Somogyi Hírlap, 2013. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-07 / 5. szám
2013. JANUÁR 7., HÉTFŐ MEGYEI KORKÉP 5 Kinder grund. A kaposvári Sávházban vélhetően több somogyi falu lakossága elférne, mint ahány nem. Több mint ezren élnek a Dunántúl legnagyobb lakóépületében, mely a város egyik jelképének számít Panelprogram: éld át a szocreált! Falifányér Panelben lakni vállalkozás. Sokan próbáltuk már: kihagyhatatlan! Főleg ilyen fizetések, ilyen munkaerő-piaci kilátások mellett. Bécsben is biztos vannak panelek - no hát az ott lakást nem nevezhetnénk jó szívvel nagy kunsztnak. A betonrengeteg az nem rengeteg mész és cement, de ezt hiába is magyaráznánk a sógoroknak. Utazási irodák panelkalandtúrákat nem forgalmaznak, de ha már van turizmusa a Balatonba szakadt státuszszimbólumnak, az andocsi löszföldszakadéknak és a sántosi tetthelynek, akkor közös közelmúltunk, a szocializmus építészeti dobozolása is megérne egy garázscéget. Any- nyi eladó panel van, hasznosulhatnának együtt. Éld túl a nyolcadikon zuhogó Pistikét! Készíts lépcsőházi kosztlapot a szivárgó illatokból! Hallgasd meg a telepi híreket Géza bácsitól a falon át! Lemondhatod az XXL-t a csillapíthatatlan étvágyú Anasztázia szomszédságában! Maradj egyéniség a közösségben, rendezz be spájzot, mosókonyhát, kutyafuttatót az erkélyen! Sok jó tender kis helyen is elfér! Egy hét velünk, és a panelprogram megváltoztatja az életed! Jelentkezni a közös képviselőnél a tizediken, ugyanott kedvezményes kamatozású lakáshitel, és a biciklitároló kulcsa. A lift nem működik, de felárral pótágyazható. ■ B. T. Gatya, madzag Élelmes éléskamrás Egy lakó, aki így néz ki Cukoimázas társadalomkritika a 21. századi Magvariionról szutyok Pintér Béla társulatának darabja ismét bebizonyította, hogy ez nem Amerika, ahol a főhős végül elnyeri jutalmát Szépen megtelt a nézőtér, hiába no, a novemberi Kaisers Tv Un- garn híre bejárta Kaposvárt, így aztán a Szutyokra jóval többen érkeztek, mint a Csiky Gergely Színház Vendéghétfőjének premierjére. Már csak azért is érdemes volt megnézni ismét Pintér Béláékat, mert ki tudja, jönnek-e még Kaposvárra - vagy egyáltalán, lesznek-e még, hiszen a független társulatok szép lassan ki- véreznek, miután az állam elvonta támogatásaik nagy részét, nincs pénz nemhogy új darabokra, de még próbálni sem... Szerencsére a Szutyok bevált bútordarab, megfordult már néhány fesztiválon és színházi találkozón - és be is söpört jónéhány díjat, elismerést -, mielőtt Pintér Béla Társulata megtisztelte vele a kaposvári publikumot. Mely vélhetően ismét valami kacagtatom, elvontan groteszkre számított, így vélhetően már az első percek után sokkolódott. Ugyanis nyomasztó a kezdés, a meddőségen nehéz röhögni, a húsbavágó emberi-családi drámák kevés vígjátéknak adtak alapot. S hiába jön a részfeloldás kiválóan megrajzolt mellékkarakterek és személyes, lényegtelen kis történeteik által, a szürke felhő ott marad a színpad felett, s az ember várja, egyre csak várja, mikor csap le a villám. Mert a darab minden pillanatában megtörténhet. Hiszen mi más is lehetA Szutyok több díjat besöpört már ne a vége a meggondolatlan kalandnak, amikor egy középkorú meddő pár hirtelen felindulásból örökbe fogad egy lopásra-ha- zudozásra hajlamos cigánylányt, s egy érzéketlen-durva, rothadó fogú, szélsőségekre fogékony lányt. Szutykot. Mert ez nem Amerika, nem egy hollywoodi szuperprodukció, ahol, ha keservek árán is, de a főhős elnyeri jutalmát. Ez Magyarország, ahol csak a keserv jut. S ezt mutatja be Pintérék komikus köntösbe bújtatott társadalmi tragédiája, mely kemény ítélet a 21. századi Magyarhonról, az emberekről és az emberségről, a jeges cinizmusról, a lelketlenségről. Melyek között előbb csak észrevétlen, majd egyre jobban kitüremkedve jelennek meg a társadalmi sztereotípiák, persze jócskán kari- kírozva, cukormázzal tálalva, mert Pintér Béla éppen akkor dob oda némi oldószerként valami pillanathumor-bombát, amikor a nézőt éppen fejbe kólint- ja a szaloncukorpapírba csomagolt drámai igazság. Mert a jelen valódi kérdései rendre elhangzanak az előadás során, csak éppen megoldás helyett ugyanolyan talmi vagy sztereotip válaszokat adnak rá a szereplők, mint a való élet. S így, bár jó lenne azt hinni, a Szutyok valójában egy fura tótágas, mintha csak két órára feje tetejére állt volna a világ ott fenn, a színpadon, a végére persze rádöbben az ember: fölösleges kapaszkodni, nem tud leesni, hiszen nincsen honnan... A reménytelenség, a számítás, az önzés, a hatalomvágy, az abszurditás, a szélsőséges gondolkodás, a fajgyűlölet itt van köröttünk, közöttünk. Ezt mutatják be eléképesztő- en érzékletesen, meghökkentően - valahol humorosan is - Pintérék, s hiába sűrű a matéria, a közönség veszi a lapot: az előadás végi vastaps rég nem hallottan fület gyönyörködtető, s egyben elgondolkodtató, hisz jelzésértékű. Jelzi az igényesség igényét. ■ Vas András
