Somogyi Hírlap, 2013. március (24. évfolyam, 51-75. szám)

2013-03-10 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 10. szám

2013. MÁRCIUS 10., VASÁRNAP SZTORI a kesztyűt, és csapunk vissza, és mikor nem". (Az Amerikai Népszavában megjelent nyílt levélben Kertész Ákos úgy fo­galmazott: "a magyar geneti­kusán alattvaló.") 2008-ban Sas József színész, színházigazgató Kossuth-dí- ját az átadás előtti napokban Gyurcsány Ferenc miniszterel­nök nem írta alá, mert a humo­ristát adócsalás miatt nem jog­erősen felfüggesztett szabad­ságvesztésre ítélték. (Később a jogerős ítélet is megszületett). Ugyanebben az évben Blaskó Péter színész - Gyurcsány Fe­renc kormányfő elleni tiltako­zásul - nem fogadta el a neki ítélt díjat. 2011-ben ismét Kos- suth-díjat kapott, s akkor már átvette a kitüntetést. A kitüntetést 1963-ig évente osztották, 1966-tól három éven­ként adták át, ettől csak egy­szer tértek el. 1990 óta ismét évente egyszer, március 15-én. osztják ki, mint a Magyar Köz­társaság legrangosabb díját. Az alapításkor a pénzdíjat babérkoszorú kísérte, ám ezt egy Kossuth Lajos alakját for­mázó kisplasztikái alkotás vál­totta fel. Nem kaphatja meg a díjat a köztársasági elnök, ország- gyűlési képviselő, európai par­lamenti képviselő, alkotmány- bíró, a Kúria elnöke és elnök- helyettese, a legfőbb ügyész és helyettese, az Állami Szám­vevőszék elnöke és alelnöke, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és alelnöke, országgyűlési biz­tos és az állami vezető, vala­mint az odaítélő bizottság, és a Művészeti Díj Bizottság tagja. Posztumusz díjat nem adomá­nyoznak. Tízmillió forint fölé emel­kedik a Kossuth- és a Széchenyi-díjjal járó jutalom. A többi művészeti díj mellé is többet adnak. Még várni kell arra, hogy megtudjuk, kik a díjak odaítélői. Ács György Kádár János üdvözli Agárdy Gábor Kossuth-díjas színművészt, a parlamenti fogadáson 1985-ben. Sas József akkor lett érdemes művész. A bérből és fizetésből élők előző évi nettó nominál átlag- keresetének ötszöröse helyett annak hatszorosa jár a díjazot­taknak ötvenezer, illetve száz­ezer forintra való felkerekítés­sel. Bruttó 10 millió forint fölé emelkedik így a jutalom. Mivel a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze, a Magyar Köztársaság Érdemes Művé­sze, és a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja adományozá­sával járó jutalmak összegét a Kossuth-díj és a Széchenyi-díj összegéhez kötve állapították meg, a művészeti díjak mérté­ke is emelkedik. Az odaítélő testület tíz ré­gi-új tagját érthetetlenül titok­ban tartják. Érdeklődésünkre, hogy kiket kért fel a kormány­fő, többször is azt a választ adták az Emberi erőforrások minisztériumában, hogy nem mondhatják el a névsort, vár­jam meg, amíg az a Magyar Közlönyben megjelenik. Bár néhány nap múlva már átvehe­tik a díjakat az odaítélők név­sora a mai napig "titkos". A kormány korábban módo­sította a Kossuth- és Széche- nyi-díjak odaítélési rendjét. A bizottságba bekerült a köz- igazgatási és igazságügyi mi­niszter, kikerült ugyanakkor onnan a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia ügyve­zető elnöke, valamint az addig közreműködő tíz szakmai albi­zottság elnöke. Változás volt az is, hogy a Kossuth- és Széche­nyi-díjjal, valamint az Állami Díjjal korábban kitüntetettek, akadémikusok, egyetemi taná­rok, a tudományos, a műszaki, a gazdasági, a művészeti és a kulturális élet képviselői köré­ből nem három, hanem csupán egyéves időtartamra kérnek fel személyeket, számukat pedig tíz főben maximálták. A díjakat a kormány előter­jesztésére a köztársasági el­nök adja át, de meg is vonhat­ja attól, aki arra érdemtelenné vált. A Kossuth-díj utólagos visszavonására eddig egy­szer került sor: Nagy Gábor, a kazincbarcikai Borsodi Ko­operáció vezérigazgatója 1952- ben a barnaszén-elgázosítás új technológiájáért kapta meg a kitüntetést, amelyet egy év múlva visszavettek tőle, mert kiderült, a technológia licencét az NSZK-ból lopta. 1957 decemberében felme­rült, hogy intézményesen visz- sza kellene vonni a díjat a disz- szidensektől, és azoktól, akiket elítélt a bíróság, akik a népi de­mokráciának kárt okoztak. Az MSZMP Politikai Bizottságá­nak dokumentumában többek között szerepelt: Aczél Tamás lapszerkesztő, Déry Tibor író, Dómján József festő, Háy Gyula drámaíró, Kováts Nóra balett­művész, Méray Tibor író, újság­író, Mérei Ferenc pszichológus, Molnár Tibor színész, Muszka Imre esztergályos, a Szocia­lista Munka Hőse, Rab István táncművész, Szörényi Éva szí­nésznő, Veress Zoltán vegyész- mérnök és Zelk Zoltán költő. A Kossuth-díjak bevonására végül mégsem került sor, és az állampárt az ügyet, mint idő­szerűtlent, 1959-ben lezárta. Másfél évvel ezelőtt egy job- bikos képviselő Kertész Ákos író Kossuth-díjának vissza­vonásáról érdeklődött a Parla­mentben. A kormányfő vála­szában úgy fogalmazott, két­ségkívül lehangolja az embert, ha egy Kossuth-díjas író „rasz- szista szamárságokkal traktál- ja a hallgatóságot”, "jobboldali, keresztény, magyar politiku­soknak (...) hozzá kell szok­niuk, hogy Magyarországon sokszor nemtelen, szamár, rasz- szista, a magyarokat gyalázó megjegyzéseket kell tűrnünk. És okosan meg kell válogat­nunk, hogy mikor vesszük fel Több mint tízmillió jár a Kossuth-díjjal elismerés Még titkos a díjakat odaítélők névsora - Csak egyetlen esetben vonták vissza Zsigmond király alapította hatszázöt éve az első magyar kitüntetést MAGYAR KITÜNTETÉSRŐL 1408 óta beszélhetünk, amikor Zsig­mond király megalapította a Sárkány rendet. A xvi. században HabsburgI. Ferdinánd alapított Uralkodói Kegyelmi Érem kitüntetést. Ez jókora láncon lógott, a három­negyed kilónyi arany nagy érté­ket képviselt. Hőstettekért olya­nok kapták, mint Thury György végvári kapitány. De már előbb, Nagy Lajos korától avattak aranysarkantyús vitézeket. az aranygyapjas rend a Habs- burg-ház legmagasabb kitünte­tésévé vált 1477-től. Csupán a XVII. században jött létre az uralkodóház női Csillagkeresz­tes Rendje. 1757-ben alapította megaz első magyar és mai értelemben is kitüntetésnek számító királyi elismerést Mária Terézia. A Má­ria Terézia Katonai Rendet hős­tettekért lehetett kapni. A MAGYAR KIRÁLYI SZENT IST­VÁN rend az első polgári ren­dünk volt, ezt is Mária Terézia alapította 1764-ben. az 1848-as szabadságharc ide­jén önálló magyar kitüntetési rendszert alapított a kormány, a 3 fokozatú Magyar Hadi Ér- demdíszjelet. i. Ferenc 1808-ban megalapí­totta a Lipót Rendet. az osztrák Császárság 1815- ben honosította a lombard Vas­korona Rendet, s ezzel tovább bővítette - egy évszázad alatt legalább 3000-rel - a kitünte­tettek körét. Ennek három szint­je volt, de a két felsőbb fokozat keveseknek jutott, köztük főpa­poknak. Erkel Ferenc csak a III. osztályát kapta... Ferenc József 1849-ben alapí­totta mega modern Ferenc Jó­zsef Rendet. Liszt Ferenc 1867- ben e rend középkeresztjét kap­ta meg. a horthy korszakban a legma­gasabb állami elismerés a Ma­gyar Érdemkereszt volt 1922-től. a kulturális elismerés újdon­sága volt a gróf Klebelsberg Ku­nó kultuszminiszter javaslatára 1930-ban alapított Corvin-lánc, amelyet a kormányzó elsőként épp Klebelsbergnek adott át. (A Corvin-láncot 2001-ben újraala­pították. a ii. világháború után az ötfo­kozatú Magyar Köztársasági Érdemrend lett a legfőbb; ebből a magasabbakat kapták a há­ború győztesei - Tolbuchin és Malinovszkij marsall, valamint a jugoszláv Tito. A Sárkány rend volt nálunk az első $ '*** ' NEKEM NEM szabad pénzt áHMI adniakezem- rados virág be. Anyám már kamasz koromban megmondta: „édes lányom, neked az isten pénze sem volna elég”. Apám finomab­ban fogalmazott: „kislányom, te gazdagnak születtél, csak rossz helyre”. Na ja. Kifolyik a kezem­ből minden egyes cent a héten például a közeli plá- zában jártam, rendezni a mobiltelefon-számlámat. Előtte betértem a szolgáltatóval szem­közti butikba, mert kellene egy zöld köves fülbevaló a zöld köves nyakláncomhoz. Persze nem volt. Megakadt viszont a szemem egy rózsaszín keretes Shoppingolunk, költekezünk, szégyenkezünk napszemüvegen, nagyon me­nőn. Megvettem. gondoltam , ez még nem a világ vége, úgyhogy, amikor befizettem a mobilszámlámat, megkérdeztem a fiatalembert, van-e nekik a telefonomhoz illő headsetjük. Volt. Azt is megvet­tem. Ekkor már a második pár ezer forintos tételnél tartottam. Lelkifurdalásomat azzal hall­gattattam el, hogy egy új nap­szemüvegre és egy headsetre már igazán szükségem volt. azzal a szent elhatározással álltam tovább, hogy mára be­fejeztem a vásárlást. igen ám, de utamba akadt a ked­venc márkás turkálóm. Olyan régen jártam már bent, olyan sokáig visszafogtam magam! ­sóhajtottam vágyakozva. Csak megnézem, mi van leértékelve, aztán illa berek, nádak, erek, nyomás haza. Az egyik foga­son azonban felfedeztem egy hiper csini farmernadrágot, a polcon pedig egy szuper tavaszi csizmát. Mohazöldet, gyönyörű­séges mintával kivarrva, tiszta bőrből. Mindkettőt teljes áron. Csak felpróbálom őket, szóltam az eladónak. Az összhatás ked­véért egy királykék pólót is ma­gammal vittem a próbafülkébe. most nem azért, hogy dicseked­jek, de a gondosan lefogyasztott alakommal (tudják, a fogyás a másik mániám) úgy néztem ki a nagytükörben, mint aki a kifutóra készül. Az eladónők tátották is a szájukat, hogy hű meg ha, milyen jól áll ez a szere­lés, én pedig arra jutottam, bűn volna ott hagyni. Amúgy is kell egy rend öltözék a tavaszi sze­zonra. Igaz, akkor már szívtam a fogamat, hogy az anyagi hely­zetemhez képest egy kisebb vagyont készülök kiadni. Hogy mennyit? Nem árulom el. a pénztárnál megkukkantot­tam az ékszereket is. Mond­hatom, rafinált egy cég - az ember már fizetne, és akkor kibökik a szemét a szebbnél szebb nyakláncok, fülbevalók és karkötők. Csak azért sem vásárolok belőlük, határoztam el, amikor a pénztárosnő meg­mutatott egy extravagáns, de mégsem feltűnő karperecét. Aranyszínű fém és púderszínű bőr kombinációja. A kasszás csaj lelkendezett: ő már első pillantásra belészeretett, ilyet hord, és nem bánta meg a vá­sárt. most már úgyis mindegy, rán­tottam meg a vállamat. Csak a pénztárgépbe beütött összeg láttán hördültem fel: „szegény férjem!” „Miért? - kérdezte a lány. - Nála is csipog a tele­fon?” Mármint, ha vásárolok valamit. „Még csak az kéne - mondtam. - Ki is akadna, ha megtudná, mennyit költők én itt egy szemvillanás alatt.” Egyébként még nem tud az új szerzeményeimről, nem mer­tem őket megmutatni neki. Csak a headset derült ki vélet­lenül, férjem a fejét csóválta, és aprót sóhajtott: hát ez meg minek? pár napja barátnőm panaszko­dott, hogy nem tud elköltözni otthonról, mert ha albérletbe megy, nem lesz mit félretennie a fizetéséből. Én bölcselkedtem: az életet élvezni kell, senki sem fogja utánunk dobni a pénzt a koporsónkba. Önök mit szól­nak? Ez akár a shoppingolás ideológiája is lehetne, nem igaz? na, jó, egy csepp sütnivalóm azért van. Ünnepélyesen meg­ígértem magamnak, ebben a hónapban már nem fogok költe­ni egy kanyit sem. Persze ehhez az kell, hogy maradjak itthon, a fenekemen, és ki se tegyem a lá­bamat az utcára. Mert az sajnos tele van üzletekkel. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom