Somogyi Hírlap, 2013. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-04 / 29. szám
4 2013. FEBRUÁR 4., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP Hálózat: lépések az integráció, és egymás elfogadása felé Mellékvágányról indult egy új élet vagonlakók Gizi néni szülei menekültként találtak egymásra Kaposváron ISKOLAI PROGRAM Lezárult az Integrált Pedagógiai Rendszer ernyőprogram a barcsi kistérség általános iskoláiban, óvodáiban és középiskoláiban. Az ország harminc- három leghátrányosabb helyzetű kistérségei közé tartozó Barcsi kistérség közoktatási intézményeinek együttműködése révén olyan egyedülálló, országos modell kidolgozása valósult meg, amely valóban biztosítja a kistérség összes óvodása és általános iskolai tanulója számára az egyenlő hozzáférést és az esélyegyenlőséget, tekintet nélkül a tanuló szociális körülményeire. Segítségével közel kétezerötszáz ember tett lépést egymás felé.- A színházi előadástól és foglalkozástól a táncházig, a hangszerbemutatótól a múzeumi foglalkozásig, a könyvtári órától a társastáncig olyan színes repertoárokat kínálhattunk, amelyek ingyenesen jutottak el intézményekhez, és természetesen rajtuk keresztüly a gyerekekhez - mondta a zárórendezvényen Radics József szakmai vezető.- Mindezen túl lehetőség nyílt pedagógiai innovációra, illetve a pedagógusok szemléletformálását elősegítő elemek is kiemelt szerephez jutottak, de helyet kapott a programban több tantárgyi és komplex verseny, erdei óvodai, és iskolai programok, horvátországi nyaralás, több tantárgyi kirándulás, lovasterápia, különféle túrák, közép- iskolás tutori is. ■ Új esélyt kaptak a halmozottan hátrányos helyzetben élő gyerekek Breszkovics József projektmenedzser azt is elmondta, hogy az országosan is egyedülálló projektben olyan együttműködési hálózat jött létre, amelyben a hátrányos körülmények között élő gyerekek helyzetbe hozása a közösséggel együtt valósult meg. Elméleti síkon a program folytatására is lehetőség van, de ezeket az intézményeknek saját maguknak kell megpályáznia. ■ Jeki G. Menekültek ezrei érkeztek Kaposvárra az első világháború után az elcsatolt területekről, hogy vasúti vagonokba indulva kezdjenek új életet. Vas András- A vagonlakásoknak köszönhetem, hogy egyáltalán élek - jelenti ki Gizi néni egy régi családi fotót nézegetve. - A cukorgyár melletti, Béla király utcai holtvágányon álló vagonok lakóiként ismerkedtek meg a szüleim. Kilenc évtizede számolták fel az utolsó menekülteknek otthont adó barakkokat, vasúti vagonokat Kaposváron, ahová az első világháború után ezrek menekültek Erdélyből, a Felvidékről, Szlavóniából és Horvátországból - írtuk két hete lapunkban, s kértük, jelentkezzenek, akiknek család- ja-rokona így került ide - néhány nappal később egy több mint 81 éves néni lánya telefonált, a Kálvária utcában lakó édesanyjának bizony lenne mesélnivalója.- Édesanyámék az erdélyi Pisidről, apámék Horvátországból, Zágrábból kerültek á vagonokba - meséli Gizi néni. - Mindkét nagyapám a vasútnál dolgozott, az anyai mozdonyvezető volt, az apai lakatos. Állami alkalmazottként menekülniük kellett, amikor megérkeztek a román, és a horvát csapatok. Mint mindenkinek, aki nem voltak hajlandó felesküdni az új államra, Romániára és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságra.- Anyámék Piskiben szolgálati lakásban laktak - folytatja -, a temesvári nagy sarokházat naGizi néni sokat hallott szüleitől a vagonvilágról. Erdélyi sütemény recept őrzi a menekülés előtti időket A Fekete család fotója. 1921-ben jöttek át Erdélyből Magyarországra. A szülők Kaposváron szerettek egymásba gyón megsiratták. Öten jöttek át 1921-ben: a szülők és három gyerek, anyám volt a középső. Tizenkét évesen lett vagonlakó. Gizi néni édesapja három évvel öregebben: a família szintén állami lakást hagyott hátra Zágrábban, s indult három gyerekkel Magyarországra. Az erdélyi Fekete Sándor és a zágrábi Végh Lajos így lettek szomszédok a kaposvári Béla király utcában, így ismerkedett meg Fekete Irma az ifjabbik Lajossal.- Mindkét családnak két vagon jutott - így hollotta a szüleitől Gizi néni -, egyikbe a szobabútort zsúfolták be, a másikba a konyha berendezését. A szü polgárit végeztek, de délutánonként-hétvégen- ként együtt játszottak. És egymásba szerettek. Alig több mint három évvel Kaposvárra érkezésük után össze is házasodtak. Addigra kikerültek a vagonokból. Az 1920-as év végére ugyanis rohammunkában épültek a barakklakások a megyeszékhelyen, hogy az ekkor már több mint kétezer menekültnek jobb körülményeket tudjanak biztosítani. A Honvéd téren - a mai Berzsenyi-park és tisztviselőtelep területének egy része - Komáromi József kaposvári vállalkozó másfél millió koronából húzott fel alig három hónap alatt ha- rimc barakklakást. Ezek közül kettőt a Fekete- és a Végh-csa- ládnak utalt ki az önkormányzat - Fekete nagypapa már nem érte meg a költözést, annyira megviselték a történtek - a háború és állása elvesztése, a menekülés, a lehetetlen életkörülmények -, hogy alig több mint egy hónappal Kaposvárra érkezésük után elvitte egy szívroham.- Az evangélikus és a református templom között állt a barakk, ahová a nagyszüleimék költöztek - mondja Gizi néni. - Úgy tűnt, hosszú évekre kell berendezkedniük, ám akkoriban rendezték a nagy mezőgazdasági kiállítást a felsőkereskedelmi iskolában (a mai Berzsenyi iskola - a szerző) és környékén, s lebontották a barakkokat. Anyai nagyszülei az Irányi Dániel utca 6. alá költöztek, itt született Gizi néni is. Édesapja laboránsként, anyja szülésznőként helyezkedett el a kórházban. A család aztán nem sokkal később átköltözött a Donnerbe: az önkormányzat a mai Zrínyi, Szigetvári és Kálvária utcában épített és utalt ki lakásokat menekülteknek.- A szüleim rengeteget meséltek azokról az időkről - teszi hozzá. - Főként édesanyám és az ő anyukája, nekik nagyon hiányzott Erdély. Ha szóba került, mindig sírdogáltak egy sort, s egyszer, már jócskán a második világháború után anyám egy barátnőjével haza is látogatott. Nagyanyám soha többé nem látta a temesvári házukat vagy Pis- kit. Ha nagy honvágya támadt, nekiállt sütni: volt egy csokoládés sütemény receptje az erdélyi időkből, ezt már generációk óta ugyanúgy készítjük. Ez a mi erdélyi örökségünk a menekülés előtti időkből... Aranymenyegző: élő hagyomány Szulokban Kis mesemondók Földváron vizes mesék Siófoki diákok kiemelt aranyat kaptak Az együttesen megtett életútért adtak hálát Istennek a közelmúltban Rippel István és neje, Schauer Helena házasságkötésük 50. évfordulóján. A szulo- ki katolikus templomban szentmise keretében újították meg fogadalmukat rokonaik, tisztelőik körében. Majd a papi áldás után megálltak a hajlék közepén és ott fogadták a köszöntéseket. Bognár Tamás atya elmondta: élő hagyomány a településen az ezüst, arany- és gyémánt-menyegzo megtartása, ami jelzi, hogy az itteniek mennyire vallásosak. S az is szokás, hogy néhányan maskarában mennek az ünnepi vacsorára és zeneszóra sváb tánccal, cepedlivel adják meg a jó hangulatot. ■ Gamos A. Csak tiszta forrásból - ez volt a Kis mesemondók találkozójának idei jelmondata. A balaton- földvári Gróf Széchenyi Imre Általános Iskola alsós munka- közössége évről évre megrendezi a kisiskolások mesemondó versenyét. Tizennégy iskolában tartottak háziversenyeket Tabtól Fonyódig, Öreglaktól Siófokig, hogy a legjobbak Balatonföldváron állhassanak a zsűri elé. A víz volt a mesék középpontjában idén, utalva ezzel a fő támogatóra, a DRV-re is. Két korcsoportban mondtak mesét a kicsik, Tolnay Mária és Gombos Péter döntött róla, hogy produkciójuk arany, ezüst, vagy bronz minősítést érdemel. A zsűri tagjai szöveg- és mese- mondás-módszertani és technikai tudnivalókkal, hasznos tanácsokkal is ellátták a felkészítő pedagógusokat. Á gyerekek oklevelet, faliképet és ajándékot kaptak. A két korcsoportban négy, illetve öt arany minősítést osztott ki a zsűri, kiemelt aranyat Székely Viktória és Csizmadia Renáta kapott, mindketten a siófoki Vak Bottyán iskola tanulói. ■ F. I. Eldőlt a disznó Lengyeltótiban, serénykedtek a böllérek őrzés Vágás és feldolgozás a népi hagyományok jegyében: finom ételek, házias ízek, versenyek, jó hangulat Hajnalban disznót vágtak a szervezők, estére disznótoroson látták vendégül a lengyeltótiakat. Finom ételek, a háias ízek, a frissen sült hurka, eredeti házi savanyúság, forralt bor és jó somogyi pálinka. Ezt kínálták Lengyeltótiban, az ön- kormányzat és a művelődési ház szervezésében, a Tóti hagyományőrző disznóölő napon. Magánfelajánlásból, úgy százötven kilogrammos disznót döntöttek el szombat hajnalban a böllérek. A művelődési ház udvarán a szalmás perzseléstől a töltésig mindent végigkísérhettek az érdeklődők.- Amott töltik már a kolbászt, másik csapat a szalonnát készíti elő a töpörtyűsü- téshez, bent a konyhában már fő a leves, készül a máj és dagasztják a fánkot, tavaly például hétszáz fánkot sütőt tünk ki a vendégeknek - sorolta Zsombok Lajos lengyeltóti polgármester. - Idén úgy döntöttünk, hogy nem szervezünk hurkatöltő versenyt, mint a korábbi rendezvényeken, hanem műsoros disznótoros vacsorára hívjuk a lengyeltótiakat. Más megmérettetés azonban kijutott erre a napra, mégpedig házilag készült savanyúságok, valamint a lenTöltik már a hurkát. Harmadik éve szervezték meg a Tóti hagyományőrző disznóölő napot Lengyeltótiban gyeltóti háziasszonyok farsangi fánksütő és hájas kráfli versenyre várták a nevezéseket. A vacsorához jó somogyi pálinka is járt, a legjobbakat a pálinkák versenyeztetésével választották ki három kategóriában.- Negyvenhét fajta pálinka került a zsűri elé - tette hozzá Peitlerné Takács Éva, a művelődési ház igazgatója, akitől azt is megtudtuk: a valódi gyümölcspárlat kategóriában a hácsi Vogel János, a törkölyök között, a szintén hácsi Mózer Gyula, az ágyas pálinkáknál pedig a lengyeltóti Lajos Ákos nyert. ■ Vigmond Erika t
