Somogyi Hírlap, 2013. június (24. évfolyam, 126-150. szám)
2013-06-30 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 24. szám
8 INTERJÚ 2013. JÚNIUS 30., VASÁRNAP borbás marcsi Ha nyár, akkor Erdély és Balaton. A pihenésben a változatosság, a szabadság és a jókedv fontos számára. A képernyőn és az életben is az értékeket keresi és az optimizmus segít derűvel élni a napjait. Nvár: kiskertből a nagyvilágba. KÉPTELEN VAGYOK EGY HELYBEN ÜLNI „Bosszankodni sem szoktam hosszan, elég egy mosoly és már újra kerek is a világ.” A Balatoni nyárral kezdődött Borbás Marcsi vakációja az Ml-en. A műsorvezető egy helyben ülni nem szeret, úgyhogy a felfedezés örömével telik a nyár, de ahogy egy Gasztroangyalhoz illik, egy jó része a konyhában. Fábos Erika- Mi az, ami nélkül nem nyár a nyár?- A szokásos erdélyi túránk nélkül. Az elmaradhatatlan és nagyon szeretem a vizet, a vízpartot is, igaz, ami a napsütést illeti, inkább tavasz-rajongó vagyok, a nagy hőséget nem kedvelem.- Azt hittem legjobban a befőzésért szereti a nyarat.- Hát az természetes. Lekvárokat készítek megállás nélkül, szörpöket főzés nélkül, és amit nem lehet, vagy nincs időm befőzni, teszem a fagyasztóba. Nem hagyok veszni semmit, a kert ugyanis csak úgy ontja magából a friss alapanyagokat. Na ezt is nagyon szeretem a nyárban, hogy ilyenkor eszembe sem jut húst enni, legfeljebb halakat, a finomabbnál finomabb friss zöldségek és gyümölcsök mellé.- Saját kert?- Igen, van egy kicsi konyhakertünk, amiben az alapvető dolgok megteremnek nekünk. Paprika, paradicsom, cukkini, uborka, de salátafélék, csemegekukorica, fűszerek és még vagy negyvenféle növény. Egymás után érnek be és nem csak ennivalókat, sok örömet is ad, pedig csak 40 négyzetméter, igaz, egy modern kivitelben, magaságyas formában. Szóval egészen pici helyen is meg lehet tapasztalni milyen fantasztikus reggel, frissen leszedni a sajátot a reggelihez.- A pihenést aktívan, vagy inkább lustálkodósan szereti?- Képtelen vagyok egy helyben ülni. Szeretek eltávolodni onnan, ahova a napi munka és rutin köt. Felfedezősek vagyunk a férjemmel, ez megújít bennünket. Keressük az új helyeket és nem válogatunk, hegyek, erdő, tenger, Balaton, jöhet bármi, szeretjük. A Balatont persze kicsit jobban.- A Balatoni nyár idei sorozata Önnel indult az Ml-en, akkor az inkább szórakozás volt, semmint munka?- Jaj, ajándék. Amikor megérzem a Balaton szagát és hangulatát, szinte más üzemmódba kapcsol az agyam. Koncentrálnom is kellett, hogy fegyelmezzem magam: most munka van. Szujó Zoüval nagyon szeretek műsort vezetni, az élő adás pedig olyan nekem, mint valami extrém sport, jóféle feszültséget generál, amiből boldogsághormonokat termel a szervezetem. Ráadásul ez a műsor is nagyon jó. Van benne minden: beszélgetés, ismeretterjesztés, szórakoztatás, jó hangulat és ráadásnak még a Balaton is.- Mit jelent Önnek a Balaton?- A szabadságot. Nincs idő, kötelezettség és határidők, csak pihenés. Nyáron, amíg szünetel a Gasztroangyal több a ráérős időnk, már indulunk is Kenesére, a kis családi fészkünkbe.- A Gasztroangyal a Híradó után a legnézettebb műsor az Ml-en. Gondolta volna, hogy ekkora sikere lesz?- Szerénytelenül mondhatom, hogy igen, gondoltam. Ez már a tizedik sorozatom a képernyőn és van azért, ami kiszámítható. Mégis nagyon meglepett a jelenség: én ugyanis azt hittem, hogy majd a főzés, a receptek miatt lesz ez siker. Ehhez képest, a reakciókból az derül ki, hogy nem az fogja meg az embereket, hanem valóban az az életérzés, ami ebből a műsorból árad. A hús-vér, egyszerű és kedves emberek, a vidék értéke, bensőségessége az, ami vonzó, nem az evés-ivás.- Az evés-ivás mikor lett ennyire fontos Önnek?- Pici korom óta az. A szülőfalumban, Madarason annak idején volt konyhakertünk, gyümölcsösünk, szőlőnk, hatalmas területen. Természetes módon, észre sem vettem, úgy megtanultam milyen a jó étel. Mázlista vagyok, Bácska, ma is az ország gasztronómiai központja, azóta is igyekszem minden alapanyagban a minőséget keresni. Nálunk ez otthon világos volt, inkább legyen kevesebb, de amit megeszünk az legyen jó. Sajnos nem ez az általános.- Talán, mert a magyar konyha egyik alapvetése, hogy ne csak jó legyen, hanem jó sok is, nem?- Nem, ez a szemlélet csak a II. világháború utáni időkben kezdett elterjedni, ahogyan a fogyasztói társadalom egyre inkább teret kapott. Fokozatosan lett egyre kevésbé fontos, hogy valódi ételeket egyenek az emberek. Kevesebbet főznek, aki megtehetné, hogy megtermeli, az is inkább megveszi a zöldséget és a gyümölcsöt és olcsón akar sokat enni, mindegy milyen. Van egy lassú szemléletváltás ezen a téren, de van még hova fejlődni, amíg az emberek belátják, hogy ezzel rosszat tesznek maguknak.- Főzni kitől tanult?- Az anyukámtól, észrevétlenül, ezt is mint a legtöbb ház körüli munkát. De nem kell ezt misztifikálni. Akibe szorult egy kis kreativitás, annak ez megy magától, ha törődik vele és akarja.- Bármit megkóstol a műsorban, azt mondja: ez finom és a szlogen is ez, Magyarország finom. Mégis mi az, ami nem finom?- Nekem kevés olyan van. A sóska, meg a finomfőzelék sem finom, de a szusit sem szeretem. Alapvetően a Kárpát-medencei ízvilágban élek, de szerintem nem lehet ezt a fajta ízlést megerőszakolni. Legtöbben azokhoz az ételekhez, ízekhez ragaszkodnak, amiben felnőttek, ahol élnek.- Minden műsora valamilyen módon értékek köré szerveződik. Miért fontos ez ennyire Önnek?- Keresem az értékeket, ezek mentén igyekszem szervezni a magam világát. Én ebben hiszek. Annyi mindent és annyi másféle, pusztán szórakoztató dolgot látni a televíziókban, szerintem szükség van erre apozitív gondolkodást közvetítő szemléletre is.- Mindig jókedvű és derűs. Hogy csinálja?- Ez az optimizmusom. Persze, amikor valami rossz dolog történik az emberrel, ez nem mindig könnyű, de nincs értelme beleragadni semmilyen fájdalomba. Ami nem megy, vagy nem sikerül, elengedem és várom, hogy kiderüljön, mire volt jó az a kudarc.- Alapvetően ilyen a habitusa, vagy az élet tanította erre?- Van benne sok élettapasztalat, viszonylag korán nagy leckéket kaptam. 45 éves leszek, sok komoly tragédián vagyok túl, de azt is megtanultam, hogy csak rajtam múlik, hogy hogyan tekintek az életemre. Nem pocsékolhatom sem a saját, sem a környeztem energiáit arra, hogy rágódom. Persze van, amit nem tudok elfogadni, egyszerűen csak együtt élek vele. Sokszor elsiratom, amikor egyedül vagyok, de ez a magam bánata, nem terhelek vele mást.- Van azért, ami felbosszantja?- Van egy olyan emberi tulajdonság, amivel ha szembe találkozom, nagyon kell fegyelmeznem magam, ez pedig az egoizmusnak az a megjelenési formája, amikor valaki mindent jobban tud. Kell tudni tisztelni annyira egymást, hogy elismerjük, ha valaki valamiben jobb nálunk és megtiszteljük a figyelmünkkel. Az is sokszor bosszant, ha valaki abból az alapállásból nézi az életet, hogy mindenki másnak köny- nyű, csak neki nehéz. De bosz- szankodni sem szoktam hosz- szan, elég egy mosoly és már újra kerek is a világ.- Mit tapasztal, visszamosolyognak?- Az a fajta vagyok, aki bárhol feltalálja magát és azokat az embereket, akikkel érdemes beszélgetni, de szomorúan egyi re inkább azt látom, hogy ennek nem örülnek az emberek. Gyanakvóak és elszigetelik magukat. Mitől lett ez?- Talán a válságos idők miatt. Sokan inkább a gondjaikkal vannak elfoglalva.- Ez valóban nehéz, de talán túlzottan hajlamosak vagyunk manapság mindent csak ebből a szempontból vizsgálni. Nagyon elanyagiasodott a világlátásunk és olyan, mintha ez lenne az egyetlen kulcs a boldogsághoz és az anyagi probléma lenne a legnagyobb nehézség az életben. Pedig ha belegondolunk, hogy csak egy-két generációval ezelőtt mennyivel szerényebben éltek és voltak boldogabbak a szüléink, nagy- szüleink. Az én nagymamámnak volt három váltás ruhája, két cipője és igen szerényen élt, de úgy emlékszem, hogy boldogan. A mi generációnk nem megtalálni, inkább csak keresni szereti a boldogságát. Nem tud örülni annak, amit elért, csak hajszolja tovább magát és arrogánsán, nagyképűen azt gondolja, hogy mindent jobban tud, egyedül akarja megmutatni mire képes, egyedül akar élni és pont ezért tud sokkal kevesebbet, mint amikor generációk még többet figyeltek egymásra és közelebb éltek egymáshoz. Szerintem ez nagy baj, mert lemondunk egy csomó olyan tudásról, ami generációkon át halmozódott, miközben legfeljebb olyan dolgokról tudunk többet náluk, aminek valójában nem sok hasznát vesszük.- Minek örült utoljára?- Bárminek képes vagyok örülni, ami kedves, érdekes vagy csupán csak emberi. De, annak is, ha valami jól sikerül, amit kitalálunk. Most például ilyen az Életművész című Borbás Mária is 68-ban Madarason született. bajára járt gimnáziumba, felsőfokú tanulmányait a pécsi Janis Pannonius Tudományegyetem Természettudományi Karán biológia-földrajz szakon, és a bójái Eötvös József Főiskola művelődésszervező szakán végezte. 1995-2002-iG a Magyar Televíziónál dolgozott bemondóként, műsorvezetőként és szerkesztőként. 2002-től a Hír Tv munkatársa volt. 2011-től újra az Ml munkatársa, a Gasztroangyal és a Négy szellem műsorvezetője lett. munkái: Játék határok nélkül, Napközi, Főtér, Vörös és Fehér, Egy nap, Arcok a liftben, Büké, Értékmentés másként, Családmese. új sorozat, az Ml-en. Ebben egy héten keresztül, egy ismert férfivel járjuk az országot és szép helyekre kalauzoljuk a nézőket, építészeti, néprajzi, természeti értékeket mutatunk meg a kalandok során. Nagyon örülök, hogy szeretik a nézők és a szakmától is remek visszajelzéseket kaptunk.- Szóval elégedetten kezdődik a nyaralás?- Igen, de mivel alapvetően az élet megélése az, ami mozgat, sokszor elégedett vagyok. De, amikor olyan idők voltak, hogy vettem egy kenyeret, négyfelé vágtam, aztán darabotként vettem elő a fagyasztóból és nem volt hozzá mit enni, akkor is elégedett voltam. Ez tényleg csak azon múlik, hogy az ember mire értékeli a saját életét. Nem tudok semmiségeken kétségbeesni és ha van valamim, annak tudok örülni, nem vágyom helyette rögtön valami másra, vagy még valami másra. A 4
