Somogyi Hírlap, 2013. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

2013-02-15 / 39. szám

4 2013. FEBRUÁR 15.. PENTEK MEGYEI KÖRKÉP Kossuth nevével győztek a függetlenségiek önkormányzók Nem vezetett könnyű út a kaposvári városházára száznegyven esztendővel ezelőtt A régi városháza 1867-68-ban épült. A bővítés során falait fölhasználták 1873 elején kezdte meg mű­ködését a véglegesen váro­si rangot kapott Kaposvár önkormányzata. A városi státusz elnyerését, majd a képviselő-testület megalaku­lását természetesen politikai csatározások kísérték. Kis híján még a katonaságot is bevetették... Nagy Zoltán A vármegye irányítása ugyan a kormánypárt kezében volt, de a falusias mezővárosból igazi vá­rossá fejlődő megyeszékhely ve­zető testületé a nemzeti-függet­lenségi ellenzék szilárd bástyá­jának számított az 1870-es évek­től kezdve. A kaposvári negy­vennyolcasok a lakosság számá­nak növekedéséhez hasonló len­dülettel törtek előre az 1867-es alkotmányos fordulat után. „Pedig akkor - idézi fel a ki­egyezés utáni időszak hangu­latát Gruber János - sziszifu­szi munka volt ám független­ségi politikát csinálni, mely­től a megye egész értelmisé­ge húzódott. Jól emlékezem, hogy a kaposvári intelligenci­ából csak öt ügyvéd s egy füg­getlen birtokos vallotta a füg­getlenségi elveket.” Ekkortájt még maga Gruber, a régi Ka­posvár egyik legérdekesebb alakja, a hírneves ügyvéd-po- litikus-újságíró-heiytörténész sem mert kirukkolni függet­lenségi érzelmeivel. „Hogy is vallhattam volna színt - foly­tatja a megyeszékhely társa­sági életének egyik legtapasz­taltabb krónikása mikor az akkori kaposvári haute-creme (a legelőkelőbb réteg) hangadó hölgyei napraforgó nagyságú nemzeti kokárdákkal ékesítet­ték föl hullámzó honleányi keb­leiket. Igaz, hogy ezeken köny­nyen elfértek a széles jobbpár­ti jelvények.” Megjegyezzük, hogy a nemzetiszínű választá­si jelvények akkoriban viselő­jük kormánypárti, „jobbolda­li” elkötelezettségét, a zöld szí­nűek negyvennyolcas, nemzeti, azaz „baloldali” meggyőződését szimbolizálták. Változott azóta némileg a politikai jelképhasz­nálat és a közbeszéd... A függetlenségi ellenzék tábo­ra azonban - nem utolsósorban Szalay Károly ügyvéd erőfeszí­téseinek köszönhetően - növe­kedni kezdett a kiegyezést kö­vető évek Kaposvárén. A negy­vennyolcasok már a városhá­za irányítását is biztosítani tud­ták a maguk számára. A mező­város ellenzéki meggyőződésű elöljárói 1869. január végén kitű­zették a függetlenségiek, a „bal­párt” lobogóját a város székházé­ra. A kuruc lelkű kaposi atyafiak a főszolgabíróval is bátran szem­beszálltak: megtagadták tiltó ha­tározatának teljesítését, és el­utasították a Deák-pártiak kéré­sét, miszerint az ő pártzászlójuk szintén kerüljönjű az épületre. A negyvennyolcasok befolyá­sa az 1869. március 18-19-én rendezett országgyűlési válasz­tásokon már olyan erővel érvé­nyesült, hogy az messze földön figyelmet keltett. A kaposvári választókerület szavazói ugyan­is az emigrációba kényszerült Kossuth Lajost választották meg országgyűlési képviselőjüknek, bár igaz, hogy magában Kapos­váron még a jobboldal szerzett enyhe többséget. A városi intel­ligencia 88 %-a változatlanul a kormánypárt jelöltje, az egyéb­ként érdemdús Somssich Pál, a kaposvári gimnázium áldozat­kész pártfogója mellett állt, s a függetlenségi politikát később oly lelkesen támogató helyi ipa­rosok nagyobbik része is De­ák-pártinak (tehát kormánypár­tinak) vallotta magát szavazatá­nak leadásakor. Kossuth hívei­nek többsége a telkes gazdák, a polgáremberek közül került ki. Kossuth Lajos lemondott ugyan a képviselőségről, válasz­tási sikere azonban - s ezzel a so­mogyi székváros ellenzéki erői­nek megszervezése és öntudatra ébresztése - a függetlenségiek legtartósabb somogyi győzelmé­hez egyengette az utat: Kaposvár polgármesteri székének elfogla­lásához és megtartásához. Ehhez mindenekelőtt „ren­dezett tanácsú” várossá kellett tenni a megyeszékhelyt. A tele­pülés élén álló bizottmány 1871 áprilisában úgy döntött: lépése­ket fog tenni annak érdekében, hogy Kaposvár is beléphessen a városok sorába. A helyi politiku­sok ekkor már valóban megun­ták a főszolgabíró gyámkodását, s amint erre a törvény lehetősé­get adott, maguk kezdeményez­ték a közigazgatási átszervezést. A kormánypárt képviselői nem nagyon örültek a dolgok ilyetén alakulásának, hiszen látszott, hogy amennyiben Kaposvár vá­rosi rangot kap, „a városház egy erőddé lesz a hatalmas megye­ház ellen”. Úgy is történt. A fo­lyamatot már nem lehetett meg­állítani: a városka anyagi és szel­lemi erejét is bizonyító kérvényt, mely szerint Kaposvár rende­zett tanácsot szeretne alakíta­ni, a vármegye - el kell ismerni: szép gesztust gyakorolva - maga is pártolólag terjesztette fel 1872 júniusában. A lendületes fejlő­dés elé néző Kaposvár a követke­ző év elejétől rendezett tanácsú várossá, azaz közigazgatásilag ugyan a megye alá rendelt, még­is önálló arculatú hatalmi köz­ponttá vált. Irányítását a függet­lenségi politikusok egyelőre szi­lárdan kézben tartották. Az új város képviselő-testü­letét 1873. január 20-án válasz­tották meg. A negyvennyolcasok taktikáját az eredmények isme­retében szomorú belenyugvás­sal fogalmazó Deák-párti sajtó is érzékelteti: „Reggel néhány szál legény a Rákóczi-induló mellett meghordozta Kossuth Lajosnak diadalul nyert zöld lobogóját a város nagy részében; a körút azt jelenté, hogy a szavazás kezdetét veszi a városháznál, tehát a hí­vek sorakozzanak.” Kossuth jel­képpé növekedett alakja hasonló szerepet játszott, mint az 1869- es választások idején: a kortár­sak tisztában voltak vele, hogy az egykori kormányzó-elnök ne­vével lehet a legjobban megnyer­ni a választókat, s ha ő utóbb le is mond a mandátumról, az egy­szer már megszervezett válasz­tói tömeg egy új ellenzéki kép­viselőjelölt érdekében éppúgy mozgósítható. (Kossuth lemon­dása után így lett képviselő Ka­posváron Körmendy Sándor hedrehelyi református lelkész.) A hetvenes óvek elején kisült, hogy a módszert nemcsak egy megismételt képviselő-válasz­tásnál lehet alkalmazni, hanem egy ugyanott rendezett helyha­tósági szavazásnál is. A függet­lenségiek az országgyűlési vá­lasztásokon elért korábbi sikere­ikből igyekeztek tőkét kovácsol­ni, sűrűn hivatkozva az 1869-es kaposvári Kossuth-győzelemre. Az eredmény őket igazolta, sza­vazóik mozgósítása jól sikerült, míg a kormánypárti sajtó hiá­ba próbálta felrázni az „aluszé- kony” kaposvári Deák-pártot. A hatvanhat tagú képviselő-testü­let fele része így teljes egészében a függetlenségi ellenzék soraiból került ki. (A testület másik felét a törvény értelmében a legtöbb adót fizető polgárok, az úgyne­vezett virilisták alkották.) A Deák-párt egyelőre még nem adta fel: ellentámadást indí­tott, és elérte, hogy az 1873. feb­ruár 6-án tartott rendkívüli me­gyegyűlésen - heves vita után- az „előfordult törvénytelen­ségekre” hivatkozva megsem­misítsék a kaposvári választási eredmények egy részét. „Miután ez a városi úgynevezett balpár­tiak közt - tájékoztatta másnap Jankovich László somogyi főis­pán a belügyminisztert - bár in­dokolatlan, de oly keserűséget hozott nyilvánosságra, hogy fél­ni lehet, miszerint a f. hó 12-én véghezmenendő városi általá­nos tisztújítás alkalmával a sze­mélyes biztosság veszélyeztetve leend, tisztelettel jelentem nagy­méltóságodnak, miszerint a helybeli katonai helyőrséget fel­kértem, hogy a tisztújítási elnök fegyveres erő kirendelése iránti esetleges megkeresésének meg­felelni szíveskedjék.” Mégsem került sor utcai csete­patéra Kaposváron. A Deák-párt- noha a képviselő-testület viri­listáival együtt már számottevő erő állt mögötte - úgy döntött, hogy nem feszíti tovább a húrt, s olyasféle kompromisszumot ajánlott, amely az ellenzék szá­mára is elfogadható volt. 1873. február 12-én - végül is egyetér­tés alapján - a negyvennyolcas párti Bárány Gusztávot, a kivég­zett gerillavezér, Noszlopy Gás­pár földijét és Jókai Mór pápai is­kolatársát választották meg a vá­ros első polgármesterévé. ^ PROMÓCIÓ Értékes Pécs-program: Kihívások az igazgatásban, Simonfa: értékőrző megszépül a zsinagóga is mérföldkő a tervezésben gyűjtemény a jövőnek Pécs Százhúszmillió forintos fej­lesztésből újulhat meg a pécsi zsinagóga, a munkák során be­rendeznek egy kiállítóteret is, amely a pécsi-baranyai zsidóság történetét mutatja be - jelentette be sajtótájékoztatón Páva Zsolt, Pécs polgármestere és Schönber- ger András főrabbi. Az 1958-ban műemlékké nyil­vánított épületen 1999 óta folya­matosan végeztek kisebb fel­újításokat, kevés eredménnyel: több helyen beázik a mennyezet, hullik vakolat. A mostani mun­kák során kijavítják a zsinagó­ga tetőszerkezetét, kitisztítják az orgonát, elyreállítják a sérült va­kolatot, restaurálják a festett fal­felületeket, elújítják a padozatot és a padsorokat. Mint Páva Zsolt elmondta, Pécs a meglévő, több évszázadra- évezredre visszanyúló történe­ti és vallási öröksége, sokszínű kultúrája és a hozzájuk kapcso­lódó értékek, valamint a város­ban jelen lévő vallási és kulturá­lis sokszínűség miatt határozott úgy, hogy konzorciumi formá­ban kívánja megvalósítani a tu­risztikai attrakciók fejlesztését. Az Értékes Pécs-programban az önkormányzat összefogott a zsi­dó hitközséggel, a református és a szerb-ortodox egyházközség­gel, a közösen beadott pályázat eredményeként 420 millió forin­tot fordíthatnak templomok fel­újítására, kiállítóterek berende­zésére és interaktív bemutató­eszközökre. ■ Hajdú Zsolt Az első Angster-orgonát itt építették fel A PÉCSI ZSINAGÓGA 1868 és 1869 között épült Feszi Frigyes, Gerster Károly és Kauser Lipót tervei szerint, romantikus stílus­ban. A zsinagóga Nyugat-Ma- gyarország legnagyobb ilyen jel­legű építménye. A homlokzat jel­legzetessége a félköríves timpa­nonba elhelyezett díszes óra, amely felett a következő szöveg olvasható: „Mert házam az imád­ság házának neveztessék min­den nép számára." Az orgona a pécsi Angster Orgonagyár mun­kája, a híres gyárnak ez volt a legelső legyártott hangszere. SIMONFA JELENTŐS változás zaj­lott le az év elején: Simonfa mostantól igazgatási központ­ként működik, s hét másik tele­püléssel a korábbinál is szoro­sabb kapcsolatban áll.- Munkatársaimmal arra tö­rekszünk, hogy a lakosság mi­nél színvonalasabb szolgálta­tást vehessen igénybe - emel­te ki Horváth László cimzetes főjegyző, a közös önkormány­zati hivatal vezetője. Hozzátet­te: a jogi és szervezeti változás­sal kapcsolatos szakmai előké­szítő munkát időben megkezd­ték, az átállás a tervek szerint zajlott le. Simonfa, Bőszénfa, Szen­na, Patca, Szilvásszentmárton, Zselickisfalud, Zselickislak, és Zselicszentpál: ezek a települé­sek tartoznak az új igazgatási egységhez, melynek központja Simonfa és emellett működik a szennai kirendeltség. Hor­váth László kifejtette: a lakos­ság minden lényeges teendőt megoldhat a két kijelölt hely­színen. így - egyebek mellett - a lakcímnyilvántartással-, a helyi adókkal kapcsolatos fel­adatokat éppúgy elintézhetik, mint a hagyatéki ügyeket vagy j a szociális ellátáshoz kapcso­lódó eljárásokat. Megtudtuk: a község internetes honlapján - www.simonfaihivatal.hu - va­lamennyi lényeges tájékoztató | megtalálható, s az ügyintézés- I hez szükséges nyomtatványok letölthetőek. A nyolc község vezetése az igazgatás egyesítését tervezi, mely többek közt a szociális alapszolgáltatásokra - így az étkeztetésre-, a családi-, illet­ve gyermekjóléti szolgálatra - terjedne ki. Költséghatékony, könnyen átlátható rendszer: szakemberek szerint részben ez lehet az átalakítás előnye. | Horváth László leszögezte: lé- | nyeges feladat a két óvoda - a simonfai és. a szennai - fenn­tartása, ahová közel 100 kis­gyermek jár. Az intézmények működtetése, fejlesztése hosz- szabb távon is kiemelt kérdés. S bár az élet számos terüle­tén megcsappant az állami fi­nanszírozás, cél, hogy a lehe­tő legjobb szolgáltatást, ellá- j tást kapják a térség települé- | sein élők. ■ Harsányi Miklós DARÁNYI IGNÁC TERV ^ ÉRTÉKTEREMTŐ ÉPÍTKEZÉS ­az egykori vidéki gazdasá­gokban használt eszközökből nyílt bemutatóhely Simonfán. A Darányi Ignác-terv kereté­ben elkészült projekthez há­rommillió forint támogatást nyert el az Ezüstnád Horgász­egyesület. Hétköznapokon és ünnepek alkalmával használt lovasko­csi, korabeli eke, borona, töl­tőeke, gyűrűshenger, járom és boroshordó - néhány tárgy a távoli múltból, melyek évti­zedekkel ezelőtt a parasztgaz­daságok nélkülözhetetlen kel­lékei voltak. A cél, hogy a he­lyiek és a községbe látogatók megismerhessék a mezőgaz­daságban használt korabeli eszközöket, tárgyakat, s mind­ezeket egyúttal megmentsék az utókor számára. A gondos és tudatos leletmentő munka nélkül ugyanis könnyen el­kallódhattak volna a mezőgaz­dasági felszerelések. Fontos az is, hogy a tárlat újabb vonzerőt jelenthet azok számára, akik a falut, illetve a környékét kí­vánják felfedezni. A térségben máris híre ment a fejlesztés­nek, a községben már kora ta­vasszal több csoportot várnak, akik szeretnék megtekinte­ni a gyűjteményt. Látványos eredmény született: a projekt résztvevői nagy energiával ku­tatták fel a kisebb tárgyakat is, az ízlésesen kialakított be­mutatóhely és környéke várha­tóan később is számos látoga­tót vonz. A Helyi Vidékfejlesztési Stratégiák LEADER-fejezeté- hez kapcsolódó, 1024504 azo­nosítószámú, Helyi kulturá­lis és sportértékek megőrzé­se, eszközbeszerezés célterü­leten megvalósuló projekthez hárommillió forintot nyert el a simonfai Ezüstnád Horgász­egyesület. Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap a vidéki területekbe beruházó Európa f r 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom