Somogyi Hírlap, 2013. április (24. évfolyam, 76-100. szám)

2013-04-13 / 86. szám

4 2013. ÁPRILIS 13., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Fiók mélyéről előkerült katonafoték doni katasztrófa A kisbárapáti asztalos hazahozta a 2. magyar hadseregben harcoló egysége filmtekercseit Hetven éve már a doni ka­tasztrófának. Az évfordulóra két somogyi sportoló emlék­futással készül, lapunk pedig eddig sosem látott, fiókban porosodó fotókat közöl somo­gyi katonák útjáról a frontig. Vas András Rezignált katonaarc néz visz- sza a megsárgult-megfakult fo­tóról: Rádi Károly és társai 1939 novemberében őrségváltásra ké­szülnek Szolyván. A 20 éves kis­bárapáti fiatalember akkor még nem gondolta, hogy néhány év múlva visszasírja az amúgy em­bert próbáló kárpátaljai napokat, hiszen 1942-ben már sokezer ki­lométerrel keletebbre kellett szol­gálnia a hazát. Az 1909-ben szü­letett asztalosmester ugyanis a 2. magyar hadseregbe is meg­kapta a behívóját, s hamarosan a Don-kanyarban találta magát. Ahol - szerencséjére - még a Vö­rös Hadsereg áttörése előtt beke­belezte a kiütéses tífuszjárvány, így a hátországba szállították. Társai pedig rábízták az addig készített filmtekercseket, melyek megörökítették egységük útját. A fotók mindezidáig Rádi Károly lá­nya fiókjában pihentek, publiká­latlanul.- Apám peches ember volt - meséli Tóth Lajosné, azaz Jolán néni -, hiszen éppen a második világháború kitörésekor sorozták be Szolyvára, majd miután haza­került, Magyarország belépett a háborúba, s máris megkapta az újabb behívóját. Nyolc éves vol­tam, amikor Kaposvárra kellett bevonulnia, emlékszem, anyám­mal és a húgommal elkísértük, s mielőtt belépett a kaszárnya ka­puján, elmentünk a főutcán egy fényképészhez, hogy csináltas­sunk egy családi fotót. Sokáig megvolt, és édesanyámat soha­sem láttam olyan szomorúnak, mint azon a képen. Ettől kezdve a családfő útja a fi­ókokból előkerült fotók alapján re­konstruálható. Az egyik kép hát­oldala szerint 1942. június 3-án vonatoztak át a magyar-szovjet határon, hogy előbb az észak-uk­rán Ovrucsban, majd az orosz ha­tárközeli Kulikovkában, végül a Kurszk melletti Rilszkben töltse-’ nek el néhány napot, mielőtt meg­érkeznek a Donhoz, Voronyezstől délre, Liszkibe. Tóth Lajosné, Jolán néni mostanáig a fiók mélyén őrizte az édesapja által a Don-kanyarból hazahozott fényképeket ► Képgaléria: Sonline.hu Rádi Károly pihenőn Álcázott páncéltörő egység Menetel a kaposvári hadoszlop a Don felé Valahol Oroszországban... A front elől menekülő parasztok Őrségre készülődve -33 fokban Frontfodrászat „Lakosztályunk Ovrucs mel­lett”, olvasható az egyik képen, ahol az istállóból éppen kifelé bal­lag egy tehén. Rilszkben haszna­vehetetlen német harckocsik ke­rültek lencsevégre, aztán végelát­hatatlan síkságokon halad a me­netoszlop felrobbantott sínek és vasúti hidak mellett. Akadnak képek a front elől menekülő la­kosságról, s Liszki kihalt utcái, s egy feldúlt méhészet maradvá­nyai is háborús állapotokról me­sélnek. A Donnál pózoló páncél­törő egységek, tüzelőállást építő, lövészárkokat ásó katonák, a hát­rahagyott szovjet ágyúk pedig a pusztulást vetítik előre. A pihe­nőn kvaterkázó bakák, az ebéd­osztás vagy éppen a tábori mise békésebb pillanatokat örökített meg, hogy aztán a következő fo­tón egy titokban lencsevégre ka­pott katonatemetés ismét a hábo­rú borzalmait mutassa meg.- Anyám nem tudta pontosan, éppen merre jár a hadsereg - foly­tatja Jolán néni. -, de apám kiját­szotta a tábori cenzúrát, a levelek­ben egyes betűk alá tett egy pici­ke pontot, s ezeket összeolvasva kiderült, melyik nagyobb telepü­lésen vannak. Anyám oda küld­te neki a csomagokat. Leginkább rumot, hogy védekezni tudjon a hideg ellen... A szovjet offenzíva előtt többször harcba kevered­tek, aztán elkapta a tífuszt, s így kivonták az első vonalból. A Lvov melletti Szkoléba ke­rült, ahol egy kastélyszerű kór­házban próbálták meggyógyíta­ni - kevés sikerrel. Betegen, ret­tenetesen lefogyva érkezett haza 1943-ban, s ami nem sikerült a tábori orvosoknak, azt megoldot­ta a felsőmocsoládi doktor: élesz­tőt etetett Rádi Károllyal, s az asz­talosmester lassan felgyógyult.- Nem ismertük meg, amikor betoppant - állítja Tóth Lajosné -, de bármilyen rossz állapotban is volt, ahhoz ragaszkodott, hogy el­jöjjön a Papsűsűre, ahol a plébá­nos a doni áldozatokért misézett. Aztán felgyógyult, s asztalosként dolgozott a haláláig. De a hábo­rús fényképek mindvégig a fiók­ban maradtak, sohasem nézeget­tük őket: apám nem szerette eze­ket a fotókat, melyeket a háború után Dombóváron hívatott elő. A Don-kanyamál történtekről sem beszélt sokat, amit tudok, inkább anyámtól hallottam. Akinek az arcát azon az 1942-es fotón soha­sem feledem... Adj egy kávét, szendvicset, süteményt vagy jegyet ajándékba! becsületbeli ügy Országos mozgalom indult egy internetes történet alapján, előre lehet fizetni a rászorulóknak ► Folytatás az 1. oldalról Az alábbi történet jobban fel­melegíthet téged, mint egy for­ró ital egy hideg téli napon - olvasható az interneten kerin­gő történetben. - Egy bará­tommal betértünk egy kis ká­véházba. Miközben leadtuk a rendelést, két vendég lépett be és ment egyenesen a pénztár­hoz: „Öt kávét kérünk. Kettőt magunknak és hármat felfüg­gesztve." Kifizették a rende­lést, fogták a két kávét és el­hagyták a kávézót. „Mi az a felfüggesztett?” - kérdeztem a barátomtól. „Várj egy kicsit és meglátod” - válaszolta. Is­mét bejött néhány ember. Két lány kért egy-egy kávét, fize­tett majd távozott. Ekkor há­rom ügyvéd lépett be. Kértek hét kávét. Hármat saját részre és négyet felfüggesztve. Töp­rengtem, mégis mire szolgál­nak ezek a felfüggesztett ká­vék. Hirtelen egy kopott ru­hákba öltözött férfi lépett az üzletbe és kedvesen a pincér­hez fordult: „Van egy felfüg­gesztett kávé a számomra? Ek­kor megértettem: vendégek előre kifizetnek egy vagy több kávét a saját fogyasztásukon kívül, amelyet megkaphat­nak azok, akik nem engedhe­tik meg maguknak, hogy saját zsebükből vásároljanak ma­guknak egy meleg italt. Fábián Zoltánék elsőként csatlakoztak a mozgalomhoz Somogybán- Az interneten olvastunk a le­hetőségről, s remek ötletnek tűnt - mondta Fóbián Zoltán, a pék­ség tulajdonosa-vezetője. - Saj­nos tényleg sokan vannak, akik nem tehetik meg, hogy igyanak egy jó kávét vagy vegyenek akár egy péksüteményt. A fonyódi pékség vezetője' hozzátette: bár csak öt napja csatlakoztak a mozgalomhoz, ahogy kikerült a jel a helyiség­re, a vevőik máris vették a lapot, s már többen fizettek is plusz reggelit, péksüteményt, kávét vagy kenyeret. Persze igazából majd nyáron, a szezon beindu­lása után várják a nagyobb ér­deklődést. Amúgy a mozgalom­hoz csatlakozók számára nem jár semmilyen pluszfeladattal a dolog, külön blokkot állítanak ki a pluszban kifizetett termék­ről, melyet akkor használnak fel, amikor valaki elkéri az elő­re kifizetett terméket. Fonyó­don eddig még nem akadt sen­ki, de még kevesen tudnak a le­hetőségről.- Aki bejön és kér, annak adunk - mondta Fábián Zoltán- -, mindenkinek a becsületére van bízva, valóban rászorul-e, vagy csak potyázni akar... Két héten belül a Csiky Ger­gely Színházra is kikerül a lógó: a teátrum is csatlakozik a mozga­lomhoz: náluk plusz színházje­gyeket vásárolhatnak az érdek­lődők a rászorulóknak. ■ A. V.

Next

/
Oldalképek
Tartalom