Somogyi Hírlap, 2013. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

2013-01-27 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 4. szám

2013. JANUÁR 27., VASÁRNAP INTERJÚ 7 mocsai lajos Biztos erkölcsi alapok és erős családi hátország a Mocsai-titok utánozhatatlan része. A magyar válogatott a kapitány szerint már a világ élvonalában van. A világbajnoki nyolcadik helynél szerinte jobb a csapat. Unokákra vágyik és arra, hogy a kézilabda akadémia világbajnoki döntőbe segítse a magyarokat. „A KÉZILABDA AZ ÉLETEM AJÁNDÉKA” „Bele kell tanulni az embernek, és kell hozzá bölcsesség is, hogy felismerje, csak a siker nem elég az előrébb jutáshoz” Mocsai Lajos, a férfi kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya fáradtan tért haza a világbajnokságról, de ebben a fáradtságban benne van az elmúlt egy év három világversenye és nagyon sok öröm is. Például, hogy az olimpia óta kétezer kisgyerek kezdett el kézilabdázni hazánkban. Fábos Erika- Ilyenkor iszonyúan fáradt?- Igen, egy világverseny ret­tentő szellemi és lelki munka. Egy hétig legszívesebben meg sem szólalnék. Teljesen kime­rülök, kiürülök benne.- A végére fárad el, vagy közben is nehéz?- Mérkőzés előtt és a felké­szülés alatt van egy idegőrlő vá­rakozás, ami nagyon megterhel. Alig tudok aludni, egy-két órát úgy rendesen, a többit nagyon éberen, vagy semennyire sem. Aztán a meccs feszültségét már könnyebb kezelni, az egy alkotó­munka, ott nem az izgalommal, ^ hanem a feladattal van elfog- J lalva az ember, de amikor vége § van, akkor iszonyú a fáradtság. A világbajnokságra december 27-én kezdtünk készülni, azóta folyamatosan utazunk, szóval van mire rápihenni.- Hogyan lehet?- Legszívesebben abban a közegben, ahol a szeretet van, a családdal vagyok ilyenkor. A másik segítség a kutya. Ter­mészetközeli ember vagyok, fontosak az állatok. Foglalko­zom, megyek velük, és pihe­nek. Korábban volt egy német juhászkutyám, akit imádtam. Most egy foxterrierünk van, egész más a két kutya. Hatal­mas egyéniség és nagyon jó fej a foxi, de a német juhászkutyá­hoz képest rettenetesen egoista. Ráadásul éppen kamaszkorban van, úgyhogy nem könnyű vele, de ezek a „nehézségek” teljesen ki tudnak kapcsolni.- Veszprém hiányzik?- A női válogatottnál kiala­kult feszültségeket úgy oldotta meg a szövetség, hogy kimond­ta, nem lehet valaki egyszerre válogatott és klubedző. Elfogad­tam. A közeg nagyon hiányzik, de áz idei év extrém sok feladat­tal járt a válogatottal, úgyhogy az élet megmutatta, hogy jó ez így, még, ha fáj is a szívem azért a csapatért, amit én építettem.- Hát igen, elég sűrű volt ez az év, Európa-bajnokság, olimpia, világbajnokság. Ez a mostani nyolcadik hely reális?- Nem az. Mint ismert, ezen a világbajnokságon az 5-8. he­lyért nem rendeztek helyosz­tókat, hanem a negyeddöntők eredményei alapján állapították meg a pozíciókat. Márpedig az elődöntőbe jutott legjobb négy csapatból három a mi csopor­tunkban volt, egyértelmű te­hát, hogy más minőségű kézi­labda volt a miénk, mint egy gyengébb csoportban akár a jobb eredmény. Egy biztos, ott vagyunk a világ élvonalában, a középmezőny legelején.- Amikor átvette, gödörben volt a magyar válogatott, azóta meg rö­vid idő alatt, az elmúlt évtizedek legjobb eredményeit érte el. Mit csinált a csapattal?- Ez egy kitartó szakmai és pedagógiai munka eredménye, amely megfelelő stratégiával pá­rosult. Harminc éve küszködöm a világ kézilabdájának élvonalá­ban, kialakult egy módszertan, ami úgy tűnik, működik.- Szóval létezik Mocsaknódszer?- Az lenne az illendő válasz, hogy nem tudom. Mindeneset­re a sikeres edzői és vezetői modellek nagyon hasonlítanak egymáshoz. Ezekben vannak általános elemek: a szakmai hi­telesség, a megfelelő kommuni­káció és a hatékony motiváció a közösségben, de mindig ott van az emberi tényező is, hiszen a döntések végső soron minden­kiben kicsit másként szület­nek meg. Persze, mit sem ér ez az egész, ha az ember eközben nem képes azokat az iszonyú lelki energiákat valahogy meg­mozdítani a csapat érdekében, ami a játokosokban benne van. Ehhez kell egy olyan értékrend, ami több generáción átrostált erkölcsiségből táplálkozik és egy erős, nyugodt és biztos csa­ládi háttér, amelyben a munka közben keletkező feszültsége­ket tökéletesen ki lehet vasalni. Szóval, a feleségem támogatása, a gyerekeim energiái is nagyon mélyen és bonyolultan, de ben­ne vannak az én egyéni teljesít­ményemben.- Balatonbogláron elkezdtek egy világszínvonalú utánpótlásprogra­mot, építik a Nemzeti Kézilabda Akadémiát. Mit.vár ettől?- Sokat. A magyar kézilab­da leggyengébb pontja hosszú ideje az, hogy nincs megfelelő utánpótlás. Most az építkezés zajlik, szeptembertől pedig el­indul az oktatás. Százhúsz gye­rekkel foglalkozunk majd, har­minc-harminc középiskolás, illetve junior fiúval és lánnyal. A cél, hogy Rio után az akadé­mia az NB I-es csapatoknak és a válogatottaknak adjon játéko­sokat, s hogy a junior válogatot­tak stabilan a hatban legyenek a világon. Emellett szeretném, ha ez lehetne az edző- és bíró­képzés, valamint a nemzetközi kapcsolataink ápolásának az alappillére is.- Az tavalyi év sikerei - gondo­lom - érezhetően jót tesznek a magyar kézilabdának.- Hogyne. Mondok egy szá­mot, az nem a véleményem: kétezer gyerek kezdett el kézi­labdázni az olimpia óta Magyar- országon. Ez hatalmas érzés. Mocsai Lajos 1954. március ío-ÉN született Szegeden. az eddig legsikeresebb magyar kézilabdaedző, volt válogatott kézilabdázó. PÁLYAFUTÁSA SORÁN női és féljl- csapattal is nyert már magyar bajnokságot, mind a férfi- mind a női válogatottal világbajnoki ezüstéremig jutott, a nőivel Euró- pa-bajnok és olimpiai ezüstérmes. Jelenleg a magyar férfi kézilab- da-válogatott szövetségi kapitá­nya, egyetemi docens a budapesti Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán. 1968 És 1981 között több hazai klubcsapatban játszott.- Sokszor emlegeti, milyen jó, amikor ott állnak a szurkolók a csapat mögött és hatalmas érzés lázba hozni egy egész országot. Ennyire élvezi ezt?- Nagyon jó érzés, ha egy közösség, amelyik ekkora erőt fejt ki egy-egy siker érdekében és rengeteg mindenről lemond ezért, végül ilyen hatást tud elérni. Amúgy csak a labda­játékok képesek arra, hogy ilyen katarzist okozzanak. Van egy csomó sportág, amelyben egy-két perc alatt megvan az eredmény. Az esetünkben pe­dig van egy íve, a győzelmek­ből és a vereségekből is épül a hangulat és egyre több embert fertőz meg. Amire elérünk egy torna végére, már sokan úgy érezhetik, hogy a részesei a si­kerünknek, hiszen kitartóan drukkolnak értünk. Csodá­latos élmény, ha ilyet adhat az ember.- Az Izland elleni siker a két­szeri hosszabbítás után a londoni olimpián bizonyára az ilyen cso­1974 És 1982 között 20-szor szerepelt a magyar felnőtt vál- logatottban. 1985-TŐL EDZŐKÉNT dolgozik, tíz éven keresztül a Bundesli- gában dolgozott. az általa edzett játékosok kö­zül kilencen játszottak a világ- válogatottban, kettőt a világ legjobb játékosának választot­ták, egy pedig a világ második legjobb játékosa címet kapta. 2002-ben, eddigi legfiatalabb edzőként megkapta az Európai Kézilabda Szövetség életmű­díját. nős, négy gyermeke és egy unokája van. dálatos pillanatok közöt szerepel az életében. Sok ilyen van még?- Ilyen azért kevés, de nagy élmény az sok. Négy Európa Kupa-döntőt nyertünk a csa­pataimmal, az mind ott van a fejemben, mint egy mozifilm, de hatalmas volt Európa-baj- nokságot nyerni éppen Buka­restben. Vagy mondjuk, ami­kor az 1986-os világbajnoki döntőt játszottuk Svájcban, a kispadunk mögé odaállt egy ott kint élő operaénekesnő és elénekelte a mérkőzés előtt a Himnuszt, azt sem felejtem el soha.- Egy ennyire sikeres ember a kudarcot hogy viseli? Rosszab­bul, mint amikor jól mennek a dolgok?- Már nem. Bele kell tanul­ni az embernek és kell hozzá bölcsesség is, hogy felismerje, csak a siker nem elég az előrébb jutáshoz. A kudarcok azok, amelyekből a legnagyobb lel­ki hajtóerő keletkezhet. Persze, ennyi idő után már azt is tudja az ember, hogy relatív a siker és a kudarc is. Mondjuk a női válogatottal a 2002-es olimpiai döntő elvesztése kudarc volt, de ha kicsit messzebbről nézzük, mégiscsak a magyar kézilabdá­zás legnagyobb sikere.- Van olyan, amelyiknek nagyobb a nyoma a lelkében?- Minden nagy vesztes mér­kőzés ilyen, de a legnagyobb egyértelműen az, hogy 1984- ben a sportvezetés döntése ér­telmében nem utazhattunk ki az olimpiára.- Az kiderült, hogy élete a kézilabda. Van még valami, amit hasonló szenvedéllyel szeret csinálni?- A tanítás. A legnagyobb lelki megnyugvást az okozza, amikor előadok. Akár az egye­temen, akár egy csapatépítő tré­ningen, imádom csinálni.- Sportol valamit?- Teniszeztem egy ideig, de régóta nincs már időm rá. Ha lehet, úszom egyet, ez maradt a sportolásból, de már ez sem erőnléti kérdés, inkább azért csinálom, mert a víz nagyon megnyugtat.- Ezért választották Balatonlellét családi fészeknek?- Ez is benne volt, elvégre szegedi gyerek vagyok, víz kö­zelében egész másként érzem magam. De inkább azért, mert a feleségem családja régről kö­tődik oda, ahogy Felsőmocso- ládhoz is. Na az is a feltöltődés terepe, az egykori családi kas­tély, amit próbálunk arra is használni, hogy azt a kis falut, ahol a feleségemnek a gyökerei vannak, megmentsük a pusztu­lástól. Munkája neki van a leg­több benne, de az egész család szívügye.- Mindenben ennyire összetar­tok?- Szerencsére, igen. Tamás fiam révén már egy unokánk is van, Áron, és van már egy útban is éppen, szóval azt re­mélem, hogy minden gyere­künk lassan „termőre fordul” és komoly utánpótlással lát­nak el minket, mert nagyon szeretjük a gyerekeket.- Elég korán vállalták őket, de úgy általában a szakmai állomá­sok is jó korán jöttek az életébe. 28 évesen nyert Európa Kupát a Vasassal edzőként, aztán a legfiatalabb edzőként, 31 évesen került a válogatott élére és az olimpiai bronzig jutott. Mi kellett ehhez?- Úgy van: 23 és 27 éves ko­runk között született meg a négy gyerek. így döntöttünk: tudtuk, hogy még semmink sincs, de azt éreztük, mi ket- ten vagyunk elég tehetsége­sek, hogy majd mindent meg­teremtünk hozzá. így is lett. Ami a szakmai lehetőségeket illeti, az élet ajándékának tar­tom őket. Ahhoz, hogy bele­vágjak, az kellett, hogy se a feladattól, se a felelősségtől ne riadjak vissza. Ezt otthonról, a szüleim házából hozom, ahogy a pedagógiai érzéket, úgy azt az erkölcsi és morális bázist is, amire mindig építhettem. A bátorságom is ebből fakad és ha ez van, az ember kiteljese­dik és még a saját korlátain is képes túlnőni.- KI lesz most a világbajnok?- Az, hogy a dánok és a spa­nyolok közül ki nyer, ilyenkor már nagyon kévésén múlik, sportszerencse kérdése is.- A magyar férfiválogatott eljut­hat egyszer idáig?- Miért ne? Játszottunk már világbajnoki döntőt, 1986-ban. Tudatos és professzionális építkezéssel, amilyen például az akadémia lesz, eljuthatunk odáig, de hat-nyolc év biztosan kell hozzá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom