Somogyi Hírlap, 2013. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-19 / 16. szám
2013. JANUÁR 19., SZOMBAT 5 MEGYEI KÖRKÉP Tizenhatan egy vasúti kocsiban, disznók közt menekülttelepek Kaposváron a mai Berzsenyi park és tisztviselőtelepen épült a legnagyobb barakktömb Kilenc évtizede számolták fel az utolsó menekülteknek otthont adó barakkokat és vasúti vagonokat Kaposváron, ahová az első világháború után ezrek menekültek Erdélyből, a Felvidékről, Szlavóniából és Horvátországból. Vas András „Minden város vezetőségének nagy gondot okoz a lakásviszonyok rendezetlensége. A háború sok rossz következménye között talán ez a legkellemetlenebb, mert hiszen a legfontosabb az, hogy hajlékunk legyen, amely az idők viszontagságai ellen meg véd bennünket. A lakás hiány oly méreteket ölt mindenütt, hogy ennek megszüntetése a legeslegelső kötelessége a hatóságoknak. Kaposváron építettek már szükség- lakásokat, de ez csak egy csepp víz volt a tengerben. Számtalan ember van, még, akik vagonban, pincékben s egyéb egészségtelen helyeken kénytelen meghúzódni családjával együtt. Városunk vezetősége mindig nagy gondot fordított a lakásviszonyok rendezésére, s mint értesültünk, legközelebb új tervvel jön, amely szerint a Damjanich u-i barakkokat rövid időn belül átalakítják kislakásokká” - írta 1922. január 12-én az Uj-Somogy. A®, oldalon megjelent, hatvan újabb kislakás épül című cikk szerzője Bauer Jenő városi tanácsost idézi, aki szerint a katonaságtól megvásárolt 11 Damjanich utcai nagy, pajtaszerű épületekből a város hármat szétbon- tat, s nagyjából 60 szoba-kony- hás lakást építtet mintegy más- félmillió forintért, „mert hajléktalan embertársaink szenvedéseit már egyszer véglegesen meg kell szüntetnünk.” Az újság által említett probléma immár négy éve húzódott: az első világháború után menekültek százezrei érkeztek Magyarországra a csehszlovák, román, szerb és horvát csapatok által megszállt területekről. A magyar állam korábban sohasem látott problémával szembesült: az Osztrák-Magyar Monarchiában a menekültkérdés ismeretlen fogalomnak számított, így a rendezésére nem is állt rendelkezésre kidolgozott stratégia.- Egy-egy felbukkanó menekültet igazi egzotikumként kezeltek - jegyezte meg Csóti Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár Somogy megyei Levéltárának levéltárosa. - Két kínai papírkereskedőt, akik 1905-06-ban tűntek fel Kaposváron. A balkáni háború után török katonák érkeztek a városba, s a korabeli leírások szerint nagy látványosságot okoztak, amikor egyenruhában végigvonultak a főutcán. Székely Ármin és fiai boltjában, mely a városházával átellenben állt, csináltattak nekik hétköznapi ruhát. A törökök fél évig voltak itt, ketten itt is haltak meg: a mai napig hősként tekintenek rájuk, noha egyikük tüdővészben, a másik kocsmai verekedésben vesztette életét... Ezek után elképzelhető, mekkora döbbenetét jelentett, amikor az első világháború során 1915- ben Bukovinából, az 1916-os román betörés miatt Erdélyből érkeztek menekültek Kaposvárra. Utóbbi, melynek során öt és félezren kerültek ide, a korabeli sajtóban csak Asszonyok futásaként szerepelt, ugyanis jórészt gyerekek, nők és idősek jöttek, a férfiakat felszippantotta a hadsereg. A Monarchia 1918-as összeomlása után 1921-ig áramlottak a menekültek a megszállt területekről, s megfelelő elhelyezésüket csak 1923-ra sikerült megoldani. Az első időkben pályaudvarokon veszteglő vasúti szerelvényekben, majd a háború idején ideiglenes'jelleggel felállított kórház-barakkokban szállásolták el őket - a korabeli sajtóhíradásokban és a mindennapi közbeszédben „a vagonlakó” vált a menekült szinonimájává, a nyomor és a kilátásta- lanság szimbólumává.- A vagonokban egy légtérben volt az ágy, a főzésre is használt dobkályha vagy téglából épített tűzhely, melynek kéménye nem egyszer csupasz kályhakürtő volt, mely szabadon meredezett az ég felé - mondta Csóti Csaba. - A bútorzat is szedett-vedett volt, attól függően, hogy ki mit tudott otthonról elmenekíteni. A legtöbben Budapesten éltek Uyen körülmények között, de a nagyobb vasúti csomópontokon, Szolnokon, Székesfehérváron, Kaposváron is megjelentek a vagonlakók. A korabeli dokumentumokból kiderül, hogy három, a mai határon túlról a háború vége után átKaposvár Barak-részlet Alig több mint két hónap alatt épült fel az első három lakásbarakk kaposváron a Honvéd téren Vagonlakó-leszármazottakat keres a rendező dékány István hatalmas fába vágta a fejszéjét. A filmrendező az első világháború után Magyarországra áttelepült szepes- ségi cipszerekről, asszimilálódá- sukról akart dokumentumfilmet készíteni. A téma kutatásakor szembesült vele, közülük sokan vasúti vagonokban laktak egy ideig Miskolcon. ÍGY szembesült a vagonlakók problémájával, s ahogy kicsit mélyebbre ásott, kiderült, szinte teljesen feltáratlan területre bukkant A kérdéskör feldolgozását nehezíti, hogy akik felnőttként élték meg ezeket az éveket, mind elhunytak, így csak családi történetekből lehet rekonstruálni többé-kevésbé pontosan a korabeli helyzetet Mivel Kaposváron is rengeteg vagonlakó élt, a rendező kéri mindazokat, akik famíliája érintett volt, szülei-nagy- szülei-dédszülei elmeséléséből családi emlékeik vannak, jelentkezzenek, s osszák meg vele történeteiket. Képviselő és főispán... A MENEKÜLTEK hamar beilleszkedtek. A tisztviselők jó része állami hivatalt kapott, sokan a '20-as években építeni kezdett tisztviselőtelepen kapott-vett házat Néhányon rövid idő alatt magasra jutottak- az Erdélyből áttelepült Ugrón Gábor ország gyűlési képviselőségig vitte, a felvidéki Lehoczky Brúnó 1925- ben főjegyző, 1930-ban alpolgármesterlett, Barcsay Ákost 1938-ban Somogy főispánjává nevezték ki. menekült vasutasfamília - összesen tizenhat családtaggal - 1920. júliusában is a kaposvári fűtőház melletti vasúti kocsiban húzta meg magát sertéseid ás baromfik társaságában... „Idestova még néhány nap és a MÁV ki fogja telepítem a vagonlakókat - írta június 24-én az Uj-Somogyban Ligethy Béla. - Ez így nagyon szürkén, unalmasan, szinte kongó banalitással hangzik, de ha felvetjük a kérdést, hogy tkp. hol szándékoznak tető alá hozni az eddig is ezer és ezer megpróbáltatáson, ki- és beköl- töztetésen, időközönkénti transz- portálásokon átment s ez idő alatt teljes nincstelenségbe rongyoló- dott menekült vagonlakókat, akkor azonnal más színezetűvé válik e kérdés. Hová helyezik majd őket? Újabb odúkba, várótermekbe, őrházakba, vagy ezek híján a szabad ég alá, vagy legjobb esetben pusztai karámokba? (...) Azokat a menekült családokat, akik forró hazaszeretetüknek s a magyar állameszméhez való töretlen ragaszkodásuknak adták tanújelét akkor, amikor ha a nemzetiségektől ideig óráig zaklatott is, de végeredményben kényelmes otthonukat felcserélték a nélkülözéssel és nyomorúsággal csak azért, hogy a magyar földön lehessenek...” A cikk írója nem túlzott: a menekültek jórészt az akkori közép- osztályból kerültek ki, állami hivatalt viseltek korábbi otthonukban. A bevonuló megszálló csapatoknak első dolga volt, hogy hűségesküt kérjen tőlük, ám ehelyett sokan elmenekültek.- Azt hitték, a békeszerződés majd rendezi a határokat, s visz- szatérhetnek, eszükbe sem jutott egy Trianonhoz mérhető katasztrófa - jegyezte meg Csóti Csaba. - A békeszerződés aláírása után aztán itt ragadtak. Ezzel égy időben a magyar kormány is lezáratta a határokat, többek között, hogy elejét vegye a további kezelhetetlenné váló menekültáradatnak, s ettől kezdve csak engedéllyel lehetett áttelepülni. Viszont próbáltak megoldásokat találni jobb elhelyezésükre is, s állásba is ekkortól kerültek. A többségnek ugyan eleinte csak látszatfeladatokat találtak, rengeteg „tiszteletbeli” - jegyző, tanácsnok, ügyész stb. - címet osztottak ki közöttük, s ez alapján kaptak fizetést az államtól - valójában valódi munkavégzés nélkül. „A lakáshivatalhoz ez év kezdetétől 950 ügy érkezett be - volt olvasható egy 1920-as Uj-Somogyban -, a hivatal máig 351 esetben helyezett el lakásért folyamodókat. (...) Egy dologban azonban tehetetlen a lakáshivatal is. Kaposváron jelenleg 40 család lakik barakkokban és 64 család - legnagyobb részük menekült - vagonokban.” Utóbbiak jutottak hamarabb szükséglakáshoz, „Dr. Szopkó polgármester ugyanis felíratott intézett a minisztertanácshoz, melyben a lakások felépítésére támogatást kért. (...) A miniszter- tanács 2 millió koronát szavazott meg a kiadások fedezésére. A pályázatokat a város már ki is adta s a jövő héten már meg is kezdik a munkálatokat. Tíz lakást az Árpád u-i barakkoknál, 30 másik lakást pedig a Honvéd téren fognak felépíteni.” Utóbbi a mai Berzsenyi-park és tisztviselőtelep egy részét jelentette. Ide Komáromi József kaposvári vállalkozó másfél millió koronás ajánlatát fogadta el a város, igencsak kemény feltételekkel: az októberi szerződéskötés után az első tízlakásos barakkal december 1-re, a másik kettővel december 31-re kellett elkészülnie. S ha nem is a határidőre, de Komáromiék rohammunkát végeztek, január 12- én a város már át is vette a kislakásokat. Ekkor az Uj-Somogy szerint 3128 menekült élt Somogybán, kétharmaduk Kaposváron, a városnak több mint kétezer emberről kellett gondoskodnia. A legtöbben Horvátországból és Szlavóniából jöttek, illetve Nyugat-Er- délyből és a partiumból.- Az egyik legillusztrisabb menekült a fiumei kormányzó volt - mondta Csóti Csaba. - A várost előbb a horvátok, majd az olaszok szállták meg, a magyar tisztviselőkar elmenekült, s a vonat erre hozta őket. Sokak kocsiját félreállítottak már Csurgón, másokét Kaposváron, ám a többségük továbbment Budapestre. A menekültek többsége maradt, ami jól látszott Kaposvár népességének növekedésén: az első világháború előtti 24 ezres lakosság a '20-as évek végére 32 ezer fölé emelkedett, a gyarapodás legalább felét a letelepedő menekültek adták. Akik közül az utolsók 1923-ban, kilencven esztendővel ezelőtt költözhettek normál lakásba, ekkor szüntették meg az utolsó barakklakásokat. Az év elején még 404 nevet tartalmazott a „barakklista”, akiknek megfelelő szállást kell találnia a városvezetésnek a Szepes vármegyei Bisz- tercről idemenekült főhadnyga- tól, Franhoffer Károlytól a zágrábi pályaudvar vasúti vendéglőséig, Pirher Kálmánig. Az év végéig mindannyian normális otthonra leltek. Négy évvel azelőtt, hogy az utolsó magyarországi vagonlakó elhagyhatta ideiglenes, de már nyolc éve lakásként használt vasúti kocsiját Budapesten a józsefvárosi pályaudvaron. Kétmilliárd forint a Kométának - biztonság a dolgozóknak közgyűlési döntés A jelentős befektetést és Pintér Attila határozati javaslatát is támogatták a városatyák a rendkívüli ülésen ► Folytatás az 1. oldalról- A döntés két szempontból is nagy jelentőségű - mondta Szita Károly polgármester. - Egy csődközeli állapotban lévő cég esetében fontosnak érezte a város közgyűlése, hogy megteremtse az ott dolgozók, és a Kométával közvetett kapcsolatban állók munkahelyének biztonságát. Ezzel megerősítette a kaposvári élelmiszergazdaságot. Túlajdonosok leszünk a Kométában, de szigorú feltételekkel. Tőkénk megtérülését és hozamgaranciát várunk, a tulajdonosnak is legalább egymilliárd forint értékben tőkét kell emelnie. A tulajdoni arányunktól függetlenül beleszólást és döntési jogosultságot kérünk a vállalat irányításában. További kérésünk, hogy a Kométa vezetése állapodjon meg a Magyar Fejlesztési Bank ingatlanbefektetéssel foglalkozó leányvállalatával. Szita Károly szerint a befektetés hírére a bizalom helyreállt a cég irányába, hétfőn már majdnem rekordvágás volt a Kométá- nál. A részvényvásárlásokra várhatóan február elején kerül sor. A kérdésre, miszerint továbbra is fenntartja-e a kijelentését Szita Károly, hogy nincs köze a Ko- métába fektetett kétmilliárd forintnak ahhoz a 3,5 milliárdhoz, amelyet a város a központi költségvetésből kapott, a polgármester azt mondta: a 3,5 milliárdos támogatásnak közvetlenül nincs köze a Kométához.- A támogatást a város általános feladatainak ellátására kapta a kormánytól - hangsúlyozta. - Ezt a támogatást Kaposvár arra használja fel, amire akarja, de ehhez megállapodást kell kötnie a Belügyminisztériummal. Csütörtökön a közgyűlés arról is döntött, hogy olyan megállapodást köt, amely szerint a 3,5 milliárdos támogatásból két milliár- dot munkahelyvédelemre kíván fordítani, 600 milliót a város fejlesztési célú hiteleinek adósság- szolgálatára, 500 milliót az oktatásban ránk maradt feladataink finanszírozására, illetve a sport- és közművelődési intézmények Hétfőn már nagyüzem volt... működési kiadásaira, s 400 milliót az önkormányzati többségi tulajdonú gazdasági társaságok működési kiadásainak pénzügyi fedezetére. Vagyis a kormány nem azért adta ezt a 3,5 milliár- dot, hogy megmondja, mire költ- sük. Az kétségtelen, ha a város nem kapja ezt az általános működésre szóló támogatást, akkor Kaposvár nem tudott volna ilyen széles ívben gondolkodni. Kaposvár közgyűlése csütörtöki rendkívüli ülésén nem támogatta viszont a Lamperth Mónika (MSZP) által benyújtott, a kaposvári munkahelyek védelméről szóló előterjesztést. Indítványában a képviselőasszony arra tett javaslatot, hogy a 3,5 milliárd forintból segítsék megmenteni a KOMÉTA 99’ Zrt-nél dolgozó emberek munkahelyét. Ám ezzel együtt fontosnak tartja, hogy más kaposvári kis- és középvállalkozók is kapjanak lehetőséget arra, hogy az önkormányzat támogassa munkahelyeik ipegőrzését. Elfogadta viszont a képviselő-testület Pintér Attila (MSZP) határozati javaslatát, melyben a húsipari ágazat termékeire vonatkozóan áfacsökkentést kezdeményezne a kormányzatnál. Lamperth Mónika pedig ugyancsak az áfacsökkentésre nyújt be törvénymódosítást országgyűlési képviselőként az országgyűlésben. ■ Márkus Kata
