Somogyi Hírlap, 2012. november (23. évfolyam, 256-280. szám)
2012-11-05 / 258. szám
2012. NOVEMBER 5., HÉTFŐ 5 MEGYEI KÖRKÉP Balatoni borozó: a tó egy fél fizetést ért bb-sztorik, anekdoták Tito elvtárs elől menekítették Boglárra a laboratóriumot, borért vettek pusztát Balatoni borozó: a babfőzelékkel megvendégelt kanadai vevő, a Tito elvtárs elől Boglárra menekített laboratórium és a borért vett puszta. Fónai Imre Minden egykori dolgozó legbe- lül egy külön BB-történet, meg aztán ugye az olvasáskultúra, a könyvesboltok elhipermarkete- sedése - keressük az okait Pod- maniczky Szilárddal, hogy miért nem jelent meg „tömeg” legújabb kötete, a Balatoni borozó bemutatóján éppen Balatonbogláron, hiszen mégiscsak a BB múltjára emlékeznek benne az egykori vezetők, munkatársak sztorik, történetek formájában. „Az ötvenes évek közepe táján egy sertéstelep volt azon a helyen, ami utána szervizműhely lett. És jött ellenőrizni a Papp Pista nevű úriembör. Pestről vonattal érkezett, mert akkoriban még nem autóval közlekedtek az ilyen nagyobb emberek se. Olyan vonattal jött, ami már hajnali négykor befutott Boglárra. Leszállt, begyalogolt a központba, ahol a Pettenkof- fer Sanyi bácsi aludt. Egyszer csak kopogtattak az ajtaján. Éppen csak a gumicsizmát húzta föl, és ahogy volt, kiugrott az ablakon, a ház másik oldalán. Lement a sertéstelepre, ott jól ösz- szeszarozta a csizmáját, visszajött és úgy állt elibe...(Mihályi József főborász).” Amikor a Balatoni világoknak, Podmaniczky előző kötetének volt a bemutatója (abban halászok, borászok és más balatoni emberek mesélnek történeteket, anekdotákat), Happ István BB-ve- zérigazgató vetette fel, hogy a hajdani bogiári dolgozók is tudnának mesélni hasonló sztorikat. Tavaly tavasszal szervezett is egy nagy kerekasztal-beszélge- tést, utána aztán az író többükkel még külön is elbeszélgetett. „Jött ez a kanadai magyar házaspár mint vásárló, én akkor már pincemester voltam. Azt mondták, lássuk vendégül őket. Mondtam, adunk nekik egy ebédet Az nagyon jó lesz, válaszolta a központ Nem tudtam mi lesz aznap, azt se, hogyan kell az üyen vásárlót vendégül látni. Hát, volt egy egyszerű kis leves, talán köményes tojásos, aztán babfőzelék jött. Én meg jól kikaptam utána, hogy tudok üyen hülye lenni, hogy a kanadai vendégnek babfőzeléket adok enni. (Mihályi József)."- A BB története egy másik kötet lenne, a sztorikon volt a hangsúly - így Podmaniczky Szilárd. - Ezért is Balatoni borozó. Kirajzolódik azonban a régi BB közösségi élete, az, hogy miképpen dolgoztak akkoriban, az egyes szakmák hogyan fejlődtek a termelőüzemben, a kutatóállomáson, milyen tapasztalatokat, találmányokat hoztak a szakemberek Boglárra a külföldi tanulmányutakról, hogyan tudták növelni a munka hatékonyságát. Sós Árpi bácsinak, a gépészmérnöknek rengeteg színes diája volt, valóságos mezőgazdaságtörténeti dokumentumok, ezek adják a kötet másik felét. „Amikor az iparból kiüldözték az úgynevezett fehérgalléros munkaerőt, a kutatókat és tisztviselőket, akkor a bogiári állami gazdaságba Villányból idemenekítettek egy laboratóriumot. Merthogy ott közel van a határ, és Tito elvtárs átlő a határon. így került ide '54-ben a labor is meg a kutatások is. (Légii Ottó szőlészeti kerületvezető).” Valóságelemekből táplálkozó fiktív történetet sokat írt, olyanokat, amikor a maga fantáziájában kalandozott, de egye jobban érdekelték a hétköznapi történések - indokolja az író utóbbi két művének témaválasztását. Pod- maniczykiék 2007-ben költöztek Balatonboglárra, mert mindenképpen el akartak jönni szegedi lakásukból és miért ne ott találtak volna új otthonra, ahová évek óta jártak, amikor természetközeibe vágytak. Fecskenad- rágos gyerekként pedig nyaranta fapados platójú Ifával Balatonszárszót vette célba Podmaniczky Szüárd, édesapja ugyanis ott volt táborvezető. - Megvannak még a faházak, láttam a vonatablakból - jegyzi meg az író. „Amikor Kislakra kerültem '58-ban, a _____________________Ll _____ szo lgálati lakásban nem volt vü- lany, nem volt víz, lajtból ittunk és mosakodtunk, amit akkor állítottak oda, amikor nem volt rá szükség a permetezésben (Légii Ottó).” A legtöbb dolgozó sajátjának tekintette a BB-t - ez kiderül a könyvből Podmaniczky szerint, noha nem erre koncentrált. - „Nyugdíjas” állások voltak ezek akkoriban, persze, akadtak leváltások, de azoknak politikai háttere volt, akár csak a privatizációnak. Ahogyan másutt is, itt is nosztalgiával emlékeznek sokan az azt megelőző időkre. „Volt Szőlőskislakunk, de még nem volt Rádpusztánk. Rádot úgy vettük meg borért. Leitattuk az igazgatót a pincében, ami a csillagpusztai állami gazdaságé volt. Olcsón megkaptuk. (Lakatos András főkertész).” Az Úri muri megfilmesítése foglalkoztatja most az öt éve balatoni szerzőt (modem környezetbe helyezi, Vidnyánszky Attila rendezi), s egy izgalmas téma, a klímadogma, a föld melegedéselmélete. Ha távolról is, de ez is kapcsolódik a Balatonhoz, csak éppen a jövőjéhez... „Hetvenkettőben a kollégáim az Alföldre mentek, dupla, de az itteninél mindenképpen magasabb fizetésért. Mondtuk, jó lenne emelni a fizetést. A Bandi erre azt válaszolta: menjetek ki a Kakashegyre vagy Rádra. Látjátok a Balatont? Tegyétek hozzá a fizetésetekhez! (Hegedűs Lajos kertészeti vezető).” Nyaranta kétezer KISZ-taboros szedte itt a gyümölcslének valót VÁSÁROLJA MEG MOST ÜGYFÉL- SZOLGÁLATI IRODÁNKBAN A Somogyi Hírlap a r: előfizetőinek úrJJrí/iiü Nem előfizetőknek 4990 Ft/db Megjelent a Családi ízutazás című szakácskönyvünk, olvasóink receptjeiből.
