Somogyi Hírlap, 2013. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

2013-01-18 / 15. szám

2013. JANUÁR 18., PÉNTEK SAJTÓ ES TANULÁS 15 Ne dobd ki a tavalyit! ha még nem vagy teljesen tisztá­ban 2013-as év divatjával ak­kor íme egy kis eligazítás. Ta­valy nyáron tomboltak a neon színek, nagy örömömre idén inkább a pasztell színek lesz­nek előnyben. A csipke anyag vagy minta is teret hódít. A szoknyák fazonja sokszínű lesz, maradnak darabok amik eddig is kedvenceink voltak, de kicsit bővül a látóterünk szoknyák terén. Az állatmin­ta mint örök klasszikus idén sem veszít csillogásából. Azoknak a lányoknak, akik inkább a tornacipő mellett te­szik le a voksukat nehezebb dolguk lesz. Ugyanis idén na­gyon kifinomult, sikkes lesz a divat. A gyöngyös karkötők a nagy gyűrűk megmaradnak. Érdekes, hogy a divat telje­sen az antik világ felé fordul. Mint mindig idén is a változá­sok lesznek érzékelhetők. Semmiképp se dobjátok ki tavalyi ruháitokat, idén is sok darabra szükség lesz. ■ Hunyadkürti Lilka Krisna tökéletességét keressük kirándulás Somogyvámos völgyében életre kel a történelem, érdemes vele szembesülni Vendégfogadás Krisna-völgyben. A Somogyvámosba zarándoklókat mindig meleg szeretettel várják a Krisna-tudatú hívők közösségében, ahol számunkra egzotikus világ tárul fel Pompa, túlzott színek, domborművek, nem tudni honnan áradó melegség, átszellemülten éneklő filozófus Tűzszertartás. Látványos a hagyományos indiai eskövő Az oldalt szerkesztette: Gáldonyi Magdolna Telefon: 82/528-151 E-mail: magdolna.galdonyi@axelspringer.hu írjatok! Húsztagú kis csapatunk izgatottan ült be délután a buszba, a közelben lévő Krisna-völgy felé vettük az irányt. Nagy Éva 12.c Barcs, Széchényi gimnázium Odafelé menet - szerintem - nem. igazán gondolkodtunk el azon, hogy mi várhat ránk. In­kább nevetgéltünk, zenét hall­gattunk, és megbeszéltük az aznap történteket, szóval ti­pikus „kirándulásra indulós” hangulat uralkodott a buszban. Mikor végre odaértünk, más­fél órás utazás után kicsit meg- illetődve szálltunk ki a busz­ból. Utólag visszagondolva ta­lán a csend miatt illetődtünk meg ennyire. A mi városi za­jokhoz szokott fülünk furcsá­nak érezte a csendet, a nyugal­mat. Ez pedig itt szinte kézzel­fogható volt. Egy középkorú fér­fi fogadott minket, természete­sen hindu viseletben, és meg­kért, hogy húzzunk fel egy-egy papucsot, amit az ajtó mellett találtunk. Mint kiderült, er­re azért volt szükség, mert a templomba mentünk be, ahová tilos a belépés cipőben. Ezek után elhelyezkedtünk a templom előterében, ahol egy hosszú beszélgetés követke­zett. Isten, lélek, boldogság, szere­lem - ezeket a témákat érintet­tük. Szerintem mindegyikünk nevében mondhatom, hogy el­gondolkodtunk kicsit. Ti feltet­tétek már a kérdést magatok­nak: mi a boldogság? Milyen a lélek, hogy „viselkedik”? Mi­lyen Isten? Miért leszünk sze­relmesek? Ha még nem, akkor gondolkodjatok el rajta. Per­sze mi a hindu vallás tükré­ben kaptunk választ ezekre a kérdésekre, amit mindenkép­pen érdemes volt meghallgat­ni. Egy különleges életszemlé­let rajzolódott ki előttünk. Itt és most úgy érzem, hogy én nem tudnám olyan szépen és kifeje­zően leírni ezeket a dolgokat, mint ahogy ez a férfi tette. Vi­szont egy számomra igen ér­dekes dolgot megosztanék ve­letek: azt, hogy a hindu vallás más vallás, más gondolkodás- mód, filozófia. S mégis, ők itt él­nek a modem, civilizált társada­lom között. Kik ők? Krisnások, ahogy mi mondjuk. Vajon mi készteti őket erre az életmódra? E gondolatok kavarognak még most is a fejemben. De kezdjük a legelejéről. a történelem legtöbb esetben, a múlttal foglalkozik. Mindig visszautazunk az időben, hogy megnézzük, hogyan pusztultak el civilizációk, rendszerek, em­bertípusok. A probléma gyökere, s megoldása mindiga múltban keresendő. Vannak azonban olyan „problémás gyökerek", me­lyeket még nem sikerült kiirta­nunk, mert jó mélyen találhatók. Ilyen a vallás. Mindig megosztot­ta, s még ma is megosztja a vilá­got. Országok háborúznak miat­ta, s több millió áldozatot köve­telt már. Az iskolai töri fakultáci­ós csoport is ezzel a problémával foglalkozott, jó mélyen beástuk magunkat a földbe. Ebből az ap­ropóból találtuk ki, és mentünk el a Barcstól alig 90 kilométerre lévő Krisna-völgybe. Ez egy egye­dülálló hindu felekezet, a több­nyire keresztények lakta Ma­gyarországon. szakadó esőben indultunk a Somogyvámos mellett fekvő völgybe. Az utat nem részletez­ném, azzal csak untatnálak tite­ket. Mivel előzetesen megvolt beszélve, jöttünkre már számítot­tak. Egy más világot varázsoltak elénk, a hatalmas elefántszob­rokkal, épületekkel. A közösségi házukba, vagy templomukba mentünk. Igazából nem tudtam szerint miért leszünk szerel­mesek. Úgy vélik, hogy az Isten egyik megtestesülése, Krisna, minden számunkra vonzó tu­lajdonsággal rendelkezik, kor­látlan mértékben, vagyis töké­letes. Szerintük akkor leszünk valakibe szerelmesek, ha meg­találjuk benne Krisna egyik tulajdonságát, ami számunk­ra kiemelkedően fontos. Pél­dául jó humora van, nagyon szép, esetleg kedves. Mind­egyikünknek más a fontos - így tartják. eldönteni, maradjunk annyiban, hogy egy házhoz érkeztünk, amelynek belsejében volta szent helyük. Miután levettük lábbelin­ket, s belebújtunk az ott kapott papucsba, egy kedves középko­rú férfi fogadott bennünket, egy furcsa, alighanem indiai visele­tű ruhában. Leültetett minket az előtérbe, majd azt mondta, vár­nunk kell egy kicsit, amíg fel­mossák a templomot. Tisztaság, ez volt az első, ami feltűnt ne­kem. lőtt az előadás, na de mi­lyen bizarr! Abnormális gondol­kodásmód: nincs túlnépesedés, nincs „igazi" boldogság, van re­inkarnáció.-ez így egyszerre egy kicsit sok - gondoltam magamban. A min­den mondat utáni nyugodt mo­soly, mitől megfagyottá vér az ereimben. Akkor azt feltételeztem az előadás végén, már mi is beol­A beszélgetés után bemen­tünk a templomba. Egy gyö­nyörű festményekkel díszített, a mi szemünknek szinte már giccses, de szerintem összessé­gében harmóniát sugárzó hely­re léptünk be. A festményeken Krisna cselekedeteit ábrázol­ják. Itt van felállítva A.C. Bhak- tivedanta Szvámi Prabhupád szobra is, aki elhozta és ter­jesztette a nyugati kultúrában a Krisna hitet, az ő történetét is hallhattuk. Ezután megkért minket a férfi, hogy üljünk le, vadunk és majd Hare Krisná- zunk minden nap. Hál'Istennek nem így történt. A műsor végezté­vel a templomukba vonultunk „Incredible India", ezzel a címmel reklámozzák a televízióban az országot. Rögtön ez jutott eszem­be. A pompa, a túlzott színek, a domborművek, a nem tudni hon­nan áradó melegség. Aztán jött a Hare Krisna, a dal, amelyet olyan átszellemülten énekelt és játszott a Krisna-hívő. Álszentek? Lehet. Mindenesetre nagyon örültek, hogy mi ott voltunk, ő úgy mondta: mi különlegesek vagyunk, mert Krisna megenged­te, hogy eljöjjünk ide. Nagyon örültek az ajándéknak, amit hoz­tunk, s cserébe ők is adtak vala­mit. Sütemények á la Carte. Kí­vülről gusztusosnak tűntek, de belülről! Cukros kenyér tejjel le­öntve, így jellemezném a maga­és egy tipikus hindu hangsze­ren játszott nekünk. (Nekem személy szerint tetszett a zene, megnyugtató volt.) Később már együtt énekeltük a „Hare Kris­na” kezdetű mantrát. Mielőtt hazaindultunk vol­na, kicsit nézelődtünk a bir­tokon, mert elállt az eső. Egy húsz perces séta után ültünk be a buszba, és vettük Barcs fe­lé az irányt. A buszban azokat a süteményeket majszolgattuk, amelyeket a házi oltárhoz vitt ajándékainkért kaptunk cseré­mét Remélem, a többiek jobbat kaptak A vezetés ezzel végétért, de a kirándulás még nem. megnéztük, hogyan is élnek. Először is ön termelők Vannak gépeik, munkásaik és zebuik Bár mindenki egyetemet végzett, azért a „piszkos munkát" is el kell végeznie valakinek. Iskolá­juk; a kormány által már élis­mert. A falujukat csak távolról láttuk, de nem volt semmi megle­pő benne. Minden házon napkol­lektor, az elektromos áramot megvetik, Se tévé, se Internet, vagyis a modem világ kellékei. visszatérve az elején lévő gon­dolatokhoz, miért élnek itt? Miért választják ezt az életmódot? Ta­lán, itt boldogok? Nem hiszem, hisz nem élhetnek annyira szaba­don, mint mi. Nem mehetnek akárhova, akármikor. Alig jár­nak ki. Elenyésző, amit a világról tudnak Hibbantak? Ez sem le­het. 130-an nem hibbanhattak meg az elmúlt években, az or­szágban. Akkor mi az oka? Ez az a kérdés, melyet nem kérdeztem meg, de szeretném megtudni rá a választ Elmentem Krisna-völgy­be, mert megragadtam ezt a lehe­tőségetj ami adódott. De nem tet­szett. En mégis javaslom, hogy mindenki életében legalább egy­szer keresse fel ezt a helyet, hall­gassa mega középkorú filozófus férfit, csak aztán mondjon róla véleményt. Garantáltan élmé­nyekkel telve fog hazajönni, ha egyáltalán hazajön. Végezetül, személyes gondolatommal zár­nám az írásomat: köztünk él­nek ugyan, de nem tartoznak közénk, orlovics bence 12.c be. Mindenkinek ízlettek a ter­mészetes alapanyagokból, ter­mészetes eljárásokkal készí­tett sütik. Hazafelé úton érezni lehetett a buszban a fáradtságot, és azt, hogy jó élményekkel gazdagod­tunk. Mire hazaértünk, még a nap is kisütött. Mindenkinek ajánlom, hogy látogasson el a Krisna-völgybe. Egy olyan világot lehet testkö­zelből megtapasztalni, amelyet itt sokan csak a tankönyvekből ismerünk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom