Somogyi Hírlap, 2013. április (24. évfolyam, 76-100. szám)
2013-04-21 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 15. szám
SZTORI 5 2013. ÁPRILIS 21., VASÁRNAP Visszaadják, ami sosem volt az államé restitúció Jegyzék és leltár készül a múzeumok vitathatatlanul nem állami tulajdonban lévő műtárgyairól Vissza akarják adni a tulajdonosoknak a hazai múzeumokban lévő letétbe tett műtárgyakat. Nem lesz köny- nyű, hiszen ezek nagy részét raktárakban, mostoha körülmények közt tartják. Ács György Jegyzéket készít a Miniszterelnökség a magyar múzeumokban vitathatatlanul nem állami tulajdonban lévő műtárgyakról, hogy azokat visszaszolgáltassa a jogos tulajdonosoknak - jelentette be Lázár János aminap Keszthelyen, amikor a Sig- ray-család örököseinek átadott 86, eddig múzeumi letétben őrzött műtárgyat. Május 1-jei hatállyal a Miniszterelnökségen belül létrejön a letétbe helyezett kulturális javak titkársága, amelynek a második világháború kitörésétől a rendszerváltozásig terjedő időszakban az államra bízott javakat kell felülvizsgálnia. Rum Attila művészettörténész lapunknak elmondta, hogy ez lehet pozitív fejlemény is. Nem tudom, mi az igazi szándék - fogalmazott -, mert a múzeumok mostohán bántak a letéti műtárgyakkal. Áldatlan állapotok közt tartották őket zsúfolt raktárakban. Sok helyütt normális leltár sincs. Több képet évek óta keresnek. Mindenesetre most soron kívüli leltárt kell készíteni azokról a letétben lévő műtárgyakról, amelyeket azzal a szándékkal bíztak a magyar államra, hogy őrizze meg, és nem azzal a szándékkal, hogy kobozza el őket. A jegyzéket a következő 12 hónapban a titkárság elektronikus formában nyilvánossága hozza, hozzáférhetővé teszi az egész világon, és lehetőséget ad arra, hogy az örökösök visz- szaigényeljék a műkincseket. Lázár János ezt ambiciózus tervnek minősítette, mert „a múzeumok zsúfolásig tele vannak olyan tárgyakkal, amelyek nem képezik a magyar állam Üzletkötés: bizalommal vagy bizalmatlanul? ^ ELŐREBOCSÁ- Ém ÉkI TÓM, TÁVOL rados virág álljon tőlem, hogy a tisztességes üzletkötőket lejárassam. Sőt, mint a most következő történetből kitűnik, éppen egy ilyennek köszönhetjük, hogy fény derült a másik szélhámosságára. néhány hete felhívott a biztosító társaság, amelyikkel a két életbiztosításunkat kötöttük. Új terméket ajánlottak, mire én előadtam a panaszomat: az üzletkötő, akivel elvileg kapcsolatban állunk, gyakorlatilag nem reagál a telefonjaimra. Pár nap elteltével maga a kereskedelmi igazgató jelentkezett, mondjam el neki is, mi a hézag. Neki is elmondtam. Végül rám csörgött az újonnan megbízott üzletkötő: felvenné velünk a kapcsolatot. A hölgy a héten járt nálunk, és meg kell adni, felkészülten jött. Találkozásunk előtt tüzetesen felülvizsgálta a biztosításainkat, és a beszélgetés elején fennen csodálkozott, miért választottuk ezeket a számunkra kedvezőtlen konstrukciókat. Kisült, a férjem nevére szóló biztosítás lejárati ideje tizenhét év, a kettőnk nevére szólóé pedig huszonöt. Ha tehát az első fordulóév után a férjem ki akarná venni a pénzt a biztosításából, az addig befizetett milliós nagyságrendű összegnek csak a töredékét kapná vissza. (A közös névre szóló, másik szerződésről nem is beszélek.) Hosszú futamidejű biztosításoknál ez természetes, hiszen a társaság az elején számítja fel a kezelési költséget. Többek között ezért nem szabad középkorú embereknek, amilyenek mi vagyunk, ennyi időre életbiztosítást kötni. Pláne nem ebben a bizonytalan világban. az utóbbi, általános szabállyal persze tisztában voltunk. Amit nem tudtunk: az úr, aki nyélbe ütötte velünk az üzletet, mást csinált, mint amit mondott. Mi csak azt hallottuk tőle, hogy „kedvező”, „rövid lejáratú”, meg hogy „tíz és tizenöt évre szóló”. Abban is hazudott, hogy a közös biztosításba később beépíthetünk új kockázatvállalási díjakat. A hölgy igazította helyre a dolgot: ezen a biztosításon eleve nem lehet változtatni. három év alatt kábé 400 ezer forintot fizettünk azért, hogy ha ne adj’ isten történik velünk valami, valószínűleg ne kapjunk semmit. A szélhámos üzletkötő ugyanis még orvosi vizsgálatot sem végeztetett velünk, holott az hozzátartozik a szabályos szerződéshez. Szóval mi gyanútlanul tejeltünk, a pasas pedig felvette utánunk a havi jutalékot. ÉN a fejemet fogtam, férjem a haját tépte, amikor mindezt végighallgattuk. „Túl simulékony volt a fickó, túlságosan tenyérbe mászó - mondtam. - Nem lett volna szabad felülnünk a mézes-mázos modorának.” A kedves hölgy együtt érzőn csóválta a fejét: „Nem önök a hibásak. Mindenki magából indul ki. Önök nyilván jó szándékú emberek, és ezt feltételezték a kollégáról is.” az esetről még egy remek amerikai mozi is az eszembe jutott, a „Válság a Wall Stree- ten”. Arról szól, mi történt New Yorkban, amikor 2008-ban kirobbant a válság. Szinte jelentről jelentre megismétlődik benne a mondat: „az üzlet alapja a kölcsönös bizalom. Na ja. Ha kis hazánkban valaki így gondolja, abban a pillanatban védtelen lesz, amivel a másik alaposan visszaélhet. úgy fest, nálunk kifizetődőbb a bizalmatlanság. De ez csak a látszat. A piacnak működnie kell, az pedig üzletkötés nélkül nem megy. így aztán megszavazzuk a partnernek a bizalmat, majd tövig rághatjuk a körmünket. Morfondírozhatunk, vajon nem arra adtunk-e zöld jelzést, hogy akiben megbíztunk, becsapjon bennünket. A Sigray-család műtárgyai közül néhány szép darab tulajdonát”, tisztázatlan körülmények között vagy a magyar állam rossz szándékával kerültek a múzeumok kezelésébe. A Miniszterelnökséget vezető államtitkár a Helikon Kastély- múzeumban a Sigray-örökösök és ügyvédjük jelenlétében arról is beszélt, hogy a magyar államnak és a magyar kormány képviselőjének kötelessége a bocsánatkérés, „tekintettel arra, hogy az elmúlt 22 évben vitathatatlan jogi sorsú műtárgyak visszaszolgáltatását illetően Sigray Antal örököseit méltánytalan és komoly hátrányos megkülönböztetés érte a magyar kormányok, illetve a magyar állam részéről”. (A Sig- rayak első ősüknek egy János nevű comest tartanak, akit 1274-ben Sigra helységben említenek.) Emlékeztetett arra is, hogy Magyarország a második világháborúban „súlyos bűnt követett el” saját állampolgáraival szemben, mert különösképpen 1944. március 19-ét követően nem volt képes megvédeni őket és az általuk rábízott javakat. Lázár János úgy fogalmazott: „bocsánatkéréssel tartozunk azon magánszemélyek, családok felé, akik abban a reményben bízták javaikat a magyar államra, hogy ezeket az állam megőrzi”. Halász János, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára kijelentette: a kormány „visz- szaadta a kultúra becsületét, ennek része, hogy adjuk vissza jogos tulajdonosainak azokat a kulturális javakat, amelyek nem az államé”. Hozzátette, hogy azokra az intézményekre is oda kell figyelni, amelyek érintettek az „igazságtételben”, vagyis pótolni kell a visszaadott műtárgyakat. A Sigray-hagyaték visszaszolgáltatása több mint egy évtizede húzódott. A leszármazottak próbapereket indítottak, amelyekben a bíróság elmarasztaló döntést hozott az állammal szemben. HIRDETÉS I ELSŐKÉNT 1 í mhKON SZOLNOKON aT-C\TV-BEN műholdas flottakövető rendszer HOL A KOCSIM? TALÁLD MEG AZ AUTÓDAT MINDEN VÁRATLAN HELYZETBEN! Gépjárműkövetés okostelefonról, pozíció-meghatározással, autós asszisztenciával, útvonalnaplózással és riasztásokkal a Telekom ajánlásával A tesztről szóló részletes információk a t-city.hu/holakocsim oldalon olvashatóak Rendeld meg a szolnoki T-Pontban, ahol az alkalmazást is kipróbálhatod! A szolgáltatásra jelen feltételekkel a 2013, szeptember 30-ígtartótesztidőszakalatt, vagy a készlet erejéig lehet előfizetni. AszolgáltatástaTelekomT-City programjának keretében a NavCenter Kft. nyújtja A tájékoztatás nem teljes kóru. a fentiek nem minősülnek ajánlattételnek. A szolgáltatás részletes szabályait a szerződési feltételek tartalmazzák. A tesztidőszak alatt megkötött szerződésekben a NavCenter Kft. által vállalt feltételek a szerződéskötéstől számított egy évig érvényesek. Részletek, dijak és további feltételek: www.t-city.hu/holakocsim . Megrendelés: T-Pont - Szolnok, Baross út 4., 80/639-039. Beszerelő partner: Ring Autóház - Szolnok, Fék út 4.. 56/512-432.20/488-4488.
