Somogyi Hírlap, 2013. április (24. évfolyam, 76-100. szám)
2013-04-11 / 84. szám
4 2013. ÁPRILIS 11., CSÜTÖRTÖK A KÖLTÉSZET NAPJA Corpus ad nótám Most vasárnap van. A rejtély, most ismét a tapinthatóságban. Testetlen hiába várnak Pléhkrisztust télvíz havára Szerelemnek vér az ára Testvért így kiáltanának Meglopott kies oltárról Langymeleg nyelvekre kerül Imája csendben szétterül S hallgat egy üres országról Latrokkal táncolni látszott Hisz csak felszökött s lenézett Kitalálta az egészet És harminc ezüstbe játszott Vérmezőre terelt éhes Farkas szaggatta birkanyáj Megtelt a szerzetesispotály Haldoklásunk ezeréves VEREBES ERNŐ (1962, ZENTA) esemesvers mikor potyogod mar be szivem kódját módját talad megesszel segítek pin = <3 negyzer ■zol bar meg nem latótalak milyen lehet szemed, illatod alQdozok az idővel h veled tölthessek pár pillot asszem +ishalok reménytelenül esélytelenül hat, szánom de beled szerelmes vök ne aggódj lenyiroma füvet meggyőzőm anyadat bar fiatal vagy közösen akar mar most kioldhatnánk a gyerekzarat:P jo8 az értelemnek örökre lepeshatranyban azerzeseim körökre szivbill.uim capslockal Írnak anyamek 1 rendes lány után régóta sírnak S ajnalod vagy nem Mégiscsak lehetnel ram vevő É S hallod e hogy szivem h dobog Kovacsmu helyből a Parnasszusra oláh János Nem hallgattatta el Veres Pétert, így majdnem kettétört írói pályája ha átviszi a terero CZENE DÁNIEL (1988, SIÓFOK) Volt könyvkereskedő, propagandista művelődési házban, cselgáncsedző, periodika fő- szerkesztője, ám bármerre is vetette a sors, Nagyberkihez és az irodalomhoz mindig hűséges maradt. Vas András- Kuzure-kesza-gatame?- Tessék?! - hökkent meg egy pillanatra Oláh János József Attila-, Greve- és Márai-díjas író-költő. - Ja, az a rézsút-leszorítás.- Meglehetősen egyedi jelenség az irodalomban egy dzsúdótréner...- Kényszerpálya volt, eszembe sem jutott edzősködni, még ha gyerekfejjel is kezdtem el a sportágat, s egyetemista koromig versenyeztem. Ám a Csepeli Munkásotthonban, ahol a hatvanas évek végétől dolgoztam, zátonyra futott a hivatali pályám: Veres Péter bácsi, a korábbi hadügyminiszter, amúgy író tartott egy előadást, s meglehetősen szabadon beszélt a társadalmi igazságtalanságról, így a szakszervezeti vezető üzent nekem, mint szervezőnek, hallgattassam el az öreget. Visszaszóltam: hogyan? Ha akarják, szóljanak neki ők.- Csepelen szembemenni a szak- szervezettel?!- És a Párttal, hiszen a kérés az ő egyetértésükkel érkezett. Rendszerellenesnek minősítettek, s nem kerülhettem tanári vagy kulturális állásba. így jött a Testnevelési Főiskola, mint menekülési lehetőség. Két évig edzősködtem a Honvédnél, ösz- szesen pedig vagy két évtizedet.- Gondolom, az ihletet azért nem a tatami hozta meg...- Középiskolában, sőt, talán már az általános végén kezdtem verselgetni. A magyartanárom behozta az akkori irodalom legjavát, Németh Lászlót, Weöres Sándort.- Akkoriban ez elég nagy dolognak számított.- S érdekelt is. Megpróbáltam írni, s szerencsére a képzőművészeti középiskola, ahová jártam, kiváló könyvtárral rendelkezett. A későbbi Kossuth-díjas író, Varga Domokos felesége, Varga Magda volt a könyvtáros, szépen véFöldem Oláh János számára Nagyberki életfogytig tartó ihletet adott gigvezetett az irodalmon. A férje pedig, amikor kijött a börtönből 56 után, gondozta az írásaimat.- így már érthető, hogyan került művészeti iskolából a bölcsész- kana.- A tanáraim a képzőművészeti főiskolát vagy az építészetet javasolták, de a magyar-népművelés szakot választottam. Az egyetem után egy könyvterjesztő vállalatnál kezdtem dolgozni, de borzalmas volt a fizetés, így kerültem Csepelre.- Furcsa lehetett vidéki-falusi múlttal a proletariátus fellegvárában.- Rengeteg száműzött vidéki gyűlt össze, akadt a vasöntők között korábbi százholdas gazda is. Igazából így tűntek el a nagygaz- dák, a kulákok. Ráadásul Tamási Lajos, a Piros a vér a pesti utcán című 56-os vers szerzője a Csepeli Olvasó Munkás Klub élén valóságos oázist teremtett ebben az 50-es évek szellemét őrző kommunista fészekben. Ám mire gyökeret vertem volna, a már említett konfliktus miatt kitelt a becsületem. Jött a cselgáncsedző- ség. A kor szelleme azonban itt is utolért. A Honvédből is azért kellett eljönnöm, mert nem voltam hajlandó belépni a pártba, pedig, ahogy ottani feletteseim mondták, nem szerencsés, ha egy ideológiailag képzetlen tréner felügyeli az utánpótlást.- Ezzel bezárult minden kapu.- Majdhogynem. Tanfolyamok tartásából próbáltam megélni, eltartani a három gyereket.- A kultúra három T-s (támogatott, tűrt, tiltott) korszakában vélhetően így az irodalom sem hozott sokat a konyhára.- Ma is csak kevesen tudnak belőle megélni. Akik oda tudnak férkőzni a húsosfazekakhoz.- Mi kell hozzá?- Passz... Pedig elvileg a Magyar Napló, az írószövetség folyóirata főszerkesztőjeként ott lennék... Akadnak külföldi ösztöndíjak, de csak zárt körnek.- A fia, Lackfi János író-költő ezek szerint szerencsésebb az apjánál.- Manapság talán nem kell olyan nyilvánvaló társadalmi-közéleti becstelenségeket elkövetni az érvényesülés érdekében, mint akkoriban. Ráadásul nála adottság, hogy tud szerepelni.- írni is.- Ez kevésbé érdekli az embereket. Manapság nincs szoros Akár a hó, még eső mosta csönd pihent az almafák hamvas kék lombajai alatt, halk, ébredés lehelte béke volt a kert, zárt ablakok mögött zsongott a nap, s fehér mezőkön át a szél a nap mezőiér’. Én hallgatok. Gyerekkorom a fű zenéje volt, és margaréták tengere. Megfoghatatlan mélyű ízét keserű bodza őrzi, fűzfa méze, kenyér bele. Disznó röfögött, kakas rítt, ló nyerített a diófák alatt, a ház körül. Hajnali tisztaság forrása, éj, halk-hideg hangszereidet véltem hallani. Voltál simaszőrű lovam, Ügettünk boldogan, amerre ösvényed kanyargó hűse vitt. Egyre kifele, egyre távolabb futunk, súlytalanul. Házi zűrzavar. Lépteid fölötte. Szinte semmit nem tudunk. Játszottam egész nap, dologtalan végeztem dolgomat: istálló, birka-ól, füvet kaszáltam, dőlt a zöld, dőlt hangtalan, olajos fénnyel, mint az esti bor. Zöld volt a táj, merész összefüggés az írói teljesítmény és az elismertség között.- Determinálta a fia sorsát az otthoni irodalmi környezet. Hiszen apja, s édesanyja, Mezey Katalin is elismert író-költő.- Ha így lett volna, mind a három gyerek megfertőződik, de Kati lányom és Mátyás fiam képzőművészek, szobrászok lettek. Igaz, fiatalon mi is erősen kötődtünk a képzőművészethez.- A laikus azt hinné: ilyen családban jambusokban beszélgetnek.- Azt azért nem... Ám némi kontrollt és kritikát azért jelent, ha mindketten ugyanabban a szakmában vagyunk.- És konfliktust?- Nem többet, mint egy átlagfamíliában. Persze az írás alatt magába fordul az ember, s olyankor megszűnik a külvilág, ami nem mindig szerencsés egy mellékfoglalkozású írónál.- Nehéz volt elfogadni, hogy a nagy szerelem csak másodállás?- Sajnálom a megíratlan témáim miatt, melyek most már sohasem kerülnek papírra. De amikor az embernek csak éjjel jut ide írni, kompromisszumokat kell kötnie. Ha most akarnám megírni a csöndjében eltévedt a kéz. Szilárd tarlók fokán, fűverdesés között a véletlen vezette botló léptemet, mélybe rántott, aztán a magasba lökött, hintán ültem hintázó hullámok felett. Hallgattam a nappal józan üzenetét, szívtam a patafüst orrfacsaró szagát, s könyörögtem, hiába, hogy ne még, hagyjátok álmom fekete lovát! Birkóztak a fészer alatt, zabla törött, szerszám szakadt, míg végül a gazda lapátnyi kéziben füstölgött fehér-eres patája, sötét szőrén a harmatot nem látta senki sem, se homlokán a borzongás ködét. Nyár, hajnali ég, én hallgatok, csak a szél, csak az érintetlen porba ejtett faág emlékezik, csak véletlen rajzokba fér, ész el nem éri földem távolát- csöndes, műhely előtti kép -, a rögös arcokét, foszlott kötények, nyűtt zsebek alatt a megbúvó kezek repecskes partjait. Az ébredés mögött egy másik ég vakít, sárkányként nyeli el a dombokat a Nap. régi dolgokat, az újakra nem maradna időm. Jellemző, könyvkiadóként sokáig éppen a saját műveimmel nem tudtam foglalkozni. Szerencsére az elmúlt egy-két évben néhány kötetet sikerült összeállítanom. Például a Nagyberkivel kapcsolatos írásokból.- Rengeteget írt a gyermekkoráról, noha az iskolát már Budapesten kezdte. Ennyire nehezen szakadt el a szülőfalutól?- Sok felvillanó kép, mondatfoszlány maradt meg abból az időből, s ezekből sikerült restaurálni a történeteket, melyek aztán újabbakat hoztak elő. Persze ezek nem szociográfiai írások, hanem valós alapokon, konfliktusokon nyugvó fikciók.- Tehát a Földem című versben felbukkanó ló...- ...szimbólum. A nagyapám Berkiben volt kovácsmester, hozzá hordták a lovakat patkolni, ezekből az emlékekből állt össze a versbéli kép. Szerettem nála lenni, nyaranta mindig hazajártunk, beálltam mellé kovácssegédnek, amíg a téeszesítés miatt be nem kellett zárni a műhelyt. Nem tarthatott segédet, nekem pedig örök muníciót adott. Képeket, hangulatokat, zajokat, melyek rendre megihletnek. Létezik egy ifjú földesúr, aki titokban verseket írogat... kőbevésve Kétszáz esztendeje, 1813-ban jelent meg Berzsenyi Dániel első kötete - azonnal sikert aratott, Széchenyi is idézte Létezik egy Berzsenyi Dániel nevű ifjú fóldesúr, aki titokban verseket írogat. Erről Kis János költő, evangélikus lelkész tudósította barátját, Kazinczy Ferencet 1803-ban. Mutatóul küldött is három költeményt. Kazinczy azonnal válaszolt: el volt ragadtatva, s meg volt arról is győződve, hogy ez a bizonyos Berzsenyi Kis János költészetének hatása alatt áll. Barátján keresztül üzente meg, hogy az ódaírás útjáról ne térjen le. Öt év szünet következik, ám ez az öt év munkával telik: 1808-ban Berzsenyi váratlanul egy egész kötetnyi verssel jelentkezik Kazinczynál, aki rögtön fel is ajánlja, hogy segít kiadni azt. Hosszú és mély levelezés veszi kezdetét: Kazinczy ja- vítja-alakítja a versek szövegét, javasol, korrigál, oktat, Berzsenyi mély tisztelettel szól barátjához, s nem mindig fogadja meg az atyai tanácsot. Újabb öt esztendeig húzódik a versek alakí- tása-csiszolása, míg végül 1813- ban megjelenik a Berzsenyi Dániel versei című kötet. Kevés olyan verseskötet van a magyar költészet történetében, amely megjelenésekor igazán sikeresnek mondható. Berzsenyi e kötete minden bizonnyal az egyik. Verseinek sorait sokan idézték (többek között Széchenyi is), kőbe vésték, falra írták, mottóként könyvek elejére írták. A siker jele, hogy az első megjelenést A fiatal Berzsenyi Dániel gyorsan követte a második: 1816- ban tíz újabb költeménnyel bővül a kötet. Hogy miként történhetett meg, hogy a magyar irodalom történetének egyik legnagyobb sikere után a magyar irodalom egyik legnagyobb költője szinte azonnal elhallgatott, máig rejtély. Kölcsey Ferenc kemény szavakat használó kritikája minden bizonnyal közrejátszott, de Berzsenyi költészetének avatott kutatói joggal hívják fel arra a figyelmet, hogy Berzsenyi már a kritika megjelenése előtt is költészetének elapadásáról panaszkodik. Miként indulása, úgy pályájának alkonya is homályba borul. Berzsenyi pályájának kezdetéről egy igen érdekes dokumentumra bukkantak az életmű teljes anyagának sajtó alá rendezői, Fórizs Gergely és Vaderna Gábor. A Pannonhalmi Főapátság Könyvtárának Kézirattárában előkerült az a levél, melyben Kis János Berzsenyit Kazinczy figyelmébe ajánlja, s mellette az elküldött versek szövege. E három költeményt eleddig nem ismerte a Berzsenyi-kutatás, kéziratuk két évszázada lappangott. Három már ismert költeményről van szó: A Magyarokhoz, Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás, A reggel. E versek későbbi kidolgozásai voltak eddig hozzáférhetőek, az újonnan előkerülő versváltozatok Berzsenyi legkorábbról ismert versei. A Berzsenyi Dániel Irodalmi Társaság kaposvári rendezvényén Vaderna Gábor elmondta, hogy a felfedezés tudományos jelentősége egyrészt abban áll, hogy immár meg lehet fogalmazni néhány állítást Berzsenyi alkotói módszerével kapcsolatban, másrészt abban, hogy ösz- sze lehet hasonlítani a pályakezdő és a kötetet publikáló, érettebb Berzsenyi gondolkodását. Az ELTE oktatója az utóbbival kapcsolatban elmondta, hogy Berzsenyi e három versének korai szövege arról tanúskodik, hogy a költő történelemszemlélete és jövőképe 1803 és 1813 között egyre borúsabbá vált. ■
