Somogyi Hírlap, 2013. április (24. évfolyam, 76-100. szám)
2013-04-20 / 92. szám
14 SAJTÓ ES TANULÁS 2013. ÁPRILIS 20., SZOMBAT SzépHkezz mézzel! ARCPAKOLÁS A méz nem csak finom és egészséges, de a szépségápolásban is nagy szerepe van. a kozmetikai ipar is előszeretettel alkalmazza. Samponok, balzsamok, tusfürdők, krémek összetevője. De ez nem jelenti azt, hogy egyből a méreg drága kozmetikumokat kell megvennünk. Házi készítésű testradírhoz is használhatjuk. Csak szürke mezei virágméz és durva só kell hozzá. Fürdésnél szappannal mosakodjunk meg, majd a méz és só keverékét dörzsöljük be a bőrünkbe. Hagyjuk rajta és sima vízzel öblítsük le. Hetente maximum kétszer ismételjük meg. A hajunkra is használhatjuk. A balzsam mellé tegyünk egy kanálnyit, öt-tíz percig hagyjuk a hajunkon, majd mossuk le. a méh- pempő gyulladásokra nagyon jó. Lehet spray formában és krém formában is venni. Érdemes beszerezni mert nagyon hasznos. ■ Hunyadkürti Lilka Készíts otthon arcpakolást! Az oldalt szerkesztette: Gáldonyi Magdolna Telefon: 82/528-151 E-mail: magdolna.galdonyi@axelspringer.hu írjatok! Tavaszi vihar: beismertem mindent életút Megpróbálom elraktározni magamban ezt a látványt, önarcképemet Hazafelé sétálok, szépen lassan, komótosan. Élvezem az ébredező tavasz minden egyes percét. Egy kis utcában baktatok, melyet lombtalan fák sokasága övez. Hiába nincs fenn a zöld sapkájuk, nem is hiányzik: a tavaszi napsugarak nem égetnek, de nem is fázom. Magukba ölelnek. Éppen annyira töltenek fel melegséggel, ameny- nyire szükségem van rá: A friss levegőt beszippantva a szívem újra, s újra erőre kap. Minden egyes szívdobbanásom után a tél alatt beszürkült értelmem is magasabb szintekre emelkedik. Mint a téli álmából felébredő medve; óvatosan eltűnik az álom a szeméből, hogy a varázslatos tavaszi táj tükröződhessen vissza belőle. Az utam alatt megpillantok egy-két régi ismerőst. Intek nekik. Szólni nem szólok egy szót sem, hiszen egyetlen emberi hang is elég lenne ahhoz, hogy a tavaszi dallamok elveszítsék igéző hatásukat. Szerencsére mindenki így gondolkodik körülöttem. Minden ártatlan marad. A gondolataim elkalandoznak. Bátran gondolok a szerelemre, mert tisztában vagyok azzal, hogy ebben a vidám környezetben sohasem a szörnyű emlékek, inkább a boldog pillanatok jutnak az eszembe. Egyre jobban elmerülök a saját életem rejtőiméiben, amikor észreveszem, hogy valaki mellettem sétál. Hirtelen megijedek, viszont a lelkem azonnal megnyugszik, amint meglátom az egyik barátom arcát. Figyelhette, mennyire elkószálhattak a gondolataim, mert nem zavart meg köszönéssel. Várta, hogy megpillantsam. Furcsa érzések kerítenek a hatalmukba: örülnöm kellene a társaságnak, mégis unom, pedig csak egy perce sétálhat mellettem. Nem akarom megbántani, ezért hagyom, had baktasson velem. Sokáig nem fogja bírni beszélgetés nélkül, látom az arcán. Kis idő múlva meg is szólal:- Szervusz, barátom. Hogy vagy? Régen láttalak.- Köszönöm jól - válaszolom „A tavaszi sugarak nem égetnek, de nem is fázom.'' Jól esik hazafelé bandukolni az úton, gondolatainkba merülve röviden. Visszakérdezni majdnem elfelejtek, de időben észreveszem a kialakulóban lévő csalódottságát - Te hogy vagy?- Varázslatosan! - mondja fellelkesülten. - Te is érzed a tavaszt? Annyira fenséges. Egy röpke pillanat alatt megváltozik az egész világ!- Valóban, valóban... Szerencsére egy kereszteződéshez érünk, ahol elválnak az útjaink. Búcsút int, és elindul haza. Nem szeretném megbeszélni vele az érzéseimet. Any- nyira, de annyira titkosak...- Várj! - kiáltom hirtelen. - Kérlek, csak egy pillanatra. Hátrafordul, majd bólint. „Egy közeli árokpartra ültünk le. Emlékszem, egy fél óra villámgyorsan elszállt. Ő nem beszélt, csak én tártam ki a szívemet, minden egyes rejtett zugát, apró titkát, mocskos szennyesét. Feszülten figyelt, folyton bólogatott, helyeselt. Miután befejeztem a mesémet, akkor sem szólt. Hiába kérdeztem, csak hümmögött. Miért is vártam volna el, hogy segítsen? Képtelenség mások problémáját megoldani. Ha önerőből nem megy, akkor elbukunk. Majd hirtelen felugrott mellőlem; kezét rázott velem, majd elment. Ezzel meg is lepett rendesen. Szó nélkül itt hagyott? Megőrült talán?” Most tűnik el a szemem elől, befordul egy mellékutcába. Én is felállók, hogy hazafelé induljak. A szél feltámad, egyre hűvösebb lesz az idő, ideje hazatérnem. Viharfelhők gyülekeznek az égen. Egyre azon töprengek, hogy mi történt velem az előbb. Ahogy annak a fiúnak az arcát magam elé idézem, egyre idegenebbé válik. Ismerem egyáltalán? Láttam valaha? Ahbgy töprengek, egyre jobban elbizonytalanodom... Egy idegennek mondtam el a legféltettebb titkaimat? A nap utolsó sugarai is elfogynak, egy sötét felhő bekebelezi őket. A szél is feltámad. Küzd még a tél a tavasszal. De baj nincsen, éppen hazaérkezem, a házban már semmi sem bánthat. Miután belépek az ajtón, a cuccaimat gyorsan ledobálom, és az ablakhoz sietek. A sötétség és a világosság egybefonó- dása hpokatiptikus hangulatot teremt, és ezt mindig is imádtam. Miközben a természet játékán csodálkozom, az ablaküvegben egy arcot pillantok meg. Itt áll mellettem az ismeretlen-ismerős fiú, s engem néz. Mosolyog. Mintha belém látna különleges pillantásával. Egy szót sem szól, mégis itt van velem, vigyázza minden léptem, segít dönteni, kérdéseimre válaszol. Ő az őrangyalom? Igen... Hát persze! Ő az! Beismertem neki minden hibám, minden vétkem. Miért is vártam tőle választ? Hiszen gyóntam neki! Bizony jólesett. Beszéltem neki arról is, hogy egy régi szerelem ébredezik a téli álmából. Még halványan, de parázslik. Hiszem, hogy pusztító tűz lesz belőle. Még nincs meg a kellő vágy, de már a fák némán rügyezni kezdenek az apró izzó szikráktól. Egy csendes ösvény vezet a boldogságom felé. Érzem, célhoz érek, senki nem zavarhat" meg. Van értelme élni, mert van kit szeretni! A fakó tél után lassacskán jön a tavasz. Olyan jó erre ráébredni! Köszönöm, te ismeretlen-ismerős! Köszönöm, őrangyalom! Csak ezek a sötét felhők ne volnának! Ez a tomboló szél! A sötét újra felveszi a harcot a fénnyel. Miért nem lehet minden hibátlan? A kötelesség hív, mennem kell végezni a dolgaim. Kár. Ritka és őszinte a fiú mosolya. Még sokáig el tudnék állni itt az ablaküveget bámulva, és nézni őt! De mennem kell. Megpróbálom elraktározni magamban ezt a látványt, a boldog, szerelemtől megrésze- gült önarcképemet. Bendegúz FONYÓDI GIMNÁZIUM Kész Átverés all’ Erasmus: megmenekültünk a csalóktól sorozat Egy diák naplójából: Firenzében megnéztünk egy lakást, aminek nagyon megnyerő volt az elrendezése... 6. rész Annyi minden történik, hogy szinte lehetetlen mindent lepötyögni. Ha így tennék, akkor valószínűleg már legalább egy 1000 oldalas könyvet hoztam volna létre. Azért igyekszek a lehető legtöbb és legérdekesebb dologról tudósítani. Viszont ehhez ugye szelektálnom kell. De hogyan is szelektálhatnék a megannyi csodálatos történetből ?!... Na, akkor azért neki rugaszkodok a válogatásnak. Először is vegyük az ösztöndíj témáját. Már hosszú hetek, hónapok óta harcot vívtunk a bürokráciával. Egyik fél nem értette a másik felet, másik fél nem értette az egyik felet. Mi meg a kettő között vártuk, hogy hozzájussunk a pénzünkhöz. Igazából eléggé türelmesek voltunk. Már lassan egy hónapja itt vagyunk, és még mindig semmi híre nem volt az ösztöndíjnak egészen addig, amíg a kedves és finom stílusról át nem váltottam egy erősebb és diplomatikus hangnemre. Rögtön megértett mindenki mindent. Postára adták a hiányzó dokumentumokat, és a bankszámlánk meghízott. S mindezt miért is tartom ilyen fontosnak? És hogyan is van kapcsolatban a ladrikkal (tolvajok -szerk.) ? Firenzében megnéztünk egy lakást, mert néhány nap múlva át kell költöznünk, mivel kezdődik az oskola. Ez a lakás nem annyira nyerte el a tetszésünket sajátos elrendezésének köszönhetően. így a Betti által talált érdekes megoldást kínáló hirdető ajánlatát gondoltuk elfogadni. Mi is volt ez az érdekes megoldás? Hogyan is van kapcsolatban az ösztöndíjjal? Azt írta a hirdető e-mailben, hogy a lányának vett itt egy lakást, de a lánya már végzett, így nem kívánja egy ideig használni az ingatlant. A bibi csak az volt a történetben, hogy ő Manchesterben lakik, ennél fogva nem tudja megmutatni a lakást. Semmi gond. Egy csomagküldő szolgálattal elküldi a kulcsokat és a ■ Nagy harcot vívtunk a bürokráciával az ösztöndíjunkért szerződést, de mi a pénzt, amit kért a lakásért tegyük letétbe az egyik banknál, három napig nálunk lehetnek a kulcsok, addig a pénz letétben marad, de a negyedik napon hozzá kerül a pénz. Ugyan eléggé bizalmatlanul álltunk a dologhoz, de mindegyik fentebb említett cég eléggé megbízhatónak tűnt. Továbbá a csomagküldő szolgálattól a Bettinek küldtek is e-mailt, hogy náluk vannak a kulcsok. Viszont amíg nem jutottunk pénzhez, addig nem tudtunk semmit letétbe helyezni. így a fennmaradó időnkben kinyomoztuk, hogy itt, Sienaban van-e ennek a csomagküldő szolgálatnak szerviz pontja. Micsoda szerencse! -gondoltuk. Még nem is sejtettük, hogy mekkora mázli! Végül megérkezett az ösztöndíjunk egyik részlete. Megnyugodhattunk, hogy már nem maradunk fedél nélkül. Óra után elballagtunk a szerviz pontba, ahol egy szimpatikus olasz-arab fiatalember fogadott minket. Elmeséltük neki az egész fenti történetet. Erre ő: „ No, no! Questi sono ladri.” (Nem, nem. Ezek tolvajok.) Most mindenki elképzelheti a reakciónkat és az okos képeket, amiket vágtunk. Elsőre talán nem is tudtuk felfogni. Mire aztán a fiatalHáJával tartozunk a Mindenhatónak! Egy fi»- talember segített ember elmesélte nekünk, hogy ő is majdnem áldozatul esett. Megmutatta az e-mailt, amit kapott. Nem hittünk a szemünknek. A lakás paramétereitől eltekintve szó szerint ugyanaz az üzenet volt. Ugyanazokkal a nyelvtani hibákkal. Nagy hálával tartozunk a Mindenhatónak, hogy ezt a fiatalembert az utunkba terelte! így történt, hogy megmenekültünk ezektől a csalóktól, akik mindig más néven és más lakás paraméterekkel, de szó szerint ugyanazt az üzenettel kívánnak pénzhez jutni. Aztán a szerviz pontban, aki csak élt és mozgott kiokított minket, hogy Olaszországban hogyan is kell lakást keresni. KELEMEN ZSÓFIA
