Somogyi Hírlap, 2013. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

2013-01-12 / 10. szám

4 2013. JANUÁR 12., SZOMBAT A megfelelő jelző még mindig hiányzik az év embere Ahogy a sydney-i döntő, úgy az Izland elleni meccs is beleégett Mocsai Lajos emlékezetébe MEGYEI KÖRKÉP A balatonlellei ház és a felsőmocsoládi családi kúria mellett a jövőben a balatonboglári kézilabda-akadémia is Somogyhoz köti Mocsai Lajost Több évtizedes hagyomány, hogy lapunk megválasztja az Év emberét. Az idén a kitün­tető címet Mocsai Lajos, a ma­gyar férfi-kézüabdaválogatott szövetségi kapitánya érdemelte ki. A Balatonlellén élő, család­ja révén Felsőmocsoládhoz is ezer szállal kötődő mesteredző helyett - aki jelenleg a spanyol- országi vüágbajnokságon diri­gálja a válogatottat - felesége vette át a Somogyi Hírlap - Év embere kitüntetést. Vas András Pereg a film: Fazekas megfogja Sigurdsson hetesét, az ellentáma­dásból Lékai bevágja Gudmunds- sonnak: 27-27, hosszabbítás! Bár „csak” egy olimpiai ne­gyeddöntőről beszélünk, a lon­doni magyar-izland férfikézi meccs rendes játékidejének utol­só néhány másodperce az amúgy rendkívül sikeres nyári ötkarikás játékok egyik katartikus pillana­ta. Főleg azok után, hogy Mocsai Lajos csapata végül kétszeri hosz- szabbítás után győzött, s bejutott az elődöntőbe. Ez maga a csoda - jelentette ki a szövetségi kapitány 2011 janu­árjában, amikor a svédországi vé- bé végén kiderült, a válogatott­nak sikerült kiharcolnia az olim­piai kvalifikációt. Áprilisban az­tán Macedóniát és Brazíliát ma­ga mögé utasítva a csapat kivív­ta a londoni részvétel lehetőségét, hogy aztán a brit fővárosban vé­gül csak hajszállal maradjon le a dobogóról, s a negyedik hellyel beállítsa minden idők legjobb fér­fi olimpiai eredményét.- Még keresem a megfelelő szót - mosolyodik el Mocsai La­jos, amikor arra kérem, mivel a „csodát” már korábban elhasznál­ta, minősítse csapata londoni pro­dukcióját. - Az viszont biztos, er­re senki sem számított. Igazából már arra is kevesen, hogy egyál­talán kijutunk, hiszen a néme­tek, az oroszok, a lengyelek sem utazhattak, ami jól mutatja, mi­lyen nagy a konkurencia a sport­ágban. Aztán amikor kiderült, mégis ott lehetünk Londonban, a csoportbeosztásunk sokkolt min­denkit. Való igaz, a vüágbajnoki címvé­dő dánok, a vb-bronzérmes spa­nyolok, az Eb-ezüstös szerbek és -bronzos horvátok társaságából nem tűnt egyszerűnek a nyolc közé jutás, igazából csak Dél-Ko- rea tűnt első blikkre legyőzhető- nek. Aztán a csapat mégiscsak to­vábblépett a csoportból, s jöhetett a már említett Izland elleni mér­kőzés.- Akik minket akartak - állítja Mocsai Lajos. - A franciákat két­szer is legyőztük az olimpia előtt, Izlandot viszont tétmeccsen na­gyon régen vertük meg utoljára. Mumus volt számunkra, mint an­nak idején a jugoszlávok, vagy mi az NDK-nak. Ennél a mondatnál egy pilla­natra meg is állunk, hiszen az az ember érzése, körbeért a történet. Ismét pereg a film: 1988, Szöul, a férfi csoportkor utolsó meccse, annak is utolsó másodpercei. Tá­mad az NDK, ha gólt lőnek, döntet­len, s ők játszhatnak a bronzért, ha marad az egygólos magyar si­ker, miénk a kisdöntő. Nem cso­da, hogy legendás kapusuk, Wi- eland Schmidt is felrohan, naná, hogy rá jön ki a ziccer, beugrik, Hoffmann azonban fantasztikus mozdulattal hárít, még ki sem pattan róla a labda, ott marad a lá­bai előtt, miközben a magyar há­lóőr térdelve rázza az ökleit a ma­gasba. A társak a pályán ölelkez­nek, a kispadon velük örül a kapi­tány: Mocsai Lajos. Harmincnégy esztendősen akár játszhatott is volna abban a csapatban, hiszen alig egy évvel volt csak idősebb például a csapat ászánál, a világválogatptt Kovács Péternél. Ám akkorra már edző­ként süvegelték, hiszen két évvel korábban ezüstöt nyert csapatával a svájci világbajnokságon, 1982- ben pedig - alig huszonnyolc éve­sen! - Bajnokcsapatok Európa Ku­páját - a mai Bajnokok Ligáját - a Vasas női gárdájával. Ezek után nem véletlen, hogy a rendszervál­tás már az NSZK-ban érte, ahol előbb a Lemgo, majd a Nettelstedt csapatát gardírozta eredménye­sen, melyre többek között a meg­régi szokásnak számított a Test- nevelési Főiskolán, hogy az alma mater csapatait aktuálisan a legfi­atalabb szaktanárok edzették. így került 1978-ban, alig huszonnégy esztendősen a TFSE férfigárdájá­nak kispadjára Mocsai Lajos. Aki tizennégy évesen lett a legendás szegedi Tisza Volán játékosa, s két év múlva már bemutatkozhatott az ifiválogatottban. Újabb mér­földkövet jelentett a junior nemzeti csapat, s hússzor a felnőtt váloga­tott mezét is magára ölthette. En­nek ellenére nagyon fiatalon a kis- pad mellett döntött, s 1982-ben - mindmáig a legfiatalabb edző­ként - a Vasassal megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját Az angyalföldieknél újfajta edzés­módszereket vezetett be - különle­ges képességfejlesztő-gyakorlato­kat, a szökdelő- és futómunkát átalakítva speciális erőfejlesztést, s a kor szokásaihoz képest jóval kevésbé statikus alapjátékot -, melynek köszönhetően a BEK-elő- döntőben ötgólos hátrányból kezd­ve a visszavágót legyűrték a világ­bajnok szovjet válogatottal meg­egyező Kijevet - a meccs előtt a táncversenytől csúszós parkettet szódavízzel-gyökérkefével súrolták fel a játékosok és edzőjük -, a fi­náléban pedig a jugoszláv nemze­nyert Kupagyőztesek Európa Ku­pája és a Német Kupa a bizonyíték. Másfél évtizede tért haza, s vet­te át a női válogatott irányítását, hat év alatt három döntőt játszott a hölgyekkel: 2000-ben az Euró- pa-bajnokságon a csúcsra jutott velük, ám ugyanabban az évben a sydney-i olimpiai döntőt, majd a 2004-es zágrábi vb-finálét el­veszítették. - Az ominózus öt­karikás aranymérkőzést azóta sem néztem vissza - jegyzi meg. - Minden pillanata itt van előt­tem, beleégett az emlékezetembe kitörölhetetlenül. Mint ahogyan amúgy az izlandi meccs is: azt sem láttam azóta, mégis másod­percre lebontva emlékszem min­den mozzanatra. A Sors adott egy lehetőséget, s kihasználtuk. Utá­na megcsinálhattuk volna az iga­zán nagy dobást, bejuthattunk volna a fináléba, de a svédek el­leni elődöntőre megtizedelődött a pszichés energia, harmadszor­* H l L -L M.mm » ti csapattal szinte azonos Radnics- ki Belgrádot Az európai visszhan­got kiváltott diadal után visszatért a férfiakhoz: előbb a szintén BEK-győztes Budapesti Honvédőt irányította, majd 31 évesen a ma­gyar válogatott élére került. S ját­szott a nemzeti csapattal egy évvel később vb-döntőt, majd két évre rá olimpiai bronzmeccset Nem cso­da, hogy elhívták a németek, Lem- góban, Nettelstedtben, majd a női válogatott élén töltött évek után Gummersbachban ért el komoly sikereket. A KÉT német kaland között hat éven át dirigálta a magyar női válogatottat, az időszak szfvszorí- tó tetőpontját a 2000-es sydney-i ra már nem tudtunk felpörögni, így az Élet nagy ajándéka, a döntő nem jött össze. Persze így is gyö­nyörű a végeredmény. Melyről állítja, nem számított rá, mindig csak a következő mér­kőzésre figyelt, hiszen egy világ- verseny olyan, mint egy televízi­ós tehetségkutató: fejlődés vagy szétesés a vége. De mindenkép­pen iszonyatos fáradtság.- Ez volt a negyedik olimpiám - folytatja -, de ennyire még soha­sem fáradtam el. Igazából egy hó­napig nem aludtam a játékok előtt és alatt: nappal edzés és taktikai értekezlet, éjjel elemzés, felkészü­lés a következő ellenfélből. Megvi­selt, főleg szellemileg. És rendkívül nehezen töltődtem vissza. A koráb­bi olimpiák után otthon várt a négy gyerek, segített, hogy rengeteg időt töltöttem velük. Amikor felnőttek, ott voltak az állatok, a kutyáim, me­lyek borzasztóan közel álltak hoz­zám. Most ez mind elmaradt, így olimpiai döntő jelentette: a hatgó­los előnyről elvesztett finálé mind­máig a modem kori magyar kézi­labda legkomolyabb eredménye. Három évre rá a zágrábi világbaj­nokságon ismét a második hely jutott csapatának - szintén veze­tésről, csak éppen hosszabbítás után bukott el a gárda a franciák ellen -, mely a két ezüst kötött begyűjtött egy Eb-aranyat újabb hazaköltözése után tele­pedett le Balatonlellén, ahonnét fél évtizeden keresztül leggyak­rabban Veszprém felé indult. A bakonyiakkal a Kupagyőztesek Európa Kupája mellett öt bajnok­ságot és négy Magyar Kupát nyert, s még klubedzőként vállalta sokáig még tévében sem tudtam kézilabda-mérkőzést nézni. Aztán persze rákényszerült, hi­szen éppen ezen a hétvégén kez­dődik a világbajnokság Spanyol- országban, s az olimpiai negyedik hellyel magasra került a léc. - Pe­dig most éppen nem az eredmény lenne a legfontosabb - mond el­lent -, hiszen ennek a vébének nincs tétje, lehetne kísérletezni, építkezni a 2016-os riói olimpia jegyében. Szívem szerint itthon hagytam volna a harminc év felet­tieket, csak éppen... Összeszámol­tam, s nem lennénk meg. S ez va­lahol az utánpótlásunk kritikája. Ezt a deficitet csökkentheti a kézilabda akadémia. Az utánpót­lásközpont, mely Mocsai Lajos év­tizedes álma. Ahol a legújabb el­méletek és legmodernebb eszkö­zök segítségével képzik majd a te­hetségeket.- Ennél többet szeretnék - je­lenti ki. - Egy akadémiát, emellett el a gödörben lévő férfiválogatott kapitányi posztját A csapat szá­mára akkor még a vb-részvétel is kérdésesnek tűnt, ám nemhogy kivezette a gárdát a tornára, de ol- mipiai kvalifikációt érő helyen végzett vele, majd a londoni rész­vételt is kiharcolta velük A brit fővárosban már a negyedik ötka­rikás tornáján vehetett részt az Európai mesteredző címmel, s az európai szövetség életműdíjával, a magyar lovagkereszttel kitünte­tett egyetemi docens, s óriási meg­lepetésre éremért játszhatott csa­patával - nem véletlen, hogy a sportújságírók szavazati alapján Az év szövetségi kapitánya lett. Lapunknál pedig az Év embere. a korosztályos válogatottak szá­mára edzési lehetőséget, képzési helyszínt. Profi körülményeket, magas kvalifikált, koncentrált edzői stábot, s nyugodt helyszínt. Utóbbi paramétereknek Bala- tonboglár kiválóan megfelel. No­ha eredendően Budapest környé­kére álmodta meg az öt-hétmili- árdból megépülő központot, ha­mar kiderült, a jelenlegi gazdasá­gi körülmények között erre nincs esély. Keresni kezdett tehát egy helyet, mely könnyen megköze­líthető, emellett közel van a szom­szédos kézüabda-nagyhatalmak- hoz - Szerbiához, Horvátország­hoz, Szlovéniához -, melyek már jelezték együttműködési szándé­kukat. Boglár mellett szólt a Bala­ton, a sportturizmusban rejlő le­hetőségek. No és a MÁV haszná­laton kívüli, 150 szobás üdülője, melyet az akadémia megkapott az államtól.- Az Urányi-sportközpont kivá­ló alapot ad - magyarázza lendü­letesen -, s uniós pályázati pén­zekből fel lehet építeni az akadé­miát, melyet aztán a TAO-pénzek- ből tudunk működtetni. A többes szám a már össze­állt szakmai stábot jelenti, hiszen már megegyezett Hajdú Jánossal, Gyurka Jánossal, Kovács Péterrel, Kovács Lászlóval és Csoknyai Ist­vánnal - vájtfülű kézilabda-rajon­gók számára nem rossz névsor...- Százhúsz gyerekkel foglal­kozunk majd - folytatja -, har­minc-harminc középiskolás, illet­ve junior fiúval és lánnyal. Az is­kolai rendszerben olimpiai ciklu­sonként indul majd ,egy-egy év­folyam, a juniorok évente változ­nak. A cá, hogy Rio utántól az akadémia az NB I-es csapatoknak és a válogatottaknak adjon játéko­sokat, s hogy a juniorválogatottak stabilan a hatban legyenek a vilá­gon. Ehhez három dolog szüksé­ges: megfelelő szakmai kapacitás, erkölcsi-morális kiteljesedés és a képzéshez szükséges akadémi­ai hangulat. Emellett szeretném, ha az akadémia lehetne az edző- és bíróképzés egyik alappillére is. A rosszmájúak persze a helyszín- választást nem feltétlenül szak­mai, hanem személyes indokok­kal magyarázzák: Boglár közel van Mocsai Lajos balatonlellei ott­honához, illetve a felsőmocsoládi családi kastélyhoz.- Ha házhoz akartam volna vin­ni, ragaszkodom Pest közelségé­hez - legyint -, hiszen az életem, a válogatott és a Testnevelési Egye­tem, ahol tanítok, a fővároshoz köt Felsőmocsolád pedig számomra a feleségem miatt fontos. Az őseié volt a ház, a Bánó-Kacskovics csa­ládé, a rendszerváltás után a ne­jem nagybátyja vásárolta vissza egy részét, aztán átvettük az egész ügyet. Nem tehettük meg, hogy a család múltjának egy darabja, egy 1814-ben épül kúria elvesszen. Be­leöltük szinte az összes pénzün­ket. A feleségem felnevelte a négy gyerekünket, s az élete nagy részét annak rendelte alá, hogy kézilab­daedző lehessek. Ezzel tartoztam neki. De Mocsolád az ő munkája, őt köti a településhez, melyet ezzel a beruházással talán sikerül meg­menteni, talán túléli ezt a mostani, a kistelepülések számára iszonya­tosan nehéz gazdasági válságot. Reméljük, a kúriához kapcsoló­dó fejlesztéseink, terveink segíte­nek. Hídja, vannak nemzedékek, melyek építenek, másikak hasz­nálják, megint mások, akik tönk­retesznek értékeket. És akadnak, akik újjáépítenek... Minden idők legfiatalabb edzőjeként nyerte meg a legrangosabb európai kupát

Next

/
Oldalképek
Tartalom