Somogyi Hírlap, 2013. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-05 / 4. szám
4 2013. JANUÁR 5., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Aladin: véres valóság ez, nem mese félig szír, félig magyar Csepp a tengerben: angyalszárnnyal a kórházban, csendben a szaunában A vár, aminek a tövében laktak, lerombolva; a mecset, ahová jártak, beomolva; a város, ahol született, ahol iskolába járt, szétbombázva. Mit mutat majd meg a családjának, ahogyan neki az édesapja a régi óratornyot (ami már szintén nem áll) a szíriai Homsz főterén, kérdi Al-Meri Aladin és hozzáteszi: a veszteség a lelkekben a legnagyobb, ezek a sebek vajon mikorra gyógyulnak be? Fónai Imre Aladin szíriai édesapa és magyar édesanya gyermeke, amióta Siófokon él (ennek tizenhat éve, még iskolába járt, amikor ideköltöztek, így aztán megúszta a három év sorkatonai és két év tartalékos szolgálatot, igaz, ennek az volt az ára, hogy ha hazalátogatott volna, azonnal lekapcsolják...), többször írtunk már róla. Amikor például eló'ször toppant be angyalszárnnyal szenteste a helyi kórház gyermekosztályára, vagy amikor kortárs segítőként járta az iskolákat előadást tartva a drogfogyasztás veszélyeiről, vagy éppen amikor a halálról szóló novellafüzérét aranyéremmel díjazták a keszthelyi Helikonon. A legutóbbi karácsony előtt kétszer is spontán ruha- és ételosztást szervezett hajléktalanoknak, rászorulóknak; habár éppen a hivatalosan, főállásban is segítő szerepkörben dolgozók nem segítettek, másodjára már elképesztő mennyiségű étket, játékot, meleg holmit hordtak össze ismerősök és ismeretlenek. No és a szentestei éjféli misére hívó harangszó idején kilenced magával most is ajándékokat vitt a kórházba, minden kórterembe, ahol betegek feküdtek, és volt megint angyalszárny is, még ha meg is kérdezték tőle, hogy „aztán van-e ehhez hivatalos engedélye”, mire ő azt felelte: az éjszakás nővér mondta, miszerint tudta, hogy eljön az angyal, az adta meg neki az engedélyt a következő húsz évre... Lélekben e közben azért egy kicsit Szíriában is volt, az arab országban maradt rokonaival, barátaival. - A család nagyobbik része (unokatestvérek, nagybácsik) ma is Homsz- ban él, éppen ott, ahol kitört a felkelés lassan egy éve - így Al-Meri Aladin, aki ma főállásban egy siófoki vendéglátó- hely karaokésa. - Hasonlóan indult, mint 2006-ban a tévészékház felgyújtása Budapesten, csak Szíriában nem sünt kiabáltak a rendőrök és nem is nevetett rajtuk az ország, hanem kivezényelték a katonaságot, akik a tömegbe lőttek. Vágatlan, telefonnal készített videókat kaptam a neten, láttam amint az utcán tüntetnek az emberek a rezsim ellen, aztán a fegyverropogás, majd a halálsikolyok, halottak az ut- cakövön. Azon az utcán, ahol gyerekként magam is játszottam. Azon a téren, amelynek a közelében rokonaim élnek. A magyar tévé csak némi zavargásról adott hírt. A fejembe vettem: ki kell jutnom, hírt kell adnom a világnak arról, hogy valójában mi történik ott, s bár csak csepp volnék a tengerben, mégis segíteni szerettem volna az ottaniaknak. Egy hónapig szerveztem, átszöktettek volna a határon kamerával, de végül nem jött össze. Ez idő tájt figyelt fel egy beszélgetésre Siófokon. - A szíriai események kerültek szóba a szaunában, én a barátommal nagyokat hallgattam, azt mondta az egyik főokos: agyon is kell lőni azokat a parasztokat, mi a francért ugrálnak? Fogalma sincs itt az emberek nagy részének, hogy miről beszélnek. Politikamentesen szemlélve nem nehéz eldönteni, melyik a jó és melyik a rossz oldal. Az a rossz, amelyik védtelen embereket, időseket, gyerekeket gyilkol- tat le és amelyik ezt meg is teszi. Ma már tele van az internet ilyen videókkal. Ezt a 21. században már nem lehet eltitkolni. De ezeket a felvételeket idehaza nem mutatják. A BBC Angliában igen. Magyarországon amúgy is hihetetlen mértékű lett mostanra a közöny. És nem csak az iránt, ami tőlünk 3500 kilométerre van, arra se figyelünk, ami mellettünk történik. Én ezt nem értem, nem tudom megmagyarázni, pedig szeretném. Boldog békeidő Homszban Működik egy facebook-ol- dal, ahol a szíriai eseményekről készült videók kísérőszövegét arabról angolra fordítják. Aladin is sokat fordított nekik. - Én nem a tévéből szerzem az információimat, élő webka- merákat is telepítettek Homsz egyes pontjaira, élőben láttam az eseményeket. Egy hónapig, amíg le nem csendesedett a felkelés, folyamatosan a neten lógtam. Puskaropogás, futva menekül a fegyvertelen ember, kezében telefonnal és veszi az eseményeket...Húzzák le az útról a sebesülteket...holttestek, haláltusáját vívó gyermek, mert lebombázták a feje fölül a házukat... Azt mesélték állítólag a dezertáló, a felkelők olMasírozó fegyveresek dalára átálló katonák: míg ők lőttek a fegyvertelen emberekre, mögöttük állt még egy sor katona, azok meg rájuk fogták a fegyvert...Vannak a hivatalos hírmagyarázatok egyfajta sémára, a valóságtól általában igen távol, meg vannak ezek a videók. Bárki rákereshet ma már a neten. Egy valakiről tudok, akit érdekelt a valóság is a hazai médiában: Frei Tamás kiment és bemutatta a lenullázott Homszt, igaz, ő is csak röviden. A kezdeti forrongáshoz képest mostanra sokat normalizálódott a helyzet Szíriában, persze minden viszonylagos, hiszen ahogyan Aladin sorolja, nem működnek az iskolák, a munkahelyek, nincs pénzük ennivalóra az embereknek, de ha lenne, akkor se volna hol megvenni, se áram, se víz, se gáz, ki-ki magának süt kenyeret, a vizet onnan szerzi be, ahonnan tudja. - Nem emberek állnak szemben egymással, hanem politikai nézetek - magyarázza. - A Szabad Szíriai Hadsereg, ők a felkelők, velük szemben a Basar al-As- zadhoz hű kormányerők. Ennek a konfliktusnak van rengeteg ártatlan áldozata, köztük gyermekek, akik semmiről sem tehetnek. Miért? Erre keresem a választ magam is. S hogy jobb világ lesz-e majd, jobb világ lett-e Tunéziától Líbiáig? Erre sem egyszerű a felelet. Az biztos, hogy az emberek felismerték ezekben az arab országokban: igenis fel lehet lépni az elnyomás ellen. Szíriában nagyon erős a propaganda, amely azt hangsúlyozza, hogy nagyon sok az Alkai- da-terrorista a felkelők között. A videó azonban ma fegyver is, a hazug propaganda ellen, láthatják a siófoki szaunában jólétben véleményt mondók is, hogy kik is azok a „legyilko- lásra méltó parasztok”, pontosabban láthatnák, ha kíváncsiak lennének rá. Egy ízben egyszerre ötven nőt és gyereket gyilkoltak le késsel a kormánykatonák. Borzasztó - hallom a reakciót itthonról, no de az hogyan lehet, hogy a Zám- bó Krisztián még mindig nem esett ki? Mindenkinek megmutatnám a Homszban készült videókat, azért, hogy tanulni lehessen belőle, azért hogy kapjon mindenki észhez: igaz, tőlünk ez nagyon távoli, meg aztán „az arabok, azok mindig lőnek”, de nem a világvégére, meg egyéb őrültségekre kell készülni, s jól tudom, legkevésbé sokkolásra van szükségük ma az embereknek, de mi van, ha legközelebb a te hátadba nyomnak fegyvert? Börtönbüntetés: Horvátországban három tagú bírói testület vizsgálja Radimir Cacic kaposvári ítéletét Megkapta a zágrábi megyei bíróság Magyarországról a halálos közúti baleset okozása miatt Kaposváron jogerősen elítélt Radimir Cacic volt horvát miniszterelnök-helyettes periratát - jelentette a horvát hírügynökség alapján az MTI. A büntetésről háromtagú bírói tanács dönt peren kívül. A grémium, melyet nem köt idő, nem vizsgálja a büntethetőséget, a tényeket, a jogi minősítést a magyar ítéletben, csupán a büntetés mértékét, és azt, hogy az megfelel-e a horvátországi törvényeknek és igazságügyi gyakorlatnak. A testület nem súlyosbíthatja a Kaposvári Törvényszék döntését, de csökkentheti, feltételesre módoCacic a kaposvári bíróságon. Óriási érdeklődés mellett zajlott a per síthatja, ám ezzel szemben lehet fellebbezni a horvát legfelsőbb bíróságon. Mivel Magyarország csak előzetes hozzájárulását adta, hogy a 2010-ben az M7-es autópályán halálos közúti balesetet okozó Cacic hazájában töltse le büntetését, a magyar igazságszolgáltatás, amennyiben nem lenne elégedett a horvát bírói tanács döntésével, vissza is vonhatja azt. Egyik horvát napilap értesülései szerint a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium az ítélet kísérő dokumentációjában feltételül szabta Horvátországnak, hogy Cacic nem kaphat kegyelmet, és le kell töltenie börtönbüntetését. ■ A. V. HIRDETÉS Kedves Betegeim! Megannyi közös, küzdelmes év után, mely időszak alatt mindvégig csodáltam türelmüket, kitartásukat, sajnos akaratomon kívül kapcsolatom Önökkel megszakadni látszik. Az Intézmény régi/új vezetőségének álláspontja szerint a Kaposi Mór Oktató Kórház Onkológiai osztályának további működése - nem hogy az általam megpályázott osztályvezető főorvosi státusban, de semmilyen egyéb formában - nem képzelhető el a továbbiakban velem, melyre tekintettel közalkalmazotti jogviszonyomat 2012. december 21. felmentési kezdő nappal - 30 napos felmentési idővel - megszüntették, munkavégzési kötelezettségem alól „mentesítettek”, lényegében 1 napom maradt a távozásra, illetőleg a „folyamatban lévő ügyek” átadására. A felmentés jogszerűségéről a Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság fog dönteni. Miután ez a számomra érthetetlen intézkedés váratlan hirtelenséggel történt, nem volt módom Önöket a fentiekről értesíteni, továbbá nem volt módom arra sem, hogy felkészüljek a bizalmukkal továbbra is engem megtisztelő betegekkel való megfelelő kapcsolattartás feltételeinek biztosítására. Mindamellett, hogy keresem a törvényes megoldását ennek a számomra el nem fogadható helyzetnek, igyekszem a lehető legrövidebb időn belül kialakítani további közös küzdelmünk kereteit és a kapcsolattartás feltételeit. Ennek módjáról alkalmas időben tájékoztatni fogom Önöket. Teszem ezt különösen azért, mert hihetetlen erőt adott és ad az a temérdek bíztatás, amit az elmúlt napokban kaptam Önöktől, melyet ezúton is köszönök. Tisztelettel: Dr. Pécsi Balázs
