Somogyi Hírlap, 2013. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-01 / 27. szám
2013. FEBRUÁR 1., PÉNTEK MEGYEI KORKÉP 5 Olvasókönyv a tricentenáriumra Kaposvár 300 A megyeszékhely hetvenhét épület mögött megbújó története Huszonkét új állomást építenek a mentőknek Szerzőtársak. Nagy Zoltán helytörténésszel és L. Balogh Krisztina városi főépítésszel Czene Attila, a Somogyi Hírlap felelős szerkesztője (középen) beszélgetett Tükrök között ► Folytatás az 1. oldalról- Bizonyos korszakok - magyarázta Nagy Zoltán mint a Tanácsköztársaság, a Horthy-, a Rákosi- vagy a Kádár-kor rendkívül hiányosan, s ideológiailag elavultan vannak benne feldolgozva.- A hetvenhét épület kiválasztása nem építészeti értékek alapján történt - vette át a szót L. Balogh Krisztina -, hanem a mögöttük megbújó, Kaposvár történelméhez szorosan hozzátartozó történetek szerint, így minden egyes épület egyfajta metszet a város életéről. A virtuális séta, melyre az olvasót invitáljuk Bereczk Sándor, a 19-20. század fordulójának főépítésze, Kaposvár mai arculatának kialakítója házától indul. Nagy Zoltán hozzátette, nem tudott minden, építészetileg fontos épülethez történetet írni, így nem feltétlenül arra kanyargóit az útvonal, mint eredendően tervezték.- Rengeteg publikációt, forrást el kellett olvasnunk - állította a helytörténész -, természetesen megfelelő kritikával kezelve őket, s a könyv, mely végül így megszületett, nem tudományos munka, hanem ismeretterjesztő. Szerzőtársa hozzátette, a város újratelepítésének háromszázadik évfordulójára megjelent könyv - amely az önkormányzat és néhány helyi cég támogatásával valósulhatott meg - készítése során elképesztően sok hibás adattal találkoztak Kaposvárral kapcsolatban különböző helyeken - főként az interneten -, s így most ezeket is javítani tudták.- Emellett az olvasók is segítettek - jegyezte meg L. Balogh Krisztina -, ugyanis nem minden épületről találtunk régi képet, de küldtek a hiányzókról. A hetvenhét történetből álló virtuális kaposvári séta tehát így válhatott teljessé, és persze a szerzők által a könyv végére illesztett részletes kronológiával és építészeti fogalomtárral, melynek köszönhetően a mű bőven meghaladja egy helytörténeti olvasókönyv nívóját. ■ Vas András nekem Kaposváron az ablakok mintha tükrök lennének, amióta a Somogyi Hírlapban Emelt fejjel címmel elkezdtük közölni a várostörténeti kirándulást. Minap is, amikor a Kapós Szálló mellett sétáltam, s belebámultam a süteményeket kínáló kirakatba, hirtelen azt láttam, hogy a hátam mögött megmozdul Rippl-Rónai József. - De jó kis város ez! - csapott Ady Endre tenyerébe. Egy picit odébb fordulva rácsodálkozhattam herceg Esterházy Pálra, aki egy előkelő dámával - vélhetően a feleségével - lépett ki a kapualjból. Szűk fertályórával később Bartók Bélával találkoztam, aki épp a Csiky Gergely Színházba sietett zongorakoncertjére, s még mielőtt hazaértem volna vacsorára, karon fogott Bereczk Sándor főmérnök, és büszkén mutatta meg otthonának lépcsőházában a Csipkerózsika történetéről mintázott gipszfreskót. Ez előtt kezdődött egyébként a mi történetünk; az enyém és a könyvé. Azóta is karonfogva járunk a történetek írójával, Nagy Zoltán kutatóval és L. Balogh Krisztina városi főépítészszel; mi hárman vagyunk a szülők, a kaposvári épületekben rég történt események kibogo- zói. Nagy nevek és névtelen nagyok alakították Kaposvár históriáját, őhozzájuk hívjuk vendégségbe e hiánypótló könyv olvasóit, a lokálpatriótává tétel szándékával is. Mert könnyebb szeretni azt, amit időt és fáradságot nem kímélve megismerünk! A sorozatot szerkesztve végképp megértettem: bár a kő később porlik az embernél, nincs időtállóbb a kövekből iskolát, templomot, színházat, vasútállomást építő közösségnél. A hét dombra fölkúszott Kaposvár ingatlanjai könyvtárnyi irodalomnál is hangosabban mesélnek építőikről, építtetőikről - csak oda kell figyelni rájuk. Mi olyan történéseket közlünk, melyek egy részéről a kortársak sem hallottak, az azóta eltelt időben pedig csaknem feledésbe merültek. Titkokról, megfejthető érdekességekről írunk, de nem a pletykálás, hanem az ismeretterjesztés, illetve a tanulságok levonhatóságának és a figyelem felkeltésének szándékával. A történelemmé szelídült múltra emlékezünk. Vajon kíváncsi erre a nagyérdemű? Legyen az, hiszen a múlt megértése, elfogadása nélkül nincs közösen szépen megélhető jövő. Vajon mi kell ahhoz, hogy megmaradjon a jövőnek egy épület? Hogy ne hagyják külhoni ellenség által elfoglalni, közönyösen nézni, ahogyan magától összedől, ne dózerolják el, ne építse- \ nek a helyére másikat csupán üzleti szempontból? Hogy ne legyen temető, hogy ne tűnhessen el a temető? Az utódok figyelme, napi politikán túllépő helyes értékrendje, felelőssége kell ehhez. Az utódok most éppen mi vagyunk. Czene Attila Kottái Róberttel és a Lukival ünnepeltek Nagybajomban beruházás A városra eső ötvenmillió forintot elvitte a kormányzati adósságátvállalás- Elhiszik, hogy két hete itt még parketta sem volt? - nézett körbe a nagybajomi művelődési ház nagytermében Czefernerló- zsefné, a település polgármestere, aki hozzátette, akkor nem is hitte, hogy január utolsó csütörtökén meg tudják tartani a 350 millió forintos városközpont-fejlesztési beruházást, s főleg, hogy egy nappal előtte színielőadást tartanak az épületben. Méghozzá zsúfolt telt házzal. A projektzáróra természetesen nem voltak annyian kíváncsiak, mint a Koltai Róbert fémjelezte Lulu című előadásra, ám így is félig megtelt a nagyterem: a helyi hivatalok, intézmények és cégek vezetői mellett a szomszédos települések polgármesterei és jegyzői is elfogadták a meghívást, s érdeklődéssel hallgatták a polgár- mester tapasztalatait. Aki szerint a most befejeződött - tizenkét részterületből álló - fejlesztés-építés, melyre 2008- ban döntötték el, hogy pályáznak, sokkal több nehézséget okozott, mint néhány korábbi, hasonló volumenű projekt. A városközpont végül az eredendően félmilliárdosra tervezett városközpont-fejlesztésből végül 350 milliónyi valósulhatott meg: bővítették, akadálymentesítették és korszerűsítették a művelődési házat, konferencia- központot, galériát, polgárőrháNagybajom sétánya. A szobrok jellemnzőek a városra zat hoztak létre, a város nagyjainak szobraival sétányt, járdákat, játszóteret, belső sétányt építettek, tatarozták és korszerűsítették a rendőrség épületét, padokat helyeztek ki, virágosí- tottak, s a művelődési ház avató színielőadás is a projekt része lett. Melybe két helyi céget is bevontak, akik pályázati a támogatásért vállalták, két-két új munkahelyet teremtenek.- S mindezt önrész nélkül - mosolyodott el Czeferner Jó- zsefné. - Ötvenmilliót kellett volna hozzátennünk a pályázati pénzhez, ám az állami adósságátvállalásnak köszönhetően megszabadultunk ettől a tehertől. ■ A. V. ► Folytató az 1. oldalról Somogybán három létesítmény felépítését tervezik. A kaposvári-, a nagyatádi és a csurgói állomást tehermentesíti majd az új böhönyei bázis, az igali pedig két Tolna megyei - a tamási és a dombóvári - egység munkáját könnyíti meg a jövőben. A lapunknak nyilatkozó szakemberek szerint hosszú évek óta esedékes a kadarkúti állomás létesítése is. Az onnan induló mentőcsapat bizonyos esetekben gyorsabb kivonulással képes dolgozni, mintha Kaposvárról esetleg Nagyatádról indulna egy-egy jármű.- Korábban már épp elégszer hallottuk, hogy új somogyi mentőállomásokat terveznek, jelenleg úgy tűnik: az álom tényleg valósággá válhat - jegyezte meg az Országos Mentőszolgálat egyik kaposvári munkatársa. - Csakhogy a nagy ígérgetések után jóformán semmi sem történt. A most megítélt anyagi forrás elegendőnek tűnik ahhoz, hogy megindulhasson az építkezés. Ez nekünk legalább annyira fontos, mint a leendő bázison dolgozó kollégáknak. Nyílászáró csere, hőszigetelés, fűtésrendszer korszerűsítés, s a belső környezet javítása: ilyen és ehhez hasonló munkálatokat végeznek a mentőállomások felújítása során. Megyénkben a barcsi-, a csurgói, a marcali-, a nagyatádi-, a fonyódi-, a siófoki-, illetve a kaposvári létesítményt kívánják korszerűsíteni. Ez utóbbinál különösen időszerű a munka: a bázist még a '60-as években adták át, s az azóta eltelt idő megviselte az épületet. A dél-dunántúli régióban várhatóan még a komlói-, a paksi-, a pécsi-, továbbá a sellyei-, a siklósi és a szekszárdi mentőállomást veszik birtokba az építőmunkások. Az OMSZ tájékoztatása szerint a költséghatékony és környezettudatos működést szolgálják a beruházások. Szerémy György nyugalmazott megyei mentőfőorvos lapunk kérdésére csütörtökön kiemelte: az európai kívánalmakat teljesíti a fejlesztési program. Az érintett helyszíneken teljesülhet a legfeljebb 15 perc helyszínre érés, ezzel javulhat a lakosság ellátása, nő a hatékonyság. Megtudtuk: 200 mentőautó beszerzésével számol az OMSZ. A? új állomásokhoz szükséges 44 autón kívül - 134 darab úgynevezett B és C típusú járműveket is forgalomba helyeznek, s továbbá teljesen felszerelt mentőorvosi gépkocsik is szolgálatba állnak. Somogybán a három új mentőállomáson két-két mentőautót helyeznek üzembe. Az építkezések előreláthatóan az év végén indulnak el. ■ Harsány! Miklós uwiawiw ■ Ön szerint szükség van az új mentőállomásokra? Szavazzon hírportálunkon —• ma 16 óráig: SONLINE.hu y A szavazás eredményét holnapi számunkban közöljük.
