­ra, amikor a gyerekek szemében megláttam a felismerést lángra lobbanni, amelynek a szikráját én szórtam el, és tudtam, hogy a mag termékeny talajba került, amikor mesélhettem a termé­szetről és annak életéről. Dia­vetítésemet és utazásaimról tar­tott beszámolóimat csendben, fi­gyelmesen hallgatták. Az elő­adás végén pedig szűnni nem akaró kérdések özönét zúdítot­ták rám, amelyeket igyekeztem a legjobb tudásom szerint meg­válaszolni. Egyébként az édes­anyák látják a legjobban, hogy gyerekeik mennyire igénylik ezt a „kézenfogást”. Egy anyuka ezt írta nekem: „Amiért, és aki­ért én lelkesedve most írok az a kisfiam, Benedek! Ma-holnap 8 éves lesz, és rettentően szere­Tizenöt mázsa ponty versenykezdésre megméretés A Húskombinát tavon mérik össze tudásukat a pecások HIRDETÉS AZ ÖSSZEÁLLÍTÁST TÁMOGATTA: Desedai szerencse: hatalmas harcsát fogtak tizenöt mázsa pontyot tele­pítenek pénteken a kaposvá­ri Húskombinát horgásztó­ba, ahol a hétvégén újabb vi­adalt rendeznek. Ezúttal a so­mogyi horgászegyesületek ve­zetői mérik össze tudásukat, harmadik alkalommal próbál­ják ki a szerencséjüket a me­gyeszékhely közelében fekvő tavon. Megyénkben negyven­nél is több civil szervezet mű­ködik, Somogy valamennyi tér­ségéből várnak indulókat a hét­végi versenyre. ■ A megyei szövetség meg­alakulása még 1977-re tehető, a MOHOSZ So­mogy megyei Intéző Bi­zottsága néven. Ebből alakult a Horgász Egye­sületek Somogy megyei Szövetsége 1993-ban Dékány Andor, a Kaposvá­ri Húskombinát Horgászegye­sület elnöke csütörtökön la­punk kérdésére azt mondta: a verseny sikeres megrende­zése érdekében mindent meg­tettek, ezért is végzik közvet­lenül a rendezvény előtt a hal- telepítést.- A szeszélyes időjárást két­ségkívül érzik a halak, de re­mélem, hogy a frontok ezúttal nem okoznak komolyabb gon­dot, s újabb szép fogások öreg­bítik tavunk hírnevét - je­gyezte meg az eknök. Hozzátette, hogy a napok­ban egyébként már jó pár amúr kapott horogra a tavon, s bár leszakadt, de egy több mint tíz kilós pontyot is meg­akasztott az egyik sporttár­sunk. ■ Harsányi Miklós egy hetven kilogrammos, 217 centiméter hosszú harcsát fog­tak csütörtök hajnalban a De- sedán: a kaposvári Reichard Lajos csaknem huszonöt per­cig tartó fárasztás után emel­te ki a hatalmasra nőtt halat a tóból.- A toponári oldalon fogták ki a harcsát, amely giliszta­csokorra kapott - közölte Ko­vács Gábor, a Kaposvári Sport­horgász Egyesület vezető halő­re. - A férfi a mérlegelés után visszaengedte a tóba az óriás halat. Ebben az évben éz volt a leg­nagyobb harcsa, amelyet ki­fogtak a Desedából. Az eddigi rekord méretű halat, amely ki­lencvenhat kilót nyomott, még 2011-ben emelték ki a szeren­csés horgászok. ■ Harsányi M. ■ SONLINE ■ HIRDETÉS Óvodának három éve vidám napok szép emléke wxjl elbúcsúzol tőle ma végleg. Vár már az iskola téged. fe Tringer Boglárkának Nagyberénybe óvodai ballagása emlékére Sok szeretettel keresztszüleid Ordacsehiből. V _____________________________________________________/ ■■ ■■■■■■■ A Somogyi Hírlapot már e-mailen is megrendelheti! E-mail címünk: somogy.terj@axels.hu Ingyenes hívható telefonszámunk: ^ 06-80-200-434 ______________ So mogybán otthon vagyunk Somogyi Hírlap Balaton Agrár Zrt. üALATON AGRÁR zi?* 8635 0rdacsehi’ Fö “■150­8 TeL: 2°/9538-362 * 20/235-3299 Web: www.csehivad.hu E-mail: fonyodagrar@t-online.hu

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom