Somogyi Hírlap, 2013. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-25 / 21. szám
2013. JANUÁR 25., PÉNTEK 5 MEGYEI KÖRKÉP Kertvárosi óhaj: legyen világosság! vágyálom A zseliciek egy része átminősíttetné a zártkerti besorolást, mások aszfaltos úttal is megelégednének A helyiek szerint több mint kétezren élnek már a Zselic- Kertvárosban, ám hiába a nagyobb somogyi faluméret, a zártkerti besorolás miatt alacsony az itt lakók komfortérzete. Vas András Két fagyoskodó alak a buszmegállóban, s innen-onnan felhangzó kutyaugatás: a kaposvári Zse- lic-Kertváros nem éppen januárban éli legmozgalmasabb napjait. Néha elhúz egy kocsi Töröcs- ke felé, vagy éppen onnan érkezve, s hiába töredezett az út, a sofőrök tolják rendesen, hiszen hivatalosan külterületen járunk. A valóságban azonban a helyiek szerint vagy kétezren élnek már a megyeszékhely és Tör- öcske közötti kiskertes városrészben. Nyugdíjasok, akik hosz- szú évek során házikót építettek hobbitelkükre, s ha az időjárás éppen nem a legkegyetlenebb arcát mutatja, nemcsak tavasztól őszig maradnak a barátságos kis házakban; sokgyerekes, kevéspénzű családok, akik a városban nem tudtak megfizetni egy valamirevaló otthont, a kertvárosban azonban néhány éve még jóval olcsóbban ingatlanhoz juthatott, aki megfelelően körülnézett - a belső részeken, illetve a felkapott helyeken, Kecel- hegyen, Füreden vagy Toponá- ron esélyük sem volt kertes házhoz jutni a panelből menekülni vágyó kispénzűek, a zártkertes övezetek közül pedig messze a Zselic-Kertváros számit a legelitebbnek.- Úgy két éve lelassult a kiköltözés - állítja Bogár József. - A válság miatt leálltak az építkezések, a kész házak ára pedig a nagyobb érdeklődés miatt megugrott. Mi hat éve költöztünk ide, a Százszorszép utcába, ahová elsősorban a csend és a nyugalom vonzott bennünket. Bodor Imre és felesége (felül), valamint Bogár József (balra lent) szerint leginkább a közvilágítás hiányzik, de az utak állapota is aggasztó Kapos-Zseiif Kertváros És a rezsi - pláne egy panellel összehasonlítva - is jóval barátibb, mint egy városi kertes házban. Mindezekért persze kompromisszumokkal kell fizetni. Nincs szennyvíz-elvezetés, vonalas telefon, kábeltévé, gáz.- És sok utcában, mint például a miénk, a közvilágítás is hiányzik - teszi hozzá Bogár József- né. - Ha besötétedik, úgy botorkálnak az emberek a gödrök között, ugyanis az utcák nagy része nem is aszfaltozott. A töröcs- kei úton sincsenek lámpák, pedig ezen elég nagy a forgalom, ráadásul a Gyertyánosba rengeteg biciklis és gyalogos turista jár, akik erre kénytelenek menni.- Azt mondták, adjuk össze a közvilágítás árát, akkor majd idevezetik - veszi vissza a szót a férje. - Hat éve negyvenezer forint lett volna családonként, de alig néhányan lettünk volna hajlandóak fizetni, a többségnek a szándéka megvolt ugyan, de a lehetőségei nem engedték.- Az a baj - szól közbe Bodor Imréné -, hogy az utca elején mindenki állandó lakos, a végén, a domboldal felé viszont sok a hétvégi ház, akiknek a tulajdonosait nem érdekli, van-e közvilágítás. Az áramszolgáltató viszont vagy az egész utcába elhozza a lámpasort, vagy neki sem áll a kiépítésnek. A koromsötét esték és éjszakák mellett az utcák állapotát tette szóvá a legtöbb kertvárosi. Néhány helyen a kavicsos vagy földes utakat felváltotta ugyan valamiféle vékony aszfaltréteg, ám az évek alatt ezeket is kikezdte az időjárás és a forgalom, nemhogy a dűlőutakét. Melyeken óriási gödröket, huplikat, vágatokat kerülgetve tudunk csak haladni, egy-egy pocsolyát inkább óvatosan kikerülünk, a mélységük ugyanis megsaccolhatatlan.- Ha leesik a hó, akadnak olyan mélyebben fekvő utcák, ahonnét autóval lehetetlenség kijönni- állítja egy svájcisapkás, éppen a kerítését toldozgató-foltozgató férfi. - Szerencsére akad néhány ember, akiknek van kistrakto- ra vagy valamilyen munkagépe, s ezek, amennyire tudják, eltolják a havat. De nemcsak télen ilyen rossz a helyzet, egy-egy nagyobb eső után is ömlik a sár a lejtősebb utcákban, s a víz kimossa a helyiek által betemetett gödröket. Felvetjük, hogy akik ideköltöztek, tisztában kellett lenniük a helyi gondokkal, hogy nem ugyanazok a szolgáltatá- sok-kötelezettségek érvényesek errefelé, mint a belterületi részeken. A terület besorolása ugyanis zártkert, s ez csökkentett komfortfokozattal jár bizonyos tekintetben.- Valamikor a Róma-hegy, a Kecelhegy és a többi külső terület sem tartozott szervesen a városhoz - veti ellen Bogár József. - Nincsenek kőbe vésett rendeletek, s mégiscsak nagyjából kétezren laknak itt, ekkora tömeg talán megérdemelné, hogy újragondolják az illetékesek a helyzetet. Mások nem ragaszkodnak a belterületté minősítéshez, valamivel több gondoskodással, némi komfortérzet-növekedéssel megelégednének.. Ha a „lyukas” utcákra néha valaki öntene egy-két teherautónyi kavicsot, vagy a kommunális szemét mellett a zöldhulladékot is elszállítanák - igaz, utóbbit sokan feleslegesnek érzik, hiszen hol lehetne megfelelően komposztálni, ha nem a kertvárosban.- Jó lenne, ha a közbiztonság is javulna valamelyest - teszi hozzá Bogár József -, mert ahol nincsenek állandó lakók, oda bizony gyakran betörnek. Mint például kettővel mellettünk a svájcihoz: lelopták a réz ereszcsatornáit, s kamrájából elvitték az ösz- szes füstöltet: kolbászokat, szalonnákat, sonkákat. Pedig állítólag polgárőrök védik a városrészt, de én a hat év alatt egy- gyel sem találkoztam. Már csak ezért is kellene a közvilágítás: legalább egymásra jobban tudnánk figyelni... Honismereti verseny: a Munkácsy csapata nyert A győztes csapat a Copus 300 honismereti vetélkedőn copus 300 AMunkácsy gimnázium csapata nyerte Kaposvár ön- kormányzata és a Kapós Televízió közös, középiskolásoknak szóló Copus 300 elnevezésű helytörténeti-honismereti versenyét. Második lett a Zichy iparművészeti szakképző, harmadik a Táncsics gimnázium, negyedik pedig az Eötvös műszaki szakközépiskola csapata a versenyen. A játék célja volt a közösségépítés, a kaposváriak lokálpatriotizmusának erősítése, és a helyi értékek megismertetése a város újjászületésének 300. évfordulóján. Ez utóbbit jelenti a Copus 300 elnevezésben a szám. A versenyző összesen tizenhárom csapatnak többek közt egy kisfilmet, egy színpadi előadást, s egy képzőművészeti alkotást kellett készíteniük, mindhárom témája Kaposvár volt. Majd iskolánként két-két csapat sportvetélkedőn, azt követően kódfejtős versenyen mérkőzött egymással. A első nyolc helyezett jutott a televíziós elődöntőkbe, ahonnan a négy legjobb küzdötte be magát a döntőbe. Amit a városháza dísztermében tartottak, s amelyet a Munkácsy csapata nyert meg. A szervezők szerint a Copus 300 a régmúlt üzenete volt a mának. Az újjászületés és újrakezdés, az egymásra utaltság és a közösségépítés, a felelősség és a kötelesség üzenete. ■ M. K. Nem bánok semmit sem; Vörös András a Vaszary Képtárban képzőművészet Nem bánok semmit sem címmel Vörös András festőművész kiállítása látható mától a kaposvári Vaszary Képtárban; a csütörtök délutáni megnyitón Szita Károly kaposvári polgármester és Géger Melinda művészettörténész ajánlotta a képeket a látogatók figyelmébe. A kaposvári alkotó kiállítása március 23-ig látható a képtárban. A kaposvári festőművész legújabb kiállítása tegnap óta látható a megyeszékhelyen Pasztelltájképek, ékszerek, órák és lakberendezési tárgyak: egyszerre két kiállítás a kaposvári Toldiban károlyné duics Györgyi pasztellképeiből és akvarelljeiből nyílt kiállítás a kaposvári Toldi tagiskolában. Az iskola egykori tanára tájképei február végéig láthatók az iskola aulájában .Tüttő Tímea üvegfestő munkái is láthatók az általános iskolában. Csodaszép ékszerekben, üvegképekben, órákban és lak- berendezési tárgyakban gyönyörködhetnek az iskolások. Ez a kiállítás január végéig tekinthető meg. Az iskola egykori tanára festményeit mutatja be, a vitrinekben pedig ékszerek és üvegképek láthatók
