Somogyi Hírlap, 2013. április (24. évfolyam, 76-100. szám)

2013-04-27 / 98. szám

2013. ÁPRILIS 27., SZOMBAT INTERJÚ 9 Gulyás Dénes lakatosként kezdte és a New York-i Metropolitanig jutott. Neves tenorunk ma már egyre kevesebb énekes szerepet vállal, viszont bevet minden eszközt a műfaj népszerűsítésére az ifjúság körében. Pécsett ennek máris igen látványos, eredményei vannak. „A ZENE URALJA AZ ÉLETEMET” Gulyás Dénes operaénekes jött, újdonságokat teremtett és győzött Pécsett. Amit nem sikerült a Jósé Carreras- és Plácido Domingo-koncertek- kel, valamint az Operalia nemzetközi énekversennyel a városban elérni, azt né­hány mesélős operajátékkal és interaktív kamaraénekes- bemutatóval igen, rászokott az ifjúság a műfajra. Mészáros B. Endre- Szerencséje van, igazi vagány alkat. Tulajdonképpen ennek köszönhető, hogy a lakatosból nemzetközi hírű operaénekes lett?- Először iskolás az ember, s én sem kezdtem másként, de nem voltam túl szorgalmas, így Angyalföldön tanultam szak­mát a Vág utcában. Egyébként kőbányai srác vagyok, s volt hol edződnöm, mert a suli közben három napot az óbudai gyárban is dolgoztam. Aztán csak utolér­tek a szentenciák, és emelt szin­ten leérettségiztem.- Hol jött képbe az éneklés?- Talán ötéves lehettem, ami­kor kiderük, hogy jó a hallásom, és hangom is van hozzá/ Nagy­apám kádármester volt, és rit­musra énekelve vágta a bakon a fát, én meg fogtam a fűrész másik végét. Na, vissza tudod énekelni amit most hallottál, kér­dezte, én meg elsőre hiba nélkül előadtam a Megyen már a hajnal- csillag lefelé című népdalt. Aztán a nótát több is követte, és a család felfigyelt rám. Otthon ezután ál­landóan komolyzenét hallgat­tunk, s felvettek a Magyar Rádió gyermekkórusába is.- Az még érthető, hogy a hon­lapján Erkel Ferenctől a Dózsa György operát ajánlja. De miért Bach és Bartók zongoraverse­nye szerepel mellette?- Mert a zongora a másik nagy szerelmem. Tanultam játszani éveken át, méghozzá meglehetősen sajátos módon. Nagyon szegények voltunk, s ezt úgy hidaltuk át, hogy anyám lerajzolta kartonlapra a billentyűleosztást, én pedig ott­hon hangtalanul gyakoroltam rajta. Hozzátenném, ma már minden területen a zene uralja az életemet. Aktívan vagy pasz- szívan, mindig minden perc­ben ez foglalkoztat. Teljesen ki­fordít magamból, s akár az in­diai jógik, a föld felett lebegek tőle. Persze, voltak előjelei már gyerekkoromban is. Akkori­ban a Csajkovszkij parkban bu­nyóztam a fiúkkal, olykor a tás­kámon szánkáztam, s titokban dohányoztam is, szóval nem voltam egy magába mélyedő stréber. Aztán meghallottam Brahms kettősversenyét, és egyszeriben megváltozott min­den. Úgy hiszem, sok emberre van a zene hasonló hatással, éppen csak nem mindenki en­gedi, hogy elsodorja, s felemelje ez az új világ.- Mikor billent át egyértel­műen a mérleg nyelve? Gulyás Dénes világhírű operaénekesünk: Énekelek még, ha kérnek, de a tanítás, a színházi operarendezés már sokkal jobban foglalkoztat- Zeneakadémiásként már énekeltem rangos operaszere­peket, aztán Pármában dobogós lettem 1978-ban egy nemzetkö­zi énekversenyen, s rá egy esz­tendőre megnyertem Philadel- piában a Pavarotti-versenyt is, ahol pedig világhírű színházak igazgatói és menedzserei figyel­ték a vetélkedést.- Pavarottival is összebarát­kozott?- Ennek a versenynek ő volt a zsűrielnöke. Ha nem is kerül­tünk baráü viszonyba, de igen jóban voltunk, közeli szakmai kapcsolatban. Amikor például az új New York-i Metropolitan egyik operájában debütáltam, és a broadcast közvetítésnek köszön­hetően eljutott a felvétel az Egye­sült Államok minden részébe, Pavarotti már az előadás szüne­tében felhívott San Franciscóból, hogy gratuláljon. Később sokszor együtt vacsoráztunk, és sok min­denről elbeszélgettünk.- így, utólag megrágva az esz­tendőket, mit tart a pályája ki­emelkedő történéseinek?- A New York-i négy és fél esztendőt mindenképpen. Ahol Massenet Manonjának bemuta­tóján az új MET-ben énekelhet­tem, a Rómeó és Júliában pedig Caterina Malfitanóval alkottuk a szerelmespárt. Egyébként ez az előadás adta a lökést a ren­dezéshez is, mert úgy éreztem, ezt sokkal jobban meg lehet csi­nálni. No és nem hagynám ki a nagy barátságokat, Giuseppe Taddeivel, Martti Talvelával és James Levine-nel.- Mi hozta mindig haza?- Hogy én valójában soha nem éltem kint. Eltöltöttem ott évente hat-nyolc hónapot, de ma­gyar állampolgárként. Az átkos években ugyan csak öt ablakkal gazdálkodhattam, a kereset jó részét is lefölözték nemzetgaz­dasági érdekből, mégis mindig itthon éreztem csak jól magam.- Hány évet lehet eltölteni a nemzetközi operajáték legfelső szintjén?- Nekem úgy húsz évig tar­tott. Nincs erre szabály, geneti­A Magyar Rádió Gyermekkarától a Zeneművészeti Egyetemig GULYÁS DÉNES 1954-ben szüle­tett Budapesten. Már kisiskolás­ként tagja volt a Magyar Rádió Gyermekkarának, zongorázni tanult, majd tizenkilenc évesen bejutott a Zeneakadémiára, ahol 1978-ban operaénekesi és művész tanári diplomát szer­zett. 1978-ban 2. díjat nyert a pármai Giovanni Cantanti Lirici versenyen, 1982-ben pedig az első nemzetközi Luciano Pava­rotti énekversenyen I. helyen végzett. Nemzetközi karrierje során a világ legismertebb ope­raházaiban lépett fel, közben magánénekese volta budapesti Operaháznak és a Szegedi Nem­zeti Színháznak, vezette a győri Kisfaludy Színház operatársula­tát és a budapesti Nemzeti Szín­ház zenei tanácsadójaként élet­re hívta a kamarakoncertek so­rozatát. 1995 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ének tanszékén tanít. 2011-től a Pécsi Nemzeti Színház operatagozatá­nak vezetője. A 2006-os válasz­tásokon Fidesz-színekben egyé­ni mandátumot szerzett, s 2010- ben a Pest megyei 10-es számú választókörzetben ismét hon­atya lett. Liszt Ferenc-díjas Ér­demes művész, Kiváló művész, a Magyar Művészetért Díjat is elnyerte. Felesége konduktor a Pető Intézetben, Orsolya lánya 25 éves, japán nyelvet és kultú­rát tanul a Károli Gáspár Refor­mátus Egyetemen, Gergely fia 28 éves és politológiát tanul az ELTE-n, Bence pedig 27 eszten­dős református kántor és zongo­rázik egy dzsesszzenekarban. kai adottságok, a biológiai óra beállítottságának és külső ha­tásoknak a függvénye. Én pél­dául hihetetlenül korán kezd­tem a pályát, már 17 évesen bekerültem a hivatásosok közé, s immár több mint négy évti­zede csinálom, igaz, egy ideje a tanítás kapja a nagyobb hang­súlyt. Izgalmas út volt, elégedett vagyok minden pillanatával, nincs semmiféle hiányérzetem. Jóllehet, akadnak olyan tenorok, mint Simándy József, akik még hetvenévesen is énekeltek. Vagy például Plácido Domingo, aki idősebb korára baritonra váltott. Én biztos, hogy nem ezt az utat választom. Énekelek még, ha kérnek, de a tanítás, a színházi operarendezés már sokkal job­ban foglalkoztat. Székesfehér­váron például most állítottam színpadra A sevillai borbélyt, ami ott történelmi eseménynek számít, mert ez lesz a városban az első operabemutató.- Hallhatjuk még tenorként a színpadon?- Jövőre Pécsett szerepelek egy új operabemutatón, Debre­cenből is kaptam felkérést, s el is vállalom, ha nem ütközik a pécsi feladataimmal. Emellett az Állami Operaházzal is egyez­tetek három szerepről.- Apropó Pécs. Mi hozta a vá­rosba?- Természetesen az operata­gozat, a színházcsinálás, a kí­sérletezés lehetősége, meg egy kicsit az is, hogy a pécsi és bu­dapesti zeneművészetis növen­dékeimnek bemutatkozási lehe­tőséget teremtsek.- Én hozzátenném azt is, más­fél évnyi pécsi tapasztalatok alapján, hogy új tehetségeket fedezzen fel, a fiatalokat pedig egészen új irányokból vezesse el a műfajhoz.- Igen, valóban ez a szándé­kom a Mesés opera és a Feled­hetetlen dallamok sorozatokkal, melyek a kamarazene és az ope­ra lelkét igyekeznek feltárni, és az ifjúságnak is közérthető formában élvezetessé tenni. Ol­vassuk, magyarázzuk a mai fia­tal számára a szövegkönyvet, a zenészeket is tehetséges ifjak közül válogatjuk, s éneklünk a színházbüfében is, hogy a zene- irodalom ritkán hallható szép­ségeit desszertként tálaljuk a zenerajongók elé.- Hogy fér össze mindez a po­litikával?- Kezdjük ott, hogy nem va­gyok politikus, hanem Pest me­gye tízes választókörzetének, a pilisi, zsámbéki medencének az országgyűlési képviselője. Ugyanakkor azt is kijelenthe­tem, 2014-től nem indulok a mandátumért, kizárólag zené­vel fogok foglalkozni.- Azért az irodalom felé is tesz néhány lépést?- Eljutottam erre az ösvény­re is,- most jelenik meg az első könyvem, melyben a zenével kapcsolatos gondolataimról, a pályafutásom jelentős pillanatai­ról, fél évszázad tanulságos tör­ténéseiről számolok be. Elsősor­ban a szakmáról, az utazásról, a kollégákról szól, és bizonyos dol­gok fölött érzett haragomat vetet­tem papírra, olyan „mi lett volna ha” gondolatokat, hogy például merrefelé mehetett volna a ma­gyar kultúra, a műfaj, az Állami Operaház, ha bizonyos helyzetek másként alakulnak. És ezen az úton is haladok tovább, mert ké­szül már a könyv folytatása.- Haragot említ. Mi a baj most a kultúrával?- Nem a populáris előretöréssel van gond, hiszen populáris volt Rossini, meg a Beatles is. Hanem hogy a gyenge minőség kap túlzott támogatást a médiában. Hermáim Hesse írta azt Az üveggyöngyjá­tékban, hogy a hanyaüó korszakok zenéjében kitapintható, amint az érzéki és a mennyiségi rész felül­kerekedik a szellemi elemen. Már­pedig azt magam is bűnnek tar­tom, hogy önjelölt tehetségtelenek hamisan, borzadályos stílusban karaokéznak a televízióban.- Időnként kilép a művész­világból? Hiszen egykor borász- kodott, lovagolt, vitorlázott is.- A vitorlázás a múlté, bár minden nyáron egy alkalommal egy barátunk emlékére misét tartunk a Balaton vizén, és ak­kor hajóra is szállunk. A lovag­lás ugyancsak lezárt szenvedély. A borászat viszont továbbra is foglalkoztat, rengeteg kiváló pin­cészettel vagyok kapcsolatban. Olyannyira, hogy Tokajtól Szek- szárdon át Villányig szinte már dűlők szerint különbséget tudok tenni a borok között. S űzöm a főzés, a vendéglátás művészetét is, szóval a művészetből képtelen vagyok kiszakadni. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom