Somogyi Hírlap, 2013. március (24. évfolyam, 51-75. szám)
2013-03-09 / 58. szám
Remény a bénulásban szenvedőknek orvostudomány Úgy tűnik, első alkalommal bizonyulhat sikeresnek egy paraplégiásoknak szánt ó'ssejtterápia A gyógyulásba fektetett remények már oly sokszor omlottak össze, hogy az orvosok manapság csak óvatosan mernek áttörésről beszélni a kétoldali végtag-bénulásban szenvedők kezelése kapcsán. Az új eredmények azonban, amelyeket a zürichi egyetemi klinika munkatársa, Ármin Curt mutatott be, túlságosan is csábítók: a svájci kórház három, mellkastól lefelé lebé-nult és érzéketlen betege közül ketten visszanyerték érzési képességüket, egyelőre a mellbimbók és a köldök tájékán. A sikert egy donortól származó embrionális agy-szövettel végzett őssejtkúra előzte meg. Ezek az őssejtek képesek a szervezet bármely részén az ott kívánt funkcióra berendezkedni - ebben az esetben feltehetően tönkrevan remény a bénultak számára? ment idegpályákat hidaltak át vagy váltottak ki, és egyidejűleg a felépülést ez idáig gátló gyulladást is csökkentették. Legalábbis a kutatók ebben reménykednek. Egyelőre azonban további kísérleteknek kell tisztázni, hogy az eredményben nem játszott-e szerepet a véletlen. A páciensek ugyanis mindössze 4-8 hónappal korábban sérültek meg, s ilyen rövid időszak alatt előfordul a spontán javulás. ■ Világváros a víz pártján utazás Isztambul, a két kontinensen átívelő metropolis Ez a város próbáfa teszi minden érzékünket. Lármázik és susog, illatozik és bűzlik. A szerző, Stefanie Rosenkranz az isztambuli életről ír. Néha annyira gyűlölöm Isztambult, mint semelyik más helyet, ahol valaha éltem. Nemrégiben például barátaimmal ültem a teraszon. Az éjszaka langyos, a ráki hideg volt, felettünk ragyogott a telihold, a Boszporuszon túl Ázsia fényei vil- lództak. Sajnos azonban csak üvöltve tudtunk beszélgetni, mert az alattunk lakó szomszédnőm 1001-szerre hallgatta meg olyan hangerővel a Wake Me Up Before You Go-Go című slágert, hogy összekoccantak a poharak. Majd hirtelen áramszünet támadt, a zene elhallgatott, csupán egy lépkalapács dübörgése hallatszott. Kirohantunk az utcára, ahol eg^éjíítőmunkás é^pterf őfiási lyukat próbált fúrni a járdába, valamint az alatta húzódó elektromos vezetékbe. „Nincs víz! - ordította a férfi, aki a munkás mellett egy dübörgő generátoron ült. - Valószínűleg a ve-ze-ték miatt. Ezt akarom ellenőrizni.” „Éjjel 11-kor? Teljesen megőrült?” - kiabáltunk vissza. „Mit mondott?” - üvöltötte a férfi.A barátaim hazamentek. Én gyertyafénynél ágyba bújtam, párnát szorítottam a fejemre és nyugtalan álomba zuhantam, amelyből néhány órával később a szomszédságban lévő négy mecset müezzin- jeinek éneke szakított ki. „Nem az emberek irányítják ezt a várost, hanem a város vezérli őket” - mondta nekem évekkel ezelőtt Kutlug Ataman , gin rendező es videomuvesz. „Ez a hely égy 'építkezés, egy szifrny, egy moloch - és egyidejűleg gyönyörű, lélegzetelállító, magával ragadó. Itt annyira élnek az emberek. A Nyugat metropolisaiban az emberek a biztosítás és a nyugdíj miatt aggódnak, és ápolt lakóparkokban várják a békés halált. Itt azonban mindenki a mára koncentrál. Ez élesíti az érzékeket és az elmét” - véli Ataman. Akkoriban még nem Isztambulban laktam, és nem egészen értettem, mire gondol. Amióta azonban ezt a várost mondhatom otthonomnak, nagyon is jól tudom, mit akart ezzel mondani. Isztambul egyszerűen mindig jelen van. Az ember itt lakik a városban, a város pedig benne él a lakóiban. Soha nem csaphatod be az orra előtt az ajtót. Nem ismer mértéket, rád akászkodik, beléd férkőzik, SÚfiV nemcsak' külíssízá, hanem folyamatos kihívás és túlterheltség. Az élet itt egyszerűen túláradó. A legalább 13 milliónyi isztambuli - a pontos számot senki sem tudja, de biztosan többen vannak - naponta többször is az idegösszeroppanás és a feltétlen szeretet érzése között hányódik. Itt folyamatosan fúrnak, csiszolnak, kalapálnak, dóze- rolnak, ordibálnak, énekelnek dudálnak és csengetnek. Ezért történhet meg az, hogy az ember igenis vágyakozik az elha- jigált nejlonzacskók és a kiköp- dösött dinnyemag dombocskák nélküli ápolt lakópark után, ahol talán nem éppen a békés halálra szeretne várakozni, de egy nyugodt alvásra mindenképpen. Részlet GEO 2013/03 A dzsungel mélyében felcsendülő dallamok hangtan A szoprán énekesnők hangja akkor különösen szép, amikor a szöveget a normál operarajongó már nem igazán érti. Egyetlen képzett szólista sem énekelné ki különösen magas hangon az Elizabeth nevet - hangtanilag erre az Alazabat alkalmasabb. Máskülönben a dallam fülsiketítőén éles lenne, vagy nem jutna elég messzire a hang. Úgy tűnik, ezt a gibbonok is tudják. Nekik ugyanis namcsak énekelniük kell, hanem a lehető legmesszebbre el is kell juttatniuk a dalukat, ha távolbanlévő, potenciális partnert akarnak magukhoz csábítani. Ezért a „távénekléskor” lemondanak az ösz- szetettebb artikulációról. Helyette lehetőség szerint stabil formánsokra hagyatkoznak - ezek szerkezethez kötött frekvenciák, amelyek eljuttatják távolra is a hangot. Azt, hogy a dzsungelben élő gibbonoknál mennyire stabilak ezek a hullámhosszok, a Kiotói Egyetem munkatársa, Takesi Nisimura egy érdekes kísérlettel mérte fel, amelyben héliumot használt, amely még' magasabbá tette a maj- nlólkl hangját. Ennek ellenére a/ffrománsok szerkezete1 azonos maradt. Más állatoknál ez nem figyelhető meg, és az ember esetében is csak akkor, ha képzett az illető hangja. ■ Ingyen előadás az őserdőben Az elefántfókák titka zoológia Hogyan látnak a fókák a tenger mélyén Anatóliai germánok nyelvészet Új felfedezések az indogermán nyelvcsaládról Hiába hatalmas ezeknek az állatoknak a szemgolyója, a tenger mélyén túl sötét van a zsákmány megpillantásához. Hogyan képesek az elefántfókák mégis más érzékelő rendszer nélkül is sikeresen vadászni? A franciaországi Chizé biológiai kutatóközpontjának munkatársa, Jade Vacquié- Garcia és csapata most megtalálta a választ. A kutatók négy nőstény Mirounga leonina-t láttak el mérőműszerekkel. A több mint 3300 merülésből származó adatok kiértékelése során kiderült, hogy az állatoknak parányi foszforeszkáló lények adnak gyenge kékes fényt. A mélyben halakra vadászó fókáknak plankton mutatja az utat Hogy melyik térségben alakultak ki az indogermán nyelvek? Ezt a mai napig nem sikerült egyértelműen tisztázni. Egy új-zélandi nyelvész azonban most olyan módszerrel próbálta megválaszolni a kérdést, amelyet eddig csak vírusos járványok követésére alkalmaztak. Az alapformából létrejövő új változatok a vírusok és szavak esetében egyaránt lépésenként és adott sorrendben alakulnak ki. Egy A és B mutációt is hordozó víruspéldány korábban keletkezett, mint az, amelyikben csak az A mutáció található meg; utóbbinak pedig ez alapján Az indogermán nyelvek újabb elnevezéssel indoeurópai nyelvcsalád, amely Európa nagy részén, Délnyugat-, ill. Dél-Ázsiában, továbbá európai eredetű népek lakta mai területeken (Szibériában, Amerikában, Ausztráliában, Dél-Afrikában stb.) beszélt nyelveket foglal ma gába. Az indoeurópai nyelvek egy közös alapnyelv származékai. A nyelvcsalád főbb ágai a következők: tokhár, anatóliai, indoiráni, örmény, balti szláv, görög, albán, itáliai (a latin és újlatin leszármazottai), a kelta és a germán. közelebb kell lennie a járvány fészkéhez, amelyet így a változatok összehasonlításából származó adatok matematikai feldolgozásával meg lehet határozni. Hasonló a helyzet az indogermán nyelvcsalád esetében is, amelybe például a német és a hindi, India egyik fő nyelve is tartozik. Miután Atkinson immár az indogermán szókincs javát megvizsgálta az ilyen láncolatok szempontjából, a számítógép egyértelmű eredményre jutott: az ősi változatoktól legkevésbé eltérő kifejezéseket azok a nyelvek hordozzák, amelyeket egykor Anatólia területén beszéltek. i •• ii«i |^s. Hónapról hónapra hasonló érdekességeket talál a GEO WW^W jRHgff HsÉi JSf aKaleE |BRr W~~ jp magazinban. A lap azoknak szól, akik többet szeretnének R || R JÉ &- tudni a világ dolgairól. A GEO tudás, kaland, inspiráció TŰR/ ÍZÁS • ÉGÉS SÉG • MINDMEGETTE • TUDOMÁNY Fenségesen emelkedik az Aranyszarv fölé az 1500 éves Hagia Szophia. Sokáig a keresztények legnagyobb temploma volt
