Somogyi Hírlap, 2013. március (24. évfolyam, 51-75. szám)
2013-03-01 / 51. szám
14 SAJTÓ ES TANULÁS 2013. MÁRCIUS 1., PÉNTEK Takaríts ^ jókedvvel! tisztaság Sokszor ^ könnyebb rendetlenséget csinálni, mint rendet rakni. Pedig a rend és tisztaság fontos, különösen a hálószobánkban. A nehézség ott kezdődik, hogy rávegyük magunkat, na akkor most pakolok és takarítok. Ne egy unalmas, szürke nap határozd el, hanem amikor jó a kedved, fel vagy dobva és tele vagy energiával. Vedd számba, hogy mire van szükséged. Amit fél éve nem vettél elő, azon mindenképp gondolkodj el. Könyvet viszont sose dobj ki. Inkább ajándékozd el, de a könyvek nagy kincset érnek. Egy mesekönyv is, de persze érthető, ha 15 év felett valaki kidobálja őket. Az is nagyon fontos, hogy időnként újítsd meg a szobád. Kell egy fajta változatosság. A szoba tükrözze a lelked, a személyiséged, és ahogy egyre idősebb leszel eltűnnek majd a poszterek, a plüss állatok is. A takarítást hetente egyszer ajánlott elvégezni, persze ezt kevesen tesszük meg, pedig fontos. Az ágyneműt ha esténként zuhanyzói akkor ráérsz két- két és fél hetente is lecserélni. Ha reggelente fürdesz akkor hetente. Abból a nagy energiából amivel elkezdted a takarítást és pakolást semmi nem marad majd, ám tiszta, szép és rendes szobában sokkal jobban fogsz aludni. Megéri a fáradozást. HUNYADKÜRTI LILKA Akkor kezdd el, hajókedved van! Az oldalt szerkesztette: Gáldonyi Magdolna Telefon: 82/528-151 E-mail: magdolna.galdonyi@axelspringer.hu írjatok! Szobor, zene, festmény? Nem! értekezés Művészekről és művészetekről, a Szerző szemével- Hogy kérdezhetsz ilyen ostobaságot, drága barátom? Még hogy melyik a legnagyobb művészet a világon?! Meg akarsz sérteni? Áruld el, mégis milyen jogon ítélkezhetnék én afölött, amit az egész emberi faj alkotott saját szórakoztatására, több ezer évvel ezelőtt? És különben is, nem egyértelmű? Ej, ej drága barátom, hát miért nem ezzel kezdted? Azonnal rendelkezésedre állok. Mindenekelőtt érdekelne a te véleményed. Szerinted melyik a legnagyobb művészet? Szobrászat, ugyan már! Öreg cimborám, hát mikor beszéltél utoljára olyan emberrel, aki azt mondta, hogy él-hal a szobrászatért? Nem, ne érts félre, ezzel nem azt akarom mondani, hogy azoknak a hideg, rideg kőtömböknek az átalakítását valami meleggé és barátságossá, nem tartom művészetnek. Csak azt, hogy igen kevés ember szereti annyira, hogy felismerje az igazi mesterek kézjegyeit, az alkotások tartalmát, mondanivalóját. És mivel - szerintem - mindent az emberek szereteté- vel kell mérni, sajnos nem, nem állíthatjuk, hogy a szobrászat a legnagyobb művészet. Festészet? Megint nemet kell, hogy mondjak neked barátom. Gondold csak el, mikor ellátogatunk egy galériába, sorra nézzük a képeket, meg-megál- lunk, de igazán hosszú időt egy kép előtt se töltünk. A mennyiség hajt minket, drága barátom, a mennyiség. Minél több képet lássunk, minél rövidebb idő alatt. Ahelyett, hogy megpróbálnánk a festővel beszélni, művén keresztül. Az az igazság, hogy e két művészetet, én szívem szerint elkülöníteném a többitől. Természetesen nem azért, mert any- nyira alantasnak tartanám őket, de -szerintem- nem lehet egy lapon említeni a többivel. Hisz itt valami kézzel foghatót alkot az ember, nem pedig légből kapott mondatokat. Igen, igen a prózára gondoltam, de hogy ez nagyobb lenne? Drága barátom, én nem azt mondtam, hogy a szobrászat és festészet rosszabb mint a szép- irodalom, inkább melléjük kell helyezni. Mindazonáltal nem, ez sem a legnagyobb. Hiszen nem minden ember olvas szórakozásból, s akik mégis, nem találsz közöttük két olyan embert akiknek ugyanolyan az ízlése. Állandóan megy a vita, ki a jobb író, melyik műre kéne, hogy épüljön a többi, egyszóval annyi a széthúzás, hogy képtelenség azt állítani, ez a legnagyobb művészet. Ugyanez a helyzet a drámával is. Továbbra sem adhatok neked igazat, barátom, a költészet végkép nem sorolható a legnagyobb művészetek közé. Hiszen egy-egy múzeumba mindenki betéved életében legalább egyszer, viszont verset alig olvasnak az iskola pádon kívül. Persze, tudom, hogy te kivétel vagy, de éppen ezért te láthatod a legjobban milyen kevesen vagytok. Kénytelen vagyok ezt is a próza, a szobrászat és a festészet mellé tenni. A zene. Be kell látnom öreg barátom, most megfogtál. Mert míg egy szomorú könyvön, sötét tónusú festményen elkomorul az ember, egy szívbe markoló költeményt pedig megköny- nyezik, addig egy halállal végződő musical után olyan sírógörcs jöhet rá, hogy órákig képtelen tisztességesen beszélni. Nem, nem drága barátom nem túlzók, saját példámról beszélek. Az előadás után két-három órával is könnyek közt aludtam el, képtelen voltam feldolgozni mindazt amit a színpadon láttam. De ugyanezt a hatást nem tudták volna elérni puszta szavakkal. A zene segített hozzá. Éppen ezért, bármennyire fáj érte a szívem, egy kicsivel a próza és a többi fölé kell emelnem. De továbbra is azt kell állítanom, hogy még mindig nem találtad meg a legnagyobb művészetet. Hogyhogy nincs több ötleted? Na várj, segítek. Nézzünk alaposan körbe. Egy étterem teraszán vagyunk, egy meleg nyári nap, a legkülönfélébb emberek gyűlnek itt össze. Nézzünk először is mögéd. Ne, még ne fordulj meg! Mögötted egy fiatal gimnazista ül. A haja félig barna, félig szőke. Biztos vagyok benne, hogy rajong a zenéért, de vajmi keveset ért a könyvekhez és a festészethez. Most hátra fordulhatsz. Gondolkodóba estem, de mégiscsak ő az igazi művész Tőlünk jobbra már egy idősebb úr ül, képeket nézeget. Talán egy kiállítás, vagy aukció kínálata, éppen ezért, nyilván jól kiismeri magát a szobrok és festmények világában. Színházba csak ritkán jár, zenét pedig csak az autójában hallgat vezetés közben. A következő legyél te. Ne aggódj, nem kell félned. Nagy költészet és könyvbarát vagy, színházba is megpróbálsz a lehető leggyakrabban elmenni. De valld be nekem, soha életedben még nem vettél hangszert a kezedbe és a kiállításokon is csak Van Gogh-ot ismered fel. Áruld el hát nekem, mi a közös hármótokban? Igen, mindhárman rajongtok valamilyen művészetért. Nem, ezzel nem azt akartam mondani, hogy mind egyenrangú, félre ne érts. Igenis van egy, ami magasan a többi fölött áll. Még mindig nem tudod, mi közös bennetek? Az a közös hármótokban, hogy esztek. Ej, hát miért tört ki belőled a nevetés? Talán nincs igazam? Akkor miért jöttetek mind a hárman ebbe az étterembe? Hát nem azért? Hogy egyetek? Hogy érezzétek az ízeket. Mert ez a közös minden emberben. Hogy szeret jókat enni. Hagyd már abba a nevetést, mert esküszöm itt hagylak. Az ember eszik, ha öröme van esküvőn és eszik, ha bánata van halotti toron. Bárhonnan jöhetett, bármibePyihi- het, bármit szerethet, a jó ételnél nincs nagyobb erő, ami ösz- szehozná az embereket. Éppen ezért mondom, nincs nagyobb művész a szakácsnál, aki képes olyan ízeket alkotni, amikre egész életünkben vágyunk és emlékszünk. De ahhoz, hogy valaki ilyen nagy művész legyen nem kell diploma. Hisz édesanyád főztjén nevelkedtél és vajon hányszor felemlegetted már azokat a vasárnapi ebédeket. Hidd el nekem, ez az, amit minden ember ugyan úgy szeret s ezért ez a legnagyobb művészet. Most pedig menjünk. Elnézést, fizetünk, és üzenem a művész úrnak, hogy nagyszerű volt a lazac. Ej, miért vág ilyen fancsali pofát? KÁLMÁN ATTILA Az iskola nem foglalkozik az élet nagy kérdéseivel? A gyerekeknek nem is erre van szükségük... Nem! Az iskola nem foglalkozik az élet nagy kérdéseivel, mert nem is az a célja. Vannak tantárgyak, amelyek érintik ezeket, de konkrétan nincs olyan, hogy „Az élet nagy kérdései” tantárgy, amin benn kellene ülni a 7. órán. Már a gondolattól is a szívroham kerülget. Az iskola sok más fontos dolgot ad, alapműveltséget, észbeli fejlődést, amit nem lehet a búcsúban lőni a harmadik polcról. A legtöbb ember manapság huszonöt éves koráig jár iskolába, ami, akárhogy is számolunk, még fiatal kornak számít. A fiatalokat egy buli, vagy szórakozás, a gond nélküli élet sokkal jobban vonzza, mint az élet nagy kérdései. Nem azt mondom, hogy ez a Milyen is az a „nagybetűs”? Mindenkinek magának kell kiderítenie témakör lényegtelen, elhanyagolható...Szerintem nagyon jó dolog, ha valaki megtalálja ezekre a kérdésekre a választ, de ne úgy, hogy valaki ezeket megmondja. Pedig ha az élet nagy kérdései tantárgy lenne, a tanár miatt ez elkerülhetetlenné válna. Az élet kérdéseivel igenis kell foglalkozni, de mindenkinek saját magában. Minden ember más, az ízlések is mások, ami az egyiknek sokat, a másiknak semmit sem jelentene. Ezért foglalkozzatok saját magatokban ezekkel a kérdésekkel! Az élet nagy kérdéseit nem tanítanám az iskolában, mert erre mindenkinek magától kell rájönnie, ottó áron, io. e, tab, RUDNAY-SZAKKÖZÉPISKOLA DALFESZTIVÁL Radics Gigi a döntőben. Tovább versenyezhet az Eurovíziós Dalfesztivál magyar válogatóversenyében, A Dal című show-műsorban a Radics Gigi által előadott, Úgy fáj című produkció, amelyet az elmúlt napokban plágiumgyanúval illettek - közölte a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap sajtóirodája csütörtökön
