Somogyi Hírlap, 2013. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-16 / 40. szám
2013. FEBRUÁR 16., SZOMBAT 5 Hazánkban a február 14-i, Bálint-napi hét évek óta hagyományosan a házasság hete, amikor civilek, egyházi közösségek országszerte izgalmas programok sorával igyekeznek népszerűsíteni a házasság intézményét. Márkus Kata Hogy milyen sikerrel, azt nyilván a házasságkötések száma fogja majd megmutatni. Any- nyi viszont bizonyos, hogy mindenféle programnál inkább „csinál” a fiataloknak kedvet a házassághoz, ha olyan mintát, családot látnak, amelyben ugyan nem zökkenőmentes út után, ma mégis egymást kiegészítve élnek teljes életet rövidesen három és fél éves hármas ikerpárjukkal a fiatalok. Akiktől szinte megkönnyebbülve hallgatja az ember - de jó, hogy ilyen is van tisztességes, kemény munkával igenis lehet boldogulni, mindenféle segély, szociális hozzájárulás nélkül valamennyi szükséges dolgot meg lehet adni a három kicsinek. Akiket szinte minden hosszabb útra.is magukkal visznek a szülők, mert mint apukájuk mondja: akkor vagyok csak nyugodt, ha mindhárman körülöttem vannak.- Péter, Gábor és Vivien Pécsen születtek hét hónapra, s ahhoz képest, hogy hármas ikrek voltak, nem is olyan kis súllyal, másfél kilósak voltak - mondta az apuka, a kaposvári Stikl Gábor. - S bár teljesen egészségesen születtek, egy hónapot mégis inkubátorban kellett tölteniük, amíg elérték a két kilós súlyt, hogy aztán haAnya, apa, gyerekek. Gábor, Vivien és Péter - egy átlagos testvérpárnál jóval nagyobb az összetartás köztük zahozhassuk őket. S mivel akkor láttam, hogy a kezelésükhöz ugyan minden emberi tényező rendelkezésre állt, ám a technikai felszereltség hagyott némi kívánnivalót maga után az osztályon, ezért, ha tehetem, igyekszem támogatni őket, vagy bármelyik kórház gyerekosztályát. Legutóbb pedig egy komáromi, szintén hármas ikerpár családjának segítettünk, ahol mindhárom pici autista. S miközben beszélgetünk, Gábor - kis túlzással -> talán még anyukája fejetetején is ugrál, Péter úgy mutatja egyik mesekönyvét, mintha régi ismerősök lennénk, eközben Vivien csendesen, messziről szemléli az idegeneket. Ez az apuka szerint jól mutatja, hogy hiába az azonos család, az azonos nevelés, mégis mindhárom gyerek más-más világ.- Vivien kissé félénk, imádja az állatokat, de igazi nő, akitől nem lehet ám csak úgy puszit kapni, majd ő megmondja, hogy mikor jár - mondta Stikl Gábor. - A kis Gábor az igazi elevenség, aki még az ágyából sem tud a megszokott módon kikelni, csúszik, mászik, ugrál szinte mindig. Péter meg olyan kis műszaki gyerek, szereti a traktorokat, rakodógépeket, ő nyugisabb, mint Gábor. Ezt egyébként már születésük után, a kórházban megmondta az orvos, hogy így lesz. Hogy honnan tudta? Fogalmam sincs. Mint ahogy vélhetően a picik sem tudják, csak érzik, hogy számukra is akkor kerek a világ, ha mindhárman együtt vannak.- Ha például véletlenül valamelyikük nem megy oviba, mert mondjuk beteg, akkor a másik kettő már alig várja, hogy hazaérjenek, s agyon pu- szilgatják a testvérüket - mesélte az apuka. - Az óvodában is mondják, hogy szemmel láthatóan nagyobb az összetartás köztük, mint egy átlagos testvérpár között. Persze játszanak másik gyerekekkel is, de a szemük sarkából szinte mindig szemmel tartják a testvéreiket. Persze min csodálkozunk? Úgy voltak az anyukájuk pocakjában, hogy felül Gábor, középen Péter, s alul Vivien. Amikor megszülettek, Petit és Vivient egy ágyba fektették. Két hetesek voltak, amikor az ápolók mesélték: ha berakták őket az ágyukba, 10 perc sem telt el, s az akkor alig másfél kilós picik addig-addig kúsztak, fice- regtek, hogy olyan közel kerüljenek egymáshoz, hogy valami- lyük, kezük, orruk összeérjen. Hát csoda, hogy amióta megvannak úgy teljes az életünk, hogy mindenhova visszük magunkkal őket, bármilyen mesz- szire is utazunk. Barcson marad az egészségügyi szakellátás közgyűlés Városi fenntartásban maradnak a járóbeteg-szakellátási feladatok Barcson. Erről rendkívüli ülésen döntöttek a városatyák, miután egyhangúlag az ellátás folytatása mellett voksoltak. A feladat-ellátás 2Q13. április 30-át követő folytatásáról, illetve az állam számára történő átadásáról szóló önkormányzati döntést február 15-ig kellett meghoznia a képviselő-testületeknek. A barcsi önkormányzat úgy határozott, hogy folytatja az egészségügyi járóbeteg-szakellátás fenntartását 2013. április 30. napját követően. ■ Binmlr n. Jó aarimmnnli'i egészségügyi ellátásban Emellett a képviselők első fordulóban tárgyalták a város 2013. évi költségvetését. Elhangzott: az önkormányzat a képviselő-testület tagjainak most felvetett kéréseit is igyekszik figyelembe venni a büdzsé alakításakor. Ezek között szerepel például a közmunkaprogram során egy melegedő biztosítása, ahova az eső, hó és szél elől behúzódhatnának a munkások nem csak Barcson, hanem a két településrészen, So- mogytarnócán és Drávaszente- sen is. ■ Jeki G. Szennai Kányafi a néptánc-antológián sikerszéria Már-már bentlakók a Hagyományok Házában a művészeti iskolások Télűzés. A szennai Zsellc Művészeti Iskola táncosai a kaposvári farsangi programot színesítették a minap Ismét ott a neve a gyermek és ifjúsági antológia programjában a szennai Zselic Művészeti Iskolának, ezúttal a második osztályos Kányafi csoporté a dicsőség. Tizenhárom együttes képviseli a gyermek-, és tizenhét az ifjúsági korosztályt a bemutatón, ahol a szennaiakon kívül még egy falusi csoport van, a többi városi. Az előadást Budapesten, a Hagyományok Házában, az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület rendezésében tartják márciusban. A Kányafi-előadást a Somogy Zenekar kíséri majd. A Zselic iskola táncosainak lassan bérletük lesz az antológiára, hiszen az elmúlt öt évben négyszer is meghívást kapott egy-egy produkciójuk a programba. Ez a bemutatkozási lehetőség ennek a néptáncos korosztálynak az egyik, ha nem a legnagyobb elismerés. A Kányafi csoport a Mit látsz Ignác? című koreográfiát viszi a fővárosba, melyet a Horváth Tibor-Zóka Éva koreográ- fus-táncpedagógus páros tanított be a kicsiknek. Minden eddigi koreográfia az ő munkájuk: korábban a Bárdos lulcsa új ruhája, a Csípi csípi kánya, valamint az Add vissza! Nem adom! című produkciók szerepeltek antológián a Rakonca, a Hejrezsírom és a Hajadonna csoportok előadásában. A szennai néptánctanszakon tanulók más versenyeken is jeleskedtek: tavaly a szólótáncverseny országos döntőjébe is bejutott két párjuk, s Orsós János és Wallinger Ágnes külön- díjat kaptak a szennai csárdásért. Ágnes azóta már a tánc- művészeti főiskola néptánc szakára jár. Egy másik tanítványukat, Nagy Borbálát Pápára vették fel táncművészeti szak- középiskolába. Korábbi tanítványuk, Ifjabb Takács László már főiskolát végzett táncművészként Salzburgban tanul tovább. Mindannyian a szennai művészeti képzéstől kapták az alapokat, szemléletben és tánctudásban egyaránt. ■ Balassa T. egészségügy Az utóbbi években sok gondot okozott, hogy csak helyettesítőkkel tudták megoldani a községben az orvosi ellátást. Az orvosok munkájával elégedettek voltak a betegek, de a néhány éve épített, minden igényt kielégítő orvos-lakás üresen tátongott. Töreki István polgármester büszke, hogy végre ismét saját háziorvosa van a településnek. Februárban kezdte meg a rendelést a községbe érkező Török Hajnalka háziorvos, belgyógyász szakorvos, aki a gyógyító munka mellett a lakossággal és a betegei kortörténetével ismerkedik. Mint mondta, a megelőzést szeretné előnyben részesíteni a betegségek kezelésével szemben. ■ Györke József Mind többen keresik fel a doktornőt Hagyomány: eltemették a bőgővel a telet hagyomány Csurgón már elbúcsúztatták a telet: bőgőtemetéssel jelképezték a farsangi néphagyományokat. Az egykori tradíció felkutatója, Kalányos István és csapata közel egy órában elevenítették fel már huszadik alkalommal a régi roma szokásokat. Egykor ugyanis a somogyiak télen tartották a lakodalmakat, mert tavasz- tól-őszig dolgoztak a földeken. Ekkor munkálkodtak a roma zenészek is, akik azonban kisebb-nagyobb bűnöket követtek el a hangszereik ellen. Ezt nem bírták a zeneszerszámok, végül a bőgő szíve megszakadt. A hagyomány szerint a pap egy fehér abrosszal leterített asztalra fektette a legnagyobb hangszert, a legrátermettebb legényt megtették kántornak, és máris kezdődhetett a bőgőtemetési szertartás. Végül a pap térden állva könyörgött a zenészeknek, hogy ne kövessenek el több vétséget a hangszereik ellen. ■ A farsangi szokások gyökerei még az ókori Rómába, illetve Görögországba nyúlnak vissza, számos európai és balkáni elemmel tarkítva. Az ógörög szaturnáliák hősét, az ünnepségek királyát például kockadobással választották ki Más szokás szerint a kezdődő böjt miatt hagyták abba a muzsikát, a bőgőtemetés jelképezte, hogy negyven napig minden mulatozás szünetel. ■ Jeki Gabriella MEGYEI KÖRKÉP Új háziorvosa van Taranynak, aki a megelőzést helyezi előtérbe Péter, Gábor, Vivien: tripla boldogság házasság hete A hármas ikerekkel ötüknek mindig együtt kerek az egész világ