Somogyi Hírlap, 2013. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

2013-01-25 / 21. szám

2013. JANUÁR 25., PÉNTEK 5 MEGYEI KÖRKÉP Kertvárosi óhaj: legyen világosság! vágyálom A zseliciek egy része átminősíttetné a zártkerti besorolást, mások aszfaltos úttal is megelégednének A helyiek szerint több mint kétezren élnek már a Zselic- Kertvárosban, ám hiába a nagyobb somogyi falu­méret, a zártkerti besorolás miatt alacsony az itt lakók komfortérzete. Vas András Két fagyoskodó alak a buszmeg­állóban, s innen-onnan felhang­zó kutyaugatás: a kaposvári Zse- lic-Kertváros nem éppen január­ban éli legmozgalmasabb napja­it. Néha elhúz egy kocsi Töröcs- ke felé, vagy éppen onnan érkez­ve, s hiába töredezett az út, a so­főrök tolják rendesen, hiszen hi­vatalosan külterületen járunk. A valóságban azonban a helyi­ek szerint vagy kétezren élnek már a megyeszékhely és Tör- öcske közötti kiskertes város­részben. Nyugdíjasok, akik hosz- szú évek során házikót építettek hobbitelkükre, s ha az időjárás éppen nem a legkegyetlenebb arcát mutatja, nemcsak tavasz­tól őszig maradnak a barátsá­gos kis házakban; sokgyerekes, kevéspénzű családok, akik a vá­rosban nem tudtak megfizetni egy valamirevaló otthont, a kert­városban azonban néhány éve még jóval olcsóbban ingatlanhoz juthatott, aki megfelelően körül­nézett - a belső részeken, illet­ve a felkapott helyeken, Kecel- hegyen, Füreden vagy Toponá- ron esélyük sem volt kertes ház­hoz jutni a panelből menekülni vágyó kispénzűek, a zártkertes övezetek közül pedig messze a Zselic-Kertváros számit a legeli­tebbnek.- Úgy két éve lelassult a kiköl­tözés - állítja Bogár József. - A válság miatt leálltak az építkezé­sek, a kész házak ára pedig a na­gyobb érdeklődés miatt megug­rott. Mi hat éve költöztünk ide, a Százszorszép utcába, ahová el­sősorban a csend és a nyugalom vonzott bennünket. Bodor Imre és felesége (felül), valamint Bogár József (balra lent) szerint leginkább a közvilágítás hiányzik, de az utak állapota is aggasztó Kapos-Zseiif Kertváros És a rezsi - pláne egy panellel összehasonlítva - is jóval bará­tibb, mint egy városi kertes ház­ban. Mindezekért persze komp­romisszumokkal kell fizetni. Nincs szennyvíz-elvezetés, vona­las telefon, kábeltévé, gáz.- És sok utcában, mint példá­ul a miénk, a közvilágítás is hi­ányzik - teszi hozzá Bogár József- né. - Ha besötétedik, úgy botor­kálnak az emberek a gödrök kö­zött, ugyanis az utcák nagy ré­sze nem is aszfaltozott. A töröcs- kei úton sincsenek lámpák, pe­dig ezen elég nagy a forgalom, ráadásul a Gyertyánosba renge­teg biciklis és gyalogos turista jár, akik erre kénytelenek menni.- Azt mondták, adjuk össze a közvilágítás árát, akkor majd idevezetik - veszi vissza a szót a férje. - Hat éve negyvenezer fo­rint lett volna családonként, de alig néhányan lettünk volna haj­landóak fizetni, a többségnek a szándéka megvolt ugyan, de a le­hetőségei nem engedték.- Az a baj - szól közbe Bo­dor Imréné -, hogy az utca ele­jén mindenki állandó lakos, a vé­gén, a domboldal felé viszont sok a hétvégi ház, akiknek a tulajdo­nosait nem érdekli, van-e közvi­lágítás. Az áramszolgáltató vi­szont vagy az egész utcába elhoz­za a lámpasort, vagy neki sem áll a kiépítésnek. A koromsötét esték és éjsza­kák mellett az utcák állapotát tette szóvá a legtöbb kertvárosi. Néhány helyen a kavicsos vagy földes utakat felváltotta ugyan valamiféle vékony aszfaltréteg, ám az évek alatt ezeket is kikezd­te az időjárás és a forgalom, nem­hogy a dűlőutakét. Melyeken óri­ási gödröket, huplikat, vágato­kat kerülgetve tudunk csak ha­ladni, egy-egy pocsolyát inkább óvatosan kikerülünk, a mélysé­gük ugyanis megsaccolhatatlan.- Ha leesik a hó, akadnak olyan mélyebben fekvő utcák, ahon­nét autóval lehetetlenség kijönni- állítja egy svájcisapkás, éppen a kerítését toldozgató-foltozgató férfi. - Szerencsére akad néhány ember, akiknek van kistrakto- ra vagy valamilyen munkagé­pe, s ezek, amennyire tudják, eltolják a havat. De nemcsak té­len ilyen rossz a helyzet, egy-egy nagyobb eső után is ömlik a sár a lejtősebb utcákban, s a víz ki­mossa a helyiek által betemetett gödröket. Felvetjük, hogy akik ideköl­töztek, tisztában kellett len­niük a helyi gondokkal, hogy nem ugyanazok a szolgáltatá- sok-kötelezettségek érvénye­sek errefelé, mint a belterüle­ti részeken. A terület besorolá­sa ugyanis zártkert, s ez csök­kentett komfortfokozattal jár bi­zonyos tekintetben.- Valamikor a Róma-hegy, a Kecelhegy és a többi külső terü­let sem tartozott szervesen a vá­roshoz - veti ellen Bogár József. - Nincsenek kőbe vésett rende­letek, s mégiscsak nagyjából két­ezren laknak itt, ekkora tömeg talán megérdemelné, hogy újra­gondolják az illetékesek a hely­zetet. Mások nem ragaszkodnak a belterületté minősítéshez, vala­mivel több gondoskodással, né­mi komfortérzet-növekedés­sel megelégednének.. Ha a „lyu­kas” utcákra néha valaki önte­ne egy-két teherautónyi kavicsot, vagy a kommunális szemét mel­lett a zöldhulladékot is elszállíta­nák - igaz, utóbbit sokan feles­legesnek érzik, hiszen hol lehet­ne megfelelően komposztálni, ha nem a kertvárosban.- Jó lenne, ha a közbiztonság is javulna valamelyest - teszi hoz­zá Bogár József -, mert ahol nin­csenek állandó lakók, oda bizony gyakran betörnek. Mint példá­ul kettővel mellettünk a svájci­hoz: lelopták a réz ereszcsator­náit, s kamrájából elvitték az ösz- szes füstöltet: kolbászokat, sza­lonnákat, sonkákat. Pedig állí­tólag polgárőrök védik a város­részt, de én a hat év alatt egy- gyel sem találkoztam. Már csak ezért is kellene a közvilágítás: legalább egymásra jobban tud­nánk figyelni... Honismereti verseny: a Munkácsy csapata nyert A győztes csapat a Copus 300 honismereti vetélkedőn copus 300 AMunkácsy gimnázi­um csapata nyerte Kaposvár ön- kormányzata és a Kapós Televízió közös, középiskolásoknak szóló Copus 300 elnevezésű helytörté­neti-honismereti versenyét. Má­sodik lett a Zichy iparművészeti szakképző, harmadik a Táncsics gimnázium, negyedik pedig az Eötvös műszaki szakközépiskola csapata a versenyen. A játék célja volt a közösségépítés, a kaposvári­ak lokálpatriotizmusának erősíté­se, és a helyi értékek megismerte­tése a város újjászületésének 300. évfordulóján. Ez utóbbit jelenti a Copus 300 elnevezésben a szám. A versenyző összesen tizenhárom csapatnak többek közt egy kisfil­met, egy színpadi előadást, s egy képzőművészeti alkotást kellett készíteniük, mindhárom témá­ja Kaposvár volt. Majd iskolán­ként két-két csapat sportvetélke­dőn, azt követően kódfejtős verse­nyen mérkőzött egymással. A el­ső nyolc helyezett jutott a televízi­ós elődöntőkbe, ahonnan a négy legjobb küzdötte be magát a dön­tőbe. Amit a városháza dísztermé­ben tartottak, s amelyet a Munká­csy csapata nyert meg. A szervezők szerint a Copus 300 a régmúlt üzenete volt a má­nak. Az újjászületés és újrakez­dés, az egymásra utaltság és a kö­zösségépítés, a felelősség és a kö­telesség üzenete. ■ M. K. Nem bánok semmit sem; Vörös András a Vaszary Képtárban képzőművészet Nem bánok semmit sem címmel Vörös András festőművész kiállítása látható mától a kaposvári Va­szary Képtárban; a csütörtök délutáni megnyitón Szita Ká­roly kaposvári polgármester és Géger Melinda művészettörté­nész ajánlotta a képeket a láto­gatók figyelmébe. A kaposvári alkotó kiállítá­sa március 23-ig látható a kép­tárban. A kaposvári festőművész legújabb kiállítása tegnap óta látható a megyeszékhelyen Pasztelltájképek, ékszerek, órák és lakberendezési tárgyak: egyszerre két kiállítás a kaposvári Toldiban károlyné duics Györgyi pasz­tellképeiből és akvarelljeiből nyílt kiállítás a kaposvári Toldi tagiskolában. Az iskola egyko­ri tanára tájképei február végé­ig láthatók az iskola aulájában .Tüttő Tímea üvegfestő munkái is láthatók az általános iskolá­ban. Csodaszép ékszerekben, üvegképekben, órákban és lak- berendezési tárgyakban gyö­nyörködhetnek az iskolások. Ez a kiállítás január végéig tekint­hető meg. Az iskola egykori tanára festményeit mutatja be, a vitrinekben pedig ékszerek és üvegképek láthatók

Next

/
Oldalképek
Tartalom